BH 2010.7.174 I. Közúti baleset gondatlan okozása vétségében való büntetőjogi felelősséget önmagában a megengedett legnagyobb sebesség túllépése nem alapozza meg, ha a főútvonalon haladó elsőbbségre jogosult a 0,5 másodperc cselekvési késedelme miatt nem tudja elhárítani az elsőbbségadási kötelezettség megszegésével más által előidézett és az ütközés előtt mindössze 2-2,5 másodperccel észlelhető közvetlen veszélyhelyzetet [Btk. 14. §, 187. §, KRESZ 3. § (1) bek. c) pont, 26. § (1) bek. a) pont, 6/1998. BJE 2. pont].

II. Nem érinti a vád törvényességét, ha a tárgyalás eredményeként azt kell megállapítani, hogy a sértett sérülése a vádiratban írtnál súlyosabb, maradandó fogyatékosságot eredményezett [Be. 2. § (2), (3), (4) bek.].

Az elsőfokú bíróság a 2007. év május hó 10. napján kihirdetett ítéletével a II. r. terheltet maradandó fogyatékosságot eredményező közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt 10 hónapi - végrehajtásában 1 év próbaidőre felfüggesztett - fogházbüntetésre ítélte.

A bíróság döntött a felülvizsgálati indítvánnyal nem érintett I. r. terhelt büntetőjogi felelősségéről is, akit maradandó fogyatékosságot eredményező közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt 10 hónapi - végrehajtásában 1 év próbaidőre felfüggesztett - fogházbüntetésre ítélt.

Az ítéleti tényállás lényege szerint a "B" kategóriára érvényes gépjárművezetői engedéllyel rendelkező II. r. terhelt 2004. év augusztus hó 21. napján, osztott pályás, irányonként egy-egy forgalmi sávból és az úttest közepén kétirányú villamos pályából álló főútvonalon közlekedett gépkocsijával a megengedett 50 km/óra sebesség helyett 73-77 km/óra sebességgel. Az úttest másik oldalán, vele szemben vezetett az I. r. terhelt egy autóbuszt, amellyel az úttest közepén lévő villamos síneket keresztezve balra kívánt bekanyarodni. Irányjelzője villogását és lassítását látva a szemben haladó villamos vezetője elsőbbségi jogáról fényjelzéssel lemondott, lassított, ezért az I. r. terhelt az autóbusszal a villamos síneken áthaladva, megkezdte a balra kanyarodást. Járműve sebességét 13-16 km/órára gyorsítva áthaladt a síneken, hogy a vele szemben lévő, a főútvonalba torkolló utcába behajtson. Behaladt az útkereszteződésbe. Figyelmetlensége miatt nem győződött meg az áthaladás veszélytelenségéről, így fékezésre kényszerítette a villamos takarásában, elsőbbségi helyzetben, 73-77 km/óra sebességgel közlekedő II. r. terheltet, aki az autóbuszt észlelve fékezett, azonban 57-63 km/óra sebességgel nekiütközött.

Az ütközés előtt 2-2,5 másodperccel következett be az a helyzet, amikor az I. rendű terhelt által előidézett veszélyhelyzet mindkét terhelt számára felismerhetővé vált. A szakértői megállapítás alapján rögzíti az elsőfokú ítélet, hogy amennyiben ebben a reakciópontban a II. rendű terhelt késedelem nélkül a vészfékezés mellett dönt, járművét tényleges menetsebessége mellett is, 53-58 km/óra sebesség mellett pedig lassító fékezéssel is elkerülhette volna.

A bíróság - a határozat indokolásából kitűnően - a II. rendű terhelt terhére 0,5-1 sec. cselekvési késedelmet rótt, mivel az a forgalmi helyzet, hogy a II. r. terheltnek csupán előre kellett figyelnie, az észlelési késedelmet kizárta.

A baleset következtében a személygépkocsi utasa nyaki csigolyatörésekben megnyilvánuló, 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett, amellyel összefüggésben maradandó fogyatékosság alakult ki. A II. r. terhelt a bal sípcsont nyílt és elmozdulással járó törését, valamint bordatörést és zúzódásokat szenvedett el, melyek gyógytartama ugyancsak 8 napon túli.

A bíróság az I. r. terhelt közlekedési szabályszegését a KRESZ 31. § (5) bekezdés c) pontjában, míg a II. r. terhelt terhére a KRESZ 26. § (1) bekezdés a) pontjának, valamint a KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontjának megszegését látta megállapíthatónak.

A 2008. év március hó 11. napján jogerőre emelkedett ítéletével a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósági határozatot a II. r. terheltre vonatkozóan megváltoztatta; a fogházbüntetés tartamát 6 hónapra enyhítette, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A jogerős ügydöntő határozat ellen II. r. terhelt meghatalmazott védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt, melyben anyagi- és eljárási jogszabálysértést sérelmezve az első- és a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte.

Hivatkozása szerint az elsőbbségi helyzete biztos tudatában közlekedő II. r. terhelt számára a villamos takarásából elé kanyarodó I. r. terhelt közlekedési manővere olyan váratlan volt, ami a reakcióidő fel nem róható meghosszabbodását eredményezte. A késedelem megállapításával a bíróság az objektív láthatóságot egyúttal objektív észlelésnek is tekintette, ez azonban eltúlzott és irreális.

A felülvizsgálati indítvány jogi alapjaként a védő a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában írt okot is megjelölte. Sérelmezte a Be. 373. § (1) bekezdés I. c) pontjában megjelölt eljárási szabálysértést is. Vélekedése szerint a vád kereteit a bíróság túllépte, s ezzel a vádelvet sértette meg. Utalt arra, hogy a II. r. terheltet a vádhatóság csupán a közúti baleset gondatlan okozásának vétsége alapesetével vádolta, ám a bíróság e minősítésen túllépve, a cselekmény súlyosabb minősítéséhez megkívánt tényeket is megállapított tényállásában. Rögzítette ugyanis, hogy a baleset sérültje maradandó testi fogyatékosságot szenvedett el, jóllehet e tényt a vádirat nem tartalmazta. E tény figyelembevételével - erre vonatkozó vád nélkül - került sor a cselekmény súlyosabb minősítésére.

Egyebekben a II. r. terhelt védője anyagi jogi szabálysértésként sérelmezte a 6/1998. BJE határozatban foglaltakkal ellentétes ítéleti jogértelmezést. Vélekedése szerint a jogegységi határozatban foglaltakkal ellentétben a II. rendű terheltnek felrótt magatartás - a baleset eredményes hárításához szükséges csekély cselekvési késedelem - nem értékelhető gondatlanságként, ezért a II. rendű terhelt bűnösségének megállapítása téves, felmentése indokolt.