ÍH 2010.125 VÉGRENDELETI TANÚRA VONATKOZÓ SZABÁLY ÉRTELMEZÉSE - TELJES BIZONYÍTÓ EREJŰ MAGÁNOKIRAT SZABÁLYAI VÉGRENDELET ÉRVÉNYESSÉGÉNÉL NEM ALKALMAZHATÓK - ÜGYVÉDI ELLENJEGYZÉS VÉGRENDELETI TANÚKÉNTI ALÁÍRÁSNAK NEM MINŐSÜL - VÉGRENDELETI JUTTATÁS FOGALMA

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.24323/2007/13., Fővárosi Ítélőtábla Pf.20184/2009/12. (*ÍH 2010.125*), Kúria Pfv.21936/2009/8. (BH 2010.9.247)

***********

I. A jogosult a végrendelet megtámadási jogát csak akkor nem gyakorolhatja, ha a végrendeletet érvényesnek ismerte el, vagy annak megtámadási jogáról lemondott.

II. A végrendeleti juttatás kifejezés nemcsak a hagyatékból való kisebb adományt vagy részesedést jelenti, hanem a végrendelkezés tartalmától függően az egész hagyaték megszerzését is jelentheti.

III. Az írásbeli magánvégrendelet érvényessége szempontjából nem a teljes bizonyító erejű magánokiratra vonatkozó szabályok, hanem az öröklési jognak a végrendeleti tanúkra vonatkozó szabályai irányadóak. A végrendeletet szerkesztő és ellenjegyző ügyvéd tanúi minősége feltüntetésének hiányában végrendeleti tanúként közreműködő személynek nem minősül [Ptk. 629. §, 632. § (1) és (2) bekezdés, 636. §, 653. §].

Az örökhagyó 2003. május 20. napján végintézkedés hátrahagyásával hunyt el. A 2002. május 30. napján kelt írásbeli magánvégrendeletében minden ingó és ingatlan vagyonának örököseként a felperest jelölte meg. A végrendeletet tanúként P. J.-né a felperes édesanyja, valamint H. I. írták alá. Az okiraton feltüntetésre került, hogy azt dr. S. T. készítette és ellenjegyezte, amelyet az ügyvéd a keltezést követően aláírt és pecsétjével is ellátta.

Az örökhagyó törvényes örökösei, leszármazó, házastárs és szülők hiányában elhunyt testvére gyermekei az alperesek, akik a hagyatéki eljárásban a felperes javára szóló végrendeletet nem ismerték el érvényesnek. Arra hivatkoztak, hogy a végrendelet egyik tanúja a felperes közeli hozzátartozója volt. Az öröklési jogvitára tekintettel a közjegyző az örökhagyó hagyatékát, ideiglenes hatállyal törvényes öröklés jogcímén, egyenlő arányban az alpereseknek adta át. A Fővárosi Bíróság a felperes fellebbezése folytán a hagyatékátadó végzést helybenhagyta.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az örökhagyó 2002. május 30. napján kelt végrendelete érvényes, amely alapján minden ingó és ingatlan vagyonát megörökölte. Érvelése szerint a végrendelkezéskor az örökhagyó kellő gondossággal járt el, hiszen ügyvédhez fordult. Az ügyvéd az örökhagyó akaratának megfelelően készítette el a végrendeletet, amit ellenjegyzéssel is ellátott. Hivatkozott arra, hogy a végrendelet a Pp. 196. §-ának megfelelő teljes bizonyító erejű magánokirat, amelybe foglalt örökhagyói akaratot a bíróságnak érvényre kell juttatnia. Utalt továbbá arra is, hogy az örökhagyó ingatlanába 2005 októberében beköltöztek, mert az I. rendű alperes a végrendeletet érvényesnek ismerte el.

Az alperesek a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérték. Védekezésük szerint az örökhagyó felperes javára szóló juttatást tartalmazó rendelkezései a Ptk. 632. § (1) bekezdése alapján érvénytelenek, mivel az egyik végrendeleti tanú a felperes édesanyja volt. A bírói gyakorlat egységes annak megítélésével kapcsolatban, hogy a tanú összeférhetetlensége a végrendelet alaki és/vagy tartalmi fogyatékosságát eredményezi. A perbeli esetben a felperes anyjának közreműködése miatt az érintett rendelkezések alaki okból érvénytelenek. A Ptk. 632. § (1) és (2) bekezdése értelmében a tanú hozzátartozója javára szóló juttatás csak abban az esetben érvényes, ha a végrendeletnek ezt a részét a végrendelkező saját kezűleg írja le, vagy az összeférhetetlen tanú mellett, további két tanú is közreműködik. A perbeli esetben ezek az érvényességhez szükséges feltételek nem teljesültek.

A felperesi beavatkozó a keresetnek megfelelő döntés meghozatalát kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a perben az nem volt vitás, hogy az allográf végrendelet a Ptk. 629. § (1) bekezdése szerinti alaki érvényességi kellékeknek megfelel. A Ptk. 632. § (1) és (2) bekezdései értelmében az írásbeli magánvégrendelet tanúja, vagy más közreműködő személy, illetőleg ezek hozzátartozója javára szóló juttatás érvénytelen, kivéve, ha a végrendeletnek ezt a részét az örökhagyó saját kezűleg írta és aláírta. A tanú, illetőleg hozzátartozója részére szóló juttatás akkor sem érvénytelen, ha a végrendelkezésnél rajta kívül két tanú működött közre. Nem vitás tény, hogy a perbeli végrendelet egyik tanúja az örökös édesanyja volt, ezért a bíróságnak lényegében abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az ügyvédi ellenjegyzés helyettesíti-e a harmadik tanú aláírását. E körben a bíróság az alperesek védekezésével értett egyet. A Ptk. idézett rendelkezése ugyanis azt írja elő, hogy a tanúnak tudomással kell bírnia arról, hogy ő tanúként és nem az okiratot szerkesztő és ellenjegyző személyként jár el. Megköveteli továbbá a jogszabály azt is, hogy a tanú e minőségének feltüntetésével írja alá az okiratot, ennek hiányában ugyanis a végrendeleti juttatás érvénytelen.

A perbeli esetben az ügyvéd nem tanúként, hanem okiratot készítő és ellenjegyző személyként írta alá az okiratot, ezért végrendeleti tanúnak nem tekinthető, függetlenül attól, hogy tanúsítani képes a végrendelet keletkezésének körülményeit. A kifejtettek alapján a felperesre vonatkozó juttatás érvénytelen, ezért a végrendelet alapján az örökhagyó után nem örökölhet.