BH 2010.9.247 I. A végrendeleti örökös hozzátartozójának tanúkénti aláírását az okiratot szerkesztő ügyvéd ellenjegyzése nem helyettesíti.

II. Az alakilag hibás végrendelet az örökhagyó akaratának feltárásával - a favor testamenti elv alkalmazásával - nem tehető érvényessé. [Ptk. 629. § (1) bekezdés b) pont és 632. § (2) bekezdés, Pp. 196. § (1) bekezdés b) pont].

Cs. I.-né (továbbiakban: örökhagyó) 2003. május 20-án végintézkedés hátrahagyásával hunyt el. Az örökhagyó törvényes örökösei - elhunyt testvéreinek gyermekei - az alperesek; végrendeleti örököse a felperes, akit az örökhagyó a dr. S. T. ügyvéd által szerkesztett és ellenjegyzett írásbeli magánvégrendeletében minden ingó és ingatlan vagyonának örököseként nevezett meg. A végrendeletet tanúként P. J.-né, a végrendeleti örökös édesanyja, valamint H. I. írták alá, az okiratot szerkesztő ügyvéd a keltezést követően azt lebélyegezte és aláírta. A közjegyző a vitás hagyatékot hagyatékátadó végzésével ideiglenes hatállyal törvényes öröklés jogcímén egyenlő arányban a törvényes örökösöknek adta át, a fennálló öröklési vitára figyelemmel megállapítva: az egyik végrendeleti tanú a végrendeleti örökös egyenesági rokona, ami "nyilvánvaló tartalmi aggály", a törvényes örökösök a törvényes öröklés rendje szerint kérték a hagyaték átadását.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az örökhagyó 2002. május 30-án kelt írásbeli magánvégrendelete érvényes, az megfelel a Pp. 196. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt teljes bizonyító erejű magánokiratnak. Az I. rendű alperesnek a végrendeletet elismerő nyilatkozatára tekintettel a felperes az örökhagyó ingatlanába 2005 októberében családjával együtt beköltözött.

Az alperesek érdemi ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték, mert a felperes mint végrendeleti örökös anyjának közreműködése miatt az írásbeli magánvégrendelet alaki okból érvénytelen, hiányoznak a Ptk. 632. § (2) bekezdésében foglalt érvényességi kellékek.

A felperesi beavatkozó - az okiratot szerkesztő és ellenjegyző ügyvéd - a keresetnek történő helytadást kért.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Indokolásának jogi okfejtése szerint - abból a nem vitás tényből kiindulva, hogy a perbeli végrendelet egyik tanúja a végrendeleti örökös édesanyja - abban a kérdésben kellett a bíróságnak állástfoglalnia, hogy az ügyvédi ellenjegyzés helyettesíti-e a harmadik tanú aláírását. A Ptk. 632. § (1) és (2) bekezdése értelmében az írásbeli magánvégrendelet tanúja vagy más közreműködő személy, illetve ezek hozzátartozója javára szóló juttatás érvénytelen, kivéve ha a végrendeletnek ezt a részét az örökhagyó sajátkezűleg írta és aláírta, vagy ha a végrendelkezésnél - rajta kívül - további két tanú működött közre. A tanúk e minőségének feltüntetésével kell, hogy aláírják az okiratot. A perbeli esetben az ügyvéd az okiratot szerkesztő és ellenjegyző személyként írta azt alá, és nem tanúként. Ezért a felperesre vonatkozó juttatás érvénytelen. Megállapította, hogy a "jelen eljárásban mindkét személy korábbi nyilatkozatát gyakorlatilag visszavonta", a végrendeletet érvényesnek nem ismerték el.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást ítélkezése alapjául elfogadta és érdemben is egyetértett az arra alapított jogi döntésével:

Az örökhagyó hagyatékát a közjegyző törvényes öröklés címén az alpereseknek adta át, ezért a végrendeletre alapított öröklési igényt - a végrendelet érvényességének megállapítása iránti perben - a felperesnek kellett érvényesítenie. Az alperesek pedig a Ptk. 653. §-ában foglaltak alapján, az ellenük indított perben védekezésként hivatkozhattak a végrendelet érvénytelenségére, figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság PK 85. számú állásfoglalásában kifejtettekre is.

Az elsőfokú eljárás során a felperes egyértelműen nem jelölte meg az alperesek nyilatkozatait, amelyekben - hivatkozása szerint - a perbeli végrendeletet érvényesnek ismerték el. Először a másodfokú eljárásban állította, hogy az I. rendű alperes az USA-ban, egy nevadai közjegyző előtt tett 2003. május 11-ei írásbeli nyilatkozata tekinthető a végrendelet elismerésének. A másodfokú bíróság szerint a hivatkozott nyilatkozat nem tekinthető a végrendelet érvényességét elismerő joghatályos nyilatkozatnak, következésképpen az elsőfokú bíróságnak megalapozatlan az érvelése, miszerint az alperesek korábbi nyilatkozatukat a jelen eljárásban visszavonták.

Az írásbeli magánvégrendelet speciális alaki érvényességi kellékeit a Ptk. 629. §-a határozza meg, ezért a Pp. 196. § (1) bekezdés b) pontja szerinti teljes bizonyító erejű magánokiratnak megfelelő végintézkedés csak akkor érvényes, ha az megfelel a végrendelet anyagi jogszabály által meghatározott alaki követelményeinek. Az adott esetben ez a feltétel nem valósult meg, mert az ügyvédi ellenjegyzés nem helyettesíti a harmadik végrendeleti tanú aláírását: a tanúi minőség feltüntetésére ugyanis a Ptk. 629. § (1) bekezdés b) pontjának megfelelően nem került sor.

A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben - tartalma szerint - annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének keresete szerinti megváltoztatását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Ptk. 629. § (1) bekezdés b) pontját, a 623. § (2) bekezdését és a 636. § (1)-(2) bekezdéseiben, továbbá a 653. és 654. §-aiban foglaltakat. Megismételt érvelése szerint az okirat mindenben megfelel a Ptk. 629. § (1) bekezdés b) pontjában írt követelményeknek, továbbá az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 27. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltaknak, melynek értelmében az ügyvédi ellenjegyzés tanúsítja, hogy az okiratot az abban megjelölt fél - jelen esetben az örökhagyó - előtte aláírta, ezért a tanúi minőség feltüntetése nélkül is hitelesíti az aláírást. Tévedett - szerinte - a közjegyző, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy az örökösök között örökösödési vita lenne. Tévedtek az eljáró bíróságok, amikor a végrendelet érvénytelenségét állapították meg. A másodfokú bíróság a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésén alapuló jogerős ítéletében figyelmen kívül hagyta, hogy az alperesek a végrendeletet érvényesnek ismerték el, annak megtámadási jogáról az I. rendű alperes bizonyítottan lemondott, másikuk pedig "lemondását kilátásba helyezte". Ügydöntő jelentősége van az I. rendű alperes - 2003. november 5-ei angol nyelvű, külföldi közjegyző által hitelesített - nyilatkozatában foglaltaknak, amelyben kijelentette, hogy nagynénje végrendeletét elfogadja. A II. rendű alperes 2004. augusztus 23-án a felperesnek írt e-mailben kifejezésre juttatta: "Ha meg tudja állapítani, hogy Mária azt akarja, hogy a felperesé legyen a háza, akkor ezt a kívánságát tiszteletben tartja." Sérelmezte továbbá, hogy a másodfokú bíróság indokolási kötelezettségét megsértve, a II. rendű alperes e-mailben küldött levelével kapcsolatosan állásfoglalást sem tartott szükségesnek. A végrendelet érvényes elismerésére figyelemmel az alperesek a Ptk. 653. §-ában foglalt megtámadási jogukkal nem élhettek, a végrendelet érvénytelenségére a jelen perben utóbb nem hivatkozhattak. Végül kifogásolta a másodfokú bíróság részéről a juttatás és az öröklés jogintézményeinek "összemosását", amelynek célja - álláspontja szerint - a favor testamenti elv érvényesülésének megakadályozása. Az adott ügyre a PK 85. számú állásfoglalást, illetőleg a BH 2008/122. számú eseti döntést nem tekintette irányadónak.