BH 1981.5.204 A vállalkozó az értéknövelő költségek megfizetése iránti - jogalap nélküli gazdagodásra alapított - igényét csak a kijavítás elvégzése után érvényesítheti, a költségviselési arány azonban ezt megelőzően is megállapítható [Ptk. 344. §, 361. 392. § (3) bek., GKT 29/1973., 76/1973. sz.].

A felperes lakóépületek padozatsüllyedése, válaszfalrepedése és csővezetékek törése miatt szavatossági igényt érvényesített az alperes ellen. Utóbb keresetét a költségviselésre történő kötelezésre is kiterjesztette. Az első fokú bíróság először az Építésügyi Minőségellenőrző Intézettől, majd az Igazságügyi Műszaki Szakértői Intézettől beszerzett szakvélemények alapján hozott ítéletében az alperest a hibák kijavítására kötelezte és megállapította, hogy a meghatározott értéknövelő költségek kizárólag a felperest, a kijavítási költségek 60%-ban a felperest, 40%-ban az alperest terhelik.

Az ítélet ellen a felperes és az alperes által előterjesztett fellebbezések folytán a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az első fokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.

Az első fokú bíróság a megismételt eljárásban a szakvélemények felülvizsgálatára az Igazságügyi Műszaki Szakértői Bizottságot rendelte ki. Az IMSZB szakvéleménye alapján hozott ítéletében megállapította, hogy a lakások válaszfal alapozással kapcsolatos eredeti tervdokumentáció és a kijavítási tervdokumentáció alapján készített kijavítás költségkülönbözete értéknövekedés címén a felperest terheli. A válaszfalak és a padozat alatti csőrendszer meghibásodásával kapcsolatos kijavítási költségek 75%-át a felperes, 25%-át az alperes köteles viselni. Az ítélet indokolása szerint az IMSZB szakvéleménye a hibák bekövetkezésének két döntő okát jelölte meg: az egyik a válaszfal alapozás megoldatlanságában, a másik a feltöltés süllyedésének figyelmen kívül hagyásában állott. Ezek az elsődleges okok tervezési eredetűek. A hibák bekövetkezésében közrehatott a feltöltés tömörítetlensége, ami súlyos kivitelezési hiba, de ebben a vonatkozásban mulasztás terheli a felperest is, mert a tömörségi fokot nem ellenőrizte. E másodlagos okok esetében a felelősség megoszlik a tervező és a kivitelező között. Ezek figyelembevételével a kijavítási költségviselést nagyobb arányban a felperes terhére állapította meg. Az ítélet indokolása az értéknövelő költségek tekintetében is utal az IMSZB szakvéleményre, illetőleg a kiegészítő módosító nyilatkozatra, mely szerint eredetileg helyes tervezés és kivitelezés esetén is a kijavítási tervnek megfelelő alapozási módot kellett volna a költségvetésbe beállítani. Az első fokú bíróság az értéknövelő költségeket meghaladó kijavítási költség viselése kérdésében a Ptk. 344. §-a, valamint a GKT 29/1973. sz. állásfoglalás alapján határozott.

Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezett.

A felperes fellebbezése részben alapos.

Az Igazságügyi Műszaki Szakértői Bizottság szakvéleménye egyértelműen állapította meg, hogy a tervező hibát követett el, amikor a válaszfalak megfelelő alapozását nem írta elő. A válaszfal alól hiányzott a hordszerkezet. A tervező sem alapot, sem kiváltót nem tervezett. Ezt a tervezési hibát a kivitelezőnek észlelnie, kifogásolnia kellett volna [Ptk. 392. § (3) bek.]. Ez a hiányosság volt az elsődleges oka az épületkárok bekövetkezésének. Ugyanígy döntő okként értékelte a szakértői bizottság a feltöltés süllyedésének figyelmen kívül hagyását. De súlyos kivitelezési hiba a feltöltés tömörítetlensége. Minden olyan esetben, ahol a feltöltés vastagsága nem nagyobb 50 cm-nél, a tömörség döntő tényező, és a tömörítetlenség oka lehet a padló, illetve a válaszfalak süllyedésének. Megállapítja a szakvélemény, hogy a felperes a műszaki ellenőrzés során elmulasztotta ennek ellenőrzését.

A GKT 29/1973. számú állásfoglalás szerint a gazdálkodó szervezetek egymás közötti jogviszonyában a tervnek megfelelően elkészített létesítmény hibájáért a kivitelező kártérítéssel tartozik, ha a megrendelő által adott tervek hibáját felismerhette és a megrendelő figyelmeztetését elmulasztotta, vagy a munkát a jogszabály tilalma ellenére elvégzi.

A vállalkozót a szakszerűtlen utasítás (hibás terv) esetén figyelmeztetési kötelezettség terheli. A jogszabály mindenekelőtt azt a pozitív magatartást kívánja meg a kivitelezőtől, hogy a tervdokumentációt a szakvállalattól elvárható gondossággal vizsgálja meg. Ha ezt a gondosságot elmulasztja és olyan hibát nem észlel, amelyet észlelnie kellett volna, a figyelmeztetés elmulasztásával a jogszabályban írt kötelezettségét megszegi és ezért kártérítéssel tartozik.

Az 5/1961. (III. 19.) ÉM számú rendelettel közzétett Országos Építésügyi Kivitelezési Szabályzat II. kötet "építési előírások" c. alatt a 23. § 22. pontjában előírja, hogy az alápincézés nélküli épületek válaszfalait a teherbíró altalajra kell alapozni vagy a teherhordó főfalakra és esetleg közbeiktatott pillérekre fektetett kiváltógerendára kell építeni.

A figyelmeztetési kötelezettségen túlmenően a jogszabály tilalmat állít a kivitelező elé olyan esetben, ha a helytelen műszaki terven alapuló munka elvégzése jogszabály vagy hatósági rendelkezés (ÉKSZ, szabvány, egyéb műszaki rendelkezések) megsértéséhez vagy élet- és vagyonbiztonság közvetlen veszélyeztetéséhez vezetne. Ha a kivitelező ilyen előírásokba ütköző munkát végez, az ebből eredő jogkövetkezményeket viselnie kell.

A szakvélemény szerint egyértelmű a terv hibája. A kárhoz vezető ok-folyamat megindítója tehát a tervező. A szakvéleményből az is kitűnik, hogy a tervhiba felismerhető volt. A tervező és a kivitelező tehát közösen okozták a kárt. Az ilyen kárnak a vállalkozók közötti megosztására a Ptk. 344. §-ában foglalt rendelkezések az irányadók.