BH 2018.1.15 I. Amennyiben egy gépkocsi megvásárlására irányuló adásvételi szerződés megkötésének feltétele az eredetiségvizsgálat eredménye, a valótlan tartalmú hatósági bizonyítvány kiadása a vevő kárának releváns oka, ha a járművet tőle lefoglalták és az eredeti tulajdonosnak adták ki.

II. Az eladó szerződésből eredő (jogszavatossági alapú) kártérítési felelőssége mellett az előzetes eredetiségvizsgálatot végző közreműködő és a hatóság általános kártérítési felelőssége is vizsgálható [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 339. § (1) bek.].

Pertörténet:

Fővárosi Törvényszék P.24528/2011/80., Kúria Pfv.22095/2016/13. (*BH 2018.1.15*), Fővárosi Ítélőtábla Pf.21311/2017/5., Fővárosi Ítélőtábla Pf.21394/2015/10., Kúria Pfv.21446/2018/6.

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes a 2011. április 28-án kelt adásvételi szerződéssel 12 220 000 forint vételárért megvásárolta az I. rendű alperestől a perbeli gépjárművet. Az ügylettel összefüggésben a felperesnek további költségei merültek fel: 12 000 forint előzetes eredetiségvizsgálat hatósági díja, 8000 forint eredetiségvizsgálat költsége, 2300 forint átírási költség, 71 832 forint tulajdonátruházási illeték, 32 729 forint üzemanyagköltség és 9990 forint biztosítási díj.

[2] A gépjármű előzetes eredetiségvizsgálatát a szerződéskötés napján a II. rendű alperes végezte, amely alapján a III. rendű alperes jogelődje bocsátotta ki a hatósági bizonyítványt.

[3] A felperes kérésére 2011. május 5-én egy szervizben kulcsdiagnosztikai tesztet végeztek, amelynek során megállapították, hogy a gépkocsi alvázszáma és a forgalomba helyezés időpontja eltér a jármű-dokumentációban feltüntetettektől.

[4] A rendőrség a gépkocsit 2011. május 12-én a felperesnél lefoglalta, megállapította, hogy az körözés alatt áll ismeretlen tettes által elkövetett lopás bűntettének gyanúja miatt, majd 2011. június 28-án a lefoglalást megszüntette és a járművet P. Z. tulajdonosnak kiadta. A felperes által az I. rendű alperesnek kifizetett vételár és az adásvételi szerződéssel kapcsolatos költségei nem térültek meg.

[5] Az I. rendű alperes 2016. szeptember 23-án felszámolás folytán megszűnt.

A kereseti kérelem és az alperesek védekezése

[6] A felperes módosított keresetében kártérítés címén 12 356 851 forint és járulékai egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket.

[7] Az I. rendű alperes elleni keresetét az adásvételi szerződés megszegésére, a tulajdonjog átruházásának elmaradására alapította. A II. rendű és a III. rendű alperes tekintetében a II. rendű alperes által nem kellő gondossággal végzett eredetiségvizsgálatra és az annak alapján a III. rendű alperes jogelődje által kibocsátott, nem valós tartalmú hatósági bizonyítványra hivatkozott és arra, hogy a gépjárművet nem vásárolta volna meg, ha tud annak lopott voltáról, amely körülmény szakszerű eredetiségvizsgálattal megállapítható lett volna. A III. rendű alperes kapcsán utalt a II. rendű alperes mint közreműködő teljesítési segédnek a magatartásáért fennálló felelősségére.

[8] Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték.

Az első- és másodfokú ítélet

[9] Az elsőfokú bíróság kötelezte az I. rendű alperest 12 606 851 forint és járulékai felperes részére történő megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

[10] Határozata indokolásában a II. rendű és a III. rendű alperest illetően rögzítette: nem volt vitás, hogy az eredetiségvizsgálatot a II. rendű alperes végezte, amely alapján a III. rendű alperes határozatot bocsátott ki. Ennek során közhatalmi tevékenységet gyakorolt, ezért a III. rendű alperessel szembeni keresetet a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 349. § (1) bekezdése és 339. § (1) bekezdése alapján kellett elbírálni. Ezzel kapcsolatban azt vizsgálta, hogy a II. rendű és a III. rendű alperes terhére megállapítható-e olyan kötelezettségszegés, amely a kárral okozati összefüggésbe hozható.

[11] Az elsőfokú bíróság utalt a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Kknyt.) rendelkezéseire, amelyek értelmében a III. rendű alperes végzi a járművek előzetes eredetiségvizsgálatát, és amelynek során a 301/2009. (XII. 22.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) szerint közreműködőt vesz igénybe. A közreműködő vizsgáló állomások - ilyen minőségben járt el a II. rendű alperes is - a felvételezett adatokat a hivatal által e célra kialakított elektronikus felhasználói felületen továbbítják, és felelősségi körükben gondoskodnak azok helyességéről, időszerűségéről. A vizsgálat technológiai folyamatát a Korm. rendelet 4. számú melléklete rögzíti.

[12] Megállapította továbbá, hogy az adatfelvételi és továbbítási folyamatban a II. rendű alperes a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 38/C. §-a szerinti tanúsító szervezetként jár el, közreműködve a tényállás tisztázásában. Az általa kibocsátott tanúsítványt a hatóság köteles elfogadni a tények igazolására, azok tekintetében további eljárási cselekményeket nem végez, így erre a III. rendű alperesnek sem volt jogosultsága.

[13] A Ptk. 315. §-ából kiindulva vizsgálta azt is, hogy a II. rendű alperes követett-e el olyan jogszabálysértést, illetve mulasztást, amely a károsodáshoz vezetett. Kiemelte, hogy a II. rendű alperes tevékenysége kizárólag a Korm. rendelet 4. számú mellékletében előírtak alapján ítélhető meg, ezért nem fogadta el a perben kirendelt szakértő véleményében foglaltakat. Rámutatott, hogy a szakértő által felrótt dekódolási kötelezettséget a Korm. rendelet 4. számú melléklete nem írja elő, a motorszám kapcsán hiányolt fényképfelvétel a dokumentációban fellelhető, nem előírás az alvázszám adattartalmából a felszereltség és a biztonsági öv gyártási időpontjának ellenőrzése sem. Erre tekintettel a II. rendű alperes részéről mulasztás nem állapítható meg, ez pedig a III. rendű alperes felelősségét is kizárja.

[14] Az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében a felperes annak a II. rendű és a III. rendű alperes marasztalásával történő megváltoztatását kérte.

[15] Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság a szakvéleményt okszerű indokolás nélkül mellőzte, és megalapozatlanul állapította meg, hogy az eredetiségvizsgálat jogszabályszerű volt.

[16] Hangsúlyozta, hogy a II. rendű alperes alkalmazottjának tudatos közreműködése nélkül nem érte volna kár, a Korm. rendelet 4. számú melléklet 7. pontja alapján kötelezően vizsgálandó másodlagos azonosítókból - amint arra a mellőzött szakvélemény is utalt - megállapítható lett volna a gépjármű-azonosítók hamis volta, ezért a III. rendű alperes nem állíthatta volna ki a valótlan tartalmú hatósági bizonyítványt.

[17] Kifogásolta a biztonsági öv gyártási időpontjára vonatkozó elsőfokú bírósági álláspontot is.

[18] Kiemelte továbbá, hogy a II. rendű és a III. rendű alperes kártérítési felelőssége önálló jogalapon is fennáll. Hivatkozott több közzétett eseti döntésre is.

[19] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletnek a 12 356 851 forint és járulékai megfizetésére irányuló keresetet meghaladó - az I. rendű alperest ebben a keretben marasztaló, továbbá a keresetet elutasító - rendelkezéseit az elsőfokú bíróság kereseten való túlterjeszkedése miatt hatályon kívül helyezte, a nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta.