BH 2024.1.2 I. Embercsempészés előkészülete - és nem kísérlete - valósul meg, ha a terhelt migránsok tiltott határátlépéséhez való segítségnyújtásban megállapodik és a migránsok felvételének helyszínére indul, azonban sem térben, sem időben nem került olyan kapcsolatba a migránsokkal, hogy részükre az ország belsejébe való továbbhaladáshoz segítséget tudjon nyújtani.

II. Önkéntes elállás nem állapítható meg, ha a terhelt elállását az motiválta, hogy társa - a rendőröket meglátva - a migránsokat nem vette fel [Btk. 10. § (4) bek. a) pont, 353. § (1) és (6) bek.].

Pertörténet:

Fővárosi Törvényszék B.715/2018/427., Fővárosi Ítélőtábla Bf.112/2022/43., Kúria Bhar.93/2023/11. (*BH 2024.1.2*), Kúria Bfv.31/2023/16.

***********

[1] A törvényszék a 2022. január 14-én kihirdetett ítéletében a XII. r. vádlottat az ellene társtettesként elkövetett embercsempészés bűntette [Btk. 353. § (1) bek., (2) bek. a) és b) pont, (3) bek. e) pont] miatt emelt vád alól felmentette.

[2] Az elsőfokú ítélet ellen az ügyészség a XII. r. vádlott bűnösségének megállapítása, vele szemben büntetés kiszabása érdekében jelentett be fellebbezést.

[3] Az ügyészség fellebbezése nyomán eljárt ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2022. október 25-én kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A XII. r. vádlottat bűnösnek mondta ki embercsempészés bűntettének kísérletében [Btk. 353. § (1) bek., (2) bek. a) és b) pont, (3) bek. e) pont]. Ezért őt 1 év börtön fokozatú szabadságvesztésre, 2 év közügyektől eltiltásra és 150 napi tétel, napi tételenként 1000 forint, összesen 150 000 forint pénzbüntetésre ítélte, azzal, hogy legkorábban a szabadságvesztés-büntetése kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra, a pénzbüntetés meg nem fizetett részét börtön fokozatú szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Elrendelte a járásbíróság 2016. szeptember 2. napján jogerős ítéletével a XII. r. vádlottal szemben kiszabott 1 év 4 hónap - végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztés végrehajtását. Kötelezte a XII. r. vádlottat 628 350 forint bűnügyi költség megfizetésére.

[4] Az ítélőtábla mint másodfokú bíróság ítélete ellen az ügyészség a XII. r. vádlott terhére súlyosításért, a kiszabott szabadságvesztés-büntetés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamának emelése végett, míg a XII. r. vádlott - indokolás nélkül - védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan a bűncselekmény eltérő minősítésére alapítottan enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést.

[5] A fellebbviteli főügyészség fellebbezésének indokai szerint a XII. r. vádlottal szemben kiszabott joghátrány eltúlzottan enyhe, nem tükrözi megfelelően a bűnösségének és társadalomra veszélyességének fokát, továbbá nem áll arányban a bűnösségi körülményekkel sem. Kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság a XII. r. vádlottal szemben a kísérlet miatt az úgynevezett kétszeres leszállás útján kiszabható legenyhébb tartamú szabadságvesztést szabta ki.

[6] A súlyosító körülmények valós nyomatékára hivatkozva, a Btk. 79. §-ában meghatározott speciális és generális prevenciós célok elérése érdekében arra tett indítványt, hogy a Kúria mint harmadfokú bíróság az ítélőtábla ítéletét a Be. 624. § (1) bekezdése alapján változtassa meg, és a XII. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés-büntetést és közügyektől eltiltás mellékbüntetést lényeges tartamban súlyosítsa, egyebekben a másodfokú ítéletet hagyja helyben.

[7] A védő a fellebbezése indokolásában kifejtette, hogy az irányadó tényállás szerint a XII. r. vádlott belső meggyőződése alapján már azt megelőzően felhagyott a cselekménnyel, mielőtt a III. r. elítélt autóját követve le kellett volna kanyarodnia a mellékútra, ahová III. r. elítélt letért felvenni a menekülteket. Ehelyett továbbhajtott, majd erről, illetve a rendőrök későbbi feltűnéséről telefonon értesítette is az egyik szervezőt. A megbeszéltek alapján egyébként neki felvezetőként a III. r. elítéltet kellett volna felhívnia abban az esetben, ha menet közben valami szokatlant észlel.

[8] A védő szerint a XII. r. vádlott önként elállt, és ennek folytán maradt el a cselekmény befejezése.

[9] Kifejtette, hogy abban az esetben, ha a bűncselekménynek több elkövetője van, az önkéntes elállás feltételeit minden elkövetőre nézve külön kell vizsgálni. A bűncselekmény befejezése jelen ügyben elmaradt, a menekültek felvételére egyik vádlott esetében sem került sor.

[10] Utalt arra, hogy az eljárás során azonban nem vizsgálták, így nem is értékelték azt a tényt, hogy mivel a XII. r. vádlott felhagyott a cselekménnyel, nem lett volna, aki az úton felvezetőként biztosítja a III. r. elítélt és a menekültek zavartalan haladását C.-ig, majd a nyugati államhatárig. Enélkül - a rendőrök megjelenésétől függetlenül - a III. r. elítélt nyilvánvalóan bele sem kezdhetett volna a menekültek szállításába, hiszen ez rendkívül nagy kockázatot jelentett volna nemcsak rá, hanem a cselekményben, szervezésben részt vevő többi vádlottra nézve is. Nem véletlen szerinte, hogy a szervezők kizárólag külön személy felvezetőkénti bevonásával tartották megvalósíthatónak a cselekményt, az embercsempészek biztonságos haladását csak ekképpen látták megfelelően biztosítottnak. A felvezető feladata az volt, hogy elől haladjon az úton, mögötte nagyobb távolságban lemaradva a menekülteket szállító autó, és amennyiben valami gyanúsat észlel, telefonál neki, hogy az még kellő időben el tudja hagyni az autópályát, ezáltal biztosítva nemcsak a menekülteket szállító autót, hanem a szervezetben részt vevő valamennyi elkövető "lebukásának" elkerülését.

[11] Álláspontja szerint azáltal, hogy a XII. r. vádlott elállt a bűncselekménytől és társa az autópályán történő biztonságos haladást biztosító felvezető nélkül maradt, az mindenképpen a többi elkövető elállását és a bűncselekmény elmaradását eredményezte volna abban az esetben is, ha ezt megelőzően a rendőrök nem jelentek volna meg a III. r. elítéltet igazoltatni.

[12] Kihangsúlyozta, azzal, hogy a XII. r. vádlott önkéntesen elállt a bűncselekménytől, illetve telefonon értesítette a cselekmény felhagyásáról a "szervezőt", a maga részéről mindent megtett annak érdekében, hogy a bűncselekmény befejezését a többi vádlott tekintetében is megakadályozza.

[13] Hivatkozott a védő arra is, hogy a XII. r. vádlott cselekménye a Btk. 353. § (6) bekezdésébe ütköző és aszerint büntetendő embercsempészés előkészületének minősülhet.

[14] Ezzel összefüggésben kifejtette, hogy a tényállás alapján megállapítható, miszerint a XII. r. vádlott a felé intézett megkeresést elfogadta arra vonatkozóan, hogy segítséget nyújtson az államhatár illegális átlépéséhez azzal, hogy felvezetőként biztosítja a menekülteket szállító jármű zavartalan haladását. A cselekményben részt vevő más személyekkel B.-n, egy benzinkútnál találkoztak, onnan a III. r. elítélt autóját követve kellett volna arra a helyszínre menniük, ahol a menekülteket a III. r. elítélt felvette volna, ezt követően vette volna kezdetét a XII. r. vádlott tényleges tevékenysége. Kiemelte, hogy a XII. r. vádlott egyetlen különös részi törvényi tényállási elemet sem valósított meg, mivel annak a cselekménynek a megkezdése, amelyre vállalkozott - a menekülteket szállító jármű felvezetése - elmaradt.