ÍH 2015.101 DEVIZA-ALAPÚ KÖLCSÖNSZERZŐDÉS RÉSZLEGES ÉRVÉNYTELENSÉGE

Ha a devizaalapú kölcsönszerződés érvénytelenségének oka olyan tartalmi hiányosság, amely pótolható és ezáltal az érvénytelenségi ok kikü­szöbölhető, vagy amely nélkül a szerződés teljesíthető, a szerződés részleges érvénytelenségének a megállapítása indokolt. A szerződés tartalmi hiányossága miatti részleges érvénytelenség azonban csak az egyébként tisztességesnek minősülő szerződési feltétel hiányának a jogkövetkezménye lehet [Ptk. 209. § (1) bekezdés; 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 213. §].

Az I. r. felperes és az alperes 2007. április 7. napján kölcsönszerződést kötöttek a Sz., O. u. 13. szám alatti ingatlan megvásárlása és tehermentesítése céljából. A szerződésben a finanszírozási igény összegét 8 000 000 Ft-ban, a kölcsön nyilvántartásának devizanemét svájci frankban, a kölcsön összegét 58 476 CHF-ben, a futamidőt 240 hónapban tüntették fel. Rögzítették, hogy a kölcsön kamatlába változó, a szerződéskötés időpontjában annak mértéke 5,55%, az induló THM 6,02%. A törlesztő részlet várható összegét a szerződéskötéskori kamatláb és kondíciók alapulvételével ún. annuitásos számítással 403,90 CHF-ben határozták meg. Az alperes szerződéskötési díjat nem számított fel, a kezelési költségre vonatkozóan pedig feltüntetésre került, hogy az változó, annak szerződéskötéskori mértéke 0%.

A szerződésben a felek az alperes javára egyoldalú szerződésmódosítási jogot biztosítottak a kamat, a díjak és egyéb feltételek tekintetében. Rögzítették, hogy az ügylet árfolyamkockázatáról az I. r. felperes megfelelő felvilágosítást kapott az alperestől, továbbá a szerződésben nem szabályozott kérdésekben az alperes mindenkori Üzletszabályzatának, Lakossági Hitelekre vonatkozó Általános Szerződési Feltételeinek és a vonatkozó Hirdetményének a rendelkezései az irányadók, amelyeket az I. r. felperes átvett, elolvasott, megértett és elfogad.

A kölcsön biztosítására az annak felhasználásával megvásárolt Sz., O. u. 13. szám alatti ingatlanra az alperes javára jelzálogjog került bejegyzésre.

A kölcsönszerződést az I. r. felperes és az alperes több ízben módosították a törlesztő részleteket és a futamidőt érintően, emellett a második szerződésmódosítással kezdődően az ügylethez a II. r. felperes is csatlakozott adóstársként. A módosításokat tartalmazó megállapodásokban a felek a folyósított kölcsön összegeként egy ízben 58 476 CHF-et, a többi esetben 53 777,90 CHF-t tüntettek fel, és minden alkalommal rögzítették a módosítás napján svájci frankban fennálló tartozás összegét is. Mind az eredeti kölcsönszerződés, mind az egyes módosító szerződések megkötését követően az I. r. felperes - a második módosítástól kezdődően a II. r. felperessel együtt - az 5315/554/2007, az 53015/Ü/2042/2009/2/O, az 53015/Ü/1619/2010/3. és az 53015/Ü/922/2011/3. számú közjegyzői okiratban rögzítetten - az egyes szerződésekben foglaltakkal megegyező tartalommal - tartozást elismerő és egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatot tettek.

A felperesek keresetükben annak megállapítását kérték, hogy a kölcsönszerződés egésze, valamint járulékos jellegük folytán az ahhoz kapcsolódó szerződésmódosítások érvénytelenek, mert a kölcsönszerződés nem felel meg a szerződéskötéskor hatályos Hpt. 213. § (1) bekezdés a)-e) pontjaiban írtaknak. Hivatkozásuk szerint a kölcsön összege nincs a szerződésben pontosan meghatározva, az egyes okiratokban eltérő összegszerűség került megállapításra: a kölcsönszerződés 58 476 CHF-et tartalmaz, ilyen összeget azonban az alperes nem folyósított az I. r. felperes részére, a módosító szerződésekben pedig a kölcsön összege 53 777,90 CHF-ben van feltüntetve. Állították, hogy egybehangzó kölcsönös akaratnyilatkozat hiányában közöttük devizában a szerződés nem jöhetett létre, ezért a kölcsön összege csak 8 000 000 Ft lehet.

Hivatkozásuk szerint nem tartalmazza a kölcsönszerződés a hiteldíjmutató számítása során figyelembe nem vett egyes költségek meghatározását és összegét, illetve az ezekre vonatkozó becslést, továbbá a THM értékét meghaladóan az egyéb, a szerződéssel kapcsolatos költségeket, és nem tünteti fel azokat a körülményeket sem, amelyek alapján a hiteldíj megváltoztatható.

Hivatkoztak ezen túl az alperes által alkalmazott egyes általános szerződési feltételek érvénytelenségére tisztességtelenség okán (a törlesztő részletek deviza eladási árfolyamon történő meghatározására, az alperest megillető egyoldalú szerződésmódosítási jogra, a szerződés 4. pontjának a folyószámla-nyitással és az árfolyamkockázattal kapcsolatos rendelkezéseire).

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a szerződés részletes feltételeit az üzletszabályzat tartalmazza, amelyet az I. r. felperes aláírásával igazoltan átvett. Állította, hogy a kölcsön összege a szerződésben és az üzletszabályzatban foglaltaknak megfelelően megállapítható; a folyósított összeg az ÁSZF 10.1. pontjában írtak figyelembevételével nyomon követhető, de a szerződéses rendelkezésekből is egyértelműen kitűnik, hogy a kölcsön összege 8 000 000 Ft-nak a folyósítás napján érvényes deviza vételi árfolyam figyelembevételével számított svájci frank összege, azaz 53 777,90 CHF. Állította, hogy a szerződés tartalmazza a Hpt. 213. § (1) bekezdés b), c), d) és e) pontjában foglaltakat, megjelöli a szerződéskötési díjat, a kamatot, a kezelési költséget, az induló THM-et, az ÁSZF 6. pontja tartalmazza az ügyleti és késedelmi kamattal kapcsolatos rendelkezéseket, a 7. pont rögzíti a kölcsönhöz kapcsolódó egyéb díjakkal és költségekkel kapcsolatos információkat. Hangsúlyozta, 2007. április 2. napján az I. r. felperes által aláírt, és a kölcsönszerződés elválaszthatatlan részét képező tájékoztató (A/8) meghatározza a THM fogalmát, azt hogy annak számítási módját az aktuális hirdetmények tartalmazzák, továbbá a 3. pont rögzíti a THM meghatározásánál figyelembe nem vett költségeket.

Hivatkozott arra, hogy a Hpt. 213. §-a alapján a szerződés semmisségére akkor lehet hivatkozni, ha az a fogyasztó érdekét szolgálja, véleménye szerint viszont az érvénytelenség kimondása és jogkövetkezményeinek alkalmazása a felperesek érdekét nem szolgálná. Álláspontja szerint a vételi és eladási árfolyam a szolgáltatás-ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződési feltétel, s miután a szerződés mindenki számára érthetően, egyértelműen és világosan tartalmazza, hogy a forint és svájci frank váltások során a folyósításkor deviza vételi, a törlesztéskor pedig eladási árfolyam kerül alkalmazásra, az árfolyam-különbözet tisztességtelenségének a vizsgálatára a Ptk. 209. § (5) bekezdése alapján nem kerülhet sor. Utalt arra, a vételi és eladási árfolyam alkalmazásának jogszerűségét a Ptk. 231. §-a is alátámasztja. Álláspontja szerint a jogalkotó a kétnemű árfolyam alkalmazását elfogadta, legitimizálta azzal, hogy a Hpt. 2010. november 27-i hatályú módosításával csak bizonyos típusú finanszírozási szerződéseknél, (fogyasztóval kötött deviza alapú lakáscélú kölcsön, pénzügyi lízing) írta elő a középárfolyam kötelező alkalmazását, egyébként a különnemű árfolyam alkalmazását nem tiltja vagy szankcionálja.