A Győri Ítélőtábla Gf.20007/2011/14. számú határozata szerzői jog tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 235. §, 239. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 200. §, 201. §, 209. §, 236. §, 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 93. §, 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 20. §, 22. §, 35. §, 90. §] Bírók: Ábrahám Éva, Szalay Róbert, Vass Mária

Kapcsolódó határozatok:

Tatabányai Törvényszék G.40147/2007/79., *Győri Ítélőtábla Gf.20007/2011/14.*, Kúria Pfv.21272/2012/7. (BH+ 2013.12.514), 3035/2014. (III. 3.) AB végzés, 3179/2018. (VI. 8.) AB határozat

***********

A Győri Ítélőtábla

Gf.I.20.007/2011/14.szám

A Győri Ítélőtábla a jogtanácsos által képviselt felperesnek a Köves Clifford Chance Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen szerzői jogok érvényesítése iránt a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság előtt folyamatban tett perében Tatabányán, 2010.évi november hó 10.napján 20.G.40.147/2007/79.szám alatt hozott ítélet ellen az alperes részéről 80.sorszám, a felperes részéről 81.sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet helybenhagyja azzal a pontosítással, hogy az alperes 2007.április 16.napjától kezdődően köteles a felperesnek adatot szolgáltatni az általa Magyarországra behozott üres memóriakártyák mennyiségéről, továbbá azok fajtájáról.

Köteles az alperes a felperesnek 15 napon belül megfizetni 100.000 (egyszázezer) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

A felperes mint a szerzői és a szomszédos jogok közös kezelését végző egyesület keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest jogsértéssel elért gazdagodás megtérítéseként 8.717.784 forint szerzői jogdíj és ezen összeg után 2007.április 24.napjától a kifizetés napjáig számított törvényes késedelmi kamat megfizetésére, valamint arra, hogy az alperes szolgáltasson adatot az általa 2002. január 1-ét követően gyártott vagy Magyarországra behozott magánmásolási jogdíjfizetési kötelezettség alá tartozó üres hang- és képhordozók (memóriakártyák, integrált tárolókapacitással rendelkező mobiltelefonok) mennyiségéről, továbbá a hordozók és készülékek fajtájáról. Kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest az így szolgáltatott adatok és a felperes részére 2007.április 16.napján szolgáltatott adatok közötti különbözet után a felperes irányadó jogdíjközleményében foglaltak alkalmazásával kiszámítandó díj megfizetésére, valamint az adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása miatt a szolgáltatott adatok alapján a fizetendő jogdíj összegével megegyező költségátalány megfizetésére.

Előadta, hogy 2007.április 4-én felszólította az alperest, mint üres hang- és képhordozók gyártóját és importőrét, hogy tegyen eleget adatszolgáltatási kötelezettségének. Az "A" Kft. válaszlevelét követően a 2007. április 24-i jogdíjfizetési értesítő alapján 2007. május 4-i fizetési határidő megjelölése mellett 8.717.784 forint megfizetésére hívta fel az alperest. Hivatkozott arra, hogy a felhívásban írtaknak az "A" Kft. annak ellenére nem tett eleget, hogy az 1999. évi LXXVI. tv. (Szjt.) 20. § /1/ és /2/ bekezdése, 22. § /1/ és /2/ bekezdése, valamint 94. § /1/ bekezdés e/pontja alapján - a BH 1993.90. számú eseti döntésben írtakra is figyelemmel - a gyártó (importőr) a meg nem fizetett összegű jogdíjjal azonos összegű gazdagodás megfizetésére köteles.

A 2002-2003 és 2004.évi az üres hang- és képhordozók jogdíjára vonatkozó közlemények a jogdíjköteles termékeket a következőképpen határozták meg: "MP3 lejátszóba integrált memóriakártya, MP3 típusú lejátszóhoz kártya, audió lejátszásra alkalmas memóriakártya".

A 2004.évre vonatkozó közlemény díjkötelesként határozta meg a minidiszket, míg a 2005. és 2006.évi jogdíjközlemények díjfizetésre köteles termékként az integrált tárolóegységgel rendelkező zenelejátszókat memóriakapacitás szerint (MP3 lejátszók, Ipod IRiver-típusú zenelejátszók) a kép- és hanghordozóként használható memóriakártyákat (kártya MP3 lejátszóhoz, CF, MMC, MS, Smart Media, SD, mini SD, xD, Microdrive-típusú kártyák) és a minidiszket nevesítették.

A 2007.évi jogdíjközlemény a jogdíjköteles termékeket többek között akként határozta meg, hogy az a minidiszk, valamint "a kép- illetve hanghordozóként használható memóriakártyák (pl. kártya hordozható multimédia eszközhöz, CF, MMC, MS, Smart Media, SD, mini SD, Micro SD, xD, Microdrive-típusú kártyák) és audió, illetve audovizuális tartalom lejátszására alkalmas hordozható multimédia eszközbe integrált tárolóegységek, illetőleg audió illetve audovizuális tartalom tárolására szolgáló szórakoztató elektronikai eszközökbe integrált tároló egységek".

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a peres felek között nincs jogviszony. Hangsúlyozta, hogy a 2001/29/EK. irányelv (InfoSoc) alapján a felperes követelése csak akkor foghatna helyt, ha az alperes által gyártott mobiltelefonok és memóriakártyák használata során a minimálist meghaladó hátrányt okozó jogszerű magáncélú másolás megvalósulását bizonyítaná.

Ezt meghaladóan kifejtette, hogy a felperes 2002-2007 évi jogdíjközleményei a mobiltelefonok és memóriakártyák vonatkozásában tisztességtelen általános szerződési feltételt tartalmaznak. Álláspontja szerint a követelt jogdíjak vonatkozásában a szolgáltatás-ellenszolgáltatás feltűnő értékaránytalansága is megállapítható. Előadta, hogy a felperes túlzott és indokolatlan jogdíjat kíván érvényesíteni és ezért eljárása az Európai Közösséget létrehozó Szerződés (EKSZ) 81. és 82.cikkébe ütközik.

Az elsőfokú bíróság az alperes előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelmének elutasítását követően ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek bruttó 5.972.784 forintot, valamint ennek 2007. április 24.napjától a kifizetés napjáig járó a Ptk. 301/A. § /2/ bekezdése szerinti késedelmi kamatát, valamint 655.685 forint + 75.000 forint ÁFA perköltséget. Kötelezte továbbá az alperest, hogy - az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül - szolgáltasson adatot a felperesnek az általa Magyarországra behozott üres memóriakártyák mennyiségéről, továbbá azok fajtájáról.

Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztere az Szjt. valamint a 16/1999. (XI. 18.) NKÖM rendelet alapján 2000.január 25.napján vette nyilvántartásba a felperest, mint közös jogkezelő egyesületet. Rögzítette, hogy az alperes 2007.április 16.napján keltezett adatszolgáltatási lapokat adott át a felperesnek, amelyek alapján a felperes az MU00940/2007. hivatkozási jogdíjfizetési értesítővel bruttó 8.717.784 forint megfizetésére hívta őt fel. Az alperes a felhívás ellenére a jogdíjfizetési értesítőben foglaltaknak nem tett eleget. Rögzítette, hogy az Szjt. 35. §-a szerinti magáncélú másolás - mint a szerzői jogi védelemmel érintett művek szabad felhasználásának leggyakoribb formája - a jogosultak körében elmaradt hasznot eredményez.

Alaptalannak találta az alperes védekezését azzal kapcsolatban, hogy a felperesnek a tényleges másolatok megtörténtét kellene bizonyítania ahhoz, hogy jogdíj igényét érvényesíthesse. Kifejtette, hogy a multifunkcionális készülékek esetében a felperesi jogdíj követelést a hordozók másolásra való alkalmassága önmagában megalapozza. Rámutatott, hogy köztudomású tény, hogy a memóriakártyákra, mobiltelefonokba integrált memória tárolóhelyekre lehetséges az Szjt. 35. §-a szerinti tartalmat feltölteni. Hangsúlyozta, hogy az alperes promóciós anyagában walkman-ként, MP3 lejátszóként reklámozott készülékek tipikus terei a magáncélú másolásnak, és ezt a tényt az alperes által csatolt un. PriceWaterhouseCoopers tanulmány is alátámasztja. Az alperes által hivatkozott DRM rendszer sem tudja megakadályozni a magáncélú másolást, annak használatát a jogdíj méltányos összegének meghatározásakor kell figyelembe venni. Az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy a Bíróság C-467/08.számú ügyben hozott döntéséből ("A" ügy) az nem következik, hogy mobiltelefon nem lehet üreshordozói díj tárgya.