BH 2013.5.124 Amennyiben az eljárt bíróságoknak az adott ügyben a jogalkalmazási, jogértelmezési tevékenysége nem kirívóan téves, a jogellenes és felróható magatartás nem állapítható meg [Ptk. 339. §, 349. §].

A jogerős ítélet elutasította a személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása és a kártérítés iránt előterjesztett keresetet.

A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint 2005. december 12-én a felperes tulajdonostársai vele szemben birtokvédelmi eljárást kezdeményeztek a D. Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala Igazgatási Osztályán. A bejelentők személyes meghallgatása alapján a hatóság úgy ítélte meg, hogy a panasz nem becsületsértés szabálysértésnek, hanem rágalmazásnak minősül, így azt az eljárás lefolytatása céljából a bírósághoz tette át. A felperessel szemben megindult büntetőeljárásban a bíróság felhívására a feljelentők akként nyilatkoztak, hogy kérik a felperes büntetőjogi felelősségre vonását. A bíróság nagy terjedelmű bizonyítási eljárás lefolytatását követően a 2006. szeptember 1-jén meghozott ítéletében megállapította, hogy a vádlott négy rendbeli, egy esetben folytatólagosan elkövetett rágalmazás vétségében bűnös és pénzbüntetést szabott ki. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a 2010. június 1-jén meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és a pénzbüntetés mértékét enyhítette. Határozatának indokolásában rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság a büntetőeljárást szabályosan, a magánvádas eljárás speciális szabályaira is figyelemmel folytatta le. A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Legfelsőbb Bíróság a 2011. március 22-én meghozott végzésével az első- és másodfokú bíróság ítéleteit hatályon kívül helyezte és a felperessel szemben indult büntetőeljárást megszüntette. Határozatának indokolása szerint a magánvádlók az önkormányzathoz előterjesztett beadványukban nem büntetőeljárás lefolytatását, hanem kifejezetten birtokvédelmet kértek, amelyben a sérelmesnek tartott tényállításokat és azok észlelésének időpontját nem jelölték meg. A bírósághoz 2006 szeptemberében érkezett "feljelentés kiegészítésben", amely értelemszerűen a 2005. decemberi birtokvédelmi bejelentés kiegészítése, a 2006. szeptember elején történt cselekményről, annak konkrét részletezéséről nincs szó. Ebből pedig az következik, hogy a magánvádlók sem a 2005. december elején, sem a 2006. szeptember elején történt cselekmény kapcsán nem terjesztettek elő joghatályos magánindítványt, annak hiánya pedig büntethetőséget kizáró ok.

A felperes keresetében kérte megállapítani: az alperes az ellene indokolatlanul lefolytatott büntetőeljárással megsértette a becsületét, az emberi méltóságát és a jóhírnevét. Kérte továbbá az alperes 1 000 000 forint nem vagyoni kárának megtérítésére kötelezését.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Védekezése szerint a Legfelsőbb Bíróságnak az ügyben elfoglalt eltérő jogszabály-értelmezése a felperes kártérítési igényét nem alapozza meg.

A jogerős ítélet indokolása szerint a Ptk. 349. § (1) bekezdése és 339. § (1) bekezdése alapján valamennyi feltétel konjunktív, ezért bármely feltétel teljesülésének hiánya a kereset elutasításához vezet. A büntetőeljárással összefüggésben érvényesített kárigény elbírálása során - az ítélkezési gyakorlat szerint - a kártérítési per bírósága nem veheti át a büntetőbíróság jogkörét, a polgári pernek nem lehet tárgya a büntetőeljárás érdemi felülvizsgálata, csupán az vizsgálható, hogy a jogalkalmazó szerv tanúsított-e kirívóan jogsértő magatartást. Az adott esetben a polgármesteri hivatal a birtokvédelmi kérelmet a meghallgatáson a panaszosok előadásával együtt rágalmazás miatti feljelentésnek értékelte és azt a Be. 172. § (2) bekezdésének helyes alkalmazásával küldte meg a hatáskörrel rendelkező városi bíróságnak. A büntetőügyben eljáró elsőfokú bíróság felhívására a sértettek közölték, hogy a sérelmezett cselekmények kettő éve folyamatosan tartanak és kérték a feljelentett személy büntetőjogi felelősségre vonását. Az elsőfokú bíróság - az ítéletében is tükröződő rendkívül alapos vizsgálat után - négy cselekmény kapcsán megállapította, hogy a sértettek időben terjesztettek elő joghatályos magánindítványt, míg más cselekményekkel összefüggésben a joghatályos magánindítvány hiányát állapította meg. Az elsőfokú bíróságnak ezzel a megállapításával a másodfokú bíróság is egyetértett. A felülvizsgálati eljárás során eljáró Legfelsőbb Bíróság a beadványok vizsgálata során - az eljárt bíróságoktól eltérően - arra a következtetésre jutott, hogy azok nem elégítik ki a magánindítvány jogszabályban meghatározott követelményeit.

A jogerős ítélet álláspontja szerint a magánindítvány Be. 173. § (1) bekezdésében meghatározott fogalmából következően nincsenek formai megkötések, annak lényege, hogy a sértett akaratnyilvánítását tartalmazza, amelyet minden esetben a tartalma szerint kell megítélni. Az eljárt bíróságok tipikusan értelmezési tevékenységet fejtettek ki a sértettek beadványainak minősítésekor. A bírósági jogkörben okozott kárt csak a kirívóan súlyos jogértelmezési és jogalkalmazási tévedés alapozhatja meg. Egységes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a munka jellegével együtt járó jogszabály-alkalmazási, jogszabály-értelmezési tévedések a felróhatóság körén kívül esnek. Önmagában az a körülmény, hogy a bíróság határozata utóbb tévesnek bizonyult, nem alapozza meg a határozat meghozatalában közreműködő bíró kártérítési felelősségét megalapozó vétkes, felróható magatartásának megállapíthatóságát. Ezért a perbeli esetben az alperes kártérítési felelősségét megalapozó, kirívóan súlyos jogszabály-értelmezési és jogalkalmazási tévedés nem történt, így felróhatóság hiányában az alperes kártérítési felelőssége nem áll fenn.

A jogerős ítélet ellen, jogszabálysértésre hivatkozással a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, tartalma szerint annak hatályon kívül helyezése és elsődlegesen a keresetének való helytadás, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében. Felülvizsgálati álláspontja szerint a büntetőügyben eljárt első- és másodfokú bíróságok kirívóan súlyos jogalkalmazása miatt vele szemben folyamatban volt büntetőeljárás következtében személyhez fűződő jogai, becsülete, emberi méltósága és jóhírneve sérült. A jogerős ítélet téves álláspontjával szemben kirívó eljárási szabálysértésnek, jogalkalmazási tévedésnek minősül, hogy olyan beadvány alapján folyt ellene közel öt éven keresztül büntetőeljárás, amely a magánindítvány minimális törvényi feltételeinek sem felel meg. Az, hogy törvényes vád hiányában indokolatlanul állt éveken keresztül büntetőeljárás hatálya alatt, az alperes kártérítési felelősségét megalapozó jogellenes és felróható magatartásnak minősül.

Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, annak helyes indokai alapján.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.

A felperes álláspontja szerint az alperes kirívó jogalkalmazási tévedése miatt indokolatlanul és "törvényes vád" hiányában folyt vele szemben büntetőeljárás, amelynek következtében sérültek a Ptk. 76. és 78. §-aiban védett személyhez fűződő jogai, valamint az alperes a Ptk. 339. § (1) bekezdés, 349. § (1) és (3) bekezdései alapján kártérítési felelősséggel is tartozik. Az alperes jogellenes és felróható magatartását ugyanis megállapíthatóvá teszi a Legfelsőbb Bíróságnak a büntetőügyben hozott határozata, amelyben megállapította, hogy a magánvádlók sem a 2005. december elejei, sem a 2006. szeptember elejei cselekmény kapcsán nem terjesztettek elő joghatályos magánindítványt.