EH 2008.1834 A szakhatósági állásfoglaláson alapuló közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perben - indítvány esetén - szakértő kirendelése nem mellőzhető. [80/1999. (VI. 11.) Korm. r. 5. § (1) bek.; Pp. 324. § (1) bek., 164. § (1) bek., 177. § (1) bek.].[1]

Az alperesi beavatkozó a hrsz.-ú ingatlanon az építési engedélytől eltérően létesített autófényező- és javítóműhelyt, raktárépületet, amelyre a Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal Főépítészi és Környezetvédelmi Osztálya végleges fennmaradási engedélyt adott. A fennmaradási engedély tárgyában hozott másodfokú határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perben a megyei bíróság a felperes keresetét elutasította.

Az alperesi beavatkozó 2000. október 31. napján telepengedély kiadása iránt terjesztett elő kérelmet. A telepengedélyt megadó másodfokú határozat felülvizsgálata iránt a felperes keresetet nyújtott be, a megyei bíróság a jogerős ítéletével a közigazgatási határozatokat hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Ítéletében megállapította, hogy a telepengedély kiadásának más akadálya nincs, csak a szennyező anyag kibocsátása körében kell vizsgálni a határérték túllépését, és elő kell írni e körben a megfelelő műszaki megoldás megvalósítását.

Az alperesi beavatkozó a megindult újabb eljárás során 2005. december 16. napján újabb telepengedély iránti kérelmet terjesztett elő, a B.A. Kft. mérési szakvéleményével igazolta, hogy az elvégzett környezetvédelmi beruházás alapján a szennyezőanyag-kibocsátás a határértéket nem lépi túl. Erre az új kérelemre tekintettel az elsőfokú hatóság, a Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal Hatósági és Ügyfélszolgálati Főosztálya a 2006. március 29. napján kelt határozatával az alperesi beavatkozó részére gépjárműjavítás tevékenységre telepengedélyt adott.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2006. július 26. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot a másodfokú közegészségügyi szakhatóság kikötéseinek előírása miatt részben megváltoztatta, egyebekben helybenhagyta.

A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt, amelyet az elsőfokú bíróság elutasított. Ítéletének indokolása szerint a megismételt eljárásokra és a korábbi eljárásokban hozott jogerős ítéletekre figyelemmel a perbeli esetben csak a környezetvédelmi kérdések voltak vizsgálhatók, minden más kérdésben a jogerős döntés alapján ismételt vizsgálatnak nincs helye, ebből következően nem vizsgálható az autójavító műhely létesítése, fennmaradása jogszerűsége. A Megyei Jogú Város Építési Szabályzatáról szóló 21/2004. (VII. 6.) Ök. rendelete (MÉSZ) 6. § (3) bekezdés e) pontja csak új épület építésére állít fel korlátokat, a már létező autófényező üzemre e rendelkezés nem vonatkozik. A 21/2001. (II. 14.) Korm. rendelet a perbeli építményre nem vonatkozik, így az abban foglalt védelmi övezetre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók. A tűzvédelmi szakhatóság szakhatósági hozzájárulását megadta, a környezetvédelmi szakhatóság a légszennyező anyag határértéken belüli kibocsátására tekintettel a szakhatósági hozzájárulását szintén megadta, ezért az alperes a telepengedély alapján gyakorolható ipari és szolgáltató tevékenységekről, valamint telepengedélyezés rendjéről szóló 80/1999. (VI. 11.) Korm. rendelet (továbbiakban: R.) 7. § (1) bekezdése alapján jogszerűen adta meg a telepengedélyt.

A felperes által hivatkozott nyugalom megzavarása, a bűz- és zajhatás olyan körülmények, amelyek a műhely jövőbeni működésével kapcsolatosan feltételezett zavaró hatások, amelyek alapján a telepengedély megadása nem tagadható meg. A telepengedélyezési eljárásban az alperes szakhatóságok bevonásával vizsgálja a felperes által hivatkozott zavaró körülményeket, a szakhatóságok bevonását előíró szabályokra figyelemmel. A szakhatóságok a telepengedély megadásához hozzájárultak, nem állapították meg olyan zaj-, bűz-, szaghatást, amely a telepengedély megadásának jogszabályi akadálya lett volna. Az eljárás során nem merült fel adat arra, hogy a telepengedély megadásával az autófényező műhely működésének megkezdése a környezetében élők egészségét veszélyeztetné, vagy olyan zavaró hatással járna, amely indokolná a telepengedély iránti kérelem elutasítását. A felperes ilyen zavaró körülményt az eljárás során nem bizonyított. Az alperesi beavatkozó a tevékenységet a saját ingatlanán végzi, nem állapítható meg, hogy a felperesi szomszéd szomszédjogi, birtokvédelmi értelemben vett nyugalmát zavarná, és ez a zavarás olyan mértékű lenne, hogy az a telepengedély megadását kizárná.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását. Sérelmezte, hogy az R. 5. § (1) bekezdésében foglalt feltételeket az elsőfokú bíróság nem vizsgálta meg teljes körűen. Az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (OTÉK) 13. § (1) bekezdése kizárja az autójavító műhely építését kertvárosias lakóterületen. Tévesen állapította meg a bíróság az R. 7. § (1) bekezdése alapján, hogy a nyugalmat nem zavarja, a környezetben élők egészségét nem veszélyezteti az autójavító műhely működése. A közigazgatási eljárásban T. T. szomszéd nyilatkozott a szaghatásra, amely ellentétes azzal a megállapítással, hogy a műhely működése során zavaró szaghatás nem merül fel. Szakértői bizonyítás lefolytatását kérte, a bizonyítási indítványának a bíróság nem tett eleget, ugyanakkor a bizonyítás elmaradását a felperes hátrányára értékelte. Vizsgálni kellett volna, hogy a festőkabin a beépített szűrők ellenére szaghatással jár-e és az milyen mértékű. A veszélyes anyag kibocsátásra csak az alperesi beavatkozó csatolt szakvéleményeket, amelynek megalapozottsága nem került a perben igazságügyi szakértővel felülvizsgálatra. Szakkérdések esetén a bíróság nem mellőzhette volna szakértő kirendelését, és nem zárhatta volna el a Pp. 164. § (1) bekezdésébe ütközően a felperest a bizonyítás lehetőségétől. Az elsőfokú bíróság az ítéletében egy olyan legfelsőbb bírósági eseti döntésre hivatkozott, amelynek tartalmát a peres eljárás során nem ismerhette meg, így a Pp. 8. § (1) bekezdése megsértésre került, jogait rendeltetésszerűen nem gyakorolhatta.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.

Az alperesi beavatkozó felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.

A felülvizsgálati kérelem a környezetvédelmi szakhatósági állásfoglalást kifogásoló részében alapos, egyebekben alaptalan.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a tevékenység végezhetősége körében előterjesztett jogszabálysértések vonatkozásában alaptalannak találta. A keresettel támadott határozat meghozatalát megelőzően több eljárás folyt, melynek során jogerős ítélet állapította meg, hogy a telepengedély megadásának más akadálya nincs, mint a szennyező anyag kibocsátására megállapított határérték túllépése. Így a jelen eljárásban már érdemben nem vitatható, hogy autófényező és -javító műhely az adott építési övezetben elhelyezhető-e, így a MÉSZ 6. § (3) bekezdés e) pontja és az OTÉK 13. § (1) bekezdése megsértése nem vizsgálható. Ezzel összefüggésben a felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a R. 5. § (1) bekezdése értelmében az adott tevékenység végzésének lehetősége kizárt. Az autójavító műhely jogerős fennmaradási engedéllyel rendelkezik, és a beavatkozó már létező műhelyre, építményre kért telepengedélyt. A MÉSZ 6. § (3) bekezdés e) pontja csak új épület építésére, bővítésére fogalmaz meg tilalmakat, korlátozásokat.

A felperes nyugalmat zavaró körülményekre vonatkozó kereseti kérelmét az elsőfokú bíróság jogszerűen találta alaptalannak. A felperes e körben előterjesztett kifogásai a telep működésével kapcsolatban felmerülő zavaró hatásokra vonatkoznak, amelyek birtokháborítási vagy szomszédjogi eljárás keretében orvosolhatóak, ha ezek a feltételezett, jövőbeni körülmények bekövetkeznek. A hatóságnak a telepengedélyezési eljárásban a szakhatóságok által előírt feltételek, kikötések előírása mellett kell vizsgálnia, hogy az autójavító és -fényező műhely telepengedélye megadásához valamennyi jogszabályi feltétel fennáll-e. Feltételezett jövőbeni, jogsértő magatartás vizsgálatára nem kerülhet sor, ilyen magatartás esetén újabb eljárás lefolytatására kerülhet sor. A nyugalom megzavarására való hivatkozás körében olyan konkrét zavaró hatásokat kell valószínűsíteni, amely a R. 7. § (1) bekezdése alapján a telepengedély megadását kizárják. A felperes által hivatkozott tűzvédelmi, közegészségügyi, állategészségügyi, talajvédelmi kérdéseket érintő kifogásairól az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy egyrészt azok csak feltételezett sérelmek, azokat bizonyítani, valószínűsíteni a felperesnek nem sikerült, másrészt a telepengedélyezési eljárásban növényvédelmi és talajvédelmi szempontok vizsgálatára nem kerülhet sor.

Megalapozottan kifogásolta viszont a felperes a környezetvédelmi szakkérdést érintő ipari tevékenység szennyező anyag kibocsátása miatt felmerülő környezetkárosító hatást és ezzel összefüggésben jogszerűen kérte szakértő kirendelését. A felperes keresetében kifogásolta a telepengedélyezés tárgyát képező technológiát és üzemvitelt, állítva, hogy az olyan hiányosságokban szenved, amelynek folytán a tevékenység végzésekor nem biztosítható, hogy a műhely a környezetben élők egészségét, valamint a környezetét ne veszélyeztesse. Ezzel összefüggésben további szakhatóságok bevonását kérte, valamint állítása bizonyítására szakértő kirendelését indítványozta. Az elsőfokú bíróság a szakértő kirendelése iránti indítványnak nem adott helyt, így a környezetvédelmi kérdésekben bizonyítás lefolytatása nélkül hozott ítéletet és utasította el a felperes keresetét arra való hivatkozással, hogy a beavatkozó a szükséges környezetvédelmi szakhatósági hozzájárulással rendelkezik. A telepengedély iránti kérelem tárgyában eljáró hatóságot a szakhatóság állásfoglalása köti, így a határozatát a környezetvédelmi szakhatóság állásfoglalására alapítottan hozza meg a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 44. § (2) bekezdése alapján. A Ket. 45. § (2) bekezdése értelmében a szakhatósági állásfoglaláson alapuló határozat bírósági felülvizsgálata során támadható a szakhatósági állásfoglalás és mivel szakkérdésről van szó az állásfoglalás állított tartalmi alaptalanságát a fél csak szakértői vélemény beszerzésének kérésével tudja bizonyítani. A felperes a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján bizonyítási kötelezettségének eleget tett akkor, amikor szakértői bizonyítás lefolytatását kérte, az elsőfokú bíróság a bizonyítás lehetőségétől fosztotta meg a felperest a kért bizonyítás mellőzésével.

A fentiek alapján következően az elsőfokú bíróság súlyos eljárási szabálysértést követett el, ezért az ítélete jogszabálysértő, a Legfelsőbb Bíróság ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

(Legf. Bír. Kfv. II. 39.333/2007.)