BH 2024.5.102 I. A gazdasági társaság tagjai által törzstőkeként vagy tagi kölcsönként a gazdasági társaság rendelkezésére bocsátott vagyon elkülönül a saját vagyonuktól, az a társaság vagyona. A tag nem közvetlenül, hanem a gazdasági társaságra vonatkozó szabályok szerint, az üzletrésze által gyakorolhatja tulajdonosi jogait. Ekként a megtévesztés hatására a sértett által a saját tagi részvételével működő cég részére átutalt pénzösszeg is csalással okozott kárnak minősül. Az ezt követően a terhelt által a sértettnek visszajuttatott összeg nem a kár mértékét csökkenti, hanem annak részbeni megtérítése [Btk. 373. § (1) bek., (5) bek. a) pont és (7) bek., 459. § (1) bek. 16. pont; 2013. évi V. törvény (Ptk.) 3:1. § (5) bek., 3:9. § (1) bek.; 1/2009. BJE].

II. Amennyiben a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás tudati tényt rögzít, az ezzel ellentétes tudattartalomból kiinduló, a bűnösséget vagy a minősítést támadó felülvizsgálati indítvány - ebben a részében - a törvényben kizárt [Be. 650. § (2) bek., 659. § (1) bek.].

III. A kényszerítés hatósági eljárásban bűncselekmény hatósági eljárást (szabálysértési, büntető- vagy egyéb hatósági eljárást) feltételez. Ilyen eljárás megindulása, folyamatban léte nélkül a kényszerítés célja mint a hatósági eljárás akadályozása, befolyásolása, nem értelmezhető. Ez alól csak az jelent kivételt, ha az eljárás megindítására jogosult személy a bűncselekmény passzív alanya (például a feljelentő, bejelentő) [Btk. 278. § (1) és (2) bek.].

IV. A kényszerítés hatósági eljárásban törvényi tényállása az elkövetői magatartás mellett eredményt is tartalmaz. Ez pedig negatív eredmény, vagyis valaminek a hiánya, adott esetben az, hogy a sértett - az erőszakkal, illetve fenyegetéssel okozati összefüggésben - a hatósági eljárásban a törvényes jogait nem képes gyakorolni, kötelezettségeit teljesíteni. Az egy eljárásban egy vallomástétellel összefüggésben, többször megvalósított fenyegetés természetes egységet képez [Btk. 6. § (2) bek., 278. § (1) és (2) bek.].

Pertörténet:

Veszprémi Járásbíróság B.1868/2017/93., Veszprémi Törvényszék Bf.162/2021/31., Kúria Bfv.1003/2023/7. (*BH 2024.5.102*)

***********

[1] A járásbíróság az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki kényszerítés hatósági eljárásban bűntettének kísérletében [Btk. 278. § (1) bek., (2) bek. 1. ford.] és folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében [Btk. 373. § (1) bek., (5) bek. a) pont]. Ezért őt - halmazati büntetésül - 3 év szabadságvesztés büntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy az I. r. terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztést börtönben kell végrehajtani, és abból a terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének, de legkevesebb 3 hónap kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Kötelezte az I. r. terheltet a magánfél részére kártérítés, valamint az állam részére az ahhoz kapcsolódó eljárási illeték megfizetésére. Rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

[2] Az ellentétes irányú fellebbezések alapján eljárt törvényszék mint másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatát I. r. terhelt vonatkozásában megváltoztatta. Megállapította, hogy az I. r. terhelt által megvalósított igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény 2 rendbeli kényszerítés hatósági eljárásban bűntette kísérletének minősül [Btk. 278. § (1) bek., (2) bek. I. ford.], melyből 1 rendbeli cselekmény folytatólagosan elkövetett. A törvényszék az I. r. terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát 3 év 6 hónapra súlyosította.

[3] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen az I. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 648. § a) pontja alapján, a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjára hivatkozással azt sérelmezve, hogy az eljárt bíróságok mind a csalás bűntette, mind a kényszerítés hatósági eljárásban bűntette vonatkozásában a cselekmény törvénysértő minősítésével állapították meg a terhelt felelősségét.

[4] A védő szerint a csalás bűntette kapcsán megállapított kár egy része 1. számú sértett saját vagyonába tartozott, ezért büntetőjogilag nem értékelhető kárként. Érvelése szerint az I. r. terhelt és 1. számú sértett közösen alapítottak meg egy Kft.-t. A cég 50% arányú, 1 500 000 forint névértékű üzletrésze az 1. számú sértett tulajdonát képezte az alapítástól kezdve egészen a gazdasági társaság megszűntetéséig. Mivel 1. számú sértett a Kft. tulajdonosa volt, az üzletrésze által megtestesített tulajdoni hányad a vagyona részét képezte, mert a vagyon fogalmi körébe a követelések és a vagyoni értékű jogok is beleértendők. Ezen kívül 1. számú sértett a gazdasági társaság ügyvezetője is volt, és mint vezető tisztségviselő rendelkezési joga volt a társaság bankszámlája felett. Ugyancsak 1. számú sértett vagyonának a részét képezte azon követelés is, amely a Kft. részére általa nyújtott tagi kölcsönből fakadt.

[5] A védő a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 3:164. § (1) bekezdése szerinti üzletrész-fogalomból kiindulva kifejtette, hogy amikor 1. számú sértett a cég alapítására 1 500 000 forintot megfizetett, majd további két alkalommal tagi kölcsönként utalt pénzt a Kft. bankszámlájára, akkor a részben saját tulajdonában álló gazdasági társaság részére juttatta azt, és nem közvetlenül az I. r. terhelt részére. A gazdasági társaság részére átutalt pénzösszeg ezért nem került ki a vagyonából, akár az is megállapítható, hogy "egyik zsebéből a másikba helyezte át a pénzét". E körben a BH 2011.127. és EBH 2010.2124. számú eseti döntésekre hivatkozott.

[6] A védő tévesnek tartotta azon ítéleti megállapítást is, amely az 1. számú sértett részére visszajuttatott 3 000 000 forint összeget csupán megtérült kárnak minősíti. A védő szerint a visszafizetett 3 000 000 forint akkor lenne a kár megtérítéseként figyelembe vehető, ha a sértetti befizetések az I. r. terhelt kizárólagos tulajdonában lévő gazdasági társasághoz vagy közvetlenül az I. r. terhelthez kerültek volna, vagy az 1. számú sértett által a gazdasági társaság részére juttatott összegeket eltulajdonította volna, illetve a vállalkozás látszatának fenntartására elköltötte volna; ezt követően a 3 000 000 forint összeget pedig a saját vagyonából térítette volna vissza.

[7] A védő álláspontja szerint így, az ítéleti tényállás alapján megállapítható és büntetőjogilag értékelhető kár összege (amellyel 1. számú sértett vagyona csökkent) legfeljebb 47 019 383 forint összegű, vagyis a büntetőjogilag értékelhető kár nem különösen nagy, hanem csupán jelentős [Btk. 459. § (6) bek. c) pont]. Erre figyelemmel - a felülvizsgálati indítvány szerint - a csalás bűncselekmény minősítése törvénysértő, mivel az I. r. terhelt bűnössége nem a Btk. 373. § (1) bekezdés, (5) bekezdés a) pontja szerinti csalás bűntettében, hanem a Btk. 373. § (1) bekezdés, (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő csalás bűntettében állapítható meg. Ekként az eljárt bíróságok a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt szabtak ki törvénysértő büntetést az I. r. terhelttel szemben.