1/2009. Büntető jogegységi határozat
az okirattal visszaélés vétségének elkövetési fordulatairól
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának Büntető Jogegységi Tanácsa a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettesének indítványa alapján indult jogegységi eljárásban Budapesten, a 2009. év március hó 23. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő
jogegységi határozatot:
1. A Btk. 277. §-ának (1) bekezdésében meghatározott okirattal visszaélés vétségének "megszerzés" elkövetési fordulata nem azonos a űBtk. 316. §-ának (1) bekezdésében írt "elvétel" elkövetési magatartással. A "megszerzés" megvalósulásához viszonylag hosszabb ideig tartó, visszaélésszerű, a közokiratok iránti bizalom megingatására alkalmas birtoklás szükséges. Pusztán arra tekintettel, hogy a tetten ért tolvaj az idegen dologgal együtt - rövid időre -okiratot is magához vett, a lopás bűncselekményének [Btk. 316. § (1) bekezdés] kísérletével halmazatban az okirattal visszaélés vétségének [Btk. 277. § (1) bekezdés] - eshető-leges szándékú megszerzéssel elkövetett - kísérlete nem állapítható meg.
2. Megsemmisítéssel követi el az okirattal visszaélést az is, aki a nem kizárólag saját vagy idegen közokiratot olyan körülményeknek teszi ki, amelyek következtében az okirat állagának helyrehozhatatlan károsodása, vagy tartalmának felismerhetetlenné válása (eltűnése) az általános élettapasztalatok alapján előrelátható.
INDOKOLÁS
I.
A Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese az 1998. évi XIX. törvény (Be.) 440. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott jogkörben a Be. 439. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt célból - az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében - jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat meghozatalát indítványozta. Eltérő bírói gyakorlatot tapasztalt ugyanis abban az elvi kérdésben, hogy a Btk. 316. §-ának (1) bekezdésében foglalt lopással, illetve annak kísérletével megállapítható-e halmazatban a Btk. 277. §-ának (1) bekezdésében meghatározott közokirattal visszaélésnek a jogtalan megszerzéssel megvalósított alakzata, illetőleg annak kísérlete, ha a jogtalan eltulajdonítás végett elvett személyes dolog az általános élettapasztalat szerint közokiratot tartalmazhat és ténylegesen tartalmaz is, továbbá ezzel összefüggően abban, hogy a közokirattal visszaélés tényállási elemét képező "megszerzés" azonosítható-e a lopás tényállási elemeként megjelölt "elvétellel".
Az ítélkezési gyakorlatban kialakult eltérő álláspontokat az alábbiakkal szemléltette:
a) A Békéscsabai Városi Bíróság a 13.B.238/ 2003/12. számú - a Békés Megyei Bíróság 2.Bf.666/ 2003/5. számú ítélete folytán 2003. november 24-én jogerőre emelkedett - ítéletével a terheltet lopás vétségében és 4 rendbeli közokirattal visszaélés vétségében mondta ki bűnösnek.
A megállapított tényállásból kitűnően a terhelt - különböző tárgyakon túlmenően - magához vette a sértett pénz-tárcáj át is, amelyben 4 darab közokirat is volt. A pénztárcát - anélkül, hogy annak tartalmáról meggyőződött volna - még a kezében tartotta, amikor a sértett tetten érte és elfogta őt.
A Legfelsőbb Bíróság a 2004. május 18-án - felülvizsgálati eljárásban meghozott - Bfv.III.199/2004/5. számú ítéletével a 4 rendbeli közokirattal visszaélés vétsége alól a terheltet felmentette.
Ennek indokaként hivatkozott arra, hogy az okirat megszerzéséről, mint bűncselekmény alapjául szolgáló cselekményről akkor lehet szó, ha az akaratlagos magatartás magának az okiratnak a birtokba vételére irányul. Az adott esetben nem ez történt, legalábbis ez nem állítható. Egyetlen adat sem merült fel arra nézve, hogy a terhelt tisztában volt azzal, hogy a pénztárcában közokiratok is vannak, vagy ha igen, mi volt a szándéka arra vonatkozóan. Ekként viszont a bűncselekmény lényegi eleme, a cselekmény hiányzik, emellett a szándékos alanyi bűnösségre sem vonható le következtetés.
b) A Pesti Központi Kerületi Bíróság a 20.B.VI-VII.35212/2006/18. számú - a Fővárosi Bíróság 25.Bf.VI-VII.6141/2007/10. számú ítélete következtében 2007. június 7-én jogerőre emelkedett - ítéletével az I. és II. rendű terhelt bűnösségét lopás vétségében és okirattal visszaélés vétségében (amelyet a II. rendű terhelt bűnsegédként követett el) állapította meg.
A tényállás szerint az I. rendű terhelt a villamoson - miközben a II. rendű terhelt figyeléssel biztosította a cselekmény zavartalan végrehajtását - a sértett nadrágzsebéből kivette annak pénztárcáját, amelyben a pénzen kívül el volt helyezve a sértett személyi igazolványa is. A következő megállóban leszállva, az I. rendű terhelt még a kezében tartotta a pénztárcát, amikor az eseményeket figyelemmel kísérő civil ruhás nyomozók vele szemben intézkedni kezdtek. Ekkor az I. rendű terhelt a pénztárcát bedobta a villamos ajtaján, majd társával együtt menekülni próbált.
A másodfokú bíróság - osztva az elsőfokú bíróság jogi álláspontját - kifejtette, hogy a Btk. 277. §-ának (1) bekezdése kapcsán a közokirat megszerzése a lopással lényegét tekintve azonos elkövetői magatartást takar. A közokirattal visszaélés vétsége nem célzatos bűncselekmény, eshetőleges szándékkal is megvalósítható. A pénztárca kivételekor a terhelt számolhatott azzal, hogy abban fellelhetők közokiratok is. A pénztárcával együtt tehát megszerezte a közokiratot is, a rendőri intézkedés megkezdése után pedig a közokiratnak a tárcával együtt történő eldobása már csupán az eltulajdonított tárgyaktól való megszabadulást célozta.
A felülvizsgálatot lefolytató Legfelsőbb Bíróság a 2007. december 11-én kihirdetett Bfv.I.685/2007/5. számú ítéletével a terhelteket az ellenük közokirattal visszaélés vétsége miatt emelt vád alól felmentette.
Indokolásában utalt arra, hogy az eljárt bíróságok a közokirattal visszaélés törvényi tényállásában szereplő "megszerzés" fogalmát tévesen azonosították a lopás elkövetési magatartásaként megjelölt "elvétel" fogalmával. Az elvétel ugyanis lehet pillanatnyi birtokbavétel, a "megszerzés" fogalma azonban ennél tartósabb, a tényleges uralmat és a rendelkezés lehetőségét is magában rejtő birtoklást jelent. A pénztárca ellopása esetén (bár az elkövető tudata nyilvánvalóan átfogja annak lehetőségét, hogy abban -szokásos módon - közokirat is van) az elvétel a közokirat megszerzésének csupán első - lehetséges - fázisa, a "megszerzéshez" az is kell, hogy az eshetőleges szándékkal elvett közokiratot az elkövető viszonylag tartósan birtokolja. Az eshetőleges szándéknak ugyanis a tartós birtoklásra kell kiterjednie.
Amennyiben tehát a tolvaj a lopott pénztárcával (táskával stb.) együtt, az abban szokásosan elhelyezett közokiratot is elveszi, majd a közokirat birtoklásával rövid időn belül, az okirat visszajuttatását lehetővé tevő módon felhagy, a "megszerzés" (de a "megszerzésre" vonatkozó eshetőleges szándék sem) nem állapítható meg.
A Legfelsőbb Bíróság utalt továbbá arra, hogy a BH 1987. évi számában 151. szám alatt közzétett - a fentebb kifejtettekkel ellentétes - eseti döntésben foglalt iránymutatás ma már meghaladott, amint azt a Legfelsőbb Bíróság Elvi Határozatai Gyűjteményében 3. és 397. szám alatt közölt határozatok is jelzik.
Az adott ügyben - mutatott rá a Legfelsőbb Bíróság -a terheltek a pénztárcát anélkül, hogy annak tartalmáról ténylegesen meggyőződtek volna, eldobták. Ekként kérdéses, hogy amennyiben nem érik tetten őket, a "megszerzés" fogalmi ismérvét is megvalósító tartóssággal - s nem csak rövid ideig - birtokolták volna az elvett közokiratot. Minthogy a közokirat megszerzésére irányuló egyenes szándékra nem merültek fel adatok, nincs kizárva az a lehetőség sem, hogy tettenérés hiányában is eldobták volna a kérdéses személyi igazolványt, miután a pénztárca tartalmáról meggyőződtek.
c) A Hódmezővásárhelyi Városi Bíróság - a Csongrád Megyei Bíróság 2.Bf.152/2007/5. számú végzésével jogerőre emelt - 5.B.365/2005/10. számú ítéletével a terheltek bűnösségét társtettesként elkövetett lopás bűntettének kísérletében és 3 rendbeli társtettesként megvalósított közokirattal visszaélés vétségének kísérletében állapította meg.
Az irányadó tényállás szerint a terheltek a parkolóban álló tehergépkocsi vezetőfülkéjének ajtaját kísérelték meg felfeszíteni. A riasztó bekapcsolódása miatt azonban cselekményükkel felhagyva a helyszínről elmenekültek. A gépkocsi utasterében volt a sértett pénztárcája is, a benne elhelyezett három darab közokirattal.
A Legfelsőbb Bíróság a IV. rendű terhelt tekintetében a 2008. március 6-án meghozott Bfv.II.872/2007/5. számú, az I., II. és III. rendű terheltet érintően pedig a 2008. május 16-án kihirdetett Bfv.II.349/2008/6. számú végzésével a határozatokat - az indokolási kötelezettség elmulasztása miatt - hatályon kívül helyezte, s az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.
A Legfelsőbb Bíróság hivatkozott arra, hogy az adott tényállásból a közokiratok megszerzésére irányuló egyenes szándék - hiszen a terheltek a közokiratokat nem is látták - nem következik. Az alapügyben hozott határozatok indokolásából pedig - figyelemmel arra, hogy a megszerzés elkövetési fordulat megvalósulásához nem pillanatnyi, hanem hosszabb ideig tartó, a közokiratok iránti bizalom megingatására is alkalmas birtokbavétel szükséges - nem tűnik ki, hogy az eljárt bíróságok az eshetőleges szándék fennállását mire alapozták.
d) A Pécsi Városi Bíróság a 2006. november 8-án kihirdetett 9.B.741/2006/11. számú ítéletével a terheltet lopás vétségében, lopás vétségének kísérletében és 5 rendbeli közokirattal visszaélés vétségében mondta ki bűnösnek.
A tényállásból kitűnően a terhelt az utcán lezáratlanul várakozó gépkocsiból szerszámokat és egy autóstáskát tulajdonított el. A személygépkocsi bal első ülése alatt elhelyezett táskában voltak a sértett okiratai is. A terhelt a megszerzett tárgyakat az út túloldalán lévő bokorban helyezte el. Innen azonban már nem tudta elvinni, mert a helyszínre érkező rendőrök azokat lefoglalták.
A Baranya Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a 2007. március 14-én meghozott 1.Bf.39/2007/4. számú ítéletével a közokirattal visszaélések tekintetében felmentő rendelkezést hozott.
Ennek indokaként hivatkozott arra, hogy azokban az esetekben, amikor az elkövető olyan - értéket tartalmazó -kézitáskát tulajdonít el, amelyben a polgárok szokásos módon közokiratokat is tartanak, a lopással halmazatban megállapítható a közokirattal visszaélés is, mivel a terheltnek számolnia kell a fontos okiratok ottlétével, ilyen módon pedig belenyugszik abba, hogy a kézitáskával együtt közokiratokat is megszerez.
E helyes elv alól az adott eset kivét elt képez, a terhelt ugyanis nem számíthatott a sértett ilyen nagy mérvű gondatlanságára. Így őt legfeljebb gondatlanság terheli a tekintetben, hogy nem győződött meg az autóstáska tartalmáról. A gondatlanságból elkövetett közokirattal visszaélés viszont nem bűncselekmény.
Az ügyben harmadfokon a Pécsi Ítélőtábla járt el, s a 2007. október 16-án kihirdetett Bhar.III.121/2007/4. számú ítéletével a terhelt bűnösségét 6 rendbeli közokirattal visszaélés vétségében megállapította.
Határozatában rámutatott arra, hogy a másodfokú bíróság a felmentő rendelkezést lényegében a tévedés [Btk. 27. § (1) bekezdés] szabályára alapozta. Nevezetesen arra, hogy a gépkocsi nyitott voltára figyelemmel a terhelt nem számíthatott az autóstáskában elhelyezett közokiratokra, azok birtokbavételében - mivel a táska tartalmáról nem győződött meg - legfeljebb hanyagság terhelte.
Ennek megállapítására viszont a Btk. 14. §-ának II. fordulatára figyelemmel csak akkor lenne lehetőség, ha a terhelt magatartásának következményeit (a közokiratok jogtalan megszerzését) a tőle elvárható körültekintés hiányában nem látta előre. Közismert tény azonban, hogy a kisméretű kézitáskák a személyes ingóságok mellett a napi ügyintézéshez szükséges (így a gépjárművel közlekedők esetében a vezetési jogosultságot igazoló) okiratok tárolására is használatosak. A sértett valóban könnyelmű volt, amikor kézitáskáját - mindössze arra ügyelve, hogy az az ülés alatt mások előtt rejtve maradjon - a lezáratlan autóban hagyta. A közokirattal visszaélés megállapíthatósága szempontjából azonban nem ennek, hanem annak van jelentősége, hogy az elvett dolog az általános élettapasztalat szerint közokiratot is tartalmazhat. Ezért nincs indok az es-hetőleges szándék mellőzésére. Más lett volna a helyzet akkor, ha a terhelt egyéb ingóságot (szerszámos ládát, elsősegély dobozt) vesz magához, s utóbb abból kerülnek elő a közokiratok.
A Pécsi Ítélőtábla fenti határozata 2008/5/113. szám alatt a Bírósági Határozatokban közzétételre is került.
II.
A Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese - figyelemmel arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság Bfv.II.872/2007/5. számú, valamint a Bfv.II.349/2008/6. számú határozatában kifejtett és az EBH 3/1999. és 397/2001. számú határozatában foglaltakkal megegyező álláspontjával szemben a Pécsi Ítélőtábla a Bhar.I.121/2007/4. számú, a BH 2008. évi 5. számában 113. szám alatt közzétett határozatában eltérő elvi megoldásra jutott - az ítélkezési gyakorlat egységének biztosítása érdekében annak kimondását indítványozta, hogy:
1. a Btk. 277. §-ának (1) bekezdésében írt okirattal visszaélés elkövetési fordulataként meghatározott "megszerzés" nem azonos a Btk. 316. §-ának (1) bekezdésében rögzített "elvétel" elkövetési magatartással, mivel az előbbi megvalósulásához tartós, hosszabb ideig tartó, a közokiratok iránti bizalom megingatására is alkalmas birtokbavétel szükséges;
2. Megsemmisítéssel az követi el az okirattal visszaélést, aki a nem kizárólag saját vagy idegen közokiratot olyan feltételeknek, körülményeknek teszi ki, amelyek folytán az okirat állagának helyrehozhatatlan károsodása, vagy tartalmának felismerhetetlenné válása (eltűnése) az általános élettapasztalatok alapján előre látható;
3. Amennyiben az idegen dolog elvételének kísérletével összefüggően csupán a közokirat pillanatnyi, rövid ideig tartó elvétele valósul meg, kizárólag ennek alapján a lopás bűncselekményének [Btk. 316. § (1) bekezdés] kísérletével halmazatban az okirattal visszaélés vétségének [Btk. 277. § (1) bekezdés] eshetőleges szándékú megszerzéssel elkövetett kísérlete nem állapítható meg.
A legfőbb ügyész a jogegységi indítványban foglaltakkal egyetértett.
III.
A jogegységi tanács az indítványozó által vázolt elvi jogértelmezési kérdésekben a Be. 439. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti okból a jogegységi határozat meghozatalát szükségesnek tartotta.
A Btk. 277. §-ának (1) bekezdésében meghatározott okirattal (közokirattal) visszaélés vétségét az követi el, aki olyan közokiratot, amely nem, vagy nem kizárólag a sajátja, mástól, annak beleegyezése nélkül, jogtalanul megszerez, vagy azt megsemmisíti, megrongálja vagy eltitkolja.
A hivatkozott törvényhelyben írt "megszerzés" fogalma nem azonos a lopás bűncselekményének [Btk. 316. § (1) bekezdés] "elvétel" elkövetési magatartásával. A lopás esetében ugyanis az elvétel (a korábbi birtokállapot megszüntetésével és új létrehozásával járó) birtokbavételt jelent, a megszerzés viszont ennél tartósabb, a közokiratokba vetett közbizalom veszélyeztetésére alkalmas, a rendelkezés lehetőségét is magában rejtő birtoklás fogalmát takarja.
A Btk. 277. §-ának (1) bekezdése szerinti bűncselekmény nem célzatos, ebből következően egyenes és eshetőleges szándékkal egyaránt elkövethető. A táskák, pénztárcák, irattárcák, a felsőruházat köztudottan egyes közokiratok (személyi igazolvány, vezetői engedély stb.) tárolására szolgálnak. Ilyen dolgok ellopása esetén az elkövető tudata nyilvánvalóan átfogja annak a lehetőségét is, hogy abban nem csupán az eltulajdonítani kívánt vagyoni érték, hanem közokirat is van, így elvételi szándéka eshetőlege-sen - a belenyugvás szintjén - a közokiratra is kiterjed.
Az elvétel azonban még nem megszerzés. A közokirat "megszerzéséhez" az is szükséges, hogy az eshetőleges szándékkal elvett közokiratot az elkövető viszonylag tartósan birtokolja, következésképpen tényállásszerű megszerzésről akkor van szó, ha az eshetőleges szándék a tartós birtoklásra terjed ki.
Amennyiben az elkövető a lopott táskával, tárcával stb. együtt az abban szokásosan elhelyezett közokiratokat - akár meggyőződve azoktól, akár nem - is elveszi, majd a közokirat birtoklásával rövid időn belül, a sértetthez történő visszajutást lehetővé tevő módon felhagy, a "megszerzésre" irányuló eshetőleges szándék nem állapítható meg.
A fentieknek megfelelő álláspontra helyezkedett a Legfelsőbb Bíróság az EBH 3/1999. és EBH 397/2001. szám alatt közzétett elvi határozatában.
Annak a tettenért tolvajnak a terhére, aki az elvett táskát, felsőruházatot stb. - anélkül, hogy annak tartalmáról meggyőződött volna - a leleplezésekor eldobja, a lopás kísérletével halmazatban az okirattal (közokirattal) visszaélés tehát csak akkor állapítható meg, ha bizonyítható a közokirat megszerzésére kiterjedő szándék, vagy az, hogy tettenérés nélkül az elkövető a megszerzés fogalmi ismérveit is megvalósító tartóssággal birtokolta volna az elvett közokiratot. A Btk. 27. §-ának (1) bekezdése szerinti tévedés szabályai akkor sem alkalmazhatók, ha a táska stb. tartalmáról az elkövető - bár azt a helyszínről magával vitte - később sem győződik meg, s a táskát - miután a pénzt abból kivette - annak további tartalmával együtt megsemmisíti. Ilyenkor a közokirattal visszaélés - eshetőleges formájú - megszerzési fordulata lép előtérbe, az egyébként ugyancsak megvalósult megsemmisítés fordulattal szemben.
A Btk. 277. §-ának (1) bekezdésében foglalt tényállás elkövetési magatartásainak ugyanazon okiratot érintő halmozódása (a megszerzett közokirat utóbbi megsemmisítése, megrongálása) bűncselekményi egységet képez. A "megsemmisítés", "megrongálás" fordulat önálló felrovására csak akkor kerülhet sor, ha a közokirat megszerzése nem jogtalanul történt. Megsemmisítésnek tekintendő a közokirat olyan körülményeknek kitétele is, amelyek az általános élettapasztalat alapján magában hordozzák az okirat állagának helyrehozhatatlan károsodását, vagy tartalmának felismerhetetlenné válását, következésképpen azt eredményezik, hogy a közokirat a funkciójának ellátására alkalmatlanná válik.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság Büntető Jogegységi Tanácsa a jogegységi indítványnak helyt adott azzal, hogy a határozatot a Bszi. 32. §-a (4) bekezdése, illetve a Be. 445. §-a (2) bekezdése értelmében a Magyar Közlönyben közzéteszi.
Budapest, 2009. március 23.
Dr. Kónya István s. k.,
a jogegységi tanács elnöke
Dr. Akácz József s. k.,
előadó bíró
Dr. Márki Zoltán s. k.,
bíró
Dr. Katona Sándor s. k.,
bíró
Dr. Molnár Gábor s. k.,
bíró
a jogegységi tanács tagjai