62014CJ0238[1]

A Bíróság (harmadik tanács) 2015. február 26-i ítélete. Európai Bizottság kontra Luxemburgi Nagyhercegség. Tagállami kötelezettségszegés - Szociálpolitika - 1999/70/EK irányelv - Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodás - Időszakosan foglalkoztatott előadóművészek - Egymást követő, határozott időre szóló munkaszerződések - Az 5. szakasz 1. pontja - Egymást követő, határozott időre szóló munkaszerződések visszaélésszerű alkalmazásának megakadályozására irányuló intézkedések - Az ilyen szerződéseket alátámasztó »objektív okok« fogalma. C-238/14. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2015. február 26. ( *1 )

"Tagállami kötelezettségszegés - Szociálpolitika - 1999/70/EK irányelv - Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodás - Időszakosan foglalkoztatott előadóművészek - Egymást követő, határozott időre szóló munkaszerződések - Az 5. szakasz 1. pontja - Egymást követő, határozott időre szóló munkaszerződések visszaélésszerű alkalmazásának megakadályozására irányuló intézkedések - Az ilyen szerződéseket alátámasztó »objektív okok« fogalma"

A C-238/14. sz. ügyben,

az EUMSZ 258. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bírósághoz 2014. május 13-án

az Európai Bizottság (képviselik: J. Enegren és D. Martin, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

a Luxemburgi Nagyhercegség (képviseli: D. Holderer, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: M. Ilešič tanácselnök, A. Ó Caoimh (előadó), C. Toader, E. Jarašiūnas és C. G. Fernlund bírák,

főtanácsnok: P. Mengozzi,

hivatalvezető: V. Tourrès tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Keresetével az Európai Bizottság annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy a Luxemburgi Nagyhercegség - mivel az időszakosan foglalkoztatott előadóművészek esetében fenntartotta az egymást követő, határozott időre szóló szerződések alkalmazásából származó visszaélés megakadályozására irányuló intézkedésektől való eltéréseket - nem teljesítette az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28-i 1999/70/EK tanácsi irányelv (HL L 175., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 368. o.) mellékletét képező, 1999. március 18-án megkötött, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló keretmegállapodás (a továbbiakban: keretmegállapodás) 5. szakaszából eredő kötelezettségeit.

Jogi háttér

Az uniós jog

2 Az 1999/70 irányelv 1. cikke értelmében ezen irányelv célja "a mellékletben szereplő, [...] keretmegállapodás végrehajtása, amely megállapodást [...] általános iparági szervezetek (ESZSZ, UNICE és CEEP) kötöttek".

3 A keretmegállapodás általános szempontjainak 6-8. és 10. pontja értelmében: [...]

"6. mivel a határozatlan idejű munkaszerződés a munkaviszonyok általános formája, és hozzájárul az érintett munkavállalók életminőségéhez és a teljesítményjavításához;

7. mivel az objektív okokra alapozott, határozott időre szóló munkaszerződések alkalmazása módot teremt a visszaélés megakadályozására;

8. mivel a határozott időre szóló munkaszerződések bizonyos ágazatok, foglalkozások és tevékenységek olyan foglalkoztatási sajátosságai, amelyek a munkáltatók és a munkavállalók számára egyaránt megfelelnek;

10. mivel ez a megállapodás ezeknek az alapelveknek az alkalmazásával kapcsolatos intézkedések, minimumkövetelmények és rendelkezések meghatározását a tagállamokra és a szociális partnerekre bízza azért, hogy figyelembe lehessen venni az egyes tagállamok sajátos helyzetét, valamint az adott ágazatok és foglalkozási ágak feltételrendszerét, beleértve a szezonális jellegű tevékenységeket is".

4 A keretmegállapodás 1. szakasza értelmében e keretmegállapodás egyik célja az egymást követő, határozott ideig tartó munkaszerződések vagy munkaviszonyok alkalmazásából származó visszaélések megakadályozása kereteinek megállapítása.

5 A keretmegállapodásnak "A visszaélés megakadályozására irányuló intézkedések" címet viselő 5. szakasza szerint:

"1. Az egymást követő, határozott időre létrejött munkaszerződések vagy munkaviszonyok alkalmazásából származó visszaélés megakadályozása érdekében a tagállamok a szociális partnerekkel a nemzeti jognak, kollektív szerződéseknek vagy gyakorlatnak megfelelően folytatott konzultációt követően és/vagy a szociális partnerek, a visszaélés megakadályozására irányuló megfelelő jogi intézkedések hiányában, meghatározott ágazatok és/vagy munkavállalói kategóriák igényeinek figyelembevételével, a következő intézkedések közül vezetnek be egyet vagy többet:

a) az ilyen szerződések vagy munkaviszonyok megújítását alátámasztó objektív okok;

b) az egymást követő, határozott időre létrejött munkaszerződések vagy munkaviszonyok maximális teljes időtartama;

c) az ilyen szerződések vagy jogviszonyok [helyesen: munkaviszonyok] megújításának száma.

2. A szociális partnerekkel folytatott konzultációt követően a tagállamok és/vagy a szociális partnerek, ha szükséges, meghatározzák, hogy a határozott időre létrejött munkaszerződéseket vagy munkaviszonyokat milyen feltételek mellett tekintik:

a) »egymást követőnek«;

b) a szerződéseket vagy jogviszonyokat határozatlan időre szólónak."

A luxemburgi jog

A munka törvénykönyve

6 A munka törvénykönyve (code du travail) II. címe I. fejezetének "Általános rendelkezések" címet viselő 1. szakaszában szereplő L. 121-2. cikk kimondja:

"A munkaszerződést a felek időtartam meghatározása nélkül kötik meg.

Mindazonáltal a jelen cím 3. fejezetében előírt esetekben és feltételek mellett a szerződésben szerepelhet a megszűnésnek a szerződés megkötésekor pontosan meghatározott időpontja vagy a szerződés céljának megvalósulása következtében történő megszűnés kikötése."

7 Az e törvénykönyv II. címe II. fejezetének "A határozott időre szóló szerződés megkötése" címet viselő 1. szakaszában szereplő L. 122-1. cikk kimondja: "(1) Határozott időre szóló munkaszerződés valamely pontosan meghatározott és nem állandó feladat elvégzésére köthető; e szerződés nem irányulhat a vállalkozás rendes és állandó tevékenységéhez kapcsolódó munkakör folyamatos betöltésére. (2) Az (1) bekezdés értelmében vett pontosan meghatározott és nem állandó feladatnak tekintendő különösen: [...] (3) A fenti (1) és (2) bekezdéstől eltérően határozott időre szóló szerződések lehetnek: [...] [...]"

1. az ideiglenesen távollévő vagy olyan munkavállaló helyettesítése, akinek a munkaszerződését - kollektív munkaügyi vitán, illetve gazdasági okból vagy a munkavégzést gátló szélsőséges időjárási körülményekből eredő munkafeladat-hiányon kívüli okból - felfüggesztették, valamint a határozatlan időre szóló szerződéssel rendelkező munkavállaló helyettesítése, annak állásának megüresedése esetén azon időtartamra, amíg az állást betöltő alkalmazott ténylegesen munkába nem áll;

2. a nagyhercegi rendeletben meghatározott idénymunka;

3. azon állások, amelyek esetében bizonyos ágazatokban bevett szokás nem határozatlan időre szóló szerződést kötni, a végzett tevékenység jellege vagy ezen állások természeténél fogva ideiglenes jellege miatt; ezen ágazatok és állások listáját nagyhercegi rendelet állapítja meg;

4. olyan meghatározott alkalmi és konkrét feladat elvégzése, amely nem tartozik a vállalkozás szokásos tevékenységi körébe;

5. pontosan meghatározott és nem állandó feladat elvégzése, a vállalkozás tevékenységének átmeneti és kivételes fokozódása esetén, illetve a vállalkozás beindításakor vagy terjeszkedésekor;

6. olyan sürgős feladatok elvégzése, amelyek baleset megelőzése végett, műszaki hiányosság kiküszöbölése végett vagy a vállalkozást és személyi állományát fenyegető bármely kár elhárítása érdekében a vállalkozás berendezéseinek vagy épületeinek megóvására irányuló intézkedések szervezése végett szükségesek;

7. az Agence pour le développement de l'emploi-nál [foglalkoztatásfejlesztési hivatal] nyilvántartásba vett álláskeresőnek akár a munkaerőpiacra való beilleszkedése vagy visszailleszkedése keretében történő alkalmazása, akár a határozott időre szóló szerződéssel foglalkoztathatónak nyilvánított álláskeresők csoportjába tartozó személy alkalmazása; amely csoportot a Conseil d'État [államtanács] véleménye alapján meghozandó és a Conférence des Présidents de la Chambre des députés [a képviselőház elnökeinek konferenciája] által jóváhagyandó nagyhercegi rendelet határoz meg. Az álláskeresők ilyen csoportjának meghatározása során döntő szempontként kell figyelembe venni különösen az életkort, a képzettséget és a munkanélküliség időtartamát, valamint az érintett társadalmi hátterét;

8. bizonyos álláskeresői csoportok foglalkoztatásának elősegítését célzó állás;

9. olyan állás, amelynek betöltése esetén a munkáltató vállalja kiegészítő szakmai képzés biztosítását a munkavállaló számára.

2. a 2004. május 26-i törvénnyel módosított, a) a független hivatásos művészek és az időszakosan foglalkoztatott előadóművészek jogállásáról, b) a művészeti alkotás előmozdításáról szóló, 1999. július 30-i törvény (a továbbiakban: módosított 1999. július 30-i törvény) 3. cikkében meghatározott időszakosan foglalkoztatott előadóművészek által akár valamely előadás-szervező vállalkozással, akár filmművészeti, audiovizuális, színházi vagy zenei produkció keretében kötött szerződések.

8 Az említett törvénykönyv II. címe II. fejezetének "A határozott időre szóló szerződés időtartama" címet viselő 3. szakaszában szereplő L. 122-3. cikk kimondja: "(1) A határozott időre szóló szerződés megkötésekor pontosan meg kell határozni a szerződés lejártának időpontját. Ettől eltérően az alábbi esetekben nem kell pontosan meghatározni a lejárat időpontját: Ha ezen esetekben a szerződésben nem szerepel pontosan meghatározott lejárati idő, a szerződést minimális időtartamra kell kötni, és a szerződés a munkavállaló akadályozatásának megszűnése vagy a szerződésben meghatározott cél elérésekor megszűnik. [...]"

1. a távol lévő, vagy olyan munkavállaló helyettesítése, akinek a munkaszerződését - kollektív munkaügyi vitán kívüli okból - felfüggesztették; olyan munkavállaló helyettesítése, akinek állása megüresedett, a munkavállaló utódjának munkába állásáig;

2. idényjellegű állások;

3. azon állások, amelyek esetében bevett szokás - a végzett tevékenység jellege vagy ezen állások természeténél fogva ideiglenes jellege miatt - nem határozatlan időre szóló szerződést kötni.

9 Az ugyanezen törvénykönyv ezen 3. szakaszában szereplő L. 122-4. cikk a következőképpen fogalmaz:

"(1) Az idényjellegű szerződések kivételével az L. 122-1. cikk alapján határozott időre kötött szerződés időtartama ugyanazon munkavállaló esetében - a szerződés meghosszabbításait is ideértve - nem haladhatja meg a huszonnégy hónapot.

[...]"

10 A munka törvénykönyve II. címe II. fejezetének "A határozott időre szóló szerződés meghosszabbítása" címet viselő 4. fejezetében szereplő L. 122-5. cikk kimondja: "(1) A határozott időre szóló szerződést két alkalommal lehet határozott időtartamra meghosszabbítani. A meghosszabbítás elvi lehetőségének és/vagy a meghosszabbítás feltételeinek szerepelniük kell az eredeti szerződésben vagy e szerződés későbbi kiegészítésében. Ilyen írásbeli kikötés hiányában a meghosszabbított munkaszerződést határozatlan időre kötöttnek kell tekinteni; ellenbizonyításnak nincs helye. [...] (3) A jelen cikk rendelkezéseitől eltérően lehetőség van az alábbi, határozott időre szóló szerződés kettőnél többszöri meghosszabbítására, akár huszonnégy hónapot meghaladóan is, anélkül hogy azt határozatlan időre szóló szerződésnek kellene tekinteni: [...] [...]"

2. a módosított 1999. július 30-i törvény 4. cikkében meghatározott időszakosan foglalkoztatott előadóművészekkel kötött szerződések;

11 Az e törvénykönyv II. címe II. fejezetének "Egymást követő szerződések" címet viselő 5. fejezetében szereplő L. 122-6. cikk értelmében:

"Ha a munkaviszony a határozott időre szóló szerződés lejárati idejét követően tovább folytatódik, a szerződés határozatlan időre szóló szerződéssé válik."

A módosított 1999. július 30-i törvény

12 A módosított 1999. július 30-i törvénynek "A független hivatásos művész jogállásának elismerése" címet viselő 3. cikke kimondja:

"A független hivatásos művész jogállásának elismerésére a kultúráért felelős miniszterhez (a továbbiakban: miniszter) címzett írásbeli kérelem alapján kerülhet sor. Az e kérelemhez mellékelendő iratok tartalmát nagyhercegi rendelet határozza meg.

A [m]iniszter a jelen törvénnyel létrehozott tanácsadó bizottság véleménye alapján azon személyek javára ismeri el e jogállást, akik a kérelmüket közvetlenül megelőzően legalább három éve megfelelnek az e törvényben előírt feltételeknek.

A kérelmet közvetlenül megelőző legalább hároméves időszak tizenkét hónapra csökken azon személyek esetében, aki szakképzést követően szerzett hivatalos címmel rendelkeznek a jelen törvényben meghatározott területek valamelyikén.

A jogállás ezen elismerése [huszonnégy] hónapra szól. A jogállás elismerése minden egyes lejáratkor a miniszterhez intézett írásbeli kérelem alapján újítható meg. A miniszter a tanácsadó bizottság véleménye alapján megújítja azon személyek jogállásának elismerését, akik független hivatásos művészként történő elismerésük vagy ezen elismerés legutolsó megújítása óta megfelelnek a jelen törvényben meghatározott feltételeknek. E határozat meghozatala előtt a tanácsadó bizottság véleménye alapján a miniszter dönthet úgy, hogy a kérelmező köteles a jelen cikk első bekezdésében említett mellékletet részben vagy egészben újra benyújtani.

A [m]iniszter határozatai megsemmisítés iránti keresettel megtámadhatók."

13 A módosított 1999. július 30-i törvénynek "Az időszakosan foglalkoztatott előadóművész meghatározása" címet viselő 4. cikke a következőképpen fogalmaz:

"Időszakosan foglalkoztatott előadóművész az a művész illetve színpadi vagy műtermi asszisztens, aki tevékenységét elsősorban valamely előadás-szervező vállalkozás javára végzi, többek között filmművészeti, audiovizuális, színházi vagy zenei produkció keretében, és aki szolgáltatásait díjazás, tiszteletdíj vagy fellépti díj ellenében nyújtja, határozott időre szóló munkaszerződés vagy vállalkozási szerződés alapján."

A pert megelőző eljárás

14 2009. március 12-én a Bizottság levelet küldött a Luxemburgi Nagyhercegségnek, amelyben felhívta e tagállamot arra, hogy a munka törvénykönyvét illetően a keretmegállapodás fényében tisztázza a luxemburgi jog bizonyos pontjait, melyek egyrészt a "összehasonlítható határozatlan időre alkalmazott munkavállaló" fogalma meghatározásának hiányára, másrészt a határozott időre szóló munkaszerződések visszaélésszerű alkalmazásának megakadályozására irányuló intézkedésektől való eltérések fennállására, harmadrészt a munkáltatók azon kötelezettségének hiányára vonatkoznak, hogy tájékoztassák a határozott időre alkalmazott munkavállalókat az álláslehetőségekről.

15 Mivel e levélre nem érkezett válasz, 2010. október 1-jén a Bizottság felszólító levelet intézett a Luxemburgi Nagyhercegséghez. 2010. december 20-i levelében e tagállam válaszolt e levélre.

16 Mivel a Bizottság a Luxemburgi Nagyhercegség válaszával csak részben volt elégedett, 2012. október 1-jén kiegészítő felszólító levelet küldött a Luxemburgi Nagyhercegségnek, melyben ezen intézmény jelezte, hogy véleménye szerint az első kifogást mellőzni kell. A második kifogással kapcsolatban azonban úgy vélte, hogy a luxemburgi hatóságok válaszában nem szerepelt, hogy a munkavállalók két csoportjának, nevezetesen a Luxemburgi Egyetem oktató-kutatóinak és az időszakosan foglalkoztatott előadóművészeknek a munkaszerződései milyen korlátozásoknak voltak alávetve annak érdekében, hogy megakadályozzák az egymást követő, határozott időre szóló munkaszerződések visszaélésszerű alkalmazását. A Bizottság ugyancsak megismételte a harmadik kifogását, amely a munkáltatók azon kötelezettségének hiányára vonatkozott, hogy tájékoztassák a határozott időre alkalmazott munkavállalókat az álláslehetőségekről.

17 Mivel e kiegészítő felszólító levélre nem érkezett válasz, a Bizottság 2013. április 26-án indokolással ellátott véleményt küldött a Luxemburgi Nagyhercegségnek, amelyben fenntartotta második és harmadik kifogását. A Luxemburgi Nagyhercegség 2013. július 10-én válaszolt ezen indokolással ellátott véleményre.

18 Mivel a Bizottság nem volt elégedett e tagállam válaszával, úgy határozott, hogy megindítja a jelen keresetet.

A keresetről

A felek érvei

19 Mindenekelőtt a Bizottság felhívja a Bíróság figyelmét arra, hogy keresetének tárgya korlátozottabb az indokolással ellátott vélemény tartalmánál, mivel ezen intézmény mellőzte egyrészt a Luxemburgi Egyetem oktató-kutatóira vonatkozó kifogását, másrészt a munkáltatók azon kötelezettségére vonatkozó kifogást, hogy tájékoztassák a határozott időre alkalmazott munkavállalókat a vállalkozásuknál adódó álláslehetőségekről, mivel a luxemburgi hatóságok bizonyították, hogy az említett oktató-kutatók védelemben részesülnek az egymást követő, határozott időre szóló munkaszerződések visszaélésszerű alkalmazásával szemben, és tájékoztatták a Bizottságot azon jogszabályi rendelkezésekről, amelyek véget vetettek az említett tájékoztatási kötelezettséggel kapcsolatban felrótt kötelezettségszegésnek.

20 A jelen kereset tehát kizárólag arra vonatkozik, hogy a Luxemburgi Nagyhercegség - mivel az időszakosan foglalkoztatott előadóművészek esetében fenntartotta az egymást követő, határozott időre szóló szerződések alkalmazásából származó visszaélés megakadályozására irányuló intézkedésektől való eltéréseket - nem teljesítette a keretmegállapodás 5. szakasza alapján fennálló kötelezettségét.

21 A Bizottság azt állítja, hogy a keretmegállapodás 5. szakaszát, amely előírja a tagállamok számára, hogy intézkedéseket vezessenek be az egymást követő, határozott időre szóló szerződések alkalmazásából származó visszaélés megakadályozására, a munka törvénykönyvének L. 122-4. cikke ültette át a luxemburgi jogba, amely cikk (1) bekezdése kimondja, hogy "[a]z idényjellegű szerződések kivételével az L. 122-1. cikk alapján határozott időre kötött szerződés időtartama ugyanazon munkavállaló esetében - a szerződés meghosszabbításait is ideértve - nem haladhatja meg a huszonnégy hónapot". E törvénykönyv L. 122-5. cikkének (3) bekezdése mindazonáltal előírja, hogy "[a] jelen cikk rendelkezéseitől eltérően lehetőség van az alábbi, határozott időre szóló szerződés kettőnél többszöri meghosszabbítására, akár huszonnégy hónapot meghaladóan is, anélkül hogy azt határozatlan időre szóló szerződésnek kellene tekinteni: [...] 2. [a módosított 1999. július 30-i törvény] 4. cikkében meghatározott időszakosan foglalkoztatott előadóművészekkel kötött szerződések".

22 A Bizottság hangsúlyozza, hogy ilyen módon az időszakosan foglalkoztatott előadóművészek esetében a luxemburgi jog semmiféle objektív okot nem ír elő, amely lehetővé tenné az egymást követő, határozott időre szóló szerződések alkalmazásából származó visszaélés megakadályozását. A felszólító levélre adott válaszában a Luxemburgi Nagyhercegség csupán azzal érvelt, hogy a munka törvénykönyvének L. 122-5. cikke alapján szerződést kötő, időszakosan foglalkoztatott előadóművészek "minden esetben az L. 122-1. cikk (1) és (2) bekezdésében előírt korlátozások hatálya alatt maradnak". A Bizottság szerint azonban éppen ellenkezőleg, e rendelkezések minden védelemből kizárják az időszakosan foglalkoztatott előadóművészeket. Ugyanis e munkavállalók esetén a szerződések éppen a fent említett rendelkezések értelmében nem tartoznak sem a határozott időre szóló munkaszerződéseik megújítását igazoló objektív ok követelményének hatálya alá, sem e szerződések megújítása számának, sem az említett szerződések összesített időtartamának korlátozása alá.

23 Az indokolással ellátott véleményre válaszul a Luxemburgi Nagyhercegség egyébként módosította érvelése jellegét, és arra hivatkozott, hogy "az időszakosan foglalkoztatott előadóművészek esetében meg kell állapítani, hogy olyan tevékenységi ágazatról van szó, amelyben bevett szokás nem határozatlan időre szóló munkaszerződést kötni a végzett tevékenység jellege és ezen állások természeténél fogva ideiglenes jellege miatt". A Bizottság azonban magának a luxemburgi jogi szabályozásnak a szövege alapján vitatja ezen értelmezést.

24 Elsősorban a Bizottság rámutat, hogy a munka törvénykönyve II. címének a határozott időre szóló szerződésekre vonatkozó II. fejezete szerint az időszakosan foglalkoztatott előadóművészek munkáját úgy tekintik, mint amely nem foglalja szükségszerűen magában pontosan meghatározott és nem állandó feladatok elvégzését. E törvénykönyv L. 122-1. cikkének (1) bekezdése ugyanis azt a szabályt írja elő, hogy a határozott időre szóló szerződések kivételesen köthetők pontosan meghatározott és nem állandó feladatok elvégzésére, míg e cikk (2) bekezdése számos példát említ e szabály alkalmazására. Ezzel szemben az említett cikk (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy határozott időre szóló szerződés az időszakosan foglalkoztatott előadóművészekkel köthető "a fenti (1) és (2) bekezdéstől eltérően". A Bizottság szerint ebből logikusan következik, hogy e törvénykönyv L. 122-1. cikkének (3) bekezdése lehetővé teszi, hogy az időszakosan foglalkoztatott előadóművészekkel határozott időre szóló szerződést kössenek általánosabb és/vagy állandó feladat ellátására.

25 Másodsorban a Bizottság azt állítja, hogy az "időszakosan foglalkoztatott előadóművészek" meghatározásának egyetlen szempontjaként a módosított 1999. július 30-i törvény 4. cikke a szerződéses viszony jellegére utal, anélkül hogy a végzett tevékenység valódi természetét figyelembe venné. E meghatározás ezáltal lehetővé teszi időszakosan foglalkoztatott előadóművészek alkalmazását olyan helyzetekben is, amelyek nem ideiglenes természetűek.

26 E tekintetben a Bizottság úgy véli, hogy - még ha az időszakosan foglalkoztatott előadóművészek nagy részének esetében a határozott időre szóló alkalmazás igazolható is objektív okokkal, vagyis azzal, hogy e szerződéseket meghatározott projekttel összefüggésben kötik - az előadó-művészeti ágazatban számos munkavállalót, mint például valamely zenekar állandó tagjait és valamely színházi társulat vagy televíziós műsorszolgáltató állandó tagjait a munkáltató tartós jelleggel alkalmaz. Ez utóbbi munkavállalók a luxemburgi jog meghatározása szerint ugyancsak "időszakosan foglalkoztatott előadóművészek" annyiban, amennyiben a munkáltatójukhoz fűződő szerződéses viszonyuk megfelel a módosított 1999. július 30-i törvényben előírt feltételeknek.

27 Következésképpen a Bizottság úgy véli, hogy az időszakosan foglalkoztatott előadóművészek luxemburgi jog szerinti meghatározása nem követeli meg határozott időre szóló szerződés meghosszabbítását igazoló, a keretmegállapodás 5. szakasza 1. pontjának a) alpontja szerinti objektív okok fennállását, következésképpen semmilyen olyan tényező nincs, amely megkülönböztetné a tartós jelleggel alkalmazott időszakosan foglalkoztatott előadóművészeket azon munkavállalóktól, akik tevékenységüket más gazdasági ágazatban folytatják, ahol szintén jelentős a munkateher ingadozása.

28 A Luxemburgi Nagyhercegség vitatja a felrótt kötelezettségszegés fennállását.

29 Mindenekelőtt a munka törvénykönyve L. 122-5. cikke (3) bekezdésének hatályát illetően e tagállam vitatja a Bizottság azon érvét, amely szerint az előadó-művészeti ágazatban tartós jelleggel foglalkoztatott munkavállalók a luxemburgi jog értelmében "időszakosan foglalkoztatott előadóművész" minőséggel rendelkeznének, amennyiben megfelelnek a módosított 1999. július 30-i törvényben előírt feltételeknek. A Luxemburgi Nagyhercegség azzal érvel, hogy e minőséggel csak azon munkavállaló rendelkezhet, aki tevékenységét az előadó-művészeti ágazatban szükségszerűen időszakosan végzi. Maga az "időszakosan foglalkoztatott előadóművész" kifejezés is magában foglalja, hogy a foglakoztatás időszakait munka nélküli időszakok törik meg. E tagállam tehát úgy véli, hogy a gyakorlatban az időszakosan foglalkoztatott előadóművészek időben korlátozott egyedi projektekben vesznek részt, mint amilyen valamely filmművészeti előadás vagy színházi darab elkészítése.

30 Ezen értékelést erősíti meg az a tény is, hogy az időszakosan foglalkoztatott előadóművészek számára az e törvény 7. cikke alapján tevékenységük nem önkéntes szünetelése esetén biztosított támogatást a két projekt között eltelt inaktív időszak napjainak száma alapján számítják ki, valamint az a tény, hogy az időszakosan foglalkoztatott előadóművészek munkakönyvének, amely az említett törvény 8. cikkében szerepel, célja a munkavállaló által végzett tevékenység napi alapú nyilvántartása. Ilyen körülmények között nincs értelme ugyanezen törvény 4. cikke olyan olvasatának, amely szerint az előadó-művészeti ágazatban tartós jelleggel foglalkoztatott munkavállalók szintén "időszakosan foglalkoztatott előadóművész" minőséggel rendelkeznek.

31 Emellett a munka törvénykönyve L. 122-1., L. 122-4., L. 121-5. és L. 125-8. cikkének alkalmazására vonatkozó 1989. július 11-i nagyhercegi rendelet 2. cikke kifejezetten felsorolja azon ágazatokat - ideértve az előadóművészekét is - amelyekben határozott időre szóló munkaszerződést lehet kötni azon állásokra, amelyek esetén bevett szokás nem határozatlan időre szóló szerződést kötni, a végzett tevékenység jellege vagy ezen állások természeténél fogva ideiglenes jellege miatt.

32 A Luxemburgi Nagyhercegség továbbá hangsúlyozza, hogy a munka törvénykönyve L. 122-5. cikkének (3) bekezdését szociális megfontolások inspirálták. Ugyanis az a) a független hivatásos művészek és az időszakosan foglalkoztatott előadóművészek jogállásáról, b) a művészeti alkotás előmozdításáról szóló 1999. július 30-i törvény módosításáról szóló 2004. május 26-i törvény előkészítő anyagaiból kitűnik, hogy mivel az időszakosan foglalkoztatott előadóművészek számára határozatlan időre szóló szerződés kötése nehézségekbe ütközhet, és mivel a jelentős számú művész és technikus által gyakran igénybe vett független "szabadúszó" munkavállaló jogállása bizonytalan és jogilag homályos helyzetet eredményez, a törvénykönyv említett rendelkezését úgy alakították ki, hogy e sajátos ágazatban lehetővé tegye határozott időre szóló szerződések ismétlődő megkötését, ezáltal olyan garanciákat és előnyöket biztosítva a munkavállalónak, többek között a szociális biztonság terén, amelyekben a független "szabadúszó" munkavállaló nem részesül.

33 Végül a Luxemburgi Nagyhercegség elismeri, hogy a luxemburgi jogban nem létezik a keretmegállapodás 5. szakasza 1. pontjának b) alpontja értelmében vett maximális teljes időtartam a módosított 1999. július 30-i törvény 4. cikke szerinti időszakosan foglalkoztatott előadóművészekkel kötött, egymást követő, határozott időre szóló munkaszerződések tekintetében, és nincs előírva az ilyen szerződések meghosszabbítása számának a keretmegállapodás 5. szakasza 1. pontjának c) alpontja értelmében vett korlátozása sem. Ezzel szemben e tagállam a Márquez Somohano-ítéletre hivatkozva (C-190/13, EU:C:2014:146, 45. pont) azt állítja, hogy e munkavállalók helyzetét a keretmegállapodás 5. szakasza 1. pontjának a) alpontja és a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerinti "objektív okok" fennállása jellemzi. Közelebbről az említett munkavállalók egyedi, időben korlátozott projektekben vesznek részt, és bizonyos rugalmasság és szociális kedvezmények származnak a munkáltató azon lehetőségéből, hogy ugyanezen munkavállalók határozott időre szóló szerződését meghosszabbíthatja. Másfelől a Bizottság elismeri, hogy az egyedi projektek alapján való munkavállalás olyan objektív oknak minősül, amely igazolhatja az egymást követő, határozott időre szóló szerződések alkalmazását. E tekintetben a Luxemburgi Nagyhercegség emlékeztet arra, hogy a Bíróság a Kücük-ítéletben (C-586/10, EU:C:2012:39, 56. pont) kimondta, hogy amikor az objektív ok az ellátandó feladat sajátos jellemzőiből ered, az a tény, hogy a munkáltatónak gyakran kell határozott időre szóló szerződés alapján foglalkoztatni munkavállalókat, nem jelenti azt, hogy nem áll fenn a keretmegállapodás 5. szakasza 1. pontjának a) alpontja szerinti objektív ok, sem azt, hogy megvalósul az ugyanezen szakasz szerinti visszaélés.

A Bíróság álláspontja

34 A Bizottság azt rója fel a Luxemburgi Nagyhercegségnek, hogy nem teljesítette a keretmegállapodás 5. szakaszából eredő kötelezettségeit, mivel a luxemburgi jogban az időszakosan foglalkoztatott előadóművészek tekintetében semmiféle megelőző intézkedés nem létezik az egymást követő, határozott időre szóló szerződések alkalmazásából származó visszaélés megakadályozására.

35 Emlékeztetni kell arra, hogy a keretmegállapodás 5. szakaszának 1. pontja ezen keretmegállapodás céljai egyikének megvalósítására, azaz a határozott időre szóló munkaszerződések vagy munkaviszonyok egymást követő alkalmazásának behatárolására irányul, amelyeket a munkavállalók kárára történő visszaélés lehetséges forrásának tekint, amikor a munkavállalók helyzete bizonytalanná válásának elkerülése céljából bizonyos minimális védelmi rendelkezéseket ír elő (lásd: Mascolo és társai ítélet, C-22/13, C-61/13-C-63/13 és C-418/13, EU:C:2014:2401, 72. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

36 Ugyanis, amint az a keretmegállapodás preambulumának második bekezdéséből, valamint az említett keretmegállapodás általános szempontjainak 6. és 8. pontjából következik, a munkahely stabilitásának biztosítása fontos részét képezi a munkavállalók védelmének, míg a határozott időre szóló munkaszerződések csak bizonyos körülmények esetén felelnek meg mind a munkáltatók, mind a munkavállalók igényeinek (Mascolo és társai ítélet, EU:C:2014:2401, 73. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

37 Ennek megfelelően a keretmegállapodás 5. szakaszának 1. pontja az egymást követő, határozott időre létrejött munkaszerződések vagy munkaviszonyok visszaélésszerű alkalmazásának megakadályozása érdekében kötelezi a tagállamokat az e szakaszban felsorolt egy vagy több intézkedés tényleges és kötelező elfogadására, ha belső joguk nem tartalmaz az ilyen visszaélés megakadályozását szolgáló megfelelő jogi intézkedést. Az említett szakasz 1. pontjának a)-c) alpontjában így felsorolt, szám szerint három intézkedés az ilyen munkaszerződések vagy munkaviszonyok megújítását alátámasztó objektív okokra, ezen egymást követő munkaszerződések vagy munkaviszonyok maximális teljes időtartamára, illetőleg azok megújításának számára vonatkozik (Mascolo és társai ítélet, EU:C:2014:2401, 74. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38 A tagállamok e tekintetben mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek, mivel választhatnak, hogy az 5. szakasz 1. pontjának a)-c) alpontjában felsorolt egy vagy több intézkedést, vagy a már meglévő, megfelelő jogi intézkedéseket alkalmazzák-e, figyelembe véve a meghatározott ágazatok és/vagy munkavállalói kategóriák igényeit (Mascolo és társai ítélet, EU:C:2014:2401, 75. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

39 Ezáltal a keretmegállapodás 5. szakaszának 1. pontja a tagállamok számára az ilyen visszaélések megakadályozásában álló általános célt jelöl ki, azonban meghagyja a tagállamoknak a cél eléréséhez szükséges eszközök megválasztását, amennyiben azok nem veszélyeztetik a keretmegállapodás célját vagy hatékony érvényesülését (Mascolo és társai ítélet, EU:C:2014:2401, 76. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

40 Másfelől, ahogyan az a keretmegállapodás 5. szakaszának 1. pontjából kitűnik - és a keretmegállapodás preambulumának harmadik bekezdésének, valamint általános szempontjai 8. és 10. pontjának megfelelően - a tagállamoknak az említett keretmegállapodás végrehajtásának keretében van lehetőségük arra, hogy figyelembe vegyék meghatározott ágazatok és/vagy adott munkavállalói kategóriák sajátos igényeit, feltéve hogy ezt objektív okok alátámasztják (Mascolo és társai ítélet, EU:C:2014:2401, 70. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

41 A jelen ügyben nyilvánvaló, hogy a szóban forgó nemzeti szabályozás lehetővé teszi az időszakosan foglalkoztatott előadóművészek egymást követő, határozott időre szóló munkaszerződések keretében való alkalmazását, anélkül hogy a keretmegállapodás 5. szakasza 1. pontja b) és c) alpontjának megfelelően bármilyen mértékben korlátozná akár e szerződések maximális teljes időtartamát, akár azok meghosszabbításainak számát. Közelebbről, ahogyan az magának a munka törvénykönyve L. 122-5. cikke (3) bekezdésének szövegéből kitűnik, a módosított 1999. július 30-i törvény 4. cikkében meghatározott időszakosan foglalkoztatott előadóművészekkel kötött határozott időre szóló munkaszerződések kettőnél többször meghosszabbíthatók, akár huszonnégy hónapot meghaladóan is, anélkül hogy azokat határozatlan időre szóló szerződésnek kellene tekinteni. Az sem vitatott, hogy e szabályozás az időszakosan foglalkoztatott előadóművészekre vonatkozóan nem tartalmaz a keretmegállapodás 5. szakaszának 1. pontjával egyenértékű jogi intézkedéseket.

42 Ilyen körülmények között az szükséges, hogy az e munkavállalókkal kötött, egymást követő, határozott időre szóló szerződések meghosszabbítását a keretmegállapodás 5. szakaszának 1. pontja a) alpontja értelmében vett "objektív ok" igazolja.

43 Ahogyan azt a keretmegállapodás általános szempontjainak 7. pontja kimondja, továbbá ahogyan az a jelen ítélet 37. pontjából kitűnik, a keretmegállapodást aláíró felek úgy ítélték meg, hogy a határozott időre szóló munkaszerződések objektív okokon alapuló alkalmazása egyike a visszaélések megakadályozását célzó eszközöknek (Mascolo és társai ítélet, EU:C:2014:2401, 86. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

44 Ami az "objektív okoknak" a keretmegállapodás 5. szakasza 1. pontjának a) alpontja szerinti e fogalmát illeti, a Bíróság már kimondta, hogy azt úgy kell értelmezni, hogy az valamely meghatározott tevékenységet jellemző pontos, konkrét, és ebből következően olyan körülményeket jelent, amelyek ebben az egyedi összefüggésben alkalmasak az egymást követő, határozott időre szóló munkaszerződések alkalmazásának igazolására. E körülmények különösen azon feladatok egyedi jellegéből és sajátos jellemzőiből adódhatnak, amelyek elvégzésére e szerződéseket megkötötték, vagy adott esetben a tagállam szociálpolitikája valamely céljának megvalósítására irányuló jogos törekvésből (Mascolo és társai ítélet, EU:C:2014:2401, 87. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

45 Ugyanakkor nem összeegyeztethető a jelen ítélet előző pontjában említett követelményekkel az a nemzeti rendelkezés, amely törvényi vagy rendeleti szabállyal csak általános és absztrakt jelleggel engedélyezi az egymást követő, határozott időre szóló munkaszerződés alkalmazását. Egy ilyen - teljes mértékben formális - rendelkezés ugyanis nem teszi lehetővé objektív és átlátható szempontok meghatározását annak vizsgálata céljából, hogy az ilyen szerződések megújítása ténylegesen valós szükségletet elégít-e ki, továbbá alkalmas-e az elérendő cél megvalósítására, és ahhoz szükséges-e. Egy ilyen rendelkezés valós veszélyt jelent tehát az ilyen típusú szerződésekkel történő visszaélésre, ezért az nem egyeztethető össze a keretmegállapodás céljával és hatékony érvényesülésével (Mascolo és társai ítélet, EU:C:2014:2401, 88. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

46 A jelen ügyben a Luxemburgi Nagyhercegség azon érvét illetően, amely szerint a luxemburgi jog szerinti időszakosan foglalkoztatott előadóművészek ténylegesen időben korlátozott egyedi projektekben vesznek részt, rá kell mutatni, hogy - még ha feltételezzük is, hogy az ilyen projektek megfelelnek a munkáltató munkaerő felvételére vonatkozó átmeneti igényeinek, és ezen igények a határozott időre szóló munkaszerződések meghosszabbítását igazoló, a keretmegállapodás 5. szakasza 1. pontjának a) alpontja értelmében vett "objektív okoknak" minősülhetnek - e tagállam nem fejti ki, hogy a nemzeti szabályozás mennyiben követeli meg, hogy a luxemburgi jog szerinti időszakosan foglalkoztatott előadóművészek ilyen projektek keretében végezzék tevékenységüket. Éppen ellenkezőleg, ahogyan azt a Bizottság hangsúlyozza, magának az 1999. július 30-i módosított törvény 4. cikkében szereplő "időszakosan foglalkoztatott előadóművészek" fogalmának meghatározásából tűnik ki, hogy e fogalom nem vonatkozik e munkavállalók tevékenységének ideiglenes vagy nem ideiglenes jellegére.

47 Másfelől, ahogyan arra a Bizottság rámutat, azon állításnak, amely szerint a luxemburgi jog értelmében vett minden időszakosan foglalkoztatott előadóművészt ideiglenes jellegű projekt végrehajtása keretében foglalkoztatnak, ellentmond maga a munka törvénykönyve L. 122-1. cikkének szövege. Ugyanis, ahogyan az a jelen ítélet 7. és 24. pontjából kitűnik, e cikk (1) bekezdése azt a szabályt rögzíti, hogy a határozott időre szóló szerződések kivételesen köthetők pontosan meghatározott és nem állandó feladatok elvégzésére. E cikk (2) bekezdése e szabály alkalmazásának számos példáját említ, köztük szerepelnek "azon állások, amelyek esetében bizonyos ágazatokban bevett szokás nem határozatlan időre szóló szerződést kötni, a végzett tevékenység jellege vagy ezen állások természeténél fogva ideiglenes jellege miatt; ezen ágazatok és állások listáját nagyhercegi rendelet állapítja meg". Ezzel szemben ugyanezen cikk (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy határozott időre szóló szerződés az időszakosan foglalkoztatott előadóművészekkel köthető "a fenti (1) és (2) bekezdéstől eltérően".

48 Ebből következik, hogy az időszakosan foglalkoztatott előadóművészekre bízott feladatoknak nem kell szükségszerűen megfelelniük a munka törvénykönyve L. 122-1. cikkében előírt, a pontosan meghatározott és nem állandó jelleg feltételének, következésképpen az e munkavállalók által végzett tevékenység nem szükségszerűen ideiglenes jellegű. Meg kell tehát állapítani, hogy a szóban forgó luxemburgi szabályozás nem akadályozza meg, hogy a munkáltatók egymást követő, határozott időre szóló munkaszerződéseket kössenek az időszakosan foglalkoztatott előadóművészekkel annak érdekében, hogy kielégítsék munkaerő felvételére vonatkozó állandó és tartós igényüket.

49 E következtetést nem kérdőjelezi meg a jelen ítélet 31. pontjában ismertetett, az 1989. július 11-i nagyhercegi rendelet rendelkezéseire vonatkozó érv sem. Ezen érvével ugyanis a Luxemburgi Nagyhercegség csupán arra hivatkozik, hogy e rendelet lehetővé teszi határozott időre szóló munkaszerződések megkötését az előadó-művészeti ágazatban olyan állások betöltésére, amelyek esetében bevett szokás nem határozatlan időre szóló szerződést kötni a végzett tevékenység jellege vagy ezen állások természeténél fogva ideiglenes jellege miatt. E tagállam azonban nem fejti ki, hogy e rendelet mennyiben befolyásolja a munka törvénykönyve L. 122-1. cikkének (3) bekezdésében előírt kivétel alkalmazását vagy értelmezését, amely kivétel lehetővé teszi a munkáltatók számára időszakosan foglalkoztatott előadóművészek határozott időre szóló munkaszerződés alapján történő felvételét olyan feladatok ellátására is, amelyek nem ideiglenes jellegűek, ahogyan az a jelen ítélet 7., 47. és 48. pontjából kitűnik. Az időszakosan foglalkoztatott előadóművészeknek a szóban forgó nemzeti jogi rendelkezésekből eredő jogi helyzete tehát nem felel meg az egyértelműségre és pontosságra vonatkozó azon követelményeknek, amelyeknek az átültetésre szolgáló nemzeti rendelkezéseket jellemezniük kell (lásd ebben az értelemben: Bizottság kontra Spanyolország ítélet, C-151/12, EU:C:2013:690, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

50 Ilyen körülmények között - még ha feltételezzük is, hogy a szóban forgó nemzeti szabályozás a Luxemburgi Nagyhercegség, által hivatkozott azon célkitűzést követi, hogy bizonyos rugalmasságot, valamint szociális előnyöket biztosítson az időszakosan foglalkoztatott előadóművészeknek azáltal, hogy lehetővé teszi ez utóbbiak munkáltatói számára, hogy e munkavállalókat rendszeresen határozott időre szóló munkaszerződéssel alkalmazzák - az ilyen célkitűzés nem teszi e szabályozást a keretmegállapodás 5. szakasza 1. pontjának a) alpontjával összhangban állóvá, mivel nem teszi lehetővé a szóban forgó tevékenységet jellemző pontos és konkrét körülmények fennállásának bizonyítását, amelyek ezen egyedi összefüggésben igazolnák az egymást követő, határozott időre szóló munkaszerződések alkalmazását, a jelen ítélet 44. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően.

51 Igaz ugyan, hogy valamely tagállamnak az említett keretmegállapodás 5. szakasza 1. pontjának végrehajtása keretében lehetősége van arra, hogy figyelembe vegye meghatározott ágazatok és/vagy adott munkavállalói kategóriák sajátos igényeit - ahogyan az a jelen ítélet 40. pontjában már szerepelt -, azonban e jog nem értelmezhető úgy, mint amely lehetővé teszi, hogy a tagállam ezen ágazat tekintetében mentesítse magát azon kötelezettség alól, hogy megfelelő intézkedéseket fogadjon el az egymást követő, határozott időre szóló munkaszerződések visszaélésszerű alkalmazásának megelőzésére és adott esetben szankcionálására. Annak lehetővé tétele ugyanis, hogy a tagállam az e kötelezettség alóli mentesülés céljából olyan célkitűzésre hivatkozzon, mint amilyen a határozott időre szóló munkaszerződések alkalmazásából eredő rugalmasság, ellentétes volna a keretmegállapodásnak a jelen ítélet 35. és 36. pontjában hivatkozott célkitűzéseivel, jelesül a munkahely stabilitásával, amely a munkavállalók védelmének egyik fő eleme, továbbá jelentősen csökkenthetné azon személyek csoportját, akik a keretmegállapodás 5. szakaszában előírt védelmi intézkedésekben részesülhetnek.

52 Meg kell tehát állapítani, hogy a jelen ügyben a Bíróság elé terjesztett iratokból kitűnik, hogy a szóban forgó luxemburgi szabályozás a jelen ítélet 37. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatot megsértve nem tartalmaz a keretmegállapodás 5. szakaszának 1. pontja értelmében vett, az egymást követő, határozott időre szóló munkaszerződések alkalmazásából származó visszaélés megakadályozására irányuló intézkedést az időszakosan foglalkoztatott előadóművészek tekintetében. Következésképpen a Bizottság keresetét megalapozottnak kell tekinteni.

53 A fenti megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy a Luxemburgi Nagyhercegség - mivel az időszakosan foglalkoztatott előadóművészek esetében fenntartotta az egymást követő, határozott időre szóló munkaszerződések alkalmazásából származó visszaélés megakadályozására irányuló intézkedésektől való eltéréseket - nem teljesítette a keretmegállapodás 5. szakaszából eredő kötelezettségeit.

A költségekről

54 Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Luxemburgi Nagyhercegséget, mivel a kötelezettségszegés megállapítást nyert, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

1) A Luxemburgi Nagyhercegség - mivel az időszakosan foglalkoztatott előadóművészek esetében fenntartotta az egymást követő, határozott időre szóló munkaszerződések alkalmazásából származó visszaélés megakadályozására irányuló intézkedésektől való eltéréseket - nem teljesítette az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28-i 1999/70/EK tanácsi irányelv mellékletét képező, 1999. március 18-án megkötött, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló keretmegállapodás 5. szakaszából eredő kötelezettségeit

2) A Bíróság a Luxemburgi Nagyhercegséget kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: francia.