994/B/1996. AB határozat

az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 73. § (1) bekezdése, továbbá a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 339. §-a alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság törvényi rendelkezések alkotmányellenességére hivatkozással benyújtott indítvány és alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 73. § (1) bekezdése, továbbá a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 339. §-a alkotmányellenességének megállapítására és visszamenőleges hatályú megsemmisítésére irányuló kérelmet, valamint e törvényi rendelkezések alkotmányellenességére alapozott alkotmányjogi panaszt elutasítja.

INDOKOLÁS

1. Az indítványozónál az adóhatóság több évig elhúzódó ellenőrzést tartott. A másodfokú adóhatóság határozata kézbesítését követően az indítványozó - közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt - a városi bíróság előtt pert indított az adóhatóság ellen. Keresetében - a határozat hatályon kívül helyezése és egyéb kérelmek teljesítése mellett - annak a megállapítását kérte, hogy az adóhatóságok sorozatosan megsértették az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény (a továbbiakban: Áe.) 1. § (7) bekezdésének és 15. § (1) bekezdésének a "gyors és egyszerű eljárással" és fő szabályként "harminc napon belül"-i ügyintézési határidővel kapcsolatos előírásait. A bíróság - első- és másodfokon is - elutasította a keresetet. A megyei bíróság - az ítéletének indokolásában - az Áe. 73. §-a és a polgári perrendtartásról szóló törvény (a továbbiakban: Pp.) 339. §-a alapján arra mutatott rá, hogy "a közigazgatási perben a bíróság nem csak a közigazgatási szerv határozatát, hanem az azt megelőző eljárást is felülvizsgálja. Az ebben a körben kialakult egységes ítélkezési gyakorlat szerint azonban eljárásjogi szabálysértés megállapítására és ezen okból a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezésére kizárólag abban az esetben kerülhet sor, ha az eljárási szabálysértés az ügy érdemére kihatott. A perbeli esetben azonban ez a feltétel nem adott."

Az indítványozó szerint a másodfokú bíróság ítélete "rávilágít arra, hogy az Áe. 73. § (1) bekezdése és a Pp. 339. §-a ellentétes az Alkotmány 50. § (2) bekezdésével", mert mindkét jogszabály csak részben teszi lehetővé a közigazgatási határozatok törvényességének bíróság általi ellenőrzését. Az Alkotmány 50. § (2) bekezdéséből ugyanis "az következik, hogy a bírósági ellenőrzés kiterjed a közigazgatási határozat meghozatalát megelőző eljárásra is - függetlenül attól, hogy az eljárási szabálysértés az ügy érdemére kihatott-e vagy sem." "Számomra - írja az indítványozó - a bírósági eljárás az eljárási szabálysértések kimondásával igazságos elégtételt adott volna a közigazgatási eljárás - adóügyem - megindokolatlan hosszú és érthetetlenül ismétlődő határidő mulasztásaiért, és egyéb jogszabálysértéseiért." Érvei összegezéseként az Áe. 73. § (1) bekezdése és a Pp. 339. §-a alkotmányellenességének visszamenőleges hatályú megállapítását kérte, továbbá az eljáró megyei bíróság "II. fokú ítéletének a megsemmisítését, és új eljárásának elrendelését az eljárási jogszabálysértésekre vonatkozó keresetem elbírálására."

2. Az indítvány megalapozatlan.

2.1. Az Alkotmány 50. § (2) bekezdésének rendelkezése szerint: "A bíróság ellenőrzi a közigazgatási határozatok törvényességét." A tömör fogalmazás valóban nem részletez. Nem szól külön sem az anyagi vagy alaki, illetőleg az érdemi vagy eljárási jogszabálysértéseket tartalmazó közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatának a lehetőségéről. Szükséges tehát, hogy az Alkotmány ezen rendelkezésének a tartalmát egyrészt törvények bontsák ki, illetőleg konkretizálják, másrészt pedig a közigazgatási szervek és a bíróságok alakítsák.

2.2. Az Áe. 73. § (1) bekezdése a közigazgatási határozatok törvényessége bírósági ellenőrzésének a lehetőségét ekként fogalmazza meg: "A bíróság az államigazgatási határozatot jogszabálysértés megállapítása esetén hatályon kívül helyezi és - szükség esetén - az államigazgatási szervet új eljárásra kötelezi. Törvény úgy rendelkezhet, hogy a bíróság az államigazgatási határozatot megváltoztathatja." A Pp. 339. § (1) bekezdése szinte szó szerint ugyanezt írja elő: "Ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik, a bíróság a jogszabálysértő közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezi és - szükség esetén - a közigazgatási határozatot hozó szervet új eljárásra kötelezi." A (2) bekezdés pedig tételesen felsorolja, milyen közigazgatási határozatfajtákat változtathat meg a bíróság.

A szöveg-összehasonlításból nyilvánvalóan kiviláglik, hogy a két törvény - valamelyest eltérő fogalmazással, de - ugyanúgy rendelkezik, mint az Alkotmány. A törvényességi ellenőrzés eredménye ugyanis csak az lehet, hogy jogszabálysértés esetén a bíróság a határozatot hatályon kívül helyezi, s - szükség esetén - a közigazgatási szervet új eljárásra kötelezi. Mindkét törvény megengedi mind az érdemi, mind az eljárási jogszabálysértés bírósági felülvizsgálatának a lehetőséget. Sem az Áe., sem a Pp. kifogásolt szakasza tehát önmagában nem ellentétes az Alkotmány 50. § (2) bekezdésével.

2.3. A megyei bíróság határozatában hivatkozott "egységes ítélkezési gyakorlat" olyan értelmet és tartalmat tulajdonít az Alkotmányon alapuló Áe. és Pp. rendelkezéseinek, amely látszólag szűkíti az alkotmányi előírás érvényét. Az Alkotmánybíróság az 57/1991. (XI. 8.) és a 75/1995. (XII. 21.) AB határozata alapján (ABH 1991. 276-277; ABH 1995. 380.) "élő jog"-nak tekintett bírósági ítélkezési gyakorlatot azonban nem tartja sem az Áe., sem a Pp. hatályát korlátozó jogértelmezésnek.

Az Áe. 3. § (3) bekezdése szerint államigazgatási ügy minden olyan ügy, amelyben az államigazgatási szerv az ügyfelet érintő jogot vagy kötelességet állapit meg". A Pp. 1. §-a szerint a törvénynek az a célja, hogy "a polgárok személyi és vagyoni jogaival, továbbá az állam és a jogi személyek vagyoni jogaival kapcsolatban felmerült jogviták eldöntését az igazság alapján biztosítsa."

Az indítványozó - a bírósági keresetében - hat pontba csoportosítva számos adóhatósági ügyintézési késedelemmel hozott határozat és intézkedés kapcsán kérte az eljárási jogszabálysértés megállapítását. Keresetében azt is kifejezésre juttatta, hogy az "anyagi jogszabálysértések a közigazgatási jogorvoslati eljárásban részben orvoslást nyertek". Az iratokból megállapítható, hogy egyik határidő-mulasztás sem keletkeztetett az indítványt benyújtó ügyfél számára személyi és vagyoni jogaival közvetlenül összefüggő jogosultságot vagy kötelezettséget. Amely részében viszont a jogszabálysértő közigazgatási eljárás az indítványozó anyagi jogát is érintette, s az adott perben érvényesíthető volt, azt a bíróság el is bírálta. A Pp. 123. §-a szerinti megállapítási keresetnek közigazgatási határozat hatályon kívül helyezése iránt indított perben nincs helye. Ilyen perben az érdemi határozat megsemmisítésének vagy megváltoztatásának alapjául nem szolgáló eljárási szabályszegés bírósági megállapításának a kötelezettsége felesleges, öncélú és következmény nélküli döntéshozatallal járna, amelytől törvényesen és ésszerűen óv az indítványozó által kifogásolt egységes bírói ítélkezési gyakorlat.

3. Ha a közigazgatási perben a bíróság anyagi jogsérelemmel nem járó közigazgatási eljárási jogszabálysértést nem is állapíthatott meg, ez a döntés természetesen nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy az indítványozó az adóhatóság bizonyított eljárási mulasztásaiból eredő kárigényét a Ptk. 349. §-a alapján - államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése jogcímén - külön perben érvényesítse.

4. Az Áe. 73. § (1) bekezdése és a Pp. 339. §-a alkotmányellenességét az Alkotmánybíróság nem állapította meg, következésként e törvényi rendelkezések alkotmányellenességének feltételezésére hivatkozással benyújtott alkotmányjogi panasz sem megalapozott. Az alkotmányjogi panasz ugyanis csak akkor vezethet sikerre, ha a jogsérelem alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, s a jogszabályt az Alkotmánybíróság megsemmisítette, vagy alkalmazhatóságát megtiltotta.

5. Mivelhogy az Alkotmánybíróság sem a kifogásolt törvényi rendelkezések alkotmányellenességét nem állapította meg, sem az alkotmányjogi panaszt nem tartotta megalapozottnak, ezért az indítványt és az alkotmányjogi panaszt egyaránt elutasította.

6. Az Alkotmánybíróság végül utal arra, hogy a közigazgatási határozatok késedelmes vagy elmulasztott meghozatalából - a "közigazgatás hallgatásából" - eredő ügyféli kiszolgáltatottságot más ügyek elbírálása kapcsán is észlelte. A 72/1995. (XII. 15.) AB határozatában - hivatalból eljárva - meg is állapította: "mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség áll fenn amiatt, hogy az Áe. az ügyfelek számára nem biztosít hatékony jogi eszközt a közigazgatási szervek határozathozatali kötelezettségének elmulasztása esetére." Határozatában ezért felhívta az Országgyűlést az alkotmányellenes helyzet megszüntetésére és elmulasztott jogalkotói feladatának teljesítésére. (ABH 1995. 351-357.)

Budapest, 1997. január 13.

Dr. Sólyom László s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,

alkotmánybíró