Tippek

Tartalomjegyzék nézet

Bármelyik címsorra duplán kattintva megjelenítheti a dokumentum tartalomjegyzékét.

Visszaváltás: ugyanúgy dupla kattintással.

(KISFILM!)

...Tovább...

Bíró, ügytárgy keresése

KISFILM! Hogyan tud rákeresni egy bíró ítéleteire, és azokat hogyan tudja tovább szűkíteni ügytárgy szerint.

...Tovább...

Közhiteles cégkivonat

Lekérhet egyszerű és közhiteles cégkivonatot is.

...Tovább...

PREC, BH stb. ikonok elrejtése

A kapcsolódó dokumentumok ikonjainak megjelenítését kikapcsolhatja -> így csak a normaszöveg marad a képernyőn.

...Tovább...

Keresés "elvi tartalomban"

A döntvények bíróság által kiemelt "elvi tartalmában" közvetlenül kereshet. (KISFILMMEL)

...Tovább...

Mínuszjel keresésben

A '-' jel szavak elé írásával ezeket a szavakat kizárja a találati listából. Kisfilmmel mutatjuk.

...Tovább...

Link jogszabályhelyre

KISFILM! Hogyan tud linket kinyerni egy jogszabályhelyre, bekezdésre, pontra!

...Tovább...

BH-kban bírónévre, ügytárgyra

keresés: a BH-k címébe ezt az adatot is beleírjuk. ...Tovább...

Egy bíró ítéletei

A KISFILMBEN megmutatjuk, hogyan tudja áttekinteni egy bíró valamennyi ítéletét!

...Tovább...

Jogszabály paragrafusára ugrás

Nézze meg a KISFILMET, amelyben megmutatjuk, hogyan tud a keresőből egy jogszabály valamely §-ára ugrani. Érdemes hangot ráadni.

...Tovább...

Önnek 2 Jogkódexe van!

Két Jogkódex, dupla lehetőség! KISFILMÜNKBŐL fedezze fel a telepített és a webes verzió előnyeit!

...Tovább...

Veszélyhelyzeti jogalkotás

Mi a lényege, és hogyan segít eligazodni benne a Jogkódex? (KISFILM)

...Tovább...

Változásfigyelési funkció

Változásfigyelési funkció a Jogkódexen - KISFILM!

...Tovább...

Módosult §-ok megtekintése

A „változott sorra ugrás” gomb(ok) segítségével megnézheti, hogy adott időállapotban hol vannak a módosult sorok (jogszabályhelyek). ...Tovább...

Iratminták a Pp. szövegéből

Kisfilmünkben bemutatjuk, hogyan nyithat meg iratmintákat a Pp. szövegéből. ...Tovább...

BH 2012.5.129 I. A 2003/88/EK irányelv 16. cikk b) pontjának azon rendelkezése, miszerint az éves szabadság és a betegszabadság időtartamát nem lehet figyelembe venni az átlagszámításnál, vagy azt annak szempontjából semlegesnek kell tekinteni, nem azt jelenti, hogy ezeket "0 órával" kell számításba venni a munkaidőkeret vonatkozásában.

II. Az irányelv konkrét számítási módot nem határoz meg arra nézve, hogy a szabadság és a betegszabadság miként mellőzhető, illetve milyen módon tekinthető semlegesnek. Helyes értelmezés szerint azonban a tényleges munkaidő (szolgálatteljesítési idő) tartamát nem befolyásolhatja. A munkaidőkeret arányos csökkentése azt alkalmas biztosítani, hogy e távollétek a munkaidőkeret szempontjából semlegesnek legyenek tekinthetők.

A ténylegesen teljesített túlszolgálat óraszáma meghatározása érdekében a referencia-időszaknak tekintett hat hónapra eső szolgálati idő csökkentése a fizetett, illetve egészségügyi szabadságon töltött idővel nem jogszabálysértő.

III. A távolléti díj rendeltetése, hogy a tényleges munkavégzés esetén járó díjazást pótolja, így annak számítása sem lehet aránytalanul több, mintha a távol lévő dolgozna [1996. évi XLIII. tv. (Hszt.) 84. §, 99. §, 112. §].

N. T. XXXVII. rendű felperes (továbbiakban felperes) az alperes tűzoltóság állományában hivatásos tűzoltó. Keresetében 2004. május 1-jétől 2006. december 31-ig terjedő időre az általa teljesített túlszolgálat ellenértékének megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

A perben született jogerős közbenső ítélet szerint 2004. május 1-jét követően hat havi szolgálatteljesítési időkeret tekintetében számított heti 48 órát meghaladó szolgálatteljesítés minősül túlszolgálatnak, melynek ellenértékét az alperes köteles megfizetni.

A felperes az eredeti keresetében összegszerűen megjelölt távolléti díj iránti igényét a kiegészített szakértői vélemény benyújtását követően 470 264 forintra leszállította.

A munkaügyi bíróság részítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperes részére 347 825 forintot és annak törvényes késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.

A tényállás szerint a hat havi munkaidőkeret mértéke heti 48 óra figyelembevételével minden év első félévében 1241, a második félévben 1261 óra.

A 24/48 váltásos szolgálati rendszerre figyelemmel 2005. december 31-ig heti 54 óra, 2006-ban heti 52 óra volt a felperes szolgálatteljesítési ideje. Egy szolgálatot 24 órával számoltak el, azonban a szolgálatteljesítés egy-egy szolgálatban ténylegesen 24,5 óra volt a szolgálat átadásának-átvételének időtartamára tekintettel. A felperes így a perbeli időszakban 574 óra olyan szolgálatot teljesített, amely hat hónap átlagában a heti 48 óra szolgálatteljesítési időt meghaladta.

A felek között a perben az ellenérték számítását illetően vita volt abban a kérdésben, hogy a távolléti díj egy órára eső összegét milyen számítással kell meghatározni, illetve a tényleges szolgálatteljesítési idő megállapításakor az egészségügyi szabadságot, a szabadságot, a vezényléssel érintett időszakokat miként kell figyelembe venni, az egyes szolgálatok 24 órát meghaladó részét a parancsnok szabadidőben megváltotta-e. Alperes álláspontja szerint bármilyen okból bekövetkező távollét, illetve szabadidő kiadása, azaz szolgálatteljesítéssel ténylegesen nem érintett idő a túlszolgálat számítás alapját nem képezheti.

A munkaügyi bíróság jogi álláspontja szerint a perbeli elszámolás alapját képező túlszolgálat nem a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 87. § (2) bekezdés és 88. §-a szerint elrendelt túlszolgálat volt, ezért nem alkalmazhatók automatikusan a belügyminiszter irányítása alatt álló fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai illetményének és egyéb juttatásainak megállapításáról, valamint a folyósítás szabályairól szóló 20/1997. (III. 19.) BM rendelet (R.) 8. §-ában foglaltak. A heti 48 órás szolgálatteljesítést figyelembe véve a felperes havi illetménye valóban 208 óra munkavégzésnek felel meg, ezért a munkaügyi bíróság az irányadó illetmény 208-ad részét vette figyelembe az egy órára eső távolléti díj összegének meghatározásánál.

A túlszolgálat idejének számításakor azokat az időszakokat, amikor nem jogszabály által meghatározott okból, hanem egyéb okból, kérelemre vagy parancsnoki intézkedés alapján mentesült a felperes a szolgálatteljesítés alól, a munkaügyi bíróság nem tekintette úgy, mint hogyha a felperes szolgálatot teljesített volna. Ugyanakkor álláspontja szerint az egészségügyi szabadságot a munkaidőkeret számításánál figyelmen kívül kell hagyni, szabadság igénybevétele esetén is a munkaidőkeretet arányosan csökkenteni kell, ellenkező esetben a munkaidőkeret változatlan hagyása mellett a tűzoltónak "le kellene dolgoznia" a mulasztott szolgálatokat. A szakértői vélemény szerint is a szabadságnapokkal arányosan csökkentett munkaidőkeret és a tényleges szolgálatok figyelembevétele a túlszolgálat számításánál ugyanarra az eredményre vezet, mint hogyha a szabadságot 24 óra szolgálatteljesítésként veszik figyelembe.

A felek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság részítéletének nem fellebbezett rendelkezéseit nem érintette, míg fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta és a felperes részére járó marasztalási összeget 425 917 forintra felemelte, megváltoztatta továbbá a kamatfizetéssel érintett részösszegeket. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A másodfokú bíróság megalapozottnak találta a felperesi fellebbezést a távolléti díj kiszámításának alapját képező osztószám tekintetében. Álláspontja szerint a távolléti díj egy órára eső összegét az R.-nek a Hszt. 88. § (5) bekezdése végrehajtásához kapcsolódó 8. § (2) bekezdése szerinti 174 órás havi osztószám alapulvételével kell megállapítani. Ítélete indokolásában részletesen kifejtettek szerint a 208-as osztószám alkalmazásának nincs jogszabályi alapja.

A másodfokú bíróság egyetértett a munkaügyi bírósággal, miszerint az egészségügyi szabadság idejét a munkaidőkeret számításánál levonásba kell helyezni, míg a fizetett szabadságot 24 óra figyelembevételével kell elszámolni.

A másodfokú bíróság sem osztotta azt az alperesi érvelést, mely szerint a 24 órás szolgálatot meghaladó félórákat a felperes részére szabadidőben kiadta, ezért azt figyelmen kívül kell hagyni az elszámolás során. Az indokolás szerint az alperes állítására nézve a munkaidő-nyilvántartásból nem lehet következtetést levonni.

A másodfokú bíróság annyiban találta megalapozottnak az alperesi beavatkozó fellebbezését, hogy a vezényléssel érintett időszakok túlszolgálatot nem eredményeznek a 40 órás heti szolgálatteljesítési időre figyelemmel. Ezért tévedett a munkaügyi bíróság, amikor ezen időszakok tekintetében a felperes munkaidőkeretét heti 48 órával csökkentette. Erre tekintettel a másodfokú bíróság 2005. július 1-jétől december 31-ig terjedő időszak vonatkozásában a túlszolgálat mértékét 151 óra helyett 143 órában állapította meg. Ezt meghaladóan a munkaügyi bíróság által megállapított túlszolgálati órák számát elfogadva a felperesnek járó marasztalási összeget a jogi álláspontja szerinti 174-es osztószámmal meghatározott távolléti díjjal számolta el.

A tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges. Kérem, lépjen be a belépőkódjaival vagy a telepített Jogkódexből!

Jogkódex ikon

Jogkódex

Az igényeinek megfelelő Jogkódex előfizetés kiválasztása

A legfrissebb szakcikkek eléréséhez a Szakcikk Adatbázis Plusz előfizetés szükséges

Meglévő Jogkódex előfizetés bővítése szükséges.

Ha személyes segítségre van szüksége, írjon nekünk!