EH 2004.1022 Meghalt személy emlékének megsértése miatt a hozzátartozó nemcsak a halál bekövetkezése után elkövetett sérelmek miatt, de az elhunyt életében elszenvedett és általa már perben is érvényesített, de jogerősen el nem bírált jogsértések miatt is felléphet a halott emlékének megőrzése érdekében. Ennek a jognak a gyakorlására a jogosult halála miatt félbeszakadt eljárásba jogutódként belépve is lehetősége van a hozzátartozónak [Ptk. 85. §; Pp. 111. §]

Néhai K. J. a Magyar Televízió munkatársaként hosszú időn át tudósított sportrendezvényekről és a sportközvetítések alkalmával rendszeresen használta a "Jó estét, jó szurkolást!" köszöntést. Erre a szókapcsolatra védjegyoltalmat is szerzett. A védjegyoltalmat nyert köszöntési mód a köztudatban az ő személyéhez kapcsolódott.

Az alperes 2000 novemberében zöld színű keretbe foglalt olyan képeslapokat állított elő és forgalmazott, amelyeken egy futballstadion, előtte pedig a felperest ábrázoló karikatúra látható: a felperes kezében mikrofont tartva, nyakában zöld-fehér színű sálat visel. A képeslapokon feliratként, ugyancsak zöld és fehér betűkkel szerepel a felperes neve, valamint az általa rendszeresen alkalmazott "Jó estét, jó szurkolást!" köszöntés is. Az alperes ezekből a képeslapokból több ezer darabot értékesített.

Néhai K. J. keresetet nyújtott be az elsőfokú bíróságon az alperes ellen, melyben az engedélye nélkül megjelentetett képeslapok tartalma miatt a védjegybitorlás megállapítását és ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását, továbbá személyhez fűződő joga megsértésének megállapítását és nyilvános elégtételadást, valamint 500 000 forint nem vagyoni kártérítést követelt.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetnek túlnyomórészt helyt adott és megállapította az alperes terhére a védjegy bitorlását, melytől az alperest eltiltotta. A jogosulatlan védjegyhasználat miatt az alperest 25 000 forint megfizetésére kötelezte. Megállapította továbbá, hogy az alperes megsértette a felperes jóhírnevét azzal, hogy "az általa előállított és forgalmazott képeslapokon a felperes hozzájárulása nélkül, a személyével egyértelműen azonosítható "Jó estét, jó szurkolást!" ismert köszöntést, valamint a felperes nevét és az egyéb motívumokat zöld-fehér színkombinációban tüntette fel, amellyel - a sportközvetítéseknél előírt elfogulatlansághoz fűződő etikai normákkal ellentétesen - félrevezető módon, a felperest kapcsolatba hozta egy konkrét tornaklubbal". Nyilvános elégtételként feljogosította K. J.-t arra, hogy az ítélet jogsértést megállapító rendelkezését egy-egy alkalommal a Nemzeti Sport című napilapban közzétegye. A jogsértéssel okozott nem vagyoni hátrányok ellensúlyozásaként az alperest 500 000 forint nem vagyoni kártérítésben és annak kamataiban marasztalta.

Az elsőfokú bíróság ítéletének a személyhez fűződő jog megsértését megállapító, elégtételt adó és nem vagyoni kártérítésben marasztaló rendelkezéseit az alperes támadta fellebbezéssel. K. J. a másodfokú eljárás során elhunyt, ezért a másodfokú eljárás félbeszakadt. A felperesek, mint K. J. örökösei jogutódként perbe léptek és a Ptk. 85. § (3) bekezdése alapján, a halott emlékének megóvása érdekében kérték az alperes által elkövetett jogsértés megállapítását, elégtétel-adást és az alperes nem vagyoni kártérítésre kötelezését.

A másodfokú bíróság a felperesek perbelépését és módosított keresetét tudomásul vette, és az alperes fellebbezését érdemben elbírálta. A jogerős ítélet az elsőfokú bíróság ítéletét megfellebbezett részében megváltoztatta, és azt állapította meg, hogy az alperes megsértette K. J. jogutódainak kegyeleti jogát azzal a magatartással, melyet az elsőfokú ítélet is az alperes terhére rótt. A jogerős ítélet a nyilvános elégtétel adására vonatkozó rendelkezést annyiban pontosította, hogy a felpereseket egy alkalommal jogosította fel a jogsértést megállapító ítéleti rendelkezésnek a Nemzeti Sport című napilapban való közzétételére. Emellett úgy rendelkezett, hogy az alperes a felpereseknek köteles 500 000 forint nem vagyoni kártérítést és annak kamatait megfizetni.

A jogerős ítélet indokolása szerint a Ptk. 85. § (3) bekezdése alapján a felperesek jogosultak voltak a K. J. halála miatt félbeszakadt eljárás folytatását kérni, és kegyeleti jogukat jogutódként ebben a perben gyakorolni. A fellebbezést érdemben elbírálva rámutatott arra, hogy az alperes által forgalmazott képeslap alkalmas volt olyan látszat keltésére, mintha néhai K. J. a Ferencvárosi Torna Club "szurkolója" lett volna. Nevezett sportriporteri hivatásával azonban szakmai és etikai szempontból általánosságban, a munkaszerződésben foglaltak miatt pedig konkrétan is összeegyeztethetetlen volt, hogy személyét egy meghatározott sportklubbal hozzák összefüggésbe. A néhai K. J.-vel szemben elkövetett jogsértés ezért megalapozta a felperesek által kért objektív szankciók alkalmazását, valamint nem vagyoni kárigényüket. A nem vagyoni kártérítésre való jogosultságot a Pp. 163. § (3) bekezdésére utalással megállapított hátrányok alapulvételével abban az összegben határozta meg, amelyre K. J. haláláig jogosulttá vált.

A jogerős ítéletnek azt a rendelkezését, mely megállapította a felperesek kegyeleti jogának megsértését, és amely emiatt a felpereseknek nyilvános elégtételt biztosított és az alperest nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte, az alperes felülvizsgálati kérelemmel támadta. Jogorvoslati kérelmében azt állította, hogy miután a személyiségvédelem iránti keresetet előterjesztő K. J. az elsőfokú ítélet meghozatalát követően meghalt, nem volt jogszabályi lehetőség arra, hogy nevezett hozzátartozói jogutódként perbe lépjenek és ugyanazon tényállás alapján kegyeleti jogaikat gyakorolják.

Az alperes emellett azt is sérelmezte, hogy a perben kifogásolt magatartással okozati összefüggésben nem nyert bizonyítást olyan hátrány bekövetkezése, amely akár néhai K. J., akár a perben jogutódként fellépő hozzátartozók nem vagyoni kárigényét megalapozhatta.

A felperesek a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérték.

A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okok alapján a jogerős ítélet az ügy érdemére kihatóan nem jogszabálysértő.

A perben elvi jelentőségű jogkérdést jelentett, hogy ha a személyhez fűződő joga megsértése miatt indított per során a jogosult meghal, hozzátartozói a perben jogutódként felléphetnek-e és milyen jogcímen, milyen igényt érvényesíthetnek.

A Legfelsőbb Bíróság ezzel kapcsolatban az alábbiakat tartotta szem előtt.

A Pp. 111. § (1) bekezdése szerint, ha a peres eljárás alatt valamelyik fél meghal, az eljárás a jogutód perbelépéséig, illetve perbevonásáig félbeszakad. A Pp. 61. és 62. §-a értelmében a perben a fél helyébe - jogutódként - az örököse lép minden olyan jogviszonyban, amelyre az öröklés hatálya kiterjed, illetve amelyre más anyagi jogszabályok lehetőséget adnak.

Az öröklés a vagyoni jellegű polgári jogi jogviszonyokban az örökhagyó halálával bekövetkező jogutódlás. Az örökös, mint egyetemes jogutód megszerzi a hagyatékhoz tartozó jogokat és kötelezettségeket, tehát az örökhagyó pénzbeli követeléseit is. A K. J. által az alperessel szemben érvényesített nem vagyoni kárigény (eredményessége esetén), mint pénzbeli reparáció a hagyatékot gyarapítja, ezért az arra való igény olyan vagyoni jellegű jog, melyre az öröklés hatálya kiterjed, és amelynek perbeli érvényesítésére nevezett örökösei, a jogutódként fellépő felperesek jogosultak olyan mértékben, mint ahogy az az örökhagyót a haláláig megillette (BH l996/639. sz.).

A személyhez fűződő jogok egyébként nem vagyoni jellegűek, ezért azokra az öröklés szabályai nem vonatkoznak.

A személyiségvédelmi igények perbeli érvényesíthetőségére is kiterjedő anyagi jogi szabályok ugyanakkor a jogutódlás lehetőségét ezekre az igényekre nézve is biztosítják.

A Ptk. 85. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés, mely szerint a személyhez fűződő jogokat csak személyesen lehet érvényesíteni, azt jelenti, hogy ezen alanyi jogok érvényesítése, a jogérvényesítés módja és terjedelme a jogosult akaratától függ. Élő személy helyett tehát [a 85. § (2) bekezdésében meghatározott kivételtől eltekintve] más nem kérhet személyiségvédelmet.

Jogi értelemben a halállal az ember személyisége (jogképessége) megszűnik, de a halál ténye nem szünteti meg azokat az anyagi és erkölcsi értékeket és azok társadalmi hatásait, melyeket az emberi élet létrehozott és a környezetében kiváltott. Ezeknek az értékeknek és társadalmi hatásoknak (a jogszabály szerint: a halott emlékének) sértetlen fennmaradását védi az ún. kegyeleti jog, melyet e jog jogosultjai gyakorolhatnak. Ennek megfelelően, a kegyeleti jog részeként a Ptk. 85. § (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a meghalt személy emlékének megsértése miatt bírósághoz fordulhat a hozzátartozó, továbbá az a személy, akit az elhunyt végrendeleti juttatásban részesített.

A hozzátartozónak az a joga, hogy a halott emlékének sértetlensége felett őrködhet, azt is jelenti, hogy az elhunyt életében vallott elveit, intézkedéseit tiszteletben kell tartania és ehhez mérten kell megítélnie a halott emlékét ért támadásokat.

A perbeli esetben K. J. már életében személyiségvédelmet igényelt, de a halálának bekövetkezése a jogerős bírósági döntés meghozatalát megakadályozta. Ezzel kielégítetlen maradt egy olyan alanyi jog, amely az elhunyt emlékét teljessé tehetné. Miután a kegyelet az elhunyt emlékének teljes körű és sértetlen megőrzését és fenntartását indokolja, ezért a hozzátartozó nem csak a halál bekövetkezése után elkövetett sérelmek miatt, de az elhunyt életében elszenvedett, és általa már perben is érvényesített, de el nem bírált jogsértések miatt is felléphet a halott emlékének megóvása érdekében. Ennek a jognak a gyakorlására a jogosult halála miatt félbeszakadt eljárásban is helye van.

A jelen per felpereseinek, mint az elhunyt hozzátartozóinak a Ptk. 85. § (3) bekezdésén alapuló keresetindítási joga ezért anyagi jogszabályként lehetővé tette, hogy a jogelődjükkel szemben elkövetett jogsértések miatt - a halott emlékének megóvása érdekében - a jogelődjük által megindított perben a Pp. 61. és 62. § alapján, mint jogutódok fellépjenek (BH 1997/435. sz.). Keresetük pedig tartalmilag annak megállapítására irányulhatott, hogy a néhai K. J. sérelmére elkövetett, és az elsőfokú bíróság által megállapított jogsértés (nevezett halála miatt) a halott emlékének megsértését jelenti. Ez a kereset szükségképpen eltérő jogcímen alapul, mint az eredeti kereset: ebben ugyanis a hozzátartozóknak a halott emlékének megóvására irányuló személyes joga is kifejeződik.

Az előzőekből következően a jogerős ítélet az ügy érdemére kihatóan nem jogszabálysértő azáltal, hogy néhai K. J. hozzátartozóinak perbelépését megengedte és a "kegyeleti jogok" sérelmét megállapította.

Az alperest nem vagyoni kártérítésben marasztaló ítéleti rendelkezés jogértelmezési problémát nem vetett fel, és nem valósult meg jogszabálysértés azzal, hogy a másodfokú bíróság az alperes által elkövetett jogsértéssel összefüggően néhai K. J.-t ért hátrányokat a Pp. 163. § (3) bekezdés alapján köztudomású tényként megállapította (2000/2/302. sz. elvi határozat).

A felülvizsgálati kérelem alaptalansága miatt a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése szerint hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. IV. 20.934/2004. sz.)