BH 2018.1.13 Akit személyiségi jogában megsértenek, sérelemdíjat követelhet az őt ért nem vagyoni sérelemért. A sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételeire alkalmazandó szerződésen kívül okozott kárért való felelősség szabálya alapján azonban mentesül a felelősség alól a jogsértő, ha bizonyítja, hogy magatartása nem volt felróható [2013. évi V. tv. (Ptk.) 2:45. §, 2:52. §, 6:519. §].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A Budapesti Rendőr-főkapitányság kerületi rendőrkapitánysága a 2013. december 3-án kelt határozatával a felperes két kiskorú gyermekét ideiglenes hatállyal a Fővárosi Gyermekvédelmi Szakszolgálat I. számú Befogadó Otthonába helyezte el. Ezt követően a szülők és a nagyszülő kérelmére az elsőfokú gyámhivatal a 2013. december 6-án meghozott határozatával az ideiglenes hatállyal elhelyezett gyermekek gondozási helyét megváltoztatta és gondozási helyként az anyai nagyszülő ingatlanát jelölte meg, egyidejűleg szabályozta a szülők kapcsolattartási jogát a nagymama lakásán. Az elsőfokú gyámhatóság az ideiglenes hatályú elhelyezés felülvizsgálata során meghozott határozatában a gyermekek elhelyezésének fenntartásáról rendelkezett, egyúttal az anyai nagyszülőt a gyermekek gyámjául kirendelte és megállapította a szülők szülői felügyeleti jogának szünetelését. A szülők és a beavatkozó nagyszülő fellebbezése folytán eljárt alperes kormányhivatal a 2014. július 14-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, a gyermekek ideiglenes elhelyezését a jelenlegi gondozási helyük megváltoztatása nélkül fenntartotta az anyai nagyszülő gyámul történő kirendeléssel kapcsolatos intézkedéssel együtt. Az indokolás rögzítette, hogy a gyermekek a szülők folyamatos veszélyeztetése miatt kerültek a családból kiemelésre, a gyámhatóság pedig a családba fogadó gyámnál történő elhelyezést látta a legoptimálisabbnak. Az alperes a határozat indokolásában az elsőfokú határozatban foglaltakhoz képest új tényként hivatkozott arra, hogy mindkét szülő ellen eljárás van folyamatban kiskorú veszélyeztetése miatt. Rögzítette, hogy a kiskorúak egészséges testi és lelki fejlődése érdekében a nyugodt környezet és nevelkedés jelenleg az anyai nagyszülő háztartásában biztosított. A kerületi rendőrkapitányság tájékoztatása szerint a döntés meghozatalakor az apa ellen egy büntetőeljárás még folyamatban van és mindkét szülő ellen folyik a kiskorúak veszélyeztetése miatti eljárás. A szülői felügyeleti jog gyakorlásáról a bíróság még nem rendelkezett, a szülők ellen folyamatban lévő büntetőeljárás lezárulásáig a gyermekek családba nem helyezhetők vissza, a családból történő kiemelés miatt egyéb gyermekvédelmi intézkedés nem volt szükséges, erre tekintettel a gyám kirendelése indokolt.

[2] Az illetékes Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletében a felperes által az elsőfokú gyámhivatal alperes ellen gyámügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perben a keresetet elutasította. A határozat indokolása szerint az elsőfokú határozat az ideiglenes intézkedés fenntartásának indokaként azt jelölte meg, hogy a személyes meghallgatásokból és a kapcsolattartásokkal összefüggésben keletkezett beadványokból az tűnik ki, hogy a szülők konfliktusa nem rendeződött, az egymáshoz való viszonyuk nem változott. Ezzel szemben a nagyszülőnél végzett környezettanulmány szerint a gyermekek jól beilleszkedtek, vidámak, a nyugodt családi hátteret jelenleg a szülők közötti helyzet változatlansága folytán egyik szülő sem tudja biztosítani. Ezen indokok közé a másodfokú határozat azt is beillesztette, hogy a felperes ellen kiskorú veszélyeztetése tárgyában eljárás van folyamatban. A per során hivatalból lefolytatott bizonyítás ez utóbbi megállapítást cáfolta, ez azonban a mérlegelési jogkörben hozott döntés érdemére nem hatott ki, ugyanis az elsőfokú határozatban feltárt tényállás, az ott rögzített mérlegelési szempontok és bizonyítékok önmagukban is a felülvizsgált döntést támasztják alá.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[3] A felperes keresetében kérte megállapítani, hogy az alperes kormányhivatal határozatában annak valótlan állításával, hogy vele szemben kiskorú veszélyeztetése miatt eljárás folyik, megsértette a becsületét és jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát, kérte továbbá az alperes 3 000 000 forint sérelemdíj megfizetésére kötelezését.

[4] Az alperes a kereset elutasítását indítványozta. Védekezése szerint a kifogásolt határozat felülvizsgálata iránt indult perben a bíróság rögzítette, hogy a bizonyítási eljárás során cáfolást nyert ugyan, hogy a felperessel szemben kiskorú veszélyeztetése miatt eljárás van folyamatban, ez az állítás azonban a mérlegelési jogkörben hozott döntés érdemére nem hatott ki. A rendőrségi iratanyag alapján is megállapítható, hogy a rendőrség több alkalommal jelezte a gyermekvédelmi szakemberek felé, hogy fennáll a kiskorúak veszélyeztetettsége. Az utóbb cáfolt hivatkozás a kerületi Önkormányzat Gyermekvédelmi Központ és Gyermekjóléti Szolgálat 2013. december 18-ai keltű tájékoztató levelében szerepel.

Az első- és másodfokú ítélet

[5] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[6] A másodfokú bíróság rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság a perbeli jogvita elbírálása szempontjából a tényállást helyesen állapította meg. A felperes kereseti tényelőadása szerint az alperes a határozata indokolásában a mérlegelés szempontjai között tényként hivatkozott arra, hogy a felperes ellen kiskorú veszélyeztetése miatt eljárás van folyamatban, amely valótlan, ezzel a felperes a Ptk. 2:45. § (1) bekezdésében védett becsületét és a Ptk. 2:45. § (2) bekezdése alapján a jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát sértette. Az alperes a valótlan tény állítását nem vitatta, ezért a Pp. 163. § (2) bekezdése szerint további bizonyítás lefolytatása szükségtelen volt. A perben eldöntendő jogkérdés volt az, hogy az alperes a határozata indokolásában kifogásolt közléssel megsértette-e a felperes személyhez fűződő jogait, ezért nem sértett eljárási szabályt az elsőfokú bíróság azzal, hogy nem folytatott le bizonyítást arra vonatkozóan, hogy a gyermekelhelyezési per alatt utóbb a szülők viszonya hogyan változott, mi az oka a per elhúzódásának, a szülők közül melyikük alkalmas a gyermekek nevelésére, a felperes sérelmére a volt házastársa milyen bűncselekményeket követett el, mi volt az oka a rendszeres rendőri jelenlétnek.

[7] Az alperesnek a hatósági eljárás keretében kellett dönteni abban a kérdésben, hogy a gyermekek ideiglenes elhelyezését indokolt-e fenntartani, a gyermekek érdekeinek védelmében milyen intézkedés szükséges és azt mi indokolja. Az alperes határozatának indokolásában a döntésének alátámasztására a mérlegelés körében hivatkozott egyik érvként a Gyermekjóléti Szolgálat téves információn alapuló közlésére, amely valótlan tény közlése nem a felperes személyisége ellen irányult. Egy hatósági vagy bírósági határozatban foglalt ténymegállapítást tartalmazó indokolás vagy annak egy része önmagában személyiségsértés megállapítására nem ad alapot, mert nem a személyiség ellen irányul, hanem egy adott kérdésben hozott döntés kifejezésre juttatása, amelyet az irányadó szabályok szerint hoz meg a hatóság vagy a bíróság. Erre tekintettel az indokolás személyiségijog-sértést nem valósít meg akkor sem, ha az részben vagy egészben valótlannak bizonyul. Ennek orvoslására nem a személyiségvédelem, hanem az adott eljárásra irányadó szabályok alkalmasak. Az alperes határozata rendkívüli jogorvoslatként a bíróság által felülvizsgálható, a felperes ezt a jogorvoslati lehetőséget igénybe vette, amely eredményes volt, mert a bíróság a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti perben megállapította, hogy a tényközlés nem valós és azt mellőzte az indokolásból, ezzel együtt is azonban az alperes határozata jogszerű volt.