62009CO0112[1]

A Bíróság (nyolcadik tanács) 2010. január 14-i végzése. Sociedad General de Autores y Editores (SGAE) kontra Európai Bizottság. Fellebbezés - Megsemmisítés iránti kereset - Keresetindítási határidő - Elkésettség miatti elfogadhatatlanság - A »menthető tévedés« fogalma - Nyilvánvalóan megalapozatlan fellebbezés. C-112/09 P. sz. ügy

A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (nyolcadik tanács)

2010. január 14. ( *1 )

A C-112/09. P. sz. ügyben,

a Sociedad General de Autores y Editores (SGAE) (székhelye: Madrid [Spanyolország], képviselik: R. Allendesalazar Corcho és R. Vallina Hoset abogados)

felperesnek

a Bíróság alapokmányának 56. cikke alapján 2009. március 20-án benyújtott fellebbezése tárgyában,

a másik fél az eljárásban:

az Európai Bizottság,

alperes az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (nyolcadik tanács),

tagjai: C. Toader tanácselnök, K. Schiemann (előadó) és L. Bay Larsen bírák,

főtanácsnok: J. Kokott,

hivatalvezető: R. Grass,

a főtanácsnok meghallgatását követően,

meghozta a következő

Végzést

1 Fellebbezésével a Sociedad General de Autores y Editores (SGAE) az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága T-456/08. sz., SGAE kontra Bizottság ügyben 2009. január 13-án hozott végzésének (a továbbiakban: megtámadott végzés) megsemmisítését kéri, amellyel az Elsőfokú Bíróság - mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant - elutasította a Bizottság által az EK 81. cikk és az EGT-Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/C2/38.698 - CISAC-ügy; a továbbiakban: megtámadott határozat) 2008. július 16-án hozott C (2008) 3435 végleges határozata részleges megsemmisítése iránti keresetét, arra hivatkozva, hogy e keresetet késedelmesen nyújtották be.

A jogvita előzményei és az Elsőfokú Bíróság előtti eljárás

2 A fellebbező szerzői jogok közös kezelésével foglalkozó, spanyolországi székhelyű jogalany.

3 A Bizottság 2008. július 23-i levelében értesítette a fellebbezőt a megtámadott határozatról, amely a zeneművek nyilvánossághoz közvetítésével kapcsolatos jogok kezelésének feltételeire, valamint a megfelelő engedélyeknek a közös jogkezelő társaságok általi megadásának feltételeivel kapcsolatos megállapodásra vonatkozott, amely megállapodás a kölcsönös képviseleti megállapodásokban alkalmazott - a szerzők és zeneszerzők egyesületeinek nemzetközi szövetségének (CISAC) szerződésmintájában foglalt, illetve a gyakorlatban alkalmazott - csatlakozási korlátozások formáját öltötte.

4 Az Elsőfokú Bíróság hivatalához 2008. október 6-án telefaxon érkezett beadványában a fellebbező keresetet nyújtott be a megtámadott határozat ellen. A keresetlevél eredeti példányát 2008. október 9-én nyújtották be az Elsőfokú Bíróság Hivatalához.

5 Miután az Elsőfokú Bíróság hivatalvezetője 2008. október 15-i levelében arról tájékoztatta a fellebbezőt, hogy a megtámadott határozat elleni keresetet az EK 230. cikkben előírt határidőn túl nyújtották be, a fellebbező 2008. október 27-i levelében menthető tévedésre hivatkozik a határidőre vonatkozó rendelkezésektől történő eltérés érdekében.

6 Többek között úgy érvel, hogy 2008. július 24-től, a megtámadott határozat kézhezvételét követő naptól számította a keresetindítási határidőt, és így azon következtetésre jutott, hogy a határidő 2008. október 4-én jár le. Ráadásul mivel október 4. szombati napra esett, a fellebbező az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 101. cikkének 2. §-ával összhangban úgy vélte, hogy az említett határidő a következő munkanapon, azaz 2008. október 6-án, hétfőn jár le.

7 A fellebbező e célból az időtartamokra, időpontokra és határidőkre vonatkozó szabályok meghatározásáról szóló, 1971. június 3-i 1182/71/EGK, Euratom rendelet (HL L 124., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 1. kötet, 51. o.) 3. cikke (1) és (2) bekezdésével kapcsolatban az Európai Közösségek Bizottság által a megtámadott határozathoz vezető eljárás során megjelölt határidő-számítási módszer alapján értelmezte az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 101. cikke 1. §-ának a) és b) pontját, illetve 2. §-át. Mivel e két rendelkezés tartalma lényegében megegyező, a Bizottság által megjelölt módszer alapján a fellebbező azon téves következtetésre jutott, miszerint a közösségi jogban a határidők számítása mindig azonos módon történik, azaz egy további nap hozzáadásával, mivel az értesítés napja nem számít a határidőbe. E tévedés miatt nyújtotta be a fellebbező az Elsőfokú Bírósághoz határidőn túl a keresetét.

8 Egyébként a fellebbező megpróbálta ellenőrizni számítása helyességét, és a Bizottsághoz fordult, hogy írásbeli megerősítést kérjen a megtámadott határozatról szóló értesítés időpontjáról. Ezen írásbeli megerősítést megkapva a fellebbező felvette a kapcsolatot az Elsőfokú Bíróság Hivatalával is a határidő-számítása pontosságának megerősítése végett. Azt a választ kapta, hogy kérésére nem lehetséges válaszolni.

A megtámadott végzés

9 A megtámadott végzéssel az Elsőfokú Bíróság a keresetet mint elfogadhatatlant elutasította, azon indokkal, hogy nem az e célból előírt határidőn belül került benyújtásra.

10 Az Elsőfokú Bíróság először is megállapította a kereset késedelmes mivoltát, kifejtve, hogy az EK 230. cikk ötödik bekezdése, illetve az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 101. cikke 1. §-ának a) és b) pontja, 2. §-a, és 102. cikkének 2. §-a értelmében az említett kereset határideje 2008. július 24-től számítódott, és - a határidő távolság miatti meghosszabbodását is beleértve - 2008. október 3-án járt le.

11 A menthető tévedés fogalmával kapcsolatos közösségi ítélkezési gyakorlatra történő utalást követően az Elsőfokú Bíróság a megtámadott végzés 19-21. pontjában a következőképpen utasította el a fellebbezőnek a menthető tévedésre alapított érvelését:

"19 Ugyanakkor a jelen esetben nem állapítható meg menthető tévedés, mivel először is a keresetindítási határidő kiszámításakor a felperes nem alkalmazta az eljárási szabályzata 101. cikke 1. §-ának a) és b) pontját, annak világos megfogalmazása szerint, hanem egy másik rendelkezés más intézmény általi értelmezését alkalmazta, amelynek megfogalmazása eltérő, és amelyet egy másik jogszabály tartalmaz, és amely e másik intézmény előtti eljárás keretében alkalmazandó. Meg kell tehát állapítani - anélkül, hogy a felperes ezt állítaná -, hogy az érintett intézmény, azaz az Elsőfokú Bíróság magatartása nem késztette arra, hogy így tegyen.

20 Másodszor a jelen esetben alkalmazandó határidőkre vonatkozó szabályozás világos, és nem okoz különösebb nehézséget az értelmezése [...].

21 Harmadszor a felperes nem tett kellő gondosságról tanúbizonyságot, egyebek mellett amikor megerősítést kért az Elsőfokú Bíróság Hivatalától az általa a kereset előírt határidőn belüli benyújtásával kapcsolatban végzett határidő-számítást illetően. Ugyanis nem tartozik a Hivatal tisztviselőinek feladat- és hatáskörébe, hogy a keresetindítási határidő számításával kapcsolatban nyilatkozzanak [...]."

A fellebbező kérelmei

12 Fellebbezésében a fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

- a jelen fellebbezést nyilvánítsa elfogadhatónak és megalapozottnak, és helyezze hatályon kívül a megtámadott végzést;

- nyilvánítsa elfogadhatónak az Elsőfokú Bírósághoz benyújtott keresetet, és az ügyet utalja vissza érdemi határozathozatalra az Elsőfokú Bíróság elé, és

- a Bizottságot kötelezze a jelen fellebbezéssel kapcsolatban felmerülő költségek viselésére.

A fellebbezésről

13 Az eljárási szabályzat 119. cikke értelmében, ha a fellebbezés nyilvánvalóan elfogadhatatlan, illetve nyilvánvalóan megalapozatlan, azt a Bíróság - az előadó bíró jelentése alapján és a főtanácsnok meghallgatását követően - indokolt végzéssel bármikor elutasíthatja, az eljárás szóbeli szakaszának megnyitása nélkül, vagy adott esetben a kérelemnek az alperes féllel való közlése nélkül.

14 Jelen esetben a Bíróság úgy véli, hogy az ügy iratai elég információt szolgáltattak számára ahhoz, hogy ezen indokolt végzéssel a fellebbezést, mint nyilvánvalóan megalapozatlant, elutasítsa.

A fellebbező érvelése

15 Fellebbezése alátámasztására a fellebbező három jogalapra hivatkozik.

16 Első jogalapjában a fellebbező kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság a megtámadott végzés 19. pontjában úgy vélte, hogy a menthető tévedésre vonatkozó ítélkezési gyakorlat értelmében az Elsőfokú Bíróság "az érintett intézmény", tehát azon intézmény, amely magatartásának kellett volna okoznia a szóban forgó tévedést. Ezen ítélkezési gyakorlatból egyértelműen kitűnik pedig, hogy az érintett intézmény mindig a megtámadott aktust meghozó intézmény, a jelen esetben tehát a Bizottság.

17 Második jogalapjában a fellebbező kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság figyelmen kívül hagyta azon tényt, miszerint az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 101. cikke 1. §-át és az 1182/71 rendelet 3. cikkét egységesen kel értelmezni. A megtámadott végzés 19. pontjában az Elsőfokú Bíróság tévesen irrelevánsnak találta az említett 3. cikk Bizottság általi értelmezését, amikor úgy minősítette, mint "egy másik rendelkezés más intézmény általi értelmezés[e...], amelynek megfogalmazása eltérő, és amelyet egy másik jogszabály tartalmaz, és amely e másik intézmény előtti eljárás keretében alkalmazandó". A fellebbező szerint azonban a határidőket azonos módon kell kiszámítani, akár az 1182/71 rendeletnek, akár az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatának az alkalmazásáról van szó.

18 Harmadik jogalapjában a fellebbező kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság megsértette a menthető tévedésre vonatkozó ítélkezési gyakorlatot, amennyiben téves és túlságosan megszorító értelmezést nyújtott. A menthető tévedés megállapításának feltételei ugyanis a jelen esetben mind teljesülnek. Többek között egyrészről fennállnak olyan rendkívüli körülmények, amelyek meghatározó mértékben okozhatták a jogalany menthető tévedését, és másrészt a fellebbező az átlagosan tájékozott személytől elvárható gondosságot tanúsította.

A Bíróság álláspontja

19 A fellebbező által felhozott három jogalapot együtt kell vizsgálni, lévén mindegyik azzal kapcsolatos, hogy az Elsőfokú Bíróság megtagadta a jelen esetben a menthető tévedés fennállásának megállapítását.

20 Emlékeztetni kell arra, hogy a keresetindítási határidőkre vonatkozó közösségi szabályozás keretében a menthető tévedés fogalma, amely lehetőséget nyújt a határidőktől való eltérésre, csak kivételes körülményekre vonatkozhat, így különösen azokra, amikor az érintett intézmény olyan jellegű magatartást tanúsított, amely önmagában vagy meghatározó mértékben okozta a jóhiszemű és egy átlagosan tájékozott személytől megkövetelt gondosságot tanúsító jogalany menthető tévedését (lásd különösen a Bíróság C-195/91. P. sz., Bayer kontra Bizottság ügyben 1994. december 15-én hozott ítéletének [EBHT 1994., I-5619. o.] 26. pontját). Ezeknek a rendelkezéseknek a szigorú alkalmazása felel meg ugyanis a jogbiztonság követelményének, illetve annak a feltételnek, hogy a bírósági eljárásban ne érvényesülhessen hátrányos megkülönböztetés, sem önkényes bánásmód (lásd ebben az értelemben a 42/85. sz., Cockerill-Sambre kontra Bizottság ügyben 1985. november 26-án hozott ítélet [EBHT 1985., 3749. o.] 10. pontját, valamint a C-239/97. sz., Írország kontra Bizottság ügyben 1998. május 7-én hozott végzés [EBHT 1998., I-2655. o.] 7. pontját, és a C-242/07. P. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben 2007. november 8-án hozott végzés [EBHT 2007., I-9757. o.] 16. pontját).

21 Meg kell állapítani, hogy ezen ítélkezési gyakorlat Elsőfokú Bíróság általi alkalmazása nem téves, és nem is túlságosan megszorító. Az Elsőfokú Bíróság helyesen következtetett arra, hogy a jelen esetben nem állapítható meg menthető tévedés.

22 Igaz, amint a fellebbező helyesen kiemelte a fellebbezésében, a vonatkozó ítélkezési gyakorlatban említett "érintett intézmény" a megtámadott aktust meghozó intézmény, a jelen esetben tehát a Bizottság.

23 Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem tanúsított olyan jellegű magatartást, amely önmagában vagy meghatározó mértékben okozta a jóhiszemű és egy átlagosan tájékozott személytől megkövetelt gondosságot tanúsító jogalany menthető tévedését.

24 Amint az Elsőfokú Bíróság helyesen állapította meg a megtámadott végzés 19. és 20. pontjában, az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 101. cikke 1. §-a a) és b) pontjának megfogalmazása világos és egyértelmű, és nem okoz különösebb nehézséget az értelmezése. E rendelkezés alkalmazása végett tehát semmi szükség nem volt arra, hogy egy átlagosan tájékozott személy a Bizottság hasonló rendelkezésének, mint amilyen az 1182/71 rendelet 3. cikke, bármi módon való értelmezéséhez folyamodjon.

25 Azon kérdés, miszerint az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 101. cikkét és az 1182/71 rendelet 3. cikkét azonos módon kell-e értelmezni, ennélfogva nem releváns a szóban forgó határidő meghatározása tekintetében. Következésképpen meg kell állapítani, hogy az Elsőfokú Bíróság nem követett el hibát, amikor e kérdést nem vizsgálta.

26 Mindenesetre az átlagosan tájékozott személy nem választotta volna az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatának - a Bizottság által egy más rendeletről adott értelmezésből levont - nyilvánvalóan contra legem értelmezését anélkül, hogy legalább ellenőrizné az ezen értelmezésből következő határidő-számítás pontosságát.

27 Ebben az összefüggésben a fellebbező nem hivatkozhat sikerrel arra, hogy számítása pontosságának megerősítését az Elsőfokú Bíróság Hivatalától hiába kérve, egy átlagosan tájékozott személytől megkövetelt gondosságot tanúsított volna. Amint az Elsőfokú Bíróság a megtámadott végzés 21. pontjában helyesen megállapította, nem tartozik a Hivatal tisztviselőinek feladat- és hatáskörébe, hogy a keresetindítási határidő számításával kapcsolatban nyilatkozzanak.

28 Egyébként meg kell jegyezni, hogy az Elsőfokú Bíróság szintén nem követett el hibát, amikor a megtámadott végzés 19. pontjában megállapította továbbá, hogy magatartása nem késztette a fellebbezőt arra, hogy a keresetindítási határidőt tévesen számítsa.

29 Még ha az Elsőfokú Bíróság nem is az "érintett intézmény" a jelen végzés 20. pontjában említett ítélkezési gyakorlat értelmében, ki kell emelni, hogy menthető tévedés bármiféle rendkívüli körülményből eredhet. Ekképpen menthető tévedés eredhet magának a bíróságnak olyan magatartásából, amely a jogalany tévedését okozhatta. Az Elsőfokú Bíróság tehát egyáltalán nem követett el hibát, amikor e feltételezést röviden vizsgálta.

30 A fenti megfontolásokra tekintettel el kell utasítani a fellebbező által felhozott három jogalapot, és következésképpen a fellebbezés teljes egészét.

A költségekről

31 A Bíróság eljárási szabályzata 69. cikkének 1. §-a alapján, amely rendelkezés e szabályzat 118. cikke értelmében a fellebbezési eljárásra is alkalmazandó, a költségekről az eljárást befejező végzésben kell határozni.

32 Mivel a jelen végzést azelőtt fogadták el, hogy az alperest a kérelemről értesítették volna, és következésképpen azelőtt, hogy ez utóbbi a felmerült költségeit előadhatta volna, a felperes maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nyolcadik tanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2) A Sociedad General de Autores y Editores (SGAE) maga viseli saját költségeit.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: spanyol.