BH 2020.5.152 Nem tisztességtelen a devizaalapú kölcsönszerződésnek az árfolyamkockázat korlátlan viselésére vonatkozó kikötése, ha a kölcsönszerződés és annak megkötését megelőzően aláírt kockázatfeltáró nyilatkozat együttesen meghatározott tartalma biztosította a felperesek számára - az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó mércéjén keresztül - a jogügylethez kapcsolódó árfolyamkockázat konkrét lényegének, mibenlétének, a fizetési kötelezettségükre gyakorolt hatásának, továbbá annak felismerését, hogy kockázatviselésüknek nincs felső határa [1959. évi IV. tv. (rPtk.) 209. § (1) bek.; 93/13/EGK irányelv (fogyasztói irányelv) 4. cikk].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A peres felek között 2006. május 25-én devizaalapú kölcsönszerződés jött létre ingatlan megvásárlásának finanszírozására, amelyben az alperes a kölcsönfelvevők finanszírozási igénye szerint - a finanszírozási igény forintösszegének megfelelő svájci frank összegben - vállalta a kölcsön folyósítását. A szerződés tartalmazta - egyebek mellett - a finanszírozási igény összegét (18 000 000 Ft), a kölcsön összegét (120.169 CHF), a kölcsön futamidejét (408 hónap), a kamat mértékét (2,49%), a kezelési díj mértékét (0,22%), az első kamatperiódusra érvényes havi törlesztőrészlet összegét (399 CHF), a törlesztőrészletek számát (408), a törlesztőrészletek esedékességét (minden hónap 15. napja), az első és utolsó törlesztőrészletét naptári nap szerint (2006. július 15./2040. június 15.).

[2] A kölcsönszerződés II.8.8. pontja szerint az adós/adóstársak tudomásul vették, hogy a kölcsön igénybevételével együttjáró, az árfolyamváltozásokból eredő kockázatot teljes mértékben maguk viselik. Az alperes e helyen fenntartotta azt a jogot, hogy amennyiben az árfolyamok kedvezőtlen változása - a megítélése szerint - veszélyezteti az adós/adóstársak kölcsöntörlesztési képességét, a fennálló kölcsöntartozást a II.4.5. pontban írt árfolyamon forintra átváltsa, és az átváltás napjától a mindenkori kondíciós listájában meghirdetett, a jelen kölcsön céljának és típusának megfelelő forint kamatláb és kezelési/előtörlesztési díj mérték alapján számítsa ki a kamatot és a kezelési/előtörlesztési díjat.

[3] A kölcsönszerződés aláírását megelőzően 2006. május 10-én valamennyi felperes "Kockázatfeltáró nyilatkozat lakossági üzletfelek devizakölcsön felvételéhez" (a továbbiakban: kockázatfeltáró nyilatkozat) megnevezésű iratot írt alá azzal, hogy az abban foglaltakat megismerte, megértette, továbbá tudomásul vette. Kijelentették egyúttal, hogy a kölcsönszerződést a tájékoztatásnak megfelelő kockázatok teljeskörű ismeretében kötik meg. A kockázatfeltáró nyilatkozat a törlesztőrészletek mértékének változása címszó alatt rögzítette, hogy a devizában nyújtott, forintban folyósított és törlesztett kölcsönöknél, a kamat- és az árfolyamváltozások hatásaként a devizaalapú kölcsönök havi törlesztőrészlete a forintkölcsönöknél gyakrabban és nagyobb mértékben változhat. A törlesztőrészletek ingadozása a kamat- és az árfolyamváltozás irányának függvényében kedvezően (adott havi törlesztőrészlet csökken) és kedvezőtlenül (adott havi törlesztőrészlet növekszik) is érintheti az üzletfelet. Amikor a forint árfolyama gyengül a svájci frankkal/euróval szemben (vagyis 1 svájci frankért/euróért a korábbinál több forintot kell fizetni), akkor a törlesztőrészlet növekszik. Amikor viszont a forint árfolyama erősödik a svájci frankkal/euróval szemben (vagyis 1 svájci frankért/euróért a korábbinál kevesebb forintot kell fizetni), akkor a törlesztőrészlet csökken.

[4] Tartalmazta e helyen a kockázatfeltáró nyilatkozat azt is, hogy a devizakölcsönök kamatait befolyásolhatja a devizakamatok ingadozása is. Az alperes a lakossági ingatlanfedezetes devizahitel termékeinél éves kamatrögzítést alkalmaz, ami azt jelenti, hogy a hitel kamatlába 12 hónapig nem változik, az éves kamatfordulókor pedig a kamatforduló időpontjában hatályos kondíciós listában szereplő termékre vonatkozó meghirdetett kamatláb kerül ismét 12 hónapos időtartamra rögzítésre (12 havonta változó kamatozás).

[5] A felek a kölcsönösszeg és annak járulékai biztosítására 2006. május 25. napján jelzálogszerződést kötöttek. A felperesek 2006. június 1-jén közjegyzői okiratba foglaltan tartozáselismerő és egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatot tettek a kölcsönszerződésben vállalt kötelezettségeikről.

A felperesek keresete és az alperes ellenkérelme

[6] A felperesek módosított keresetükben elsődlegesen a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 209. § (1) bekezdése, 209/A. § (2) bekezdése alapján a felek közti kölcsönszerződés II.8.8. pontjának tisztességtelensége miatt kérték a felek közti szerződés érvénytelenségének megállapítását. Az érvénytelenség jogkövetkezményeként a teljes érvénytelenség esetére a felek szerződésének hatályossá nyilvánítását kérték a megjelölt tartalommal.

[7] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az első- és másodfokú bíróság határozata

[8] Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperesek keresetét elutasította.

[9] A felperesek fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította a peres felek kölcsönszerződésének érvénytelenségét.

[10] A jogerős ítélet indokolása rögzítette, hogy a szerződés II.8.8. pontja önmagában nem, csak a szerződéskötést megelőzően aláírt kockázatfeltáró nyilatkozattal együttesen volt vizsgálható. Utalt ezzel kapcsolatban az ítélőtábla az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) C-51/17. számú ítélete 78. pontjában és a C-126/17. számú ítélete 34. pontjában foglaltakra.

[11] A másodfokú bíróság a 2006. május 10-én aláírt kockázatfeltáró nyilatkozat értékelése körében kiemelte a 2/2014. PJE határozatból, hogy az árfolyamkockázat a főszolgáltatás körébe tartozó szerződéses rendelkezés, az árfolyamkockázatra vonatkozó tájékoztatásnak világosnak, egyértelműnek kell lennie. Az ítélőtábla szerint az EUB C-51/17. számú ítélete tovább árnyalja a 2/2014. és a 6/2013. PJE határozatban foglaltakat: az ítélet 74. pontja szerint a tájékoztatásnak ki kell terjednie legalább a kölcsönfelvevő lakóhelye szerinti tagállam fizetőeszköze súlyos leértékelődésének és a külföldi kamatlábak emelkedésének a törlesztőrészletekre gyakorolt hatására. Hangsúlyozta az ítélőtábla, hogy a forint leértékelődésének, illetőleg a külföldi kamatlábak emelkedésének változása nem lineáris összefüggésben van a törlesztőrészletek emelkedésének mértékével. A kizárólag a külföldi kamatlábak emelkedésére és a forint leértékelődésének lehetőségére kitérő tájékoztatás nem felel meg az EUB hivatkozott ítéltében megjelenő követelmények, ugyanis abból a fogyasztó nem mérheti fel, hogy az árfolyamkockázat csekély vagy jelentős mértékű lehet, gazdaságilag nehezen elviselhetővé válhat. A fogyasztónak a tájékoztatás alapján értékelnie kell a devizakamatláb és a forint leértékelődésének a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt - esetlegesen jelentős - gazdasági következményeit is (C-51/17. számú ítélet 78. pont).