62004CJ0419_SUM[1]

A Bíróság (harmadik tanács) 2006. június 22-i ítélete. Conseil général de la Vienne kontra Directeur général des douanes et droits indirects. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Cour d'appel de Poitiers - Franciaország. Behozatali vámok utólagos beszedése - Behozatali vámok elengedése - Feltételek - A Közösségi Vámkódex végrehajtásáról szóló rendelet 871. cikke - A Bizottsághoz fordulás kötelezettségének terjedelme - A vámfizetésre kötelezett jóhiszemű személy nyilatkozatának hiánya olyan kiegészítő díjra vonatkozóan, amelyet az importált áruk vámértékébe kellett volna foglalni. C-419/04. sz. ügy

C-419/04. sz. ügy

Conseil général de la Vienne

kontra

Directeur général des douanes et droits indirects

(a Cour d'appel de Poitiers [Franciaország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"Behozatali vámok utólagos beszedése - Behozatali vámok elengedése - Feltételek - A Közösségi Vámkódex végrehajtásáról szóló rendelet 871. cikke - A Bizottsághoz fordulás kötelezettségének terjedelme - A vámfizetésre kötelezett jóhiszemű személy nyilatkozatának hiánya olyan kiegészítő díjra vonatkozóan, amelyet az importált áruk vámértékébe kellett volna foglalni"

Az ítélet összefoglalása

Az Európai Közösségek saját forrásai - Behozatali vagy kiviteli vámok utólagos beszedése vagy elengedése

(2913/92 tanácsi rendelet, 220. cikk, (2) bekezdés, b) pont; 2454/93 bizottsági rendelet, 871. cikk)

Úgy kell értelmezni az 1677/98 rendelet által módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92 rendelet végrehajtásáról szóló 2454/93 rendelet 871. cikkét, hogy a nemzeti vámhatóságok a Bizottsághoz fordulásra irányuló szándékuk kinyilvánítása ellenére sem kötelesek az ügyet határozathozatal céljából a Bizottság elé utalni, amennyiben a beszedetlen vámok beszedésére vagy elengedésére vonatkozó eljárás során a Közösségi Vámkódex 220. cikke (2) bekezdése b) pontja feltételeinek az érintett ügyre való alkalmazhatóságával kapcsolatban felmerült kételyeik megszűntek, vagy amennyiben a felmerült kételyek olyan vámok utólagos könyvelésbe vételével kapcsolatosak, amelyeket amiatt nem szedtek be, mert a jóhiszemű importőr nem jelentette be azokat a díjakat, amelyeket a behozott áruk vámértékébe kellett volna foglalni.

(vö. 46. pont és a rendelkező rész)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2006. június 22.(*)

"Behozatali vámok utólagos beszedése - Behozatali vámok elengedése - Feltételek - A Közösségi Vámkódex végrehajtásáról szóló rendelet 871. cikke - A Bizottsághoz fordulás kötelezettségének terjedelme - A vámfizetésre kötelezett jóhiszemű személy nyilatkozatának hiánya olyan kiegészítő díjra vonatkozóan, amelyet az importált áruk vámértékébe kellett volna foglalni"

A C-419/04. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Cour d'appel de Poitiers (Franciország) a Bírósághoz 2004. szeptember 30-án érkezett, 2004. szeptember 21-i határozatával terjesztett elő az előtte

a Conseil général de la Vienne

és

a Directeur général des douanes et droits indirects

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: A. Rosas tanácselnök, J.-P. Puissochet, S. von Bahr, U. Lőhmus (előadó) és A. Ó Caoimh bírák,

főtanácsnok: A. Tizzano,

hivatalvezető: L. Hewlett főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2005. szeptember 28-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a Conseil général de la Vienne képviseletében J.-M. Salva és R. Barazza avocats,

- a francia kormány képviseletében G. de Bergues és A. Colomb, meghatalmazotti minőségben,

- a szlovák kormány képviseletében R. Procházka, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében J. Hottiaux és X. Lewis, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2005. november 17-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az 1998. július 29-i 1677/98/EK bizottsági rendelettel (HL L 212., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 9. kötet, 30. o.) módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2-i 2454/93/EGK bizottsági rendelet (HL L 253., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 6. kötet, 3. o.; a továbbiakban: végrehajtási rendelet) 871. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelmet a Conseil général de la Vienne és a Directeur général des douanes et droits indirects közötti jogvitában terjesztették elő, amelynek tárgya az utóbbi által elkerült vámtarozásnak tekintett 221 286 euró összegű behozatali vám megfizetése.

Jogi háttér

3 A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o.) 220. cikke (2) bekezdésének szövege a következő:

"A 217. cikk (1) bekezdésének második és harmadik albekezdésében említett esetek kivételével, nem történik [meg a vámtartozásból származó vámok] utólagos könyvelésbe vétel[e], ha:

[...]

b) a jogszabály szerint járó vámösszeget a vámhatóság hibájából nem vették könyvelésbe, amit a jóhiszeműen eljáró, a vámáru-nyilatkozatra vonatkozó hatályos jogszabályokban megállapított rendelkezéseket teljesítő, megfizetésért felelős személy nem észlelhetett."

4 A Közösségi Vámkódex 235. cikke szerint:

"A következő meghatározásokat kell alkalmazni:

[...]

b) »elengedés« a vámtartozás összege teljes egészének vagy egy részének elengedéséről szóló határozat, vagy a még meg nem fizetett behozatali vagy kiviteli vámösszeg teljes egészének vagy egy részének könyvelésbe vételét érvénytelenítő határozat."

5 A Közösségi Vámkódex 236. cikke (1) bekezdésének második és harmadik albelezdése előírja:

"A behozatali vagy kiviteli vámokat el kell engedni, amennyiben megállapításra kerül, hogy könyvelésbe vételükkor e vámösszegek nem jogszabály szerintiek voltak, vagy az összeget a 220. cikk (2) bekezdése ellenére vették könyvelésbe..

Visszafizetés vagy elengedés nem nyújtható, ha valamely, nem jogszabály szerint fizetendő összegnek a kifizetése vagy könyvelésbe vétele az érintett személy szándékos cselekedetének eredménye."

6 A végrehajtási rendelet 869. cikke így rendelkezik:

"A vámhatóságok maguk is határozhatnak úgy, hogy [utólagosan] nem könyvelnek le beszedetlen vámokat:

[...]

b) ha a vámhatóság úgy ítéli meg, hogy a [Közösségi] Vámkódex 220. cikke (2) bekezdésének b) pontjában megállapított feltételek teljesülnek, feltéve, hogy az érintett személytől egy vagy több behozatali vagy kiviteli tevékenység, de egyetlen hiba vonatkozásában be nem szedett összeg 50 000 [eurónál] kevesebb;

[...]"

7 A végrehajtási rendelet 871. cikkének szövege a következő:

"A 869. cikkben említett esetek kivételével, a vámhatóság - akár úgy ítéli meg, hogy a [Közösségi] Vámkódex 220. cikke (2) bekezdésének b) pontjában megállapított feltételek teljesülnek, akár ha kételyei merülnek fel az adott rendelkezésben foglalt kritériumoknak az adott esetre való megfelelő alkalmazhatósága tekintetében - köteles az ügyet a Bizottság elé utalni, abból a célból, hogy az a 872-876. cikkben megállapított eljárással összhangban határozatot hozzon. A Bizottság elé utalt ügyre vonatkozóan az eset teljes körű vizsgálatához szükséges valamennyi adatot a Bizottság rendelkezésére kell bocsátani. Csatolni kell ezenfelül egy aláírt nyilatkozatot a Bizottság elé terjesztendő ügyben érintett személytől, amely tanúsítja, hogy a személy áttanulmányozta az esetet, és kijelenti, hogy nincs észrevétele, illetve megadja a további információkat, amelyeket szerinte az előterjesztésbe bele kellene foglalni.

A Bizottság az ügy beérkezésekor erről megfelelően tájékoztatja az érintett tagállamot.

Ha megállapítást nyer, hogy a tagállam által szolgáltatott adatok nem elegendőek ahhoz, hogy az adott ügyben a tények teljes ismeretében határozatot lehessen hozni, a Bizottság további adatok szolgáltatását kérheti."

Az alapügy és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

8 A Conseil général de la Vienne a Parc du Futuroscope-ot (a továbbiakban: Futuroscope) üzemeltető vegyes tulajdonban álló helyi társaság felügyelő bizottságának a tagjaként több alkalommal audiovizuális eszközöket szerzett be egy kanadai szállítótól, az IMAX Corporation (a továbbiakban: IMAX) társaságtól. A Conseil général de la Vienne maradt ezen eszközök tulajdonosa, míg azok használatát a Futuroscope-nak engedte át.

9 A Conseil général de la Vienne az IMAX-szal kötött megállapodása alapján 1993 márciusa és áprilisa folyamán behozta a "Solido" elnevezésű vetítőrendszert a Futuroscope részére. E megállapodás szerint a szóban forgó eszköz vételára 3 431 650 USD volt. Továbbá az IMAX részére 1,8 FRF (0,27 euró) összegű kiegészítő díjat kellett fizetni a Futuroscope-nak fizetett minden egyes belépő után.

10 A Conseil général de la Vienne a behozott eszköz értékeként 3 431 650 USD összeget jelentett be. A francia vámhatóság (a továbbiakban: vámhatóság) a vámkezelést követően elvégzett utólagos ellenőrzés során megállapította, hogy a belépődíjakból 1993-1995 folyamán levont kiegészítő díjakat nem jelentették be az említett eszköz vámértékének részeként. A vizsgálat 1997 júliusában jogsértést rögzítő jegyzőkönyv felvételével zárult, amelyben megállapították, hogy az említett eszközök vámértékéről tett nyilatkozat hamis.

11 A Conseil général de la Vienne a Commission de conciliation et d'expertise douanière-hez (Vámszakértői és Békéltető Bizottság) fordult, amely 1999 áprilisában arra a következtetésre jutott, hogy a behozott eszközök vámértékét csökkentették a kiegészítő díjakkal, amelyek összege 5 517 281 FRF. A Conseil général de la Vienne 1999 szeptembere folyamán kérelmet nyújtott be a Direction générale des douanes et droits indirects-hez a Közösségi Vámkódex 236. és 239. cikke alapján a vitatott vámtartozás elengedése iránt. E kérelmet 2000 júniusában elutasították.

12 A Conseil général de la Vienne fellebbezést nyújtott be a ministre de l'Économie, des Finances et de l'Industrie-hez (Gazdasági, Pénzügyi és Ipari Miniszterhez). Az iratok újbóli áttekintése után és e minisztérium utasítására a Directeur général des douanes et droits indirects 2001. július 16-án arról a határozatáról értesítette a Conseil général de la Vienne-t, hogy a Bizottsághoz fordul. A 2001. szeptember 18-i megkeresés útján a vámhatóság levelet küldött a Bizottság részére, amelyben kifejtette azokat az okokat, amelyek arra indították, hogy a kiegészítő díjak összegét a behozott eszköz vámértékébe foglalja, és azt tudakolta, hogy vajon a Bizottság is osztja-e ezt az álláspontot. E kérés válasz nélkül maradt.

13 A vámhatóság 2001. július 19-én pert indított a Conseil général de la Vienne ellen a Tribunal d'instance de Poitiers előtt, és azt kérte, hogy e bíróság kötelezze utóbbit az elkerült vámtarozásnak minősülő behozatali vámok megfizetésére. E bíróság 2002. december 20-i ítéletében a vitatott összeg megfizetésére kötelezte a Conseil général de la Vienne-t.

14 A Conseil général de la Vienne ezen ítélettel szemben fellebbezést nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz. Miután úgy ítélte meg, hogy az előtte folyamatban levő jogvita a Közösségi Vámkódex 871. cikkének értelmezését igényli, a Cour d'appel de Poitiers az eljárás felfüggesztéséről határozott, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:

"Úgy kell-e értelmezni a Közösségi Vámkódexnek a vámtartozás beszedésére vonatkozó 871. cikkét, hogy az a semmisség elkerülése érdekében feltétlenül alkalmazandó és kötelező eljárást vezet be arra az esetre, ha a nemzeti vámhatóságok a beszedési eljárás bármely szakaszában kinyilvánítják, hogy a vámfizetésre kötelezett jóhiszemű személyt illetően kételyeik merültek fel az olyan vámtarozás beszedésére vagy elengedésére vonatkozó feltételek alkalmazhatóságával kapcsolatban, amely elkerült vámtartozásnak minősül, mivel nem vették könyvelésbe abban az időpontban, amikor be kellett volna szedni, és amely egy kanadai szállító által értékesített audiovizuális eszköz üzemeltetésének helyéül szolgáló szabadidőpark belépődíjának szükségszerűen részét képező átalánydíjnak ezen eszköz beszerzési árába történő esetleges beépítésére vonatkozik függetlenül attól, hogy az átalánydíjat fizető látogató igénybe vette-e az eszközt vagy sem?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

Az elfogadhatóságról

15 A francia kormány úgy ítéli meg, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatatlanságát kell megállapítani.

16 Elsősorban úgy érvel, hogy a tagállami vámhatóságnak a végrehajtási rendelet 871. cikkében foglalt kérelme azt feltételezi, hogy a vámhatóság vagy úgy ítélje meg, hogy a Közösségi Vámkódex 220. cikke (2) bekezdése b) pontjában megállapított feltételek teljesülnek, vagy hogy kételyei merüljenek fel az adott rendelkezésben foglalt feltételeknek az adott esetre való alkalmazhatósága tekintetében.

17 Márpedig a francia kormány megítélése szerint az alapügy nem a Közösségi Vámkódex 236. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében előírt, a Vámkódex 220. cikkének (2) bekezdése ellenére könyvelésbe vett behozatali vámösszegnél alkalmazandó második eset alapján benyújtott vámelengedés iránti kérelemre vonatkozik, hanem a vámtartozás megalapozottságának a megtámadására. A Conseil général de la Vienne-nek ugyanis a behozatali vámok elengedését a 236. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében említett első eset alapján kellett volna kérnie, miszerint e vámokat el kell engedni, amennyiben a könyvelésbe vételükkor e vámösszegek nem feleltek meg a jogszabályoknak. Hozzáteszi, hogy a gazdasági szereplő nem teheti meg egyidejűleg, hogy vitatja a vámtartozás összegét, és kéri ezen összeg egy része könyvelésbe vételének mellőzését a vámhatóság által elkövetett állítólagos hiba miatt.

18 A francia kormány másodsorban megjegyzi, hogy a Bizottság részére 2001. szeptember 18-án továbbított állásfoglalás iránti vámhatósági kérelem az 1993-ban behozott eszközök vámértékére vonatkozott, és arra irányult, hogy a Bizottság erősítse meg jelen esetben a vámhatóság által a jogszabály szerint fizetendő összegre vonatkozóan végzett elemzést. Ha azonban az lett volna a vámhatóság szándéka, hogy a végrehajtási rendelet 871. cikke alapján fordul a Bizottsághoz, amely az érintett tagállam joglemondását vonta volna maga után, azt a vámhatóság nem egyszerű megkeresés útján tette volna, hanem az eljárási iratokat küldte volna meg ezen intézmény részére.

19 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EK 234. cikkben említett eljárás keretében, amely a nemzeti bíróságok és a Bíróság feladatainak világos szétválasztásán alapul, az ügy konkrét tényállásának megítélése a nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik. Ugyancsak kizárólag az ügyben eljáró és a bírósági döntésért felelősséggel tartozó nemzeti bíróság feladata, hogy az ügy sajátosságaira figyelemmel megítélje mind az előzetes döntéshozatal szükségességét ítéletének meghozatala szempontjából, mind pedig a Bíróság elé terjesztendő kérdések jelentőségét. Következésképpen, amennyiben a feltett kérdések a közösségi jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság főszabály szerint köteles határozni (lásd különösen a C-326/00. sz. IKA-ügyben 2003. február 25-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-1703. o.] 27. pontját és a C-145/03. sz. Keller-ügyben 2005. április 12-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-2529. o.] 33. pontját).

20 A Bíróság mindazonáltal azt is kimondta, hogy kivételes esetekben jogosult saját hatáskörének megállapítása céljából megvizsgálni azokat a körülményeket, amelyek mellett a nemzeti bíróság hozzá fordult (ebben az értelemben lásd a 244/80. sz. Foglia-ügyben 1981. december 16-án hozott ítélet [EBHT 1981., 3045. o.] 21. pontját). Csak akkor utasíthatja el a határozathozatalt a nemzeti bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről, ha a közösségi jog kért értelmezése nyilvánvalóan nem áll kapcsolatban az alapjogvita tényeivel vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azon ténybeli és jogi körülmények, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a feltett kérdésekre hasznos módon válaszolhasson (lásd különösen a C-379/98. sz. PreussenElektra-ügyben 2001. március 13-án hozott ítélet [EBHT 2001., I-2099. o.] 39. pontját és a C-390/99. sz. Canal Satélite Digital ügyben 2002. január 22-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-607. o.] 19. pontját).

21 Az alapügyben nem ez a helyzet.

22 A jelen esetben a Bírósághoz ezen eljárásban benyújtott iratok, közöttük a Bizottság részére megküldött 2001. szeptember 18-i vámhatósági megkeresés vizsgálata valóban arra utal, hogy az alapügy a behozatali vámok elengedése iránti kérelemre vonatkozik a Közösségi Vámkódex 236. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében foglalt első eset alapján, mégpedig amelyben a vámok összege nem felelt meg a jogszabályoknak, és nem az e rendelkezésben foglalt második eset alapján, amely a nemzeti vámhatóságoknak a végrehajtási rendelet 871. cikke szerinti kérelmét igazolja.

23 Rögzíteni kell azonban, hogy a Cour d'appel de Poitiers többek között ugyanezen iratok alapján egyrészről megállapította, hogy az említett hatóságokban kétely merült fel azon feltételek alkalmazhatósága tekintetében, amelyek lehetővé teszik a vámfizetésre kötelezett személy számára, hogy mentesüljön azon vámok utólagos könyvelésbe vétele alól, amelyeket a hatóságok megítélése szerint több éven keresztül be kellett volna jelentenie, ami azonban elmaradt, mivel előbbi - anélkül, hogy rosszhiszeműségére hivatkoztak volna - úgy ítélte meg, hogy nem tartozik a vitatott vámokkal, másrészről megállapította, hogy az alapügy nem tekinthető egyértelműen vámtartozás elengedése iránti eljárásnak, mivel az akár beszedési eljárásnak is tekinthető.

24 Továbbá emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság köteles figyelembe venni - a közösségi és nemzeti bíróságok hatáskörmegosztásának keretén belül - azt az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban meghatározott ténybeli és szabályozási hátteret, amelybe az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések illeszkednek (lásd különösen a C-475/99. sz. Ambulanz Glöckner ügyben 2001. október 25-én hozott ítélet [EBHT 2001., I-8089. o.] 10. pontját és a C-136/03. sz., Dörr és Ünal ügyben 2005. június 2-án hozott ítélet [EBHT 2005., I-4759. o.] 46. pontját).

25 Ezért úgy tűnik, hogy az előterjesztett kérdés kapcsolatban van az alapügy tárgyával, amint azt a kérdést előterjesztő bíróság megállapította, és az előterjesztett kérdés hasznos lehet e bíróság számára annak eldöntésében, hogy a vámhatóságnak határozathozatal céljából a Bizottság elé kellett-e utalnia az ügyet a végrehajtási rendelet 871. cikke alapján.

26 Ebből következik, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadható.

Az ügy érdeméről

27 Az alapügy tényállására és az előterjesztett kérdés szövegére tekintettel utóbbi szükségképpen kizárólag a végrehajtási rendelet 871. cikkének értelmezésére vonatkozik, és nem arra, hogy vajon az IMAX-nak fizetett kiegészítő díjakat a behozott eszköz vámértékébe kell-e foglalni.

28 A kérdést előterjesztő bíróság ugyanis nem fejezte ki bizonytalanságát e tekintetben, és a Bíróságot csupán a nemzeti vámhatóságokat a végrehajtási rendelet 871. cikke alapján terhelő kötelezettség terjedelméről kérdezte arra az esetre, ha a vámtartozás beszedésére vagy elengedésére vonatkozó eljárás bármely szakaszában az említett hatóságoknak pontosan meghatározott körülmények között kételyük merült fel a beszedetlen vámok utólagos könyvelésbe vételének hiányával kapcsolatban.

29 Ezért meg kell állapítani, hogy a kérdést előterjesztő bíróság a kérdésével lényegében arra vár választ, hogy úgy kell-e értelmezni a végrehajtási rendelet 871. cikkét, hogy az arra kötelezi a nemzeti vámhatóságokat, hogy az ügyet határozathozatal céljából a Bizottság elé utalják, amennyiben a vámtartozás beszedésére vagy elengedésére irányuló eljárás bármely szakaszában kételyük merült fel az olyan vámok utólagos könyvelésbe vételének hiányával kapcsolatban, amelyeket azért nem szedtek be, mert a jóhiszemű importőr elmulasztotta bejelenteni azokat a díjakat, amelyeket a behozott áruk vámértékébe kellett volna foglalni, és amennyiben az említett hatóságok kinyilvánították szándékukat arra vonatkozóan, hogy a Bizottsághoz fordulnak.

30 Az így átfogalmazott kérdés megválaszolása előtt meg kell állapítani, hogy a végrehajtási rendelet 871. cikke melyik változatának időbeli hatálya terjed ki az alapügy tényállására. A francia kormány ugyanis úgy érvel az észrevételeiben, hogy az említett 871. cikknek a 2454/93 rendelet módosításáról szóló, 2003. július 25-i 1335/2003/EK bizottsági rendelet (HL L 187, 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 13. kötet, 463. o.) szerinti változatát kell értelmeznie a Bíróságnak, és nem a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott változatot, mivel e rendelkezés eljárási szabályt állapít meg, így vonatkoznia kell minden olyan jogvitára, amely hatálybalépésekor folyamatban volt.

31 A francia kormány e tekintetben előadja, hogy a 1335/2003 rendelet 2. cikkének második bekezdése szerint a végrehajtási rendelet módosításait 2003. augusztus 1-jétől kell alkalmazni mindazon esetekben, amelyeket addig az időpontig nem utaltak a Bizottság elé határozathozatal céljából. Mivel módosultak a Bizottsághoz fordulásnak a végrehajtási rendelet 869. és 871. cikkében foglalt feltételei, és különösen, mivel a gazdasági szereplőtől be nem szedett összeg határértékét 500 000 euróra emelték, a vámhatóság nem jogosult a Bizottsághoz fordulni, mivel a vitatott összeg az alapügyben 221 286 eurót tesz ki.

32 Ez az érvelés nem fogadható el.

33 Noha az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az eljárási szabályokat általában a hatálybalépésükkor folyamatban lévő jogvitákra is alkalmazni kell, ellentétben az anyagi jogi szabályokkal, amelyeket általában úgy értelmeznek, mint amelyek a hatálybalépésük előtt keletkezett helyzetekre nem vonatkoznak (lásd különösen a C-121/91. és C-122/91. sz., CT Control [Rotterdam] és JCT Benelux kontra Bizottság egyesített ügyekben 1993. július 6-án hozott ítélet [EBHT 1993., I-3873. o.] 22. pontját, a C-61/98. sz. De Haan-ügyben 1999. szeptember 7-én hozott ítélet [EBHT 1999., I-5003. o.] 13. pontját és a C-251/00. sz. Ilumitrónica-ügyben 2002. november 14-én hozott ítélet [EBHT 2002. I-10433. o.] 29. pontját), mindazonáltal - amint a főtanácsnok is megállapította indítványának 33. és 34. pontjában - az új jogszabály kizárólag azokra az esetekre alkalmazható azonnali hatállyal, amelyek ugyan még az előző jogszabály hatálya alatt kezdődtek, de az új jogszabály hatálybalépését követően is joghatásokkal járnak.

34 Márpedig meg kell állapítani, hogy 2003. augusztus 1-jén, amikor a végrehajtási rendeletben a 1335/2003 rendelettel bevezetett módosítások hatályba léptek, a jelen esetben felmerült jogi helyzet már nem járt joghatással. E tekintetben az ügy irataiból az tűnik ki, hogy a Directeur général des douanes et droits indirects 2001. július 16-án értesítette a Conseil général de la Vienne-t arról a határozatáról, hogy a Bizottsághoz fordul, előbbi 2001 júliusa folyamán pert indított a Tribunal d'instance de Poitiers előtt a Conseil général de la Vienne-nel szemben, és 2001. szeptember 18-án a vámhatóság állásfoglalás iránti kérelmet küldött a Bizottságnak.

35 Következésképpen annak érdekében, hogy a Bíróság a kérdést előterjesztő bíróság számára olyan választ adjon, amely lehetővé teszi számára annak eldöntését, hogy vajon a vámhatóságnak amiatt, hogy a vámtartozás beszedésére vagy elengedésére vonatkozó eljárás bármely szakaszában kételye merült fel a beszedetlen vámok utólagos könyvelésbe vételének hiányával kapcsolatban, határozathozatal céljából a Bizottság elé kellett-e utalnia az ügyet a végrehajtási rendelet 871. cikke alapján, a Bíróságnak a végrehajtási rendelet rendelkezéseit a 1677/98 rendelet szerinti változatukban kell értelmeznie, amely rendelet többek között a beszedetlen vámoknak a Bizottsághoz forduláshoz szükséges értékhatárát 50 000 euróban rögzítette.

36 A Közösségi Vámkódex 220. cikke (2) bekezdésének b) pontja tartalmazza azokat a feltételeket, amelyeknek teljesülniük kell ahhoz, hogy a nemzeti vámhatóságok utólagosan ne vegyék könyvelésbe a vámtartozás összegét. A vámok elengedése iránti eljárást illetően a Vámkódex 236. cikke visszautal e feltételekre annyiban, amennyiben annak egyik olyan eseteként, amely lehetővé teszi a vámhatóság számára, hogy eltekintsen a vámtartozás beszedésétől, előírja, hogy a vámtartozás összegét az említett 220. cikk (2) bekezdése ellenére vették könyvelésbe.

37 Három ilyen feltétel van, mégpedig a vámhatóságok hibája, amelyet a vámfizetésre kötelezett nem észlelhetett, ez utóbbi jóhiszeműsége és a vámáru-nyilatkozatra vonatkozó hatályos jogszabályokban megállapított rendelkezések utóbbi általi betartása.

38 E három feltétel már így szerepelt a Közösségi Vámkódex által hatályon kívül helyezett, a megfizetésért felelős személytől meg nem követelt, az ilyen vámok megfizetésének kötelezettségével járó vámeljárás alá vont árukkal kapcsolatos behozatali, illetve kiviteli vámok utólagos beszedéséről szóló, 1979. július 24-i 1697/79/EGK tanácsi rendelet (HL L 197, 1. o.) 5. cikkének (2) bekezdésében is. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint e három feltételnek együttesen kell teljesülnie (lásd különösen a C-153/94. és C 204/94. sz., Faroe Seafood és társai egyesített ügyekben 1996. május 14-én hozott ítélet [EBHT 1996., I-2465. o.] 83. pontját, a C-370/96. sz. Covita-ügyben 1998. november 26-án hozott ítélet [EBHT 1998., I-7711. o.] 24. pontját, a C-15/99. sz. Sommer-ügyben 2000. október 19-én hozott ítélet [EBHT 2000., I-8989. o.] 35. pontját és a fent hivatkozott Ilumitrónica-ügyben hozott ítélet 37. pontját).

39 A végrehajtási rendelet 871. cikke szövegének és e rendelet 869. cikkének együttes olvasatából következik, hogy a nemzeti vámhatóságoknak közvetlenül meg kell kezdeniük a beszedést, ha meggyőződtek arról, hogy nem teljesültek az említett feltételek az 50 000 euró értékhatárt elérő, beszedetlen vámok beszedésére irányuló eljárás során.

40 A fent említett rendelkezésekből következik, hogy amennyiben az említett 50 000 euró értékhatárt elérik, a vámhatóságok nem járhatnak el önállóan, hanem két esetben kötelesek a Bizottsághoz fordulni és kötelesek eljárásukat vele egyeztetni, azaz ha úgy ítélik meg, hogy az adott körülmények között teljesülnek az említett feltételek, vagy ha kételyük támad a Közösségi Vámkódex 220. cikke (2) bekezdésének b) pontjában foglalt feltételeknek az érintett esetre való alkalmazhatóságával kapcsolatban. Ugyanez vonatkozik a Vámkódex 236. cikkének és 220. cikke (2) bekezdése b) pontjának együttes olvasata alapján az érdekelt által kezdeményezett vámelengedés iránti eljárásra is.

41 A Bizottsághoz fordulás esetén a végrehajtási rendelet által bevezetett eljárás az annak megállapítását tartalmazó határozattal zárul, hogy a vizsgált körülmények lehetővé teszik-e a kérdéses vámok utólagos könyvelésbe vételét vagy azok elengedését. Az érintett személyek meghallgatáshoz való joga ezen eljárás során hatékonyan biztosított, és a végrehajtási rendelet 873. cikke alapján a Bizottság a valamennyi tagállam képviselőiből álló szakértői csoporttal történő konzultáció után határoz.

42 Amint a Bíróság az 1697/79 rendelet 5. cikkével kapcsolatban megállapította, a vámok utólagos beszedése terén a határozathozatali jogosultság Bizottságra történő átruházásának célja a közösségi jog egységes alkalmazásának biztosítása. Ez megkérdőjeleződhet azokban az esetekben, ahol elfogadják az utólagos beszedéstől való eltekintés iránti kérelmet, mivel fennáll annak veszélye, hogy a jogorvoslat esetleges hiánya miatt az az értékelés, amelyre a tagállam a helytadó határozatát alapítja, gyakorlatilag kikerül azon ellenőrzés alól, amely lehetővé teszi a közösségi szabályozás által szabott feltételek egységes alkalmazását. Ellenben nem ez a helyzet akkor, amikor a nemzeti hatóságok megindítják a beszedést, bármekkora is legyen a szóban forgó összeg. Ekkor ugyanis az érdekelt személy a nemzeti bíróság előtt megtámadhatja e határozatot. Következésképpen a közösségi jog egységességét a Bíróság biztosíthatja az előzetes döntéshozatali eljárás keretében (a C-64/89. sz. Deutsche Fernsprecher ügyben 1990. június 26-án hozott ítélet [EBHT 1990., I-2535. o.] 13. pontja, a C-348/89. sz. Mecanarte-ügyben 1991. június 27-én hozott ítélet [EBHT 1991., I-3277. o.] 33. pontja és a fent hivatkozott Faroe Seafood ügyben hozott ítélet 34. pontja).

43 Ebből következik, hogy a második esetben, azaz ahol kétely merül fel, a vámhatóságok - kizárólag e kételyek fennállása miatt - nem kötelesek az ügyet a Bizottság elé utalni, ha a kételyek a Közösségi Vámkódex 220. cikke (2) bekezdése b) pontjának az érintett ügyre való alkalmazhatóságával kapcsolatosak. Ha azonban e kételyek megszűntek, a nemzeti vámhatóságok még abban az esetben sem kötelesek a Bizottság elé utalni az ügyet, ha kinyilvánították szándékukat a Bizottsághoz fordulásról, és önállóan eljárva kell megindítaniuk a beszedést vagy elutasítani az elengedést.

44 Mindenesetre, ha a nemzeti vámhatóságok kételyei a Vámkódex 220. cikke (2) bekezdésének b) pontjában foglalt feltételeknek az érintett esetre való alkalmazhatóságától eltérő kérdéssel kapcsolatosak, mint például az utólagos könyvelésbe vételtől való eltekintés lehetősége olyan vámok esetében, amelyeket amiatt nem szedtek be, mert az importőr elmulasztotta bejelenteni azokat a díjakat, amelyeket a behozott áruk vámértékébe kellett volna foglalni, még akkor sem alkalmazandó a végrehajtási rendelet 871. cikke, ha ezen importőr jóhiszemű, ebből következően az említett hatóságok nem kötelesek az ügyet határozathozatal céljából a Bizottság elé utalni.

45 A kötelezett jóhiszeműsége ugyanis csak azon feltételek egyike, amelyeknek szükségképpen teljesülniük kell ahhoz, hogy egyáltalán szóba kerülhessen a vámok utólagos könyvelésbe vételétől való eltekintés, viszont önmagában nem elegendő ahhoz, hogy a nemzeti vámhatóságokat a végrehajtási rendelet 871. cikke alapján a Bizottsághoz fordulásra késztesse.

46 Következésképpen azt kell válaszolni az előterjesztett kérdésre, hogy úgy kell értelmezni a végrehajtási rendelet 871. cikkét, hogy a nemzeti vámhatóságok a Bizottsághoz fordulásra irányuló szándékuk kinyilvánítása ellenére sem kötelesek az ügyet határozathozatal céljából a Bizottság elé utalni, amennyiben a beszedetlen vámok beszedésére vagy elengedésére vonatkozó eljárás során a Közösségi Vámkódex 220. cikke (2) bekezdése b) pontja feltételeinek az érintett ügyre való alkalmazhatóságával kapcsolatban felmerült kételyeik megszűntek, vagy amennyiben a felmerült kételyek olyan vámok utólagos könyvelésbe vételével kapcsolatosak, amelyeket amiatt nem szedtek be, mert a jóhiszemű importőr nem jelentette be azokat a díjakat, amelyeket a behozott áruk vámértékébe kellett volna foglalni.

A költségekről

47 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

Az 1998. július 29-i 1677/98/EK bizottsági rendelettel módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2-i 2454/93/EGK bizottsági rendelet 871. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a nemzeti vámhatóságok a Bizottsághoz fordulásra irányuló szándékuk kinyilvánítása ellenére sem kötelesek az ügyet határozathozatal céljából a Bizottság elé utalni, amennyiben a beszedetlen vámok beszedésére vagy elengedésére vonatkozó eljárás során a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet 220. cikke (2) bekezdése b) pontja feltételeinek az érintett ügyre való alkalmazhatóságával kapcsolatban felmerült kételyeik megszűntek, vagy amennyiben a felmerült kételyek olyan vámok utólagos könyvelésbe vételével kapcsolatosak, amelyeket amiatt nem szedtek be, mert a jóhiszemű importőr nem jelentette be azokat a díjakat, amelyeket a behozott áruk vámértékébe kellett volna foglalni.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: francia.