EH 1999.118 A korlátolt felelősségű társaság tagjának korlátozott felelősségére vonatkozó szabály áttörésének lehetősége és ennek előfeltételei [1988. évi VI. tv. 17. §, 155. § (1) bek., 162. § (2) bek., 188. §, Ptk. 5. §, 339. §].

Az I. r. és II. r. felperesek 1994. január 26. napján pénzügyi befektetési tanácsadói szerződést kötöttek a B. Sz. T. Kft.-vel (a továbbiakban: Kft.) az I. r. felperes 1 000 000 Ft, a II. r. alperes összesen 500 000 Ft befektetéséről. A szerződésben a Kft. a befektetett összeg után havi 10%-os kamat megfizetését vállalta. A felperesek az első hónapra eső kamatot megkapták, azt követően azonban nem kaptak pénzt a Kft.-től. A Kft. felszámolásra került, a felszámolás során a felperesek összesen 324 000 Ft-hoz jutottak. A Kft. 1997. szeptember 8-án a cégjegyzékben törlésre került, tagjai az alperesek voltak.

A felperesek módosított kereseti kérelmükben kérték, hogy a bíróság egyetemlegesen kötelezze az alpereseket a bűncselekménnyel okozott kár megtérítése címén 1 026 000 Ft és kamatának megfizetésére. Kérték továbbá a Kft.-vel 1994. január 26. napján kelt pénzügyi befektetési tanácsadó szerződések semmisségének megállapítását.

Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte, arra hivatkozott, hogy a felperesekkel szerződéses jogviszonyban a Kft. állt, így a cég felelőssége áll fenn. A II. r. alperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.

Az elsőfokú bíróság 1997. november 22-én kelt ítéletében a felperesek kereseti kérelmét elutasította. Ítélete indokolásában kifejtette, a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (Gt.) 155. §-ának (1) bekezdéséből következően a Kft. tagjai korlátozott felelősséggel rendelkeznek, az alperesek büntetőjogi felelőssége miatt az alperesek a Kft. kötelezettségeiért nem tehetők felelőssé. A másodlagos kereseti kérelemmel kapcsolatban hangsúlyozta, az 1994. január 26-ai szerződés érvénytelenségének megállapításához a Kft-nek perben kellett volna állnia, perben állása nélkül ezen kereseti igény nem érvényesíthető.

A felperesek fellebbezése folytán a másodfokú bíróság 1998. március 31-én kelt ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú ítélet indokai alapján hagyta helyben az elsőfokú bíróság ítéletét.

A felperesek felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet megváltoztatását, az alperesek keresetük szerinti marasztalását kérték. Kifejtették, törvénysértően járt el az ügyben az első- és a másodfokú bíróság, amikor a felperesek felelősségét a Gt. keretein belül vizsgálta. Álláspontjuk szerint a felperesekkel szemben az alperesek kártérítési felelőssége fennáll. A Legfelsőbb Bíróság jogerős büntető ítélete szerint az alperesek a felpereseknek csalással kárt okoztak, így azt meg kell téríteniük. Törvénysértően állapították meg az eljárt bíróságok, hogy a felek között érvényes szerződés jött létre.

A jogerős ítélet megalapozatlan, így törvénysértő.

Az ügyben eljárt bíróságok a felperesek keresetét lényegében arra tekintettel utasították el, hogy a törölt Kft. tartozásaiért alperesek mint a Kft. tagjai nem felelnek, figyelemmel a Gt. 155. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra. Nem vitásan a Kft. definíciójából is következően főszabályként a Kft. tagjai a társaság tartozásaiért nem felelnek. Ugyanakkor a Gt.-nek vannak olyan speciális tételes rendelkezései is, melyek ezen általános rendelkezést áttörik és szigorú felelősségi szabályt írnak elő. Ilyet tartalmaz pl. a Gt. 188. §-a, illetve a Gt. 162. §-ának (2) bekezdése. Ez utóbbi szerint "azok a társasági tagok, akik valamely tag nem pénzbeni betétjét tudomásuk ellenére a valódi értéket meghaladó értékkel fogadtatták el a társasággal, vagy akik a létesítés során egyébként csalárd módon jártak el, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek minden ebből eredő kárért. A felelősség alóli felmentés a társaság hitelezőjével szemben hatálytalan".

Az adott ügyben eljárt bíróságok csak a kft. tagjainak általános szabályok szerinti felelősségét vették alapul és nem vizsgálták, hogy az adott tényállás mellett nem merülhet-e fel a tagok szigorúbb felelőssége. Nem vizsgálták ezt a kérdést annak ellenére, hogy tudomásuk volt az alperesek elleni büntető eljárásról, sőt az 1997. május 20-ai jegyzőkönyv szerint épp a büntető eljárásra tekintettel kérték a felperesek az alperesek hozzájárulásával az eljárás szünetelését. Az I. r. alperes 1997. május 27-én, vagyis alig egy hónappal a büntető fellebbviteli tárgyalás megtartása előtt kérte az eljárás folytatását, arra hivatkozott, hogy a két eljárás nem függ össze. Ezt az álláspontot az ügyben eljárt bíróságok osztották és emiatt nem vizsgálták a büntetőeljárás iratanyagát és egyéb bizonyítást sem folytattak le arra vonatkozóan, hogy vajon van-e olyan tényállási elem, amely miatt az alperesekkel szemben az általánosnál szigorúbb felelősségi szabályok érvényesülhetnének. Ezáltal a jogerős ítélet megalapozatlan. Az ügyben eljárt bíróságoknak be kellett volna szerezniük a büntetőeljárás iratanyagát, ugyanis a büntető eljárásban felmerülhettek és bizonyítást nyerhettek olyan tények, amelyek azt igazolják, hogy az alperesek a Kft. alapításakor csalárd módon jártak el. A társaság létrehozásával céljuk a csalás bűncselekmény sorozatának elkövetése volt, a társaság ténylegesen a bűncselekménytől független gazdasági tevékenységet nem fejtett ki. Ha ezen körülmény pl. a jogerős büntető ítéletből aggálytalanul megállapítható, az alperesek a Gt. 162. §-ának (2) bekezdése alapján felelnek a társaság tartozásaiért, hiszen a fenti magatartás egyértelműen csalárd.

Más a helyzet, ha a társaság alapításakor az alperesek nem csalárdul jártak el, a Kft. megalakulásakor törvényes gazdasági tevékenységet folytatott és csak működése során, később vált a bűncselekmény-sorozat elkövetésének eszközévé. Ez esetben a Gt. 162. §-ának (2) bekezdése nem irányadó, és nincs a Gt.-ben olyan tételes rendelkezés, mely a Kft. tagok felelősségét szigorítaná. Ebben az esetben is lehet, hogy megállapítható az alperesek szigorúbb felelőssége az alábbiakra tekintettel. A Gt. preambuluma szerint a társasági törvény célja egyebek mellett, hogy nagyobb és biztonságosabb lehetőségek nyíljanak az állampolgárok vállalkozásai számára, s a gazdasági társaságok működése - egyebek mellett - hitelezői érdekeket ne sértsen. A Gt. 17. §-a értelmében a gazdasági társaságoknak és tagjaiknak (részvényeseinek) a Gt.-ben nem szabályozott vagyoni és személyi viszonyaira a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni. A Ptk. 5. §-a pedig tiltja a joggal való visszaélést. Joggal való visszaélésnek minősül a jog gyakorlása, ha az a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra irányul. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint az alperesek, ha a Kft.-t azért működtették, hogy azzal felelősségüket korlátozva bűncselekmény-sorozatot kövessenek el, nem hivatkozhatnak a károsultakkal szemben a kft. tagjának korlátozott felelősségére, és a bűncselekményből eredő kárért helyt állni tartoznak (Ptk. 339. §). Ezt támasztja alá az is, hogy ha a károsultak kisebb száma, illetve egyéb más körülmények lehetővé tették volna, a felperesek a büntető eljárás során polgári jogi igényként elvileg jelen kereseti követelésüket érvényesíthették volna (Be. 215. §).

A kft. tagjára vonatkozó általános felelősségi szabály szigorítása, áttörése az európai országok jogában nem példa nélküli, pl. Németországban kialakult egy le nem zárt olyan esetrendszer, amikor a német bíróságok a kft. tagjának korlátozott felelősségét áttörik. Teszik ezt annak ellenére, hogy az 1892. áprilisi keltű törvény (Gesetz betreffend die Gesellschaften mit beschränkter Haftung) 13. §-ának (2) bekezdése szerint a társaság felel vagyonával a társaság tartozásaiért. A német jogban és jogirodalomban megjelent a "Durchgriffshaftung" a felelősségáttörés fogalma, mely ultima ració-s eszközként szolgál olyan esetekben, amikor durván visszaélnek a kft. tagjainak korlátozott felelősségével. Ilyennek minősül pl. a német bírói gyakorlat szerint, ha a társaság vagyona a tulajdonos privát vagyonával, egyéb vállalkozásai vagyonával összemosódik, a társaság törzstőkéje igen alacsony, és a társaság hitelezőinek terhére rizikós ügyleteket köt (alultőkésített társaság) stb.

A magyar jog ma már tételesen is tartalmazza: a társaság jogutód nélküli törlését követően nem hivatkozhat korlátozott felelősségére az a tag, aki ezzel visszaélt. (Ez a rendelkezés a perbeli időszakra még nem vonatkozott.)

A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság úgy ítélte meg, hogy az ügyben eljárt bíróságok nem kellően derítették fel a tényállást, így ítéletük megalapozatlan és törvénysértő. Ezért a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a másodfokú bíróság ítéletét az elsőfokú bíróság ítéletére kiterjedő hatállyal a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

Az új eljárásban a büntető iratok, illetve a felek által felajánlott egyéb bizonyítékok alapján kell vizsgálni, vajon alperesek felelősségére a Gt. 155. §-ának (1) bekezdésében meghatározottnál szigorúbb felelősségi szabályok alkalmazásának meg vannak-e a törvényes feltételei. (Legf. Bír. Gfv. II. 31. 962/1998. sz.)