BH 2009.10.299 Nem ad alapot a választottbíróság ítéletének érvénytelenítésére az a körülmény, hogy a választottbíróság a beszámítási kifogás és viszontkereset tekintetében hatáskörének a hiányát megállapította annak ellenére, hogy korábban a rendes bíróság ugyanazon követelés iránt indított pert hatáskörének hiánya miatt megszüntette [1994. évi LXXI. tv. 24-25. §, 55. §].

A jogerős ítéletben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint az alperes 1999. november 4-én kelt szerződéssel megvásárolta a felperestől a h.-i kábeltelevíziós hálózatot, majd ezt a hálózatot bérbe adta a felperes részére a 2000. január 18-án megkötött bérleti szerződés alapján. Az elmaradt bérleti díj megfizetése iránt a jelen per alperese választottbírósági eljárást kezdeményezett a jelen per felperese ellen, melynek során módosított keresetében, 6 191 462 Ft és ennek járulékai megfizetésére kérte kötelezni a jelen per felperesét. A jelen per felperese a választottbírósági eljárásban a jelen per alperesének bérleti díj iránti követelését 6 022 153 Ft erejéig elismerte azzal, hogy a kamatfizetési kötelezettség kezdő időpontját a kereset benyújtásától 2005. február 24-étől tartotta megállapíthatónak. A kereseti követelés összegéig azonban beszámítási kifogást, azt meghaladóan viszontkeresetet terjesztett elő egyrészt 1 273 846 Ft összegben a jelen perbeli alperes helyett kifizetett jogdíj címén, másrészt 12 152 964 Ft összegben a jelen per alperese részére elvégzett tervezési és kivitelezési munkákért kiszámlázott vállalkozói díj jogcímén. Állította, hogy a jelen per alperesével nem kötött vállalkozási szerződést, de egy előszerződés-tervezetet megküldött a részére. Jelen per alperese a jelen per felperesének a választottbírósági eljárásban előterjesztett beszámítási kifogása és viszontkeresete tekintetében arra hivatkozott, hogy a választottbírósági szerződés hiányában e jog érvényesítése nem tartozik választottbírósági útra.

A választottbíróság a 2007. március 13. napján kelt ítéletében a jelen per felperesének - a választottbírósági alperesnek - a fizetési kötelezettségét 6 022 153 Ft-ban, míg a jelen per alperesének - a választottbírósági felperesnek - a fizetési kötelezettségét 1 028 058 Ft-ban állapította meg. A marasztalási összegek egybeszámításával kötelezte a jelen per felperesét, hogy 30 napon belül fizessen meg a jelen per alperesének 4 994 097 Ft-ot és 6 022 153 Ft után 2000. május 15. napjától, míg a jelen per alpere­sét, hogy 1 028 056 Ft után 2000. július 23. napjától a kifizetés napjáig terjedő időre járó, a Ptk. 301. §-a szerint számított késedelmi kamatot. Ezt meghaladóan mind a kereseti követelést, mind a beszámítási kifogást és viszontkereseti követelést elutasította.

A választottbíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a keresettel kapcsolatos hatáskörét a felek között 1999. november 4-én megkötött adásvételi szerződés 10.7 pontjában foglalt választottbírósági kikötés alapján állapította meg. A beszámítási kifogás, valamint a viszontkereset vonatkozásában a 845 167 Ft összegű jogdíj, továbbá a 182 889 Ft összegű ügyfélszolgálati irodai bérleti díj iránti követelés tekintetében úgy foglalt állást, hogy ezek olyan mértékben összefüggnek és kapcsolódnak az adásvételi ügylethez, amely összefüggés kétséget kizáró módon megalapozza annak megállapítását, hogy az adásvételi szerződésben foglalt választottbírósági kikötés ezekre az igényekre is kiterjed. Ezért a választottbíróság e tételekre vonatkozóan saját hatáskörét megállapította. A választottbíróság azonban a hatáskörének hiányát állapította meg a választottbírósági alperes - jelen per felperese - által előterjesztett további beszámítási kifogás, illetve az általa előterjesztett viszontkereset tárgyává tett követelések elbírálására. E körben azt állapította meg, hogy mind a választottbírósági alperes által átadott szerelési anyagok, mind az általa elvégzett tervezési, valamint kivitelezési munkálatok tekintetében a választottbírósági alperes nem bizonyította, hogy az ezekkel kapcsolatos esetleges viták rendezésére a felek között választottbírósági szerződés jött volna létre. Az adásvételi szerződésben foglalt választottbírósági kikötést pedig semmiképpen nem lehet olyan tágan értelmezni, hogy azt a választott­bírósági alperes által előterjesztett ellenkérelemben részletezett munkálatokkal kapcsolatos jogvitára is lehetett volna vonatkoztatni.

A választottbírósági eljárás alperese a Fővárosi Bírósághoz 2007. április 2. napján benyújtott keresetében kérte, hogy a bíróság a választottbíróság ítéletét elsődlegesen részben, míg másodlagosan egészében érvénytelenítse és kötelezze az alperest az eljárással felmerült perköltségek megtérítésére. Az érvénytelenítés okaként a választottbírás­kodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (továbbiakban: Vbt.) 55. § (1) bekezdésének e) és (2) bekezdésének b) pontjában foglaltakra hivatkozott.

A kereset ténybeli alapjaként előadta, hogy a kábeltelevíziós hálózattal kapcsolatos 1999. november 4. napján kelt adásvételi szerződés 10.7 pontjában a felek a szerződésből eredő jogvita esetére kikötötték a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróság eljárását, továbbá ebben a pontban a felek megállapodtak abban is, hogy a hálózat értékesítése után vállalkozási szerződés keretében a felperes további négyezer - műsorszolgáltatás igénybevételére alkalmas - vételi helyet épít ki az alperes finanszírozásával. A kábeltelevíziós hálózatra vonatkozó, 2000. január 18. napján megkötött bérleti szerződésben is a felek a szerződésből eredő jogvita esetére a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróság eljárását kötötték ki. Utóbb a felperes - többek között - a kábeltelevíziós hálózat adásvételével kapcsolatban is eljárást kezdeményezett a megyei bíróság előtt, mely perben a felperes az adásvételi szerződés létrejötte után a bérleti jogviszony alatt elvégzett 12 500 000 Ft értékű beruházások ellenértékét kérte az alperestől.

A megyei Bíróság végzésével megszüntette az eljárást arra hivatkozva, hogy a jogvita elbírálása az adásvételi szerződésben szereplő választottbírósági kikötésre tekintettel választottbírósági útra tartozik.

A felperes fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla végzésével a pert megszüntető elsőfokú végzést helybenhagyta. E végzését azzal indokolta, hogy az adásvételi szerződés 10.5 pontjában foglaltak a felek vállalkozási típusú előszerződésének tekinthetők. Ezért az adásvételi szerződés 10.7 pontjában szereplő választottbírósági kikötés a 10.5 pontban megfogalmazott, a keresettel érvényesített jog alapját képező vállalkozási jogviszonyra is kiterjedt. A felperes álláspontja szerint mindebből az következik, hogy a választottbíróság a beszámítási kifogásában, illetve viszontkeresetében érvényesített vállalkozási díjak körében alaptalanul állapította meg hatásköre hiányát. E határozatával felülbírálta a rendes bíróságnak azt a határozatát, amely választottbírósági útra tartozónak minősítette a vállalkozói díjakkal kapcsolatos követelést. A felperes álláspontja szerint az állami bíróságok jogerős határozata köti a választottbíróságot, miután a rendes és a választottbíróság között fennálló negatív hatásköri összeütközés feloldására nincsen jogi szabályozás (eljáró bíróság kijelölése). Másrészt a felperes azzal érvelt, hogy ha a válasz­tott­bíróság felülbírálhatná a rendes bíróság által hozott döntéseket, akkor a jogvita igazságos és pártatlan eljárásban történő elbírálásának az Alkotmány 45. §-a (1), (2), 57. §-a (1) bekezdésében és a 64. §-ában szabályozott elve csorbulna. Mindez megingatná a magyar közrendbe vetett bizalmat, mert általánosan olyan helyzetet teremtene, hogy a választottbíróságok, illetve a rendes bíróságok egymásnak ellentmondó döntéseket hozhatnának. Olyan helyzet állna elő - mint a perbeli esetben is -, hogy a választottbíró­sá­gi határozat érvényessége esetén a követelés vonatkozásában az eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság nem létezne. Mindezek megalapozzák a választottbírósági ítélet hatáskör hiányát megállapító rendelkezésének közrendbe ütközését, másrészt a Vbt. 55. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt érvénytelenítési ok megvalósulását.