3044/2023. (II. 8.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 11.K.700.685/2022/20. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. A szír állampolgárságú indítványozó jogi képviselője (Czövek és Deme Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Deme János ügyvéd) útján terjesztett elő alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján, amelyben kérte a Fővárosi Törvényszék 11.K.700.685/2022/20. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és - az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság 106-M-858/2/2022. számú közigazgatási határozatára is kiterjedő hatállyal történő - megsemmisítését. Az indítvány szerint a bírói döntés sérti az Alaptörvény R) cikkének (2) bekezdését, a XXVIII. cikkének (1) bekezdését, a 26. cikk (1) bekezdését valamint a 28. cikkét. Az indítványozó kérte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság hívja fel a bíróságot a támadott ítélet és az azzal felülbírált közigazgatási határozat végrehajtásának felfüggesztésére.
[2] A támadott bírósági ítélet alapján az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy előzménye a következőképpen foglalható össze.
[3] 1.1. A szír állampolgár indítványozó 2013. július 19. napján arra tekintettel kapott menekültkénti elismerést, hogy fiatal, hadra fogható férfiként meghatározott társadalmi csoporthoz tartozáson alapuló üldöztetésnek lenne kitéve a származási országában. A határrendészet 2021. augusztus 5. napján arról értesítette az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóságot (a továbbiakban OIF, vagy alperes), hogy az indítványozó a Szíriai Arab Köztársaság Bécsi Nagykövetsége által 2017. augusztus 2-án kiállított érvényes útlevéllel utazott Budapest és Isztambul között. Erre tekintettel indított az alperes a menekült státusz visszavonására irányuló eljárást hivatalból, 2021. augusztus 10. napján. Az indítványozó az eljárás során akként nyilatkozott, hogy származási országába nem utazott vissza, hanem kizárólag csak a Törökországban tartózkodó beteg édesapját kívánta meglátogatni.
[4] Az OIF 2022. január 19. napján kelt 106-M-858/2/2022. számú határozatával az indítványozó menekült státuszát visszavonta, az indítványozót a Szíriai Arab Köztársaság területére kiutasította, a kiutasítás végrehajtását kitoloncolással Szíria államhatárig elrendelte, valamint két év beutazási és tartózkodási tilalmat rendelt el az indítványozóval szemben. A visszavonást az alperes egyrészt a menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Met.) 11. § (2) bekezdés a) pontjának azon rendelkezésére alapította, miszerint vissza kell vonni az elismerést, ha a menekült a származási országa védelmét önkéntesen ismét igénybe veszi, márpedig a menekültként elismert indítványozó - méltányolható ok nélkül - származási országa külképviseletén úti okmányt igényelt, amely útlevéllel hatszor utazott be Törökországba, azonban - állításával ellentétben - nem beteg édesapja meglátogatása céljából, mivel az első utazásra is már édesapja halálát követően került sor.
[5] Alperesi megállapítás szerint az indítványozó a magyar hatóságok által kiállított úti okmánnyal is utazhatott volna Törökországba.
[6] Az OIF az elismerés visszavonásának másik okaként a Met. 11. § (2) bekezdés e) pontját jelölte meg, ugyanis álláspontja szerint megszűntek a menekültkénti elismerés alapjául szolgáló körülmények azáltal, hogy az indítványozó 2022. március 20. napján - tehát a határozat meghozatalához képest közeli időpontban - betöltötte a 42. életévét, amely hazájában a behívható tartalékos szolgálat felső határa, ezért üldöztetéstől már nem kell tartania, hiszen Szíriában a kötelező katonai szolgálat csak a 18 és 42 év közötti férfiakat érinti.
[7] 1.2. Az indítványozó keresetét a Fővárosi Törvényszék a támadott, 11.K.700.685/2022/20. számú 2022. június 9-én meghozott ítéletével elutasította.
[8] A bíróság elöljáróban rögzítette, hogy a törvény szövege értelmében nem a "menekült státuszt", hanem a menekültkénti elismerést kell visszavonni, tehát az alperesi határozat szóhasználata e tekintetben pontatlan.
[9] Nem fogadta el ugyanakkor a bíróság azt az indítványozói álláspontot, miszerint amennyiben nem állapítható meg a származási ország védelmének önkéntes, ismételt igénybevétele, abban az esetben minden további körülmény vizsgálata nélkül meg kellett volna szüntetni az eljárást, mivel a Met. 11. § (2) bekezdés e) pontjában foglaltak is az elismerés visszavonásának legitim alapját képezik. A bíróság szerint az alperes hiteles és időszerű országinformációval támasztotta alá döntését azzal, hogy az indítványozónak csak a 42. életéve betöltéséig kell tartania katonai szolgálatra kötelezéstől. Az indítványozó ezt az életkort a bíróság döntésének meghozataláig betöltötte, ezért az indítványozó már nem tartozik olyan meghatározott társadalmi csoporthoz, amelyet üldöztetés fenyegetne a származási országába való visszatérése esetén.
[10] A bíróság szerint, mivel a Met. 11. § (1) bekezdésének [nyilvánvaló elírás, helyesen: a (2) bekezdés] e) pontja - vagyis a védelmet szükségessé tevő körülmények megszűnése - önmagában is megalapozza a menekültkénti elismerés visszavonását, függetlenül attól, hogy milyen más ok miatt indult meg az eljárás, a bíróságnak nem kellett elmerülnie annak vizsgálatában, hogy fennállt-e a másik visszavonási ok is, nevezetesen az, hogy az indítványozó igénybe vette-e származási országa védelmét. Megjegyezte ugyanakkor ezzel kapcsolatban a bíróság azt, hogy a visszavonásra irányuló eljárásban az indítványozó jogi képviselőjének jelenlétében tartott meghallgatáson készült jegyzőkönyv nem támasztja alá a jogi képviselő azon emlékezetét, miszerint e meghallgatáson indítványozta volna, hogy az alperes tisztázza a törökországi beutazási szabályok változását, ezzel alátámasztva az útlevéligénylés méltányossági indokának fennállását.
[11] A bíróság ítéletének indokolásában megállapította továbbá, hogy sikertelen volt az az indítványozói hivatkozás, miszerint a magyarországi tartózkodási engedéllyel rendelkező házastársára és kiskorú gyermekére tekintettel nem kerülhetett volna sor a kiutasítására, ugyanis családtagjai éppen az indítványozó menekültkénti elismerésére tekintettel érkezhettek Magyarországra, amennyiben tehát az elismerés visszavonására irányuló eljárás az ítélettel lezárul, úgy a családtagoknak sem marad fenn olyan tartózkodási jogcímük, amely alapján az indítványozó családegyesítőként hozzájuk tudna csatlakozni és e jogcímen tartózkodási engedélyt kérni.
[12] Megalapozottnak találta ezzel szemben a bíróság azt az indítványozói kifogást, hogy hiányzik a határozat indokolásából a kitoloncolás elrendelésének konkrét indoka, ez azonban nem valósított meg olyan lényeges eljárási jogszabálysértést, amely a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 88. § (1) bekezdés c) pontja értelmében a határozat megsemmisítéséhez és új eljáráshoz vezethetett volna, ugyanis az alperes a per során egyértelműsítette, hogy a rendelkezésre álló nyilatkozatok alapján arra lehetett következtetni, miszerint az indítványozó nem fogja önként elhagyni Magyarországot. A bíróság megalapozottnak ítélte ezt az alperesi következtetést, ugyanis az indítványozó a 2021. augusztus 30-án tartott meghallgatásáról készített jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozata szerint, akkor sem térne vissza Szíriába, ha meg kellene tennie, mert itt él a családja, akik biztonságban vannak, szeretnek itt lenni és itt tanulnak a gyermekei.
[13] Végül megállapította a bíróság, hogy az alperes a kiutasítás végrehajtásának célországát is helyesen határozta meg, hiszen az indítványozó az eljárás során nem említette, hogy Törökországban tartózkodási engedéllyel rendelkezik, ezt először az alperesi határozat kihirdetését követően mondta el azzal, hogy korábbi meghallgatásán erről azért nem beszélt, mert nem kérdezték tőle, csak az úti okmányaira kérdeztek rá.
[14] 2. Az indítványozó, főtitkári felhívásra kiegészített és egységes szerkezetbe foglalt - az Alaptörvény R) cikkének (2) bekezdésére, a XXVIII. cikkének (1) bekezdésére, 28. cikkére, valamint a 26. cikk (1) bekezdésére hivatkozó - alkotmányjogi panaszában sérelmezte mindenek előtt azt, hogy a bíróság a menekült státusz visszavonását a határozat elírásának tekintette, holott létezik külön a menekült státusz és a menekültkénti elismerés, a kettő nem ugyanaz. Ennek okán indítványozói álláspont szerint a menekülténti elismerés visszavonásra nem került, az indítványozó a Met. 11. § (2) bekezdése alapján elismert menekültnek tekintendő, kiutasítására nem kerülhetett volna sor, a bíróságnak pedig erre hivatkozva meg kellett volna semmisítenie az alperesi határozatot.
[15] Súlyosan jogszabálysértő az indítványozó szerint a bíróság ítélete azért is, mert - ahogyan a bíróság fogalmaz -"nem kellett elmerülnie" annak vizsgálatában, hogy az indítványozó - aki egyébként nem utazott Szíriába -igénybe vette-e származási országának védelmét. Az indítványozó szerint a Kp. 86. § (1) bekezdése és a töretlen bírói gyakorlat alapján minden keresetrészre vonatkozóan indokolásrészt kell tartalmaznia az ítéleti indokolásnak, ez a jelen ügyben nem történt meg, az alperes ráadásul nem a Met. 11. § (2) bekezdés e) pontjára hivatkozva vonta vissza az indítványozó menekült státuszát, a szíriai biztonsági helyzetet az alperes már csak a visszaküldési tilalomról kialakított álláspontja során értékelte, nem pedig státusz visszavonási okként.
[16] Ugyancsak sérelmezte az indítványozó azt, hogy a bíróság megállapítása szerint, ha az indítványozó visszavonási eljárása véglegesen lezárul, akkor a családtagjainak sem marad fenn tartózkodási jogcímük. Az indítványozó szerint a perbíróság ezen feltevése jogszabálysértő és minden alapot nélkülöz, mert álláspontja szerint a családtagok mindaddig elismert menekültek, amíg külön határozatban nem kerül visszavonásra az elismerésük.
[17] Az indítvány szerint mindezen törvénytelenségek, jogszabálysértések összességükben és egymásra épülően tették a bíróság eljárását és ítéletét tisztességtelenné, és megállapítható a contra legem jogalkalmazás is. Véleménye szerint ugyanis, a bíróság eljárása során az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdését, 26. cikkének (1) bekezdését, 28. cikkét és a XXVIII. cikk (1) bekezdését is megsértve, figyelmen kívül hagyta ítélkezésekor a Met. 11. § (2) bekezdését, a Kp. 2. §-ának (1) bekezdését és 86. §-ának (1) bekezdését, továbbá a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 346. §-ának (4) bekezdését, és a Kúria 30/2017. számú közigazgatási elvi határozatát is.
[18] 3. Az Abtv. 27. § (1) bekezdésében foglaltak szerint, az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, vagy hatáskörét az Alaptörvénybe ütközően korlátozza, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[19] Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdéseiben meghatározottak alapján mindenekelőtt az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie, ezért az Alkotmánybíróság tanácsban eljárva elsőként azt vizsgálta, hogy az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerinti indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó, törvényben meghatározott követelményeknek.
[20] 3.1. Az indítványozó jogi képviselője a Fővárosi Törvényszék ítéletét 2022. június 9-én vette át, az alkotmányjogi panaszt 2022. augusztus 8-án terjesztette elő az elsőfokú bíróságon, így a panasz az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerinti határidőn belül került benyújtásra. Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó törvényi rendelkezést, a sérelmezett bírói döntést, az Alaptörvény megsérteni vélt rendelkezéseit, valamint - a XXVIII. cikk (1) bekezdése vonatkozásában - az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét és annak indokolását, továbbá kifejezett kérelmet a bírósági döntés megsemmisítésére. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszban támadott bírói döntés alapjául szolgáló közigazgatási peres eljárásban felperes volt, így érintettsége megállapítható, úgyszintén az is, hogy jogorvoslati lehetőségét kimerítette. Megállapította az Alkotmánybíróság ugyanakkor azt is, hogy az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdése, 26. cikkének (1) bekezdése és 28. cikke nem az indítványozó Alaptörvényben biztosított joga, így e rendelkezésekre alkotmányjogi panasz nem alapítható.
[21] 3.2. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság további feltételeként nevesíti, hogy a panasznak a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést kell tartalmaznia.
[22] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában kifogásolta a közigazgatási határozatban használt "menekült státusz" meghatározás jogi jelentőségének bíróság általi értékelését, a származási országa védelmének igénybevételére vonatkozó bírósági döntés és indokolás hiányát, és végül a családtagjai Magyarországon tartózkodásával kapcsolatban tett bírósági megállapítást.
[23] Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az, hogy a bíróság - rámutatva egyben a közigazgatási határozat szóhasználatának helytelenségére -, a "menekült státusz visszavonását" a "menekültkénti elismerés visszavonásaként", azaz a szöveget tartalma szerint értelmezte, kizárólag a bíróság hatáskörébe tartozó törvényességi-mérlegelési kérdés, amely alkotmányossági kételyt nem támaszt. Úgyszintén nem bír alkotmányjogi relevanciával a családtagokat illetően - egyébként az indítványozó érvelésével összefüggésben - tett bírósági megállapítás, lévén jelen eljárás tárgya kizárólag az indítványozó menekültkénti elismerésének visszavonása volt.
[24] Az Alkotmánybíróság eljárása során hivatalból beszerezte az indítványozó által végrehajtásában felfüggeszteni, és megsemmisíteni kért, az alperes Menekültügyi Igazgatósága által 2022. január 19-én hozott 106-M-858/2/2022. számú határozatot, melynek alapján megállapította, hogy az alkotmányjogi panaszban foglalt érveléssel ellentétben az alperes nem a visszaküldés tilalmával kapcsolatos vizsgálat körében, hanem önálló jogcímként vizsgálta a Met. 11. § (2) bekezdés e) pontja szerinti, a menekültkénti elismerés alapjául szolgáló körülmények megszűnésének kérdését. Ennek okán - mivel a Met. 11. § (2) bekezdésében foglalt felsorolás bármelyikének fennállása esetén a hatóság köteles az elismerés visszavonása iránt intézkedni - alkotmányos aggályt bizonyosan nem vet fel az a bírósági megfontolás, amely a származási ország védelmének igénybevételével kapcsolatos kérdést már nem vizsgálta.
[25] Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is hangsúlyozza, hogy a bírói döntéseket kizárólag az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, és jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik. Következésképpen az Alkotmánybíróság a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára már nem rendelkezik hatáskörrel (elsőként lásd: 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]).
[26] 4. Az Alkotmánybíróság a fentieket figyelembe véve megállapította, hogy az eljárás tárgyát képező alkotmányjogi panasz nem felel meg egyrész az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjában foglaltaknak, másrészt az Abtv. 29. §-ában meghatározott feltételeknek, mert a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség nem volt megállapítható, ahogyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem vetett fel az indítvány.
[27] Mindezek okán az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének a) és h) pontja alapján visszautasította.
[28] Mivel az indítvány visszautasításra került a támadott határozat és ítélet végrehajtásának felfüggesztése tárgyában az Alkotmánybíróságnak döntenie nem kellett.
Budapest, 2023. január 17.
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Czine Ágnes s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Horváth Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Juhász Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1887/2022.