EBD 2017.03.B8 A Btk. 242. § (1) bekezdés b) pontjának 5. fordulatába ütköző, aszerint minősülő és büntetendő természetkárosítás bűntettét követi el, aki a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 43.§ (2) bekezdés i) pontja alapján a védett állatfajok egyedeinek, származékainak Magyarországon történő keresztülszállításához szükséges természetvédelmi hatóság engedély nélkül végez - élettelen egyedekre, származékokra is kiterjedő - fuvarozást [Btk. 242. § (1) bek. b) pont, 5. fordulat].

A Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről szóló, Genfben 1956. május 19. napján kelt Egyezménynek (CMR Egyezmény) Románia, Magyarország és Olaszország is részese, az az Európai Unió tagállamai között is alkalmazandó [Európai Unió Bírósága C-157/13. számú ügy].

A CMR Egyezmény 8. cikk 1. pontja értelmében a fuvarozó az áru átvétele alkalmával ellenőrizni tartozik az árudarabok számára, jelére, sorszámára vonatkozóan a fuvarlevélbe bejegyzett adatok pontosságát, valamint az áru és az áru csomagolásának külső állapotát [CMR Egyezmény 8. cikk 1. pont].

[1] A járásbíróság a 2015. december 1-jén - a vádlott távollétében - megtartott tárgyalás alapján meghozott és 2016. április 27-én jogerős ítéletével a 2014. április hó 3-ától 2014. április hó 17-éig kiadatási őrizetben volt román állampolgár vádlottat bűnösnek mondta ki természetkárosítás bűntettében [Btk. 242.§ (1) bek. b) pont 5. fordulat]. Ezért őt 500 napi tétel, napi tételenként 1000 forint, összesen 500 000 forint pénzbüntetésre ítélte. Ebből 15 (tizenöt) napi tétel, összesen 15 000 forint pénzbüntetést megfizetettnek tekintett a kiadatási őrizetben töltött idő beszámításaként. Rendelkezett továbbá elkobzásról, valamint a bűnügyi költség viseléséről.

[2] A városi ügyészség a vádlottat 1 rendbeli a Btk. 242.§ (1) bekezdés b) pontjába ütköző, aszerint minősülő és büntetendő természetkárosítás bűntettével vádolta. A külföldön, ismert helyen tartózkodó vádlott esetében az ügyész indítványozta az eljárás vádlott távollétében történő lefolytatását.

[3] A járásbíróság a 2013. május 17. napján kelt ítéletével a vádlottat az ellene természetkárosítás bűntette miatt emelt vád alól felmentette. Az ítélet indokolásának lényege szerint a vádlott nem tudott arról, hogy védett madártetemeket szállít, büntethetőségét a tévedés kizárta, ezért bűncselekmény hiánya miatt a bíróság felmentette a vádlottat.

[4] A vádlott terhére, bűnösségének megállapítása érdekében bejelentett ügyészi fellebbezés folytán a törvényszék a 2014. május 13. napján kelt végzésével a bíróság fenti ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította. A végzés indokolásának lényege szerint az elsőfokú bíróság ítéletének tényállása felderítetlen volt, ezért az érdemi felülbírálatra nem volt alkalmas, emellett az elsőfokú bíróság a megállapított tényekből további tényre helytelenül következtetett.

[5] Az elsőfokú bíróság ugyanis a vádlott szavahihetőségének megítélése körében nem szerezte be a vádlott által átadott telefonszámokhoz kapcsolódó előfizetők adatait, emellett nem derítette fel, hogy a vádlott önként vetette-e magát alá a büntetőeljá­rásnak.

[6] A másodfokú bíróság emellett megállapította, hogy tényből tényre is tévesen következtetett az elsőfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a rendszeresen csomagokat szállító vádlott e foglalkozása ellenére nem tudott arról, hogy a hűtőtáskában galambtetemek vannak.

[7] A bíróság a megismételt eljárásban az alábbi tényállást állapította meg:

[8] A vádlott román anyanyelvű, román állampolgár, legmagasabb iskolai végzettsége főiskola. A cselekmény elkövetésének időszakában vállalkozóként személy- és csomagszállítással foglalkozott. A vádlott Magyarországon büntetlen előéletű, vele szemben a cselekmény elkövetését megelőző kettő éven belül szabálysértési eljárás nem volt folyamatban.

[9] A vádlott az alábbi bűncselekményt követte el:

[10] A vádlott kb. 2006 óta foglalkozott vállalkozásában személy- és csomagszállítással Románia és Olaszország között.

[11] 2011. július 15. napján Romániából, B. városából indulva szállított három személyt és csomagokat Olaszországba. A vádlott ezen a napon, a reggeli órákban B. G. feladótól 2 darab hűtőtáskát vett át, kilogrammonként 1 euró szállítási díj ellenében Olaszországba történő szállítás céljából. A hűtőtáskákban 1 példány védettnek nem minősülő szajkó tetem, valamint az alábbi példányszámú, fajú és egyedenkénti természetvédelmi értékű, összesen 385 példány, Magyarországon védett állatfajnak minősülő madártetem volt elhelyezve:

[12] Egyedenként 10 000 forint pénzben kifejezett természeti értékű madárfajok:

- 6 példány meggyvágó (Coccothraustes coccoth­raustes),

- 8 példány erdei pinty (Fringilla coelebs),

- 143 példány mezei pacsirta (Alauda arvensis),

- 7 példány búbos pacsirta (Galerida cristata),

- 9 példány fekete rigó (Turdus merula),

- 2 példány citromsármány (Emberiza citrinella),

- 3 példány énekes rigó (Turdus philomelos),

- 5 példány vörösbegy (Erithacus rubecula),

- 13 példány fenyőrigó (Turdus pilaris),

- 117 példány széncinege (Parus major),

- 1 példány tengelic (Carduelis carduelis),

- 30 példány rozsdástorkú pityer (Anthus cervinus),

- 1 példány kenderike (Carduelis cannabina),

- 2 példány zöldike (Carduelis chloris),

- 19 példány kék cinege (Parus caeruleus),

- 1 példány sárgafejű királyka (Regulus regulus),

- 1 példány kormos fejű cinege (Parus montanus),

- 8 példány süvöltő (Pyrrhula pyrrhula),

- 1 példány mezei veréb (Passer montanus),

- 1 példány fenyőpinty (Fringilla montifringilla),

- 2 példány szőlőrigó (Turdus iliacus).

[13] Egyedenként 50 000 forint pénzben kifejezett természeti értékű madárfajok:

- 3 példány sárszalonka (Gallinago gallinago),

- 1 példány nagy őrgébics (Lanius excubitor) és

- 1 példány hamvas küllő (Picus canus).

[14] A fenti védett állatfajok egyedi pénzben kifejezett értékének együttes összege 4 050 000 forint, mely eléri a fokozottan védett élőszervezet egyedei esetében megállapított legalacsonyabb értéket, a 100 000 forintot.

[15] A fenti madárfajok Magyarországon jogi védelmet élveznek, így ezek elejtett példányait az ország területére behozni, azon átszállítani kizárólag a megfelelő szakhatóság által kiadott előzetes engedély alapján lehetséges, mely engedéllyel a vádlott nem rendelkezett, amikor a két hűtőtáskában elhelyezett madártetemeket az ország területére behozta, és az ország területén keresztül Olaszországba kívánta szállítani.

[16] A vádlottnak tudnia kellett arról, hogy a hűtőtáskákban védett madárfajok tetemei találhatóak, melyek kizárólag hatósági engedéllyel szállíthatók.

[17] A fenti tényállást a bíróság a vádlott vallomása, tanúk vallomása, a feljelentés, a szemle megtartásáról készült jegyzőkönyv, az eseti szakértői vélemény, az Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség tájékoztatása, az Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatóság tájékoztatása, az olasz mobiltelefon-szolgáltatótól beszerzett adatok, valamint az egyéb okirati bizonyítékok alapján állapította meg.

[18] A feljelentés és a szemle megtartásáról készült jegyzőkönyv szerint a román honosságú gépkocsiból, a gépkocsi csomagteréből, abban különösebben nem elrejtve, a többi csomag között elhelyezve 2 darab hűtőtáska volt megtalálható, melyben összesen 386 darab madártetem volt elhelyezve. A feljelentés rögzíti, hogy a madarak Magyarországon történő átszállításához a vádlott nem rendelkezett természetvédelmi hatósági engedéllyel.

[19] Az eseti szakértői vélemény szerint a csomagtérben elhelyezett hűtőládában megtalált összesen 386 példány madártetem közül 385 példány - egy darab szajkó kivételével - Magyarországon természetvédelmi oltalom alatt álló fajnak minősül, természetvédelmi értékük példányonként 10 000, illetve 50 000 forint.

[20] Az Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség tájékoztatása szerint a vádlott által az országba behozott és azon átszállítani kívánt védett madárfajok átszállításához természetvédelmi engedély előzetes megszerzése szükséges, az engedélyezés során a kérelmezőnek igazolnia kell a jogszerű megszerzést. Romániában legálisan lőhető több, Magyarországon védett madárfaj, azonban az olasz vadászok által Magyarország területén rendszeresen átszállítani kívánt fajok közül Romániában is védett például a búbos pacsirta és az összes pityerfaj.

[21] Az Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatóság tájékoztatása szerint a kültakarójában levő elejtett vadat lefagyasztani tilos, így ennek értelmében nem minősül élelmiszernek a kültakarójában lefagyasztott vad, azt élelmiszer-hulladékként kell kezelni.

[22] A bíróság a fenti bizonyítékokat egyenként és összességében is értékelte.

[23] A szemléről készült jegyzőkönyv és fényképmellékletei, valamint Sz. A. Á. és L. Zs. tanúk vallomása alátámasztani látszott a vádlott azon védekezését, hogy mivel nem kívánta elrejteni és jól láthatóan a csomagok között helyezte el a hűtőtáskákat, nem volt tudomása azok jogtalan tartalmáról. A megismételt eljárásban meghallgatott tanúk ugyanakkor elmondták, hogy ezen hűtőtáskák egyszerű úti csomagnak, az utasoknak az utazásra összekészített élelmét, ivóvizét tartalmazó csomagoknak tűntek, emellett nem is minden gépkocsit ellenőriz a hatóság. Erre figyelemmel a bíróság úgy ítélte meg, hogy a vádlott éppen azért nem rejtette el jobban a csomagokat - melyre egyébként a két tanú egybehangzó vallomása alapján a gépkocsi csomagterének adottságai miatt nem is lett volna igazán lehetősége -, mert egyrészt nagy eséllyel számíthatott arra, hogy nem kerül be a szúrópróbaszerű ellenőrzésbe az ő gépkocsija, másrészt a hűtőtáskákat úti élelmiszernek feltüntetve bízhatott abban, hogy a hatóság annak tartalmát nem ellenőrzi.

[24] A megismételt eljárás során beszerzett tanúvallomások, így B. G., A. M. és B. D. vallomásai - ahogyan az olasz honosságú telefonszámra vonatkozó adatok is - alátámasztották a vádlott azon vallomását, hogy őt valós személyek valós telefonszámok megadásával bízták meg a 2 darab csomag szállításával. Mindhárom tanú vadászattal foglalkozó személyként tudott arról, hogy a kettő darab hűtőtáskában milyen szállítmány található, melyet B. D. tanú vallomása mindenben megerősített, hiszen akként vallott, hogy tudtak róla, hogy védett madarakat szállíttatnak, azokat kifejezetten étterembe, fogyasztás céljára történő felhasználás végett kívánta Olaszországba juttatni a vádlott. Erre figyelemmel megállapítható, hogy mindhárom tanú tudott a szállítmány jogtalan voltáról, így a vádlott is éppen azért adhatta át az ő valós telefonszámukat, hogy saját felelősségét mérsékelje, vagy az alól mentesüljön.

[25] B. G. és A. M. egymással ellentmondásba kerültek, hiszen A. M. azt vallotta, hogy mindketten, tehát ő és B. G. is jelen voltak, amikor a vádlottnak átadták a csomagokat, ugyanakkor a vádlott és B. G. egybehangzóan azt vallották, hogy ott csak B. G. volt jelen. Emellett B. G. a vádlott vallomásával ellenkezően azt állította, hogy ő nem mondta a vádlottnak, hogy a táskákban galambok lennének, míg A. M. azt vallotta, hogy bár nem tudja mit mondott B. G. a vádlottnak, arról tudomással bír, hogy a vádlott tisztában volt azzal, hogy a hűtőládákban madártetemek vannak.

[26] Mindezek alapján megállapítható, hogy a vádlottnak tudnia kellett arról, hogy a hűtőládában madártetemek vannak - melyet ő maga sem tagadott -, emellett azt is nyilvánvalóan tudnia kellett, hogy abban nem galambtetemek, hanem védett, szállításuk vonatkozásában engedélyköteles példányok találhatók.

[27] A vádlott ugyanis hivatásszerűen foglalkozik csomag- és személyszállítással, anyagi ellenszolgáltatásként legalább - madártetemenként átlagosan 10 dkg súllyal számítva - 40 euró ellenében vállalta ezen madártetemek szállítását, ekként tudatának át kellett fognia azt, hogy a világon bárhol megtalálható galambtetemek ezen viteldíjnál lényegesen alacsonyabb áron beszerezhetők, ekként Olaszországban is hozzá lehet jutni, ily módon tudnia kellett azt, hogy a csomagban nem lehetnek galambtetemek.

[28] Emellett köztudomásúként lehet elfogadni azt a tényt, hogy a kelet-európai térségben - így Romániában és Magyarországon is - védett madarakat gasztronó­miai célból szállítanak Olaszországba, ahol ezen védett példányok elfogyasztása kulináris különlegességet jelent, így azokért jelentős összeget is hajlandóak fizetni. Erről a tényről a vádlottnak, mint árufuvarozással hivatásszerűen foglalkozó személynek is tudnia kellett. Ezt erősíti meg az Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Fel­ügyelőség azon tájékoztatása is, miszerint rendszeresen szállítanak a térségből Olaszországba ilyen madarakat, továbbá L. Zs. és Sz. A. Á. tanúk is alátámasztották vallomásukban azt, hogy az ilyen szállítmányok - akár engedéllyel, akár anélkül - gyakran előfordulnak Románia irányából Olaszország irányába.

[29] A Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről szóló, Genfben 1956. május 19. napján kelt Egyezménynek (CMR Egyezmény) Románia, Magyarország és Olaszország is részese, az az Európai Unió tagállamai között is alkalmazandó (Európai Unió Bírósága C-157/13. számú ügy). Figyelemmel arra, hogy a vádlott hivatásszerűen foglalkozott áruszállítással Románia és Olaszország között, a CMR Egyezmény 1. cikk 1. pontja értelmében a vádlott által vállalt, az árunak közúton, járművel, díj ellenében végzett szállítási tevékenysége is a CMR Egyezmény hatálya alá tartozott. A CMR Egyezmény 8. cikk 1. pontja értelmében a fuvarozó az áru átvétele alkalmával ellenőrizni tartozik az árudarabok számára, jelére, sorszámára vonatkozóan a fuvarlevélbe bejegyzett adatok pontosságát, valamint az áru és az áru csomagolásának külső állapotát. A 4. cikk értelmében a fuvarozási szerződésről fuvarlevelet kell kiállítani, melynek szabálytalansága, hiánya vagy elvesztése sem érinti a fuvarozási szerződés létét vagy érvényességét, és arra ettől függetlenül a CMR Egyezmény rendelkezései érvényesek.

[30] A fentieknek megfelelően tehát a vádlottnak ellenőrzési kötelezettsége állt fenn az általa szállított áru vonatkozásában, mely nemcsak a CMR Egyezményből eredő kötelezettsége, de természetszerű gazdasági érdeke volt, hiszen az áruban keletkezett hiány vagy kár az ő felelősségi körébe tartozik, az áruval ő köteles elszámolni, ekként tudnia kell, hogy milyen árut szállít, annak darabszámát és tartalmát is ismernie kell.

[31] Az a körülmény, hogy esetlegesen nem tudta ellenőrizni az áru csomagolásának külső állapotát, illetve magát az árut, tehát a 8. cikkben foglalt követelménynek nem tudott eleget tenni, nem mentesíti a fuvarozót a felelősség alól, mivel ez kizárólag fuvarozásszervezési kérdés, amit a fuvarozónak kell az adott helyzet körülményei szerint megoldania (BH 1992.597.). Emellett észszerűtlen a vádlott azon védekezése, miszerint soha nem ellenőrzi a csomagok tartalmát, ennek ellenére vallomása szerint megkérdezte, mi található a hűtőládákban, de a részleteket már nem tudakolta meg.

[32] A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 43. § (2) bekezdés i) pontja alapján a védett állatfajok egyedeinek, származékainak Magyarországon történő keresztülszállításához a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges, mely az élettelen egyedekre, származékokra is alkalmazandó a törvény 4. §-a értelmében.

[33] A megismételt eljárás során meghallgatott Sz. A. Á. és L. Zs. tanúk egybehangzóan vallották, hogy bár a konkrét eset körülményeire nem emlékeznek, a vámvizsgálat és eljárás akként zajlik, hogy a gépkocsi és annak utasai mindaddig az eljárás hatálya alatt állnak, amíg a pénzügyőrök, illetve a vizsgálók be nem fejezik az eljárást. A vádlott védekezésével szemben áll ezen két tanú vallomása, miszerint a vádlottnak nem volt lehetősége arra, hogy a határ területét elhagyja, sem Magyarország, sem Románia irányába, hiszen az iratai a vallomásával ellentétben nem lehettek nála, emellett a gépkocsi kulcsai biztosan nem voltak a vádlott birtokában, így a vádlott az okmányai nélkül Románia irányába sem mehetett volna vissza, a gépkocsival pedig annak kulcsai hiányában nem hagyhatta el az adott területet. Emellett az is megállapítható, hogy a csomagtér tartalma, az utasok és a gépkocsi is a vádlott vállalkozásának gazdasági tevékenységét szolgálták, ily módon nem fogadható el az a védekezés, hogy ezen személyeket, csomagokat és saját gépkocsiját is hátrahagyva hagyta volna el a területet. Mindezek alapján a bíróság elvetette a vádlott azon védekezését, hogy szabad akaratából maradt a vámterületen. Figyelemmel arra, hogy maga a vádlott is akként vallott, hogy csak várt a gépkocsija mellett mindaddig, amíg a pénzügyőrök őt eljárás alá nem vonták, arra várt, hogy tud-e segíteni és ő maga nem nyilatkozott a csomagokat illetően, az eljáró szemlészek azon kérdésére, hogy van-e bárkinek bejelentenivalója nem válaszolt, emellett a szemlészek azon kérdésére, hogy a hűtőtáska kinek a tulajdona nem jelentette be, hogy az az ő vállalkozásához tartozik, továbbá abból a tényből, hogy a vádlott meghallgatására a jövedéki ellenőrzés időpontját - 2011. július 15. 19 óra 30 perc - több mint 16 óra elteltével, a gépkocsivezető, C. I. F. tanúkénti meghallgatását követően került csak sor, megállapítható az, hogy nem önként vetette magát alá az eljárásnak, csupán C. I. F. feltáró vallomása, így a vádlottra nézve terhelő nyilatkozata eredményezte azt, hogy a vádlottal szemben is megindult az eljárás, és az ő kihallgatására is sor került.

[34] Mindezek alapján a bíróság elvetette a vádlott védekezését, és megállapította, hogy mivel tudott vagy tudnia kellett arról, hogy az általa szállított kettő darab hűtőtáskában védett madárpéldányok tetemei vannak, és azoknak a Magyarországon történő keresztülszállításához a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges, és ezen engedéllyel ő nem rendelkezett, megállapítható, hogy a vádlott a védett állatfajok egyedeit jogellenesen hozta be az ország területére.

[35] A 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet (a továbbiakban: KöM rendelet) 2. számú melléklete szerint a tényállásban részletezett védett fajok egyedei egyenként 10 000, illetve 50 000 forintos természetvédelmi értéket képviselnek, együttes természetvédelmi értékük 4 050 000 forint.

[36] A KöM rendelet 4. számú melléklete szerint a fokozottan védett állatok egyedei esetében megállapított pénzben kifejezett legalacsonyabb érték - pl. a bakcsó értéke - 100 000 forint.

[37] A fentiek alapján megállapítható, hogy a vádlott által az országba jogellenesen behozott védett állatfajok egyedeinek pénzben kifejezett értékének együttes összege lényegesen meghaladja a fokozottan védett élő szervezet egyedei eseteiben megállapított pénzben kifejezett legalacsonyabb értéket.

[38] Mindezek alapján a bíróság úgy ítélte meg, hogy a vádlott elkövette a terhére rótt, a Btk. 242. § (1) bekezdés b) pontjának 5. fordulatába ütköző, aszerint minősülő és büntetendő természetkárosítás bűntettét, ezért figyelemmel arra, hogy az alapeljárásban a vádlott terhére az ügyész jelentett be fellebbezést, a bíróság a megismételt eljárásban - a Be. 403. § (3) bekezdésére is figyelemmel - a vádlott bűnösségét állapította meg.

[39] A bíróság a Btk. 79. §-a és a 80. § (1) bekezdése alapján a büntetéskiszabási elvek figyelembevételével a vádlott javára, enyhítő körülményként értékelte Magyarországon büntetlen előéletét, valamint azt, hogy a vádlotton kívülálló okból a cselekmény elkövetése óta jelentős idő, több mint négy év telt el. A vádlott terhére, súlyosító körülményként értékelte azt, hogy a természetvédelmi értékhatárt lényegesen meghaladta az elkövetési érték.

[40] Mindezen bűnösségi körülményekre figyelemmel, az enyhítő körülmények túlsúlyára is tekintettel a bíróság a Btk. 33. § (4) bekezdését is figyelembe véve úgy ítélte meg, hogy a háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekmény esetén szabadságvesztés helyett a Btk. 33. § (1) bekezdés d) pontjában foglalt pénzbüntetés kiszabásával is elérhető a büntetéssel elérni kívánt azon cél, hogy a vádlott - vagy más - a jövőben hasonló vagy bármilyen bűncselekményt elkövessen.

[41] A bíróság a pénzbüntetés egynapi tételének mértékét a Btk. 50. § (1) és (3) bekezdése alapján a büntetési tételkeret felső határához közelítő mértékben állapította meg, figyelemmel az elkövetési érték jelentős voltára. Az egynapi tétel összegét a Btk. 50. § (3) bekezdése alapján a büntetési tételkeret alsó határában határozta meg a bíróság, figyelemmel a vádlott jövedelmi viszonyaira.

[42] A bíróság a kiszabott pénzbüntetésben a Btk. 92. § (1) és (2) bekezdése alapján beszámította a vádlott által kiadatási őrizetben töltött időt.

[43] A pénzbüntetés megfizetésének elmulasztására vonatkozó figyelmeztetés a Btk. 51. § (1) bekezdésén alapul.

[44] A bíróság a Be. 155. § (1) bekezdése és a Btk. 72. § (1) bekezdés c) pont 1. fordulata, valamint a d) pont 2. fordulata alapján elkobozta a madártetemeket, melyek vonatkozásában a vádlott elkövette a bűncselekményt, és amelyeknek a birtoklása - engedély hiányában - jogszabályba ütközik.

[45] A Be. 155. § (1) és (8) bekezdése alapján, figyelemmel annak értéktelen voltára, a szajkótetem lefoglalását megszüntette és annak megsemmisítését rendelte el.

[46] A bíróság a Be. 403. § (1) bekezdése, (3) bekezdése, valamint a Be. 532. § (1) bekezdése alapján eljárva a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.

(Makói Járásbíróság 1. B. 314/2015.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Makói Járásbíróság az előtte 1.B.314/2015. számú büntetőügyben Makón, a Makói Járásbíróságon 2015. december hó 01. napján – a vádlott távollétében – megtartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A 2014. április hó 03. napjától 2014. április hó 17. napjáig kiadatási őrizetben volt vádlott

b ű n ö s

természetkárosítás bűntettében [Btk. 242. § (1) bekezdés b) pont 5. fordulat].

Ezért a bíróság a vádlottat 500 (ötszáz) napi tétel pénzbüntetésre í t é l i .

A pénzbüntetés egynapi tételének összegét 1.000,- (egyezer) forintban állapítja meg.

Az így kiszabott 500.000,- (ötszázezer) forint pénzbüntetést kell megfizetni az állam számára a Szegedi Törvényszék Gazdasági Hivatala külön felhívása szerint.

A bíróság a kiszabott pénzbüntetésbe beszámítani rendeli a vádlott által 2014. április hó 03. napjától 2014. április hó 17. napjáig kiadatási őrizetben töltött időt akként, hogy 15 (tizenöt) napi tétel – összesen 15.000,- (tizenötezer) forint – pénzbüntetést megfizetettnek tekint.

Figyelmezteti a bíróság a vádlottat, hogy amennyiben a pénzbüntetést nem fizeti meg, azt, illetve annak hátralevő részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni.

A bíróság a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Dél-alföldi Regionális Bűnügyi Igazgatóság Csongrád Megyei Bűnüldözési Osztályán Trkv.178/2011/1-24. tételszám alatt bevételezett, és a Szegedi Vadasparkban tárolt madártetemeket

e l k o b o z z a .

A nyomozás során lefoglalt 1 (egy) darab szajkó tetem lefoglalását megszünteti, és elrendeli annak megsemmisítését.

K ö t e l e z i a bíróság a vádlottat, hogy fizessen meg 17.000,- (tizenhétezer) forint bűnügyi költséget a Szegedi Törvényszék Gazdasági Hivatalának külön felhívása szerint.

M e g á l l a p í t j a a bíróság, hogy az eljárás során felmerült további 302.891,- (háromszázkettőezer-nyolcszázkilencvenegy) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

Az ítélet ellen a vádlott a kézhezvételt követő 8 napon belül előterjeszthető fellebbezéssel élhet.

I n d o k o l á s

A Makói Városi Ügyészség a 2011. október 5. napján kelt és a bírósághoz 2011. október 19. napján érkezett B.827/2011/4/I. számú – a 2015. december 01. napján megtartott tárgyaláson a cselekmény minősítése tekintetében módosított – vádiratával a vádlottat 1 rendbeli a Btk. 242. § (1) bekezdés b) pontjába ütköző, aszerint minősülő és büntetendő természetkárosítás bűntettével vádolta. A külföldön, ismert helyen tartózkodó vádlott esetében az ügyész indítványozta az eljárás vádlott távollétében történő lefolytatását.

A Makói Járásbíróság a 2013. május 17. napján kelt 2.B.468/2011/16. számú ítéletével a vádlottat az ellene természetkárosítás bűntette miatt emelt vád alól felmentette. Az ítélet indokolásának lényege szerint a vádlott nem tudott arról, hogy védett madártetemeket szállít, büntethetőségét a tévedés kizárta, ezért bűncselekmény hiánya miatt a bíróság felmentette a vádlottat.

A vádlott terhére, bűnösségének megállapítása érdekében bejelentett ügyészi fellebbezés folytán a Szegedi Törvényszék a 2014. május 13. napján kelt 2.Bf.1128/2013/31. számú végzésével a bíróság fenti ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította. A végzés indokolásának lényege szerint az elsőfokú bíróság ítéletének tényállása felderítetlen volt, ezért az érdemi felülbírálatra nem volt alkalmas, emellett az elsőfokú bíróság a megállapított tényekből további tényre helytelenül következtetett. Az elsőfokú bíróság ugyanis a vádlott szavahihetőségének megítélése körében nem szerezte be a vádlott által átadott telefonszámokhoz kapcsolódó előfizetők adatait, emellett nem derítette fel, hogy a vádlott önként vetette-e magát alá a büntetőeljárásnak, mely vonatkozásban L. Zs. és Sz. A. Á. pénzügyőr tanúkat nem hallgatta ki. A megismételt eljárásban ezen bizonyítékok beszerzését – valamint szükség esetén C. J.-F. tanú kihallgatását és a tanúkkal történő szembesítését – írta elő a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság számára. A másodfokú bíróság emellett megállapította, hogy tényből tényre is tévesen következtetett az elsőfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a rendszeresen csomagokat szállító vádlott e foglalkozása ellenére nem tudott arról, hogy a hűtőtáskában galambtetemek vannak.

A bíróság a fenti hatályon kívül helyező végzés okainak és indokainak figyelembevételével a megismételt eljárásban az alábbi tényállást állapította meg:

A vádlott román anyanyelvű, román állampolgár, legmagasabb iskolai végzettsége főiskola. A cselekmény elkövetésének időszakában vállalkozóként személy- és csomagszállítással foglalkozott, melyből származó havi nettó jövedelme 150.000,- forintnak megfelelő román lej volt. Jelenlegi foglalkozása és jövedelme, vagyoni viszonyai nem ismertek. Nős családi állapotú, két kiskorú gyermek tartásáról gondosodik. Ismert betegsége nincs. A vádlott Magyarországon büntetlen előéletű, vele szemben a cselekmény elkövetését megelőző kettő éven belül szabálysértési eljárás nem volt folyamatban.

A vádlott az alábbi bűncselekményt követte el:

A vádlott kb. 2006. év óta foglalkozott vállalkozásában személy- és csomagszállítással Románia és Olaszország között.

2011. július hó 15. napján Romániából, B. városából indulva szállított három személyt és csomagokat Olaszországba. A vádlott ezen a napon, a reggeli órákban B. G. feladótól 2 darab hűtőtáskát vett át, kilogrammonként 1 Euró szállítási díj ellenében Olaszországba történő szállítás céljából. A hűtőtáskákban 1 példány védettnek nem minősülő szajkó tetem, valamint az alábbi példányszámú, fajú és egyedenkénti természetvédelmi értékű, összesen 385 példány, Magyarországon védett állatfajnak minősülő madártetem volt elhelyezve:

1) Egyedenként 10.000,- forint pénzben kifejezett természeti értékű madárfajok:

- 6 példány Meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes),

- 8 példány Erdei pinty (Fringilla coelebs),

- 143 példány Mezei pacsirta (Alauda arvensis),

- 7 példány Búbos pacsirta (Galerida cristata),

- 9 példány Fekete rigó (Turdus merula),

- 2 példány Citromsármány (Emberiza citrinella),

- 3 példány Énekes rigó (Turdus philomelos),

- 5 példány Vörösbegy (Erithacus rubecula),

- 13 példány Fenyőrigó (Turdus pilaris),

- 117 példány Széncinege (Parus major),

- 1 példány Tengelic (Carduelis carduelis),

- 30 példány Rozsdástorkú pityer (Anthus cervinus),

- 1 példány Kenderike (Carduelis cannabina),

- 2 példány Zöldike (Carduelis chloris),

- 19 példány Kék cinege (Parus caeruleus),

- 1 példány Sárgafejű királyka (Regulus regulus),

- 1 példány Kormos fejű cinege (Parus montanus),

- 8 példány Süvöltő (Pyrrhula pyrrhula),

- 1 példány Mezei veréb (Passer montanus),

- 1 példány Fenyőpinty (Fringilla montifringilla),

- 2 példány Szőlőrigó (Turdus iliacus).

2) Egyedenként 50.000,- forint pénzben kifejezett természeti értékű madárfajok:

- 3 példány Sárszalonka (Gallinago gallinago),

- 1 példány Nagy őrgébics (Lanius excubitor) és

- 1 példány Hamvas küllő (Picus canus).

A fenti védett állatfajok egyedi pénzben kifejezett értékének együttes összege 4.050.000,- forint, mely eléri a fokozottan védett élőszervezet egyedei esetében megállapított legalacsonyabb értéket, a 100.000,- forintot.

A fenti madárfajok Magyarországon jogi védelmet élveznek, így ezek elejtett példányait az ország területére behozni, azon átszállítani kizárólag a megfelelő szakhatóság által kiadott előzetes engedély alapján lehetséges, mely engedéllyel a vádlott nem rendelkezett, amikor a két hűtőtáskában elhelyezett madártetemeket az ország területére behozta, és az ország területén keresztül Olaszországba kívánta szállítani.

A vádlottnak tudnia kellett arról, hogy a hűtőtáskákban védett madárfajok tetemei találhatóak, melyek kizárólag hatósági engedéllyel szállíthatók.

* * *

A fenti tényállást a bíróság a vádlott vallomása, Sz. A. Á., L. Zs., B. G., M. A., B. D., valamint C. I. F. tanúk vallomása, a feljelentés, a szemle megtartásáról készült jegyzőkönyv, az eseti szakértői vélemény, az Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség tájékoztatása, az Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatóság tájékoztatása, az olasz mobiltelefon szolgáltatótól beszerzett adatok, valamint az egyéb okirati bizonyítékok alapján állapította meg.

A vádlottat a nyomozás során 2011. július hó 16. napján 12 órától hallgatták ki. Vallomásában tagadta a bűnösségét. Előadta, hogy régóta, több mint öt éve, kb. 2006. év óta foglalkozik vállalkozásában azzal, hogy Romániából Olaszországba szállít személyt és csomagokat, mellyel kapcsolatban még problémája soha nem merült fel, a szállított csomagokat még soha nem ellenőrizte. Vallotta, hogy a cége jó hírnévnek örvend, hetente egyszer megy Romániából Olaszországba, majd onnan vissza. Vallotta, hogy az indulása napján, 2011. július 15. napján 20 perccel a 8 órás indulást megelőzően adott át számára egy addig ismeretlen személy a b.-i indulási helyen kettő darab hűtőtáskát. A szállítást korábban telefonon egyeztették le, őt a feladó a 0040-74-55-98-737 hívószámról hívta fel. Vallotta, hogy a két hűtőtáska átvételekor megkérdezte, hogy azt hova kell vinnie és mit tartalmaz, melyre a feladó válasza az volt, hogy galambokat kell szállítania, mely alatt ő házigalambot értett, de ezzel részletesen nem foglalkozott. Vallotta, hogy a feladóval megállapodtak abban, hogy a két csomagért kilogrammonként 1 Eurót kell a csomag megérkezésekor az átvevőnek kifizetnie. Előadta, hogy a feladó 2 darab telefonszámot adott át részére, egy bizonyos A. telefonszámát, továbbá egy olasz telefonszámot, mely utóbbit akkor kellett volna felhívnia, amikor Olaszországban P. városába ér, ahol a címzettnek a két hűtőtáskát át kellett volna adnia. Vallotta, hogy a csomagokat nem nyitotta fel, nem ellenőrizte, hogy mi van benne, azt a rendes csomagtartó részben, a többi csomag között helyezte el. Előadta, hogy a gépkocsivezető, C. I. F. vezette a járművet, amikor a határellenőrzést folytatták le, ő maga akkor szállt ki, amikor hallotta, hogy valami baj lehet. Látta, amikor a hűtőládát kinyitották, hogy tollas madarak vannak a hűtőtáskában, de azok fajtáját ekkor sem ismerte meg, hiszen nem ért a madarakhoz, azt sem tudja, hogy melyiket lehet vagy tilos vadászni, így azt sem tudja, hogy azokat lőtték vagy befogták-e. Vallotta, hogy a gépkocsiban várakozott, amíg a gépkocsivezetőt az eljáró határrendészek megkérték, hogy a két táskát a magyar vámra vigye, és menjen velük, és csak akkor tudta meg, hogy védett madarak voltak a hűtőtáskákban, amikor az eljáró határrendészek megérkeztek a gépkocsihoz fényképezni és jegyzőkönyvet készíteni. Vallotta, hogy neki egyszer tettek fel kérdést, miszerint övé-e az autó, melyre igennel válaszolt, és mivel mást nem kérdeztek tőle, és az ő kérdésére csak annyit mondtak, hogy türelmesen kell várakoznia, nem volt alkalma elmondani, hogy a csomagok az ő vállalkozásában kerültek feladásra. Előadta, hogy mivel minden irata és a gépkocsi iratai is nála voltak, el tudott volna a helyszínről távozni, vagy Romániába szabadon vissza tudott volna menni, azonban végig a határátkelőhelyen várakozott, amíg a gépkocsivezetőt kihallgatták.

C. I. F. tanút a nyomozás során 2011. július 16. napján 10 óra 47 perctől 11 óra 30 percig terjedő időszakban hallgatták ki. Vallotta, hogy a vádlotti vállalkozás alkalmazásában gépkocsivezetőként dolgozott, ő vezette a hűtőtáskákat szállító gépkocsit. Vallotta, hogy a csomagok és a személyek szállításának szervezésében ő nem vesz részt, azt kizárólag a vádlott intézi, mire ő az utazás reggelén az indulási helyre ért, a személyek már beszálltak és a csomagok is a csomagtartóba voltak bepakolva. Vallotta, hogy meglepődött, amikor a két hűtőtáskában madarakat látott, mivel azokat akkor látta először, de egyébként ő soha nem tudja, hogy mit szállítanak. Amikor kiderült, hogy neki gépkocsivezetőként kellene vállalnia a felelősséget a csomagokért, akkor mondta el, hogy a csomagokat nem ő, hanem a főnöke, a vádlott vette át, így azokkal kapcsolatban ő részletes információval nem tud szolgálni.

B. G. tanú – a megismételt eljárásban beszerzett vallomásában – vallotta, hogy ő az igazgatója a román honosságú Sportvadász és Sporthorgász Társaságnak, melynek A. M. az ügyvezetője, korábban B. D. is – alapító – tagja volt. Vallotta, hogy őt M. A. kérte meg, hogy küldjön el egy csomagot Romániából Olaszországba B. D. részére. A csomagot ő a feladás napját megelőző napon kapta meg, az 2 darab hűtőtáskából állt. Vallotta, hogy ő maga nem nézett bele, de neki M. A. azt mondta, hogy abban fagyasztott madarak találhatók, de ennél részletesebben nem volt tudomása a csomag tartalmáról. Mivel tudta, hogy minden péntek reggel indul járat Olaszországba, ezért B.-ben átadta a két hűtőládát és a M. A. által felírt kettő darab telefonszámot a szállító személynek, akiről utóbb tudta meg, hogy a vádlott volt. Vallotta, hogy M. A. a saját telefonszámát, valamint B. D. telefonszámát írta fel a fuvarozónak. Vallotta, hogy a csomagok átadásakor nem mondta a vádlottnak, hogy a hűtőládák galambokat tartalmaznak, de pontosan már nem emlékezett rá, hogy mit mondott el a csomagok tartalmáról. Vallotta, hogy a hűtőládák átadásakor csak ő volt jelen.

M. A. tanú – a megismételt eljárásban beszerzett vallomásában – vallotta, hogy 2011. évben B. D. megkérte őt, mint a román honosságú Sportvadász és Sporthorgász Társaság ügyvezetőjét, hogy a B. D. által Romániában vadászott madártetemeket küldje el számára Olaszországba. Vallotta, hogy ő B. G.-vel ment el B.-ben a stadionhoz, ahol átadták a fuvarozónak – mint utóbb kiderült a vádlottnak – a két hűtőládát, valamint egy papírt, amelyre ő írta fel a saját, valamint B. D. telefonszámát. Vallotta, hogy a szállítást megelőző napon ő és B. G. adta át a küldeményt a vádlottnak. Előadta, hogy a szállítási díjat a címzett, B. D. kellett volna megfizesse a hűtőládák átvételekor. Előadta, hogy nem tudja B. G. mit mondott a vádlottnak, amikor a hűtőládákat átadta, csak arról van tudomása, hogy a vádlott tudta, hogy a hűtőládákban galambtetemek vannak, de azt a vádlott nem tudta, hogy azok Magyarországon védett madarak-e.

B. D. tanú – a megismételt eljárásban beszerzett vallomásában – vallotta, hogy A. M.-mel alapították a román honosságú Sportvadász és Sporthorgász Társaságot. 2011. évben M. A. őt azzal kereste meg, hogy egy vadászzsákmány küldeményt küld Olaszországba a saját édesanyjának annak érdekében, hogy azt az étteremben felhasználva értékesítse. Vallotta, hogy mindketten tudták azt, hogy ezen madárfajok vadászata Magyarországon tilos. Előadta, hogy csak utólag szerzett tudomást a történtekről, mivel őt csak azután keresték, hogy a gépkocsivezető a telefonszámokat a rendőrségnek átadta, emiatt ő a vadásztársaságból kilépett.

Az olasz T. I. telefontársaság tájékoztatása szerint az egyik szóban forgó telefonszám a DB S.r.l. nevű gazdasági társaság tulajdonában áll, meghatalmazottja B. D..

Sz. A. Á. és L. Zs. tanúk a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nagylaki Határátkelőhelyén szemlészként voltak szolgálatban, amikor jövedéki ellenőrzés alá vonták a vádlott vállalkozásában csomagokat és személyeket szállító, román honosságú gépkocsit, melyet C. I. F. gépkocsivezető vezetett. Egybehangzóan vallották, hogy a gépkocsivezető kérdésre úgy nyilatkozott, hogy jövedékköteles termék vagy dolog nincs a szállítmányban, ugyanakkor a kockázatelemzési tényezők figyelembevételével úgy határoztak, hogy a gépkocsi csomagterét átvizsgálják. Vallották, hogy ezen átvizsgálásokra szúrópróbaszerűen kerül sor, nem minden járművet vizsgálnak át. Vallották, hogy a gépkocsivezető nyitotta ki a csomagteret, amelyben sok csomag volt elhelyezve, közöttük kettő darab hűtőtáska, amelyek bár kimondottan nem voltak elrejtve – tehát nem rejtekhelyen voltak, hanem a többi csomag között beszorítva – azok úgy tűntek, mintha úti élelmiszer és ital lenne bennük elhelyezve. A gépkocsi csomagtere nem is tette azt lehetővé, hogy az elhelyezésnél jobban elrejtsék a két hűtőtáskát. Egybehangzóan vallották, hogy amikor a hűtőtáskákat felnyitották, azokban madártetemeket találtak. A megismételt eljárásban akként nyilatkoztak, hogy az eljárás menete úgy zajlik, hogy amennyiben a szemlészek gyanús csomagot találnak, úgy a gépkocsit és az utasokat visszatartják, az ügyet átadják a vizsgálóknak. Vallották, hogy mindaddig, amíg a vizsgálók nem végzik el a szükséges kihallgatásokat, vizsgálatokat, addig a gépkocsi kulcsai és forgalmi engedélye, valamint az útlevelek is a vizsgálók birtokában maradnak, azokat a gépkocsi vezetője vagy utasai nem kapják vissza. Elmondták, hogy jelen esetben egyik utas vagy a gépkocsivezető sem viselkedett a szokásostól eltérően, vagy kirívóan idegesen, mindannyian nyugodtak voltak. Vallották, hogy ők az utasokkal nem különösebben foglalkoztak, ők a gépkocsi vezetőjét vonták eljárás alá, majd az ügyet átadva a vizsgálóknak a további eljárásról nincsen információjuk. A bíróság előtt tett vallomásukban akként nyilatkoztak, hogy négy év elteltével már nem igazán emlékeznek a konkrét esetre, csak általánosságban tudják elmondani az eljárások menetét, mely nagy valószínűséggel jelen esetben is az elmondottak szerint, tehát akként zajlott, hogy a gépkocsi utasai és a gépkocsi is a várakozóhelyen kellett maradjon mindaddig, amíg a vizsgálók az eljárást be nem fejezik. Vallották, hogy a gépkocsival mindaddig, amíg az eljárás be nem fejeződik, nem távozhat el senki, hiszen eljárás hatálya alatt állva a gépkocsit vagy utasait nem engednék ki a határterületről, okmányok hiányában vissza irányba, tehát Románia irányába sem léphet ki senki. Egybehangzóan vallották, hogy az ő eljárásuk alatt az utasok közül senki nem jelezte, hogy jövedék köteles termék vagy csomag lenne a birtokában, így a vádlott sem jelzett ilyet. Vallották, hogy gyakran előfordul, hogy akár engedéllyel, akár anélkül védett állatfajokat, így madarakat szállítanak Romániából Olaszországba.

A feljelentés és a szemle megtartásáról készült jegyzőkönyv szerint a román honosságú gépkocsiból, a gépkocsi csomagteréből, abban különösebben nem elrejtve, a többi csomag között elhelyezve 2 darab hűtőtáska volt megtalálható, melyben összesen 386 darab madártetem volt elhelyezve. A feljelentés rögzíti, hogy a madarak Magyarországon történő átszállításához a vádlott nem rendelkezett természetvédelmi hatósági engedéllyel.

Az eseti szakértői vélemény szerint a csomagtérben elhelyezett hűtőládában megtalált összesen 386 példány madártetem közül 385 példány – egy darab szajkó kivételével – Magyarországon természetvédelmi oltalom alatt álló fajnak minősül, természetvédelmi értékük példányonként 10.000,-, illetve 50.000,- forint.

Az Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség tájékoztatása szerint a vádlott által az országba behozott és azon átszállítani kívánt védett madárfajok átszállításához természetvédelmi engedély előzetes megszerzése szükséges, az engedélyezés során a kérelmezőnek igazolnia kell a jogszerű megszerzést. Romániában legálisan lőhető több, Magyarországon védett madárfaj, azonban az olasz vadászok által Magyarország területén rendszeresen átszállítani kívánt fajok közül Romániában is védett például a búbos pacsirta és az összes pityerfaj.

Az Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatóság tájékoztatása szerint a kültakarójában levő elejtett vadat lefagyasztani tilos, így ennek értelmében nem minősül élelmiszernek a kültakarójában lefagyasztott vad, azt élelmiszer-hulladékként kell kezelni.

* * *

A bíróság a fenti bizonyítékokat egyenként és összességében is értékelte.

A szemléről készült jegyzőkönyv és fényképmellékletei, valamint Sz. A. Á. és L. Zs. tanúk vallomása alátámasztani látszott a vádlott azon védekezését, hogy mivel nem kívánta elrejteni és jól láthatóan a csomagok között helyezte el a hűtőtáskákat, nem volt tudomása azok jogtalan tartalmáról. A megismételt eljárásban meghallgatott tanúk ugyanakkor elmondták, hogy ezen hűtőtáskák egyszerű úti csomagnak, az utasoknak az utazásra összekészített élelmét, ivóvizét tartalmazó csomagoknak tűntek, emellett nem is minden gépkocsit ellenőriz a hatóság. Erre figyelemmel a bíróság úgy ítélte meg, hogy a vádlott éppen azért nem rejtette el jobban a csomagokat – melyre egyébként a két tanú egybehangzó vallomása alapján a gépkocsi csomagterének adottságai miatt nem is lett volna igazán lehetősége –, mert egyrészt nagy eséllyel számíthatott arra, hogy nem kerül be a szúrópróbaszerű ellenőrzésbe az ő gépkocsija, másrészt a hűtőtáskákat úti élelmiszernek feltüntetve bízhatott abban, hogy a hatóság annak tartalmát nem ellenőrzi.

A megismételt eljárás során beszerzett tanúvallomások, így B. G., A. M. és B. D. vallomásai – ahogyan az olasz honosságú telefonszámra vonatkozó adatok is – alátámasztották a vádlott azon vallomását, hogy őt valós személyek valós telefonszámok megadásával bízták meg a 2 darab csomag szállításával. Mindhárom tanú vadászattal foglalkozó személyként tudott arról, hogy a kettő darab hűtőtáskában milyen szállítmány található, melyet B. D. tanú vallomása mindenben megerősített, hiszen akként vallott, hogy tudtak róla, hogy védett madarakat szállíttatnak, azokat kifejezetten étterembe, fogyasztás céljára történő felhasználás végett kívánt Olaszországba juttatni A. M. Erre figyelemmel megállapítható, hogy mindhárom tanú tudott a szállítmány jogtalan voltáról, így a vádlott is éppen azért adhatta át az ő valós telefonszámukat, hogy saját felelősségét mérsékelje, vagy az alól mentesüljön.

B. G. és A. M. egymással ellentmondásba kerültek, hiszen A. M. azt vallotta, hogy mindketten, tehát ő és B. G. is jelen voltak, amikor a vádlottnak átadták a csomagokat, ugyanakkor a vádlott és B. G. egybehangzóan azt vallották, hogy ott csak B. G. volt jelen. Emellett B. G. a vádlott vallomásával ellenkezően azt állította, hogy ő nem mondta a vádlottnak, hogy a táskákban galambok lennének, míg A. M. azt vallotta, hogy bár nem tudja mit mondott B. G. a vádlottnak, arról tudomással bír, hogy a vádlott tisztában volt azzal, hogy a hűtőládákban madártetemek vannak.

Mindezek alapján megállapítható, hogy a vádlottnak tudnia kellett arról, hogy a hűtőládában madártetemek vannak – melyet ő maga sem tagadott –, emellett azt is nyilvánvalóan tudnia kellett, hogy abban nem galambtetemek, hanem védett, szállításuk vonatkozásában engedélyköteles példányok találhatók.

A vádlott ugyanis hivatásszerűen foglalkozik csomag- és személyszállítással, anyagi ellenszolgáltatásként legalább – madártetemenként átlagosan 10 dkg súllyal számítva – 40 Euró ellenében vállalta ezen madártetemek szállítását, ekként tudatának át kellett fognia azt, hogy a világon bárhol megtalálható galambtetemek ezen viteldíjnál lényegesen alacsonyabb áron beszerezhetők, ekként Olaszországban is hozzá lehet jutni, ily módon tudnia kellett azt, hogy a csomagban nem lehetnek galambtetemek. Emellett köztudomásúként lehet elfogadni azt a tényt, hogy a kelet-európai térségben – így Romániában és Magyarországon is – védett madarakat gasztronómiai célból szállítanak Olaszországba, ahol ezen védett példányok elfogyasztása kulináris különlegességet jelent, így azokért jelentős összeget is hajlandóak fizetni. Erről a tényről a vádlottnak, mint árufuvarozással hivatásszerűen foglalkozó személynek is tudnia kellett. Ezt erősíti meg az Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség azon tájékoztatása is, miszerint rendszeresen szállítanak a térségből Olaszországba ilyen madarakat, továbbá L. Zs. és Sz. A. Á. tanúk is alátámasztották vallomásukban azt, hogy az ilyen szállítmányok – akár engedéllyel, akár anélkül – gyakran előfordulnak Románia irányából Olaszország irányába.

A Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről szóló, Genfben 1956. május 19. napján kelt Egyezménynek (CMR Egyezmény) Románia, Magyarország és Olaszország is részese, az az Európai Unió tagállamai között is alkalmazandó (Európai Unió Bírósága C-157/13. számú ügy). Figyelemmel arra, hogy a vádlott hivatásszerűen foglalkozott áruszállítással Románia és Olaszország között, a CMR Egyezmény 1. cikk 1. pontja értelmében a vádlott által vállalt, az árunak közúton, járművel, díj ellenében végzett szállítási tevékenysége is a CMR Egyezmény hatálya alá tartozott. A CMR Egyezmény 8. cikk 1. pontja értelmében a fuvarozó az áru átvétele alkalmával ellenőrizni tartozik az árudarabok számára, jelére, sorszámára vonatkozóan a fuvarlevélbe bejegyzett adatok pontosságát, valamint az áru és az áru csomagolásának külső állapotát. A 4. cikk értelmében a fuvarozási szerződésről fuvarlevelet kell kiállítani, melynek szabálytalansága, hiánya vagy elvesztése sem érinti a fuvarozási szerződés létét vagy érvényességét, és arra ettől függetlenül a CMR Egyezmény rendelkezései érvényesek.

A fentieknek megfelelően tehát a vádlottnak ellenőrzési kötelezettsége állt fenn az általa szállított áru vonatkozásában, mely nemcsak a CMR Egyezményből eredő kötelezettsége, de természetszerű gazdasági érdeke volt, hiszen az áruban keletkezett hiány vagy kár az ő felelősségi körébe tartozik, az áruval ő köteles elszámolni, ekként tudnia kell, hogy milyen árut szállít, annak darabszámát és tartalmát is ismernie kell. Az a körülmény, hogy esetlegesen nem tudta ellenőrizni az áru csomagolásának külső állapotát, illetve magát az árut, tehát a 8. cikkben foglalt követelménynek nem tudott eleget tenni, nem mentesíti a fuvarozót a felelősség alól, mivel ez kizárólag fuvarozásszervezési kérdés, amit a fuvarozónak kell az adott helyzet körülményei szerint megoldania (BH 1992.597.). Emellett ésszerűtlen a vádlott azon védekezése, miszerint soha nem ellenőrzi a csomagok tartalmát, ennek ellenére vallomása szerint megkérdezte, mi található a hűtőládákban, de a részleteket már nem tudakolta meg.

A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 43. § (2) bekezdés i) pontja alapján a védett állatfajok egyedeinek, származékainak Magyarországon történő keresztülszállításához a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges, mely az élettelen egyedekre, származékokra is alkalmazandó a törvény 4. §-a értelmében.

A megismételt eljárás során meghallgatott Sz. A. Á. és L. Zs. tanúk egybehangzóan vallották, hogy bár a konkrét eset körülményeire nem emlékeznek, a vámvizsgálat és eljárás akként zajlik, hogy a gépkocsi és annak utasai mindaddig az eljárás hatálya alatt állnak, amíg a pénzügyőrök, illetve a vizsgálók be nem fejezik az eljárást. A vádlott védekezésével szemben áll ezen két tanú vallomása, miszerint a vádlottnak nem volt lehetősége arra, hogy a határterületét elhagyja, sem Magyarország, sem Románia irányába, hiszen az iratai a vallomásával ellentétben nem lehettek nála, emellett a gépkocsi kulcsai biztosan nem voltak a vádlott birtokában, így a vádlott az okmányai nélkül Románia irányába sem mehetett volna vissza, a gépkocsival pedig annak kulcsai hiányában nem hagyhatta el az adott területet. Emellett az is megállapítható, hogy a csomagtér tartalma, az utasok és a gépkocsi is a vádlott vállalkozásának gazdasági tevékenységét szolgálták, ily módon nem fogadható el az a védekezés, hogy ezen személyeket, csomagokat és saját gépkocsiját is hátrahagyva hagyta volna el a területet. Mindezek alapján a bíróság elvetette a vádlott azon védekezését, hogy szabad akaratából maradt a vámterületen. Figyelemmel arra, hogy maga a vádlott is akként vallott, hogy csak várt a gépkocsija mellett mindaddig amíg a pénzügyőrök őt eljárás alá nem vonták, arra várt, hogy tud-e segíteni és ő maga nem nyilatkozott a csomagokat illetően, az eljáró szemlészek azon kérdésére, hogy van-e bárkinek bejelenteni valója nem válaszolt, emellett a szemlészek azon kérdésére, hogy a hűtőtáska kinek a tulajdona nem jelentette be, hogy az az ő vállalkozásához tartozik, továbbá abból a tényből, hogy a vádlott meghallgatására a jövedéki ellenőrzés időpontját – 2011. július 15. 19 óra 30 perc – több mint 16 óra elteltével, a gépkocsivezető, C. I. F. tanúkénti meghallgatását követően került csak sor, megállapítható az, hogy nem önként vetette magát alá az eljárásnak, csupán C. I. F. feltáró vallomása, így a vádlottra nézve terhelő nyilatkozata eredményezte azt, hogy a vádlottal szemben is megindult az eljárás, és az ő kihallgatására is sor került.

Mindezek alapján a bíróság elvetette a vádlott védekezését, és megállapította, hogy mivel tudott vagy tudnia kellett arról, hogy az általa szállított kettő darab hűtőtáskában védett madárpéldányok tetemei vannak, és azoknak a Magyarországon történő keresztülszállításához a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges, és ezen engedéllyel ő nem rendelkezett, megállapítható, hogy a vádlott a védett állatfajok egyedeit jogellenesen hozta be az ország területére.

A 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet (a továbbiakban: KöM rendelet) 2. számú melléklete szerint a tényállásban részletezett védett fajok egyedei egyenként 10.000,-, illetve 50.000,- forintos természetvédelmi értéket képviselnek, együttes természetvédelmi értékük 4.050.000,- forint.

A KöM rendelet 4. számú melléklete szerint a fokozottan védett állatok egyedei esetében megállapított pénzben kifejezett legalacsonyabb érték - pl. a Bakcsó értéke - 100.000,- forint.

A fentiek alapján megállapítható, hogy a vádlott által az országba jogellenesen behozott védett állatfajok egyedeinek pénzben kifejezett értékének együttes összege lényegesen meghaladja a fokozottan védett élő szervezet egyedei eseteiben megállapított pénzben kifejezett legalacsonyabb értéket.

Mindezek alapján a bíróság úgy ítélte meg, hogy a vádlott elkövette a terhére rótt, a Btk. 242. § (1) bekezdés b) pontjának 5. fordulatába ütköző, aszerint minősülő és büntetendő természetkárosítás bűntettét, ezért figyelemmel arra, hogy az alapeljárásban a vádlott terhére az ügyész jelentett be fellebbezést, a bíróság a megismételt eljárásban – a Be. 403.§ (3) bekezdésére is figyelemmel – a vádlott bűnösségét állapította meg.

A bíróság a Btk. 79. §-a és a 80. § (1) bekezdése alapján a büntetéskiszabási elvek figyelembevételével a vádlott javára, enyhítő körülményként értékelte Magyarországon büntetlen előéletét, valamint azt, hogy a vádlotton kívülálló okból a cselekmény elkövetése óta jelentős idő, több mint négy év telt el. A vádlott terhére, súlyosító körülményként értékelte azt, hogy a természetvédelmi értékhatárt lényegesen meghaladta az elkövetési érték.

Mindezen bűnösségi körülményekre figyelemmel, az enyhítő körülmények túlsúlyára is tekintettel a bíróság a Btk. 33. § (4) bekezdését is figyelembe véve úgy ítélte meg, hogy a három évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekmény esetén szabadságvesztés helyett a Btk. 33. § (1) bekezdés d) pontjában foglalt pénzbüntetés kiszabásával is elérhető a büntetéssel elérni kívánt azon cél, hogy a vádlott – vagy más – a jövőben hasonló vagy bármilyen bűncselekményt elkövessen.

A bíróság a pénzbüntetés egynapi tételének mértékét a Btk. 50. § (1) és (3) bekezdése alapján a büntetési tételkeret felső határához közelítő mértékben állapította meg, figyelemmel az elkövetési érték jelentős voltára. Az egynapi tétel összegét a Btk. 50. § (3) bekezdése alapján a büntetési tételkeret alsó határában határozta meg a bíróság, figyelemmel a vádlott jövedelmi viszonyaira.

A bíróság a kiszabott pénzbüntetésben a Btk. 92. § (1) és (2) bekezdése alapján beszámította a vádlott által kiadatási őrizetben töltött időt.

A pénzbüntetés megfizetésének elmulasztására vonatkozó figyelmeztetés a Btk. 51. § (1) bekezdésén alapul.

A bíróság a Be. 155. § (1) bekezdése és a Btk. 72. § (1) bekezdés c) pont 1. fordulata, valamint a d) pont 2. fordulata alapján elkobozta a Szegedi Vadasparkban tárolt madártetemeket, melyek vonatkozásában a vádlott elkövette a bűncselekményt, és amelyeknek a birtoklása – engedély hiányában – jogszabályba ütközik.

A Be. 155. § (1) és (8) bekezdése alapján, figyelemmel annak értéktelen voltára, a szajkótetem lefoglalását megszüntette és annak megsemmisítését rendelte el.

A bíróság a Be. 338. § (1) bekezdése alapján a vádlottat kötelezte az alapeljárásban a védő díjával kapcsolatban felmerült bűnügyi költség viselésére, míg a Be. 339. § (1) és (2) bekezdése alapján, figyelemmel a Be. 403. § (5) bekezdésére is, megállapította, hogy az állam viseli azon bűnügyi költséget, amely abból adódik, hogy a vádlott a magyar nyelvet nem beszéli, illetve amely annak folytán merült fel, hogy az eljárást meg kellett ismételni.

A bíróság a Be. 403. § (1) bekezdése, (3) bekezdése, valamint a Be. 532. § (1) bekezdése alapján eljárva a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.

Az ítélet elleni vádlotti fellebbezési jog a Be. 325. § (2) bekezdésén alapul.

A megismételt eljárásban a jelentős időmúlásra, valamint L. Zs. és Sz. A. Á. tanúk azon nyilatkozatára, miszerint a konkrét eset részleteire már nem emlékeznek, a bíróság úgy ítélte meg, hogy a külföldön élő C. J.-F. tanú kihallgatásától és a tanúkkal történő szembesítésétől nem várható a tényállás részletesebb feltárását szolgáló eredmény.

M a k ó , 2015. december 01.

dr. Horváth-Tóth Imola s. k.

bíró

Z á r a d é k:

Az ítélet 2016. 04. 27. napján j o g e r ő s é s v é g r e h a j t h a t ó .

M a k ó , 2016. 04. 27.

dr. Horváth-Tóth Imola s. k. bíró

(Makói Járásbíróság 1. B. 314/2015.)