5/2009. Büntető jogegységi határozat

pótmagánvádlóként fellépő sértett, vagy pótmagánvádló jogi képviselőjének tanúként történő kiahallgatásáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának Büntető Jogegységi Tanácsa Budapesten, a 2009. év október hó 12. napján tartott nyilvános ülésen - a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma vezetőjének indítványa tárgyában - meghozta a következő

jogegységi határozatot:

I. A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény ügyész kizárására vonatkozó rendelkezései a pótmagánvádlóra nem alkalmazhatók.

II. A büntetőeljárásban a pótmagánvádlóként fellépő sértett és a pótmagánvádló jogi képviselője tanúként kihallgatható. A tanúként kihallgatott személy - az egyéb törvényi feltételek megléte esetén - pótmagánvádlóként felléphet, vagy pótmagánvádló jogi képviselőjeként eljárhat.

Indokolás

I. 1. A Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának vezetője - a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) 439. §-a (1) bekezdése a) pontjának második fordulatára hivatkozva, és 440. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján - az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat meghozatalát indítványozta.

Álláspontja szerint elvi kérdés, hogy a pótmagánvádlóként fellépő sértett a büntetőeljárásban tanúként kihallgatható-e, avagy ennek lehetőségét kizárja a közvádló helyébe lépő eljárási pozíciója. Előzményként utalt arra, hogy a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság Büntető Kollégiumának vezetője - a megye területén észlelt eltérő jogalkalmazási gyakorlat miatt - jogegységi eljárás lefolytatását kezdeményezte. 2. Az indítványozó a következő - ugyanazon ügyben hozott, és az elvi kérdésben eltérő álláspontokat tartalmazó - bírósági határozatokra hivatkozott.

a) A Mosonmagyaróvári Városi Bíróság a 2005. június 8. napján kihirdetett PM.677/2004/21. számú ítéletével a terheltet - bizonyítottság hiányában - felmentette az ellene a pótmagánvádló által, sikkasztás vétsége miatt emelt vád alól. Az indokolásban bizonyítékként számba vette a sértett kft. mint pótmagánvádló képviseletében eljáró ügyvéd feljelentését, beadványait, majd utalt arra, hogy az ügyvéd pótmagánvádlót a bíróság nem hallgatta ki tanúként, mivel ő a sértett kft. képviseletében a Be. 236. §-a alapján az ügyész jogait gyakorolta. A Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság a 2006. június 26. napján meghozott 4.Bf.255/2005/4. számú végzésével az elsőfokú ítéletet, a Be. 373. § (1) bekezdés II. pontjának d) alpontja alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította. Indokai szerint - hivatkozva a Be. 31. § (1) bekezdés c) pontjára, 56. § (4) bekezdésére, 236. §-ára - az ügyben a jogi szakvizsgával rendelkező (ügyvéd) pótmagánvádló sem pótmagánvádlóként, sem pótmagánvádló jogi képviselőjeként nem járhatott volna el, mert őt a nyomozás során tanúként kihallgatták, továbbá a bíróság előtt is tett olyan nyilatkozatokat, melyek tanú által tett nyilatkozatra emlékeztetnek.

Ekként pedig a városi bíróság olyan személy távollétében tartotta meg a tárgyalást, akinek részvétele a törvény értelmében kötelező.

b) A megismételt eljárásban a Mosonmagyaróvári Városi Bíróság a 2006. augusztus 28. napján meghozott PM.420/2006/2. számú végzésével az ugyanezen sértett kft., mint pótmagánvádló képviseletében eljáró ugyanazon ügyvéd által ugyanazon terhelttel szemben, magánokirat-hamisítás és sikkasztás bűntette miatt benyújtott vádindítványt a Be. 231. § (2) bekezdés d) pontja alapján elutasította. Az elutasítás egyik indokaként hivatkozott arra, hogy a pótmagánvádat arra nem jogosult személy (az ügyvéd) nyújtotta be, aki a Be. 31. § (1) bekezdésének c) pontja alapján pót magánvádlóként nem járhat el. Így a pót magánvád eleve nem törvényes.

A Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság (a 4.Bf.255/2005/4. számú ügyben eljárttól eltérő összetételű tanácsa) a 2006. november 30. napján meghozott 3.Bf.290/2006/2. számú végzésével az elsőfokú határozatot a Be. 373. § (1) bekezdés II. pontjának e) alpontja alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította. Kifejtette, hogy - eltérően az elsőfokú bíróság álláspontjától - az ügyész kizárására vonatkozó Be. rendelkezések a pótmagánvádlóra nem alkalmazhatók.

c) Az ezt követő megismételt eljárásban a Mosonmagyaróvári Városi Bíróság a 2007. február 20. napján kihirdetett PM.8/2007/3. számú ítéletével a terheltet a sikkasztás bűntette miatt emelt vád alól - bűncselekmény hiányában -felmentette. Az indokolásban bizonyítékként számba vette (és értékelte is) a sértett kft. mint pótmagánvádló képviseletében eljáró ügyvéd tanúként tett vallomását.

A Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság (a 3.Bf.290/2006. számú ügyben eljárttal azonos összetételű tanácsa) a 2007. augusztus 29. napján meghozott 1.Bf.49/2007/4. számú végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A Legfelsőbb Bíróság a 2008. február 28. napján meghozott Bfv.II.922/2007/5. számú végzésével az ügyvéd, mint pótmagánvádló által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva, annak indokait alaptalannak tartotta és a Mosonmagyaróvári Városi Bíróság PM.8/2007/3. számú ítéletét és a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 1.Bf.49/2007/4. számú végzését hatályában fenntartotta. A felülvizsgálat tárgyát a jogegységi indítvány szerinti elvi kérdés nem képezte, ezért azzal a Legfelsőbb Bíróság e határozatában nem is foglalkozott.

3. Az indítványozó szerint mindezek alapján - különös tekintettel arra is, hogy az eltérő jogértelmezés az ugyanazon ügyben hozott határozatok egymást követő hatályon kívül helyezéseit eredményezte - indokolt a jogegységi eljárás lefolytatása.

Ennek eredményeként pedig annak kimondását javasolta, hogy a pótmagánvádlóként fellépő sértett a büntetőeljárásban tanúként kihallgatható.

Az indítványozó álláspontja, hogy a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság Bf.290/2006. számú ügyben eljárt tanácsának jogértelmezése a helyes; az ügyész kizárására vonatkozó Be. rendelkezések a pótmagánvádlóra nem vonatkoztathatók.

Ehhez képest téves az a felfogás, mely szerint a Be. 236. §-ára hivatkozással a Be. 31. § (1) bekezdésének c) pontja szerinti kizáró ok a pótmagánvádlóval szemben alkalmazható.

Utóbbi ellentétes a pótmagánvádló jogintézményének rendeltetésével. A pótmagánvádlói fellépés törvényi lehetősége a sértett jogállásának erősítését és nem pedig a bizonyítás eszköztárának gyengítését célozza. A sértett jogérvényesítési lehetőségének bővítése pedig nem járhat azzal, hogy a pótmagánvádló joggyakorlásának sikere kétségessé válik. Nem vezethet a bizonyítás szempontjából fontos (esetleg pótolhatatlan) vallomás kizárásához. A sértett vallomása (ide nem értve a tanú vallomástételének akadályai miatt ki nem hallgatható személy esetét) a legtöbb bizonyítékot szolgáltatja, kihallgatása gyakorlatilag soha nem mellőzhető.

A Be. 236. §-a pedig az ügyészi jogok gyakorlásáról szól, de - értelemszerűen - nem azonosítja a pótmagánvádlót az ügyésszel.

Az indítványozó - álláspontja alátámasztásaként - utalt a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma 4/2007. BK számú véleményének II. részében a Be. 53. §-a kapcsán adott irányadó értelmezésre, valamint az előzetes döntéshozatali eljárásban az Európai Bíróság által 2008. október 9. napján a C-404/07. számú ügyben hozott ítéletben foglaltakra.

II. A Legfőbb Ügyész BF.2491/2009/1. számú írásbeli nyilatkozatában - egyetértve az indítványozó indokaival és jogi álláspontjával - a jogegységi indítványban kifejtetteknek megfelelő határozat meghozatalát indítványozta.

III. Az indítvány szerinti elvi kérdésben a bíróságok jogértelmezése eltérő, ezért - a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (Bszi.) 29. §-a (1) bekezdésének a) pontja, illetve a Be. 439. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti okból - az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében jogegységi határozat meghozatala szükséges.

Ennek érdekében a Legfelsőbb Bíróság Büntető Jogegységi Tanácsa a Be. 442. §-a (3) bekezdése szerint nyilvános ülést tartott, melyen az indítványozó a jogegységi indítványt fenntartotta és azzal, a Legfőbb Ügyész képviselője pedig az írásbeli nyilatkozatával egyező tartalommal szólalt fel.

A Legfőbb Ügyész képviselője egyben utalt az Alkotmánybíróság 72/2009. (VII. 10.) AB számú határozatára. Kifejtette, hogy az ügyésznek, amennyiben álláspontja szerint a bizonyítás eredménye alapján az állapítható meg, hogy a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény, vagy azt nem a vádlott követte el, akkor vádat kell ejtenie. A pótmagánvádlót azonban ilyen kötelezettség nem terheli.

IV. A jogegységi indítvány alapos.

A jogegységi indítványban -, illetve azzal szoros összefüggésben az adott bírósági határozatokban - foglaltakalapján eldöntendő elvi kérdés, hogy

- a pótmagánvádlóra, illetve jogi képviselőjére alkalmazhatók-e a Be. ügyész kizárására vonatkozó rendelkezései; s ehhez képest

- a büntetőeljárásban pótmagánvádlóként fellépő sértett és a pótmagánvádló képviselője tanúként kihallgatható-e, illetve a tanúként kihallgatott személy - az egyéb törvényi feltételek megléte esetén -pótmagánvádlóként felléphet-e, vagy pótmagánvádló képviselőjeként eljárhat-e.

1. a) A Be. 236. §-a szerint "a pótmagánvádló a bírósági eljárásban - ha e törvény másképp nem rendelkezik- az ügyész jogait gyakorolja".

Kétségtelen, hogy azokban az esetekben, amikor a törvény alapján a sértett jogosult pótmagánvádlóként fellépni, és fellép, ezáltal vádlói jogok birtokába kerül; azonban nem lesz minden, ügyészt megillető vádlói jogosítvány birtokosa. (Így például jogorvoslati joga korlátozott terjedelmű, a vádlott javára nem fellebbezhet, a vádat nem terjesztheti ki, nem indítványozhatja a vádlott bíróság elé állítását, ismeretlen helyen tartózkodó vádlottal szemben a bírósági eljárást, a tárgyalásról lemondás alapján folytatott eljárás lefolytatását.) Kétségtelen az is, hogy ezáltal olyan személy jogosult gyakorolni bizonyos vádlói jogokat, aki egyben az elbírálandó ügy érintettje, sértettje; s mint ilyen korábban tanúvallomást tett.

Az ügyész esetében ezen körülmények valóban kizárási okok. Ennek indoka azonban az, hogy az ügyészség - alkotmányos helyzeténél fogva - közhatalmi szervezet, s ekként az ügyész az állami hatalom gyakorlója. Ezért az ügyész az őt megillető jogok gyakorlásában objektivitásra kötelezett, aminek törvényi biztosítékát képezik a rávonatkozó kizárási okok, illetve szabályok.

A sértett viszont, amikor pótmagánvádlóként fellép, nem válik közhatalmat gyakorlóvá, nem lesz közvádló. Nem vonatkozik rá sem a legalitás (minden bűncselekmény miatt eljárásnak kell indulnia), sem pedig az officialitás (az eljárást az arra hivatott szervek hivatalból kötelesek megindítani és folytatni) követelménye. Számára a törvény a vádlói jog gyakorlását nem az ügyésszel egyezően, és nem a közvádló jogintézményen (szervezetén) belül, hanem azon kívül, attól függetlenül, elkülönülten - éppen a közvádló (az ügyész) jogértelmezésével szembeni jogérvényesítés érdekében - biztosította [vö.: Be. 53. § (1) bek.].

A sértetti mivolt a pótmagánvádló joggyakorlásának törvényi feltétele, s nem pedig gátja. Ennélfogva a pótmagánvádló - értelemszerűen - objektivitásra sincs kötelezve, és a történtek észlelése, illetve az érintettsége miatt fennálló esetleges elfogultsága sem képezi joggyakorlása törvényi korlátját.

"A pótmagánvádló a bírósági eljárásban az ügyész jogait gyakorolja (Be. 236. §), ugyanakkor az ügyészi objektivitásnak az Alkotmányon és a Be.-n alapuló kötelezettsége [14/2004. (V. 7.) AB határozat, ABH 2004. 241, 258.] a pótmagánvádlót értelemszerűen nem terheli." [42/2005. (XI. 14.) AB határozat indokolásának IV/3.3. pontja.]

b) Mindemellett önmagában a Be. 236. §-a alapján sem lehet arra a következtetésre jutni, hogy pótmagánvádló esetében az ügyész kizárására vonatkozó rendelkezések alkalmazhatók.

A Be. a pótmagánvádlóra vonatkozó kizárási szabályokat nem határoz meg. A Be. 236. §-a az ügyész jogainak gyakorlására hatalmazza fel a pótmagánvádlót. Az ügyész kizárására vonatkozó rendelkezések pedig - közte a Be. 31. § (1) bekezdésének c) pontja - értelemszerűen nem jogot adnak az ügyésznek, hanem jogot vonnak el tőle.

c) Nyilvánvaló az is, hogy amennyiben az ügyész az ügyben mint sértett, pótmagánvádló, vagy mint képviselőjük vesz, vagy vett részt, illetőleg ezek hozzátartozója, avagy az ügyben mint tanú vesz, vagy vett részt [Be. 31. § (1) bek. b)-c) pont], akkor kizártsága folytán a vádlói jogok nem válnak gazdátlanná, azokat más ügyész fogja gyakorolni.

Ha ezzel egyezően - a Be. 31. §-ára hivatkozással - a pótmagánvádló szintén kizárt lenne a vádlói jog gyakorlásából, akkor helyette azt más sem gyakorolhatná. Következésképpen az ilyen értelmezés odavezetne, hogy a sértett pótmagánvádlókénti fellépésének törvényi lehetősége eleve kizárt lenne, ami pedig szöges ellentétben áll a jogalkotói szándékkal, és a Be. 53. § (1) bekezdésével.

2. Helyes az indítványnak a perbeli bizonyítás esetleges sikertelenségére vonatkozó okfejtése is.

a) A Be.-nek a bizonyítás tárgyára, bizonyítás eszközeire, a bizonyítékok értékelésére, valamint a tanúvallomásra vonatkozó rendelkezései mind azt célozzák, hogy a bíróság számára adott legyen az ügy helyes eldöntésének minden feltétele, a lehetséges és jelentőséggel bíró bizonyítékok mérlegelés tárgyát képezhessék [Be. 75. § (1) bek., 76. § (1) bek., 78. § (1)-(3) bek., 79. § (1) bek.]. Ennek eredménye ugyanis a tényállás valóságnak megfelelő tisztázása, alapos és hiánytalan megállapítása; a megalapozott tényálláshoz pedig a felülbíráló bíróság is kötve van [Be. 351. § (1) bek.; 388. § (1) bek.].

b) A sértett rendszerint közvetlen észlelője ("koronatanúja") a történteknek. Tanúvallomása a bizonyítás egyik eszköze, annak tartalma pedig bizonyíték.

Ehhez képest, ha a pótmagánvádlóként fellépő sértett ki lenne zárva a vallomástétel lehetőségéből, akkor a tényállás valóságnak megfelelő tisztázása, alapos és hiánytalan megállapítása, ennélfogva az érdemi döntés helyessége iránti érdek szenvedne sérelmet.

A pótmagánvádló-sértetti mivoltából fakadó-elfogultsága pedig nem vallomástételénekakadályát, hanem az általa szolgáltatott bizonyíték értékelésének, mérlegelésének szempontját képezi, képezheti (mint minden más tanúvallomás esetében).

3. Az indítványozó alappal hivatkozott az Európai Közösségek Bírósága C-404/07. számú ügyben - egy pótmagánvádló által a terhelt ellen indított alapügyben eljáró magyar bíróság előzetes döntéshozatal iránti kérelme tárgyában -hozott ítéletére.

Az Európai Közösségek Bírósága (harmadik tanács) 2008. október 9-i (2008/C 301/20) ítéletének rendelkező része szerint "A büntetőeljárásban a sértett jogállásáról szóló, 2001. március 15-i 2001/220/IB tanácsi kerethatározat 2. és 3. cikkét úgy kell értelmezni, hogy e cikkek nem kötelezik a nemzeti bíróságot annak engedélyezésére, hogy valamely bűncselekmény sértettje az alapügybelihez hasonló pótmagánvádas büntetőeljárásban tanúként kihallgatást nyerjen. E lehetőség hiányában azonban a sértett számára lehetővé kell tenni, hogy bizonyítékként figyelembe vehető vallomás tételét engedélyezzék számára." [Európai Unió Hivatalos Lapja 2008. XI. 22-i, C 301. szám, 11. o., HL C 283., 2007. 11. 24.]

E határozat ugyancsak azt támasztja alá, hogy a sértett, amennyiben vallomást kíván tenni, nem fosztható meg ennek lehetőségétől, akkor sem ha pótmagánvádlóként lépett fel.

4. A Be. 56. § (4) bekezdése alapján a pótmagánvádló ügyvédi képviselete kötelező, kivéve ha a természetes személy pótmagánvádló jogi szakvizsgával rendelkezik. Ennek értelmében a pótmagánvádló (amennyiben jogi szakvizsgával nem rendelkezik) a jogait a jogi képviselője útján gyakorolhatja. Következésképpen a jogi képviselője saját nevében nem jogosult eljárni.

a) A már kifejtettek alapján nincs törvényi akadálya annak, hogy a pótmagánvádló - akár rendelkezik jogi szakvizsgával, akár nem - tanúként vallomást tegyen, illetve a tanúvallomást tett sértett pótmagánvádlóként fellépjen.

Pótmagánvádló esetében a közvádló jogintézményéhez fűződő, abból fakadó, a közvádló (az ügyész) eljárására vonatkozó korlátok közömbösek. Így a pótmagánvádlóra a Be. 31. § (1) bekezdés c) pontja sem alkalmazható.

b) Hasonlóképpen abban az esetben, ha a pótmagánvádló a jogait jogi képviselője útján gyakorolja, annak sincs törvényi akadálya, hogy a jogi képviselőt tanúként hallgassák ki, illetve a tanúként kihallgatott személy a pótmagánvádló jogi képviselője legyen.

A pótmagánvádló jogi képviselőjére vonatkozó egyetlen kizárási szabály ugyanis a Be. 56. § (4) bekezdése, mely szerint nem lehet képviselő az, aki az ügyben közvetítőként járt, vagy jár el, illetve a közügyektől eltiltás hatálya alatt áll.

c) Értelemszerű, hogy a pótmagánvádló, illetve a pótmagánvádló jogi képviselője esetében a Be.-nek a tanúként kihallgatásra, valamint a tanú vallomástételére vonatkozó rendelkezései betartásával kell eljárni.

5. A kifejtettek nyomán - amint arra az indítványozó is hivatkozott-változatlanul helytálló a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma 4/2007. BKv. számú véleményében a Be. 53. §-ához fűzött (Bírósági Határozatok 2007. évi 8. számában közzétett) jogértelmezés.

A Be. 494. § (5) bekezdése alapján az ugyancsak vádlói jogokat gyakorló magánvádlóként fellépő sértett tanúként hallgatható ki. A magánvádló eljárásjogi helyzete - az adott elvi kérdés szempontjából - a pótmagánvádlóéval egyező. Kétségtelen, hogy a Be. a pótmagánvádló tanúkénti kihallgatása lehetőségére vonatkozóan ilyen kifejezett rendelkezést nem tartalmaz. Ennek hiánya azonban szintén nem értelmezhető akként, hogy a pótmagánvádlóként fellépő sértett az ügyben tanúként nem hallgatható ki, illetve a tanúként kihallgatott sértett pótmagánvádlóként nem léphet fel.

V. Ekként a Legfelsőbb Bíróság Büntető Jogegységi Tanácsa - a Be. 443. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján - a jogegységi indítványnak helyt adott és a jogegységi eljárás tárgyául szolgáló, illetve azzal szorosan összefüggő elvi kérdésben a rendelkező rész szerint határozott.

A jogegységi tanács a határozatát - a Bszi. 32. §-ának (4) bekezdése, illetve a Be. 445. §-ának (2) bekezdése alapján - a Magyar Közlönyben közzé teszi.

Budapest, 2009. október 12.

Dr. Baka András s. k.,

a jogegységi tanács elnöke

Dr. Márki Zoltán s. k.,

előadó bíró

Dr. Schäfer Annamária s. k.,

bíró

Dr. Akácz József s. k.,

bíró

Dr. Belegi József s. k.,

bíró