AVI 1998.3.33 Az ügyvédi munkadíj megállapításának szabályai az adóperek esetén [12/1991. (IX. 29.) IM r. 1. § b) pont].

A per adatai szerint az APEH megyei igazgatósága mint elsőfokú hatóság 1994. augusztus hónapra vonatkozóan ellenőrzést végzett és az 1995. március 16-án kelt határozatával 127 384 000 Ft adóhiány és 25 942 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest, miután az a szervezet, amelytől a felperes az árut vásárolta, nem tekinthető adóalanynak. Fellebbezés folytán az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az indokolásban megállapította, hogy a felperes által megjelölt cég a társasági szerződésben megjelölt székhelyen nem található, levelezési címén nem tudnak róla, vagyis a felperes nem létező céget tüntetett fel az adóhatósághoz eljuttatott 16 654 000 Ft áfa-visszaigénylési kérelmében.

A felperes az 1995. július 6-án kelt keresetével kérte az alperesi határozat megváltoztatását és annak megállapítását, hogy őt nem terheli adóhiány. A kereset indokaként előadta, hogy nem fogadható el az alperes azon előadása, miszerint a számlák nem hitelesek, nem felelnek meg a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 84. §-ának (2) bekezdésében foglaltaknak, ezért nem volt jogosult a felperes az áfa visszaigénylésére. Álláspontja szerint az áfa-törvény 32. §-ának (1) bekezdésében és 35. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján jogosan igényelte vissza a számlákon feltüntetett általános forgalmi adót.

Az elsőfokú peres eljárás alatt az alperes az 1996. március 19-én kelt határozatával az alperesi másodfokú határozatot módosította oly módon, hogy az elsőfokú határozatot megsemmisítette. Az indokolás szerint az elsőfokú adóhatóság az 1994. augusztus hónapra vonatkozóan 1994. október 19-én végzett ellenőrzése hiányosságot nem tárt fel a felperesnél. Az ezt követően ugyancsak az 1994. augusztus hónapra vonatkozó kiegészítő vizsgálat már tett elmarasztaló megállapításokat. Ez az eljárás jogszabályba ütközik. Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 54. §-ának (1) bekezdése ugyanis kimondja, hogy az adóhatóság az ellenőrzéssel lezárt időszakot - a törvényben meghatározott kivételektől eltekintve - újból nem vizsgálhatja felül. Jelen esetben ezen garanciális szabály nem került betartásra.

A felperes az 1996. április 15-én kelt beadványában bejelentette, hogy az alperes időközben módosította a keresettel támadott határozatot, illetve az elsőfokú határozatot megsemmisítette, ezért kérte a pert megszüntetni, egyben a jogi képviselő munkadíját megállapítani.

A városi bíróság 1996. március 29-én kelt végzésével a pert a Pp. 337. §-ának (2) bekezdése alapján megszüntette, egyben az alperest 10 000 Ft perköltség felperes részére való megfizetésére kötelezte.

A felperes 8. sorszámú fellebbezésében kérte az elsőfokú bíróság végzésének a megváltoztatását és a perköltség összegének az ügyérték 1,5%-ára, vagyis 2 299 890 Ft-ra való felemelését. A fellebbezés indokaként előadta, hogy összesen 153 326 000 Ft megfizetésére kötelezte az alperes a felperest az utóbb megsemmisített határozatával, ezért a 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet 1. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint a pertárgyértéket figyelembe véve a munkadíj 7 666 300 Ft-ot érhetne el. Ehhez képest az elsőfokú bíróság méltánytalanul alacsony összegben állapította meg a perköltség összegét.

A megyei bíróság 1996. június 25-én kelt végzésével az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és a felperes részére fizetendő elsőfokú perköltség összegét 50 000 Ft-ra felemelte. Az indokolásban hivatkozott a 12/1991. (IX. 29.) IM számú rendeletre, amely széles körű mérlegelési lehetőséget biztosít a bíróság számára. E mérlegelési jogkörben eljárva a perérték és a felperesi jogi képviselő által végzett tevékenység figyelembevételével állapította meg a perköltség összegét.

A felperes a módosított Pp. 270. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján 8. sorszám alatt felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a megyei bíróság jogerős végzése ellen.

Ebben a Pp. 272. §-ának (2) bekezdése alapján kérte a végzés megváltoztatását, mert az jogszabálysértő. Kérte továbbá az alperes által fizetendő perköltség összegét 800 000 Ft-ban megállapítani.

A Legfelsőbb Bíróság Pfv.X.22.405/1995. számú határozatára hivatkozással a jogszabálysértést a következőkben jelölte meg;

a) A bíróság jogszabálysértően alacsony összegben állapította meg a perköltséget, mert annak mértéke a perérték alig több mint 0,3 ezreléke. Ezzel megsértette a 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet 1. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglaltakat.

b) A bíróság a perértéket nem vette figyelembe a perköltség megállapításánál.

c) A jogi képviselő az államigazgatási szakban komoly jogszabály-feltárási és jogértelmezési munkát végzett, a kereset is olyan jogi érveket tartalmazott, amely az alperest a határozat visszavonására késztette. A perköltség összegének megállapításánál a bíróság azonban erre sem volt figyelemmel.

Az alperes az 5. sorszámú ellenkérelmében a jogerős végzés hatályában való fenntartását kérte.