BH 2001.2.65 I. A kórház kártérítési felelősséggel tartozik, ha a tárgyilagos, részletes, körültekintő és a valóságnak megfelelő tájékoztatást a betegnek nem adják meg.

II. A betegnek a kórházba való felvétele során adott, a kivizsgálásba, kezelésbe és műtétbe beleegyező nyilatkozata önmagában nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a beteg a műtét előtti megfelelő tájékoztatást megkapta [1972. évi II. tv 45. § (1) bek., 47. § (3) bek., 15/1972. (VIII. 5.) EüM r. 83. § (1) bek., 87. § (2) bek.].

A felperest 1991. november 1-jén vette fel az alperes idegsebészeti osztálya kivizsgálás, illetőleg a nyaki gerinc problémájának esetleges műtéti megoldása végett. A CT-vizsgálat 1991. november 7-én volt, majd november 13-án megtörtént a nyaki gerincműtét is. Ez alkalommal "hátsó feltárásból laminectomiát" végeztek. A műtét alkalmával gerincvelő-károsodás következett be. A felperes állapota rosszabbodott, ezért másnap reoperációt hajtottak végre. A műtét következtében a felperes egészségkárosodása teljes mértékűvé vált.

A felperes keresetében kártérítés megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Azt állította, hogy orvosai a műtét várható szövődményeiről nem tájékoztatták, csupán azt állították, hogy az állapota ennél jobb lesz. Ezért nem volt abban a helyzetben, hogy a kockázat ismeretében döntse el, vállalja-e az adott beavatkozást.

Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította: az alperes kártérítési felelőssége fennáll abban, hogy a felperesnek - a rajta 1991. november 13-án végrehajtott nyaki gerincműtét folytán - olyan mértékű gerincvelő-károsodása következett be, amellyel okozati összefüggésben a műtét előtti 67%-os mértékű rokkantsági foknak megfelelő egészségi állapota 100%-os mértékűre súlyosbodott.

A közbenső ítélet indokolása szerint az alperes még a felvétel napján, lényegében a műtétet megelőző vizsgálatok megkezdése előtt íratott alá a felperessel egy teljesen általános szövegű hozzájáruló nyilatkozatot, amelynek tartalmából nem állapítható meg, hogy a tájékoztatás, illetőleg felvilágosításadás mire terjed ki, milyen körű és mélységű volt. Az alperesnek a korábban hatályban volt, az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény (a továbbiakban: Eü. tv) 45. §-ának (1) bekezdése, 47. §-ának (3) bekezdése és a törvény végrehajtására kiadott, az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvénynek a gyógyító-megelőző ellátásra vonatkozó rendelkezései végrehajtásáról szóló 15/1972. (VIII. 5.) EüM rendelet (a továbbiakban: R.) 83. §-ának (1) bekezdéséből következően tájékoztatnia kellett volna a felperest arról, hogy a műtéttel esetenként - egy-három százalékos gyakorisággal - együttjáró szövődmény lehet az ideg- és gerincvelő-károsodás, amely a beteg állapotát lényegesen súlyosbítja. Az alperes nem bizonyította, hogy erről a lehetséges szövődményről - amely olyan súlyú károsodáshoz vezethet, amelyről a betegnek mindenképpen tudomást kell szereznie - a felperest tájékoztatta. Ezért a felperes a tájékoztatás hiányában nem volt abban a helyzetben, hogy eldöntse: vállalja-e a kockázatok ismeretében a műtétet vagy ahhoz nem járul hozzá.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta.

A jogerős közbenső ítélet felülvizsgálatát az alperes kérte. A jogszabálysértést a közbenső ítélet megalapozatlanságában, a bizonyítékok téves mérlegelésében jelölte meg. Álláspontja szerint az általa elvégzett műtét és a felperes egészségromlása között az okozati összefüggés nem áll fenn, mert szakmai szabályt nem sértett, ezt a bíróság maga sem állapította meg. A felperes a műtéthez hozzájárult, a bíróság nem adta indokát annak, hogy még milyen tájékoztatást kellett volna nyújtania a felperes részére. Utalt arra, hogy a felperes eredeti keresetlevelében nem is a tájékoztatási kötelezettség elmulasztására hivatkozott, tehát a bíróságok az alperes kártérítési felelősségét erre nem alapíthatták. Álláspontja szerint a bíróságok az egészségromlás mértékét nem állapíthatták volna meg, mert ezt senki nem kérte, és a rokkantság fokának megállapítására csak a társadalombiztosítási szervek jogosultak.

A felperes ellenkérelmében a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartását kérte.