BH+ 2014.12.534 Cselekvőképességet általánosan korlátozó gondnokság alá helyezésnek a felülvizsgálat során egyes ügycsoportokban való fenntartása és választójogról történő kizárás mellőzése [1959. évi IV. tv. 14. § (4) bek.].

A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a Bíróság 2008. szeptember 17. napján jogerős ítéletével az alperest a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezte általános jelleggel. A kötelező felülvizsgálat legkésőbbi időpontját az ítélet jogerőre emelkedését követő 3 évben határozta meg.

A felperes cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyezés felülvizsgálata iránt előterjesztett keresetében a cselekvőképességet általános jelleggel korlátozó gondnokság fenntartását kérte az alperes vonatkozásában. Arra hivatkozott, hogy az alperes gondnokával nem hajlandó együttműködni, egyes iratok átvételére sem hajlandó, továbbá számos feljelentéssel él olyan személyekkel szemben, akik nem akaratával egyezően cselekszenek, így a gondnokság alá helyezés fenntartása továbbra is szükséges és indokolt.

Az alperes, valamint ügygondnoka a gondnokság alá helyezés megszüntetését kérte.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével az általános jelleggel elrendelt cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezést fenntartotta és az alperes választójogból való kizárását megszüntette. A kötelező felülvizsgálat legkésőbbi időpontját az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 4 évben jelölte meg.

Az ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az alperes mindennapi teendőit önállóan, egyedül végzi, önmagát ellátja, otthonát rendben tartja, bevásárol, nyugdíját maga kezeli, beosztja, a közüzemi számlákat maga rendezi. Utalt azonban arra is, hogy az alperes állapotában a gondnokság alá helyezést követő 3 évben javulás nem következett be és kezelés nélkül állapotában kedvező változás nem is - sőt esetlegesen romlás - várható, az alperesnél egyébként a betegségbelátás teljes hiánya tapasztalható. Kiemelte, hogy az alperes továbbra is olyan üldöztetéses téveszmék rendszerében él, melyek szerint ellene különböző személyek, hatóságok összefogtak, e személyek és a hatóságok ellen sorozatos feljelentésekkel él, hangoztatja továbbá, hogy mindenki ellene dolgozik, a szakembereket, a hatóságokat, az orvosokat mindenki befolyásolja. Kifejtette azt is, hogy az alperes beszűkült, a fent említett téveszmék következtében rokonaival, ismerőseivel kapcsolatot nem tart. Mindezek alapján a cselekvőképességet korlátozó gondnokság fenntartását látta indokoltnak.

A kirendelt orvosszakértő véleményével egybehangzóan úgy ítélte meg, hogy az alperes választójogból való kizárása a mindennapi élet dolgaiban való tájékozottságára tekintettel mellőzhető.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezéssel élt.

Az alperes írásban előterjesztett és a tárgyaláson fenntartott fellebbezésében előadta, hogy nem fogadja el az elsőfokú bíróság döntését, mivel állapotánál fogva nem szorul gondnokságra. Hangsúlyozta továbbá, hogy a közelmúltban, gépjárművezetői engedélyének felülbírálata alkalmával végzett orvosi vizsgálat eredményeként a szakorvos nem látott olyan problémát, amely a járművezetésre alkalmasságát megkérdőjelezné, így nem elfogadható számára a bíróság által beszerzett szakértői vélemény megállapítása, annál is inkább, mert az eljárás során beszerzett szakértői vélemények egymásra épültek, valamint olyan orvosoktól, szakemberektől származnak, akik vélhetően az adott véleményt más személyek befolyásolására tették. Az alperes hivatkozott arra is, hogy orvosi kezelés alatt jelenleg nem áll, azonban arra nincs is szüksége.

A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.

A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az alperes gondnokság alá helyezését akként módosította, hogy az alperes cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezése annak általános jellege helyett csak a hatósági eljárások kezdeményezésére és hatósági eljárások során való jognyilatkozatok tételére, és az egészségügyi ellátással, gyógykezelésével összefüggő jogok és kötelezettségek gyakorlására terjed ki, egyebekben pedig az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

Az alperes fellebbezését részben alaposnak ítélő döntését azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítást lefolytatta, amelynek során az alperest személyesen meghallgatta, elmeorvos szakértői véleményt szerzett be, valamint tanúbizonyítást vett fel.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a másodfokú bíróság is helytállónak tekintette, figyelemmel arra, hogy az alperes paranoid személyiségzavara változatlanul fennáll, amely elmebetegségnek minősül. Valamennyi bizonyítékot értékelve a másodfokú bíróság azonban az elsőfokú bíróságtól részben eltérő álláspontra helyezkedett a gondnokság alá helyezés korlátozását illetően. Az alperes orvosi kezelésben nem részesül, betegségbelátása teljes mértékben hiányzik. A másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal egyezően aggálytalannak ítélte a beszerzett orvosszakértői véleményt, mely szerint az alperes másokkal szemben ellenséges, saját igazáról megingathatatlanul meg van győződve, azonban aki nem az ő álláspontját fogadja el, részéről "leírásra" kerül.

Az elsőfokú bíróság megítélésével egyezően az orvosszakértő is a cselekvőképességet általános jelleggel korlátozó gondnokság alá helyezésének fenntartását javasolta, tekintettel arra, hogy az alperes magatartása alapján további konfliktushelyzetek várhatók. A bíróság által kihallgatott H. M. tanú, az alperes gondnoka úgy nyilatkozott, hogy az alperessel való gondnoki együttműködés alapvetően formális jellegű, a nyugdíj átvételére korlátozódik, a közte és az alperes között fennálló konfliktus az alperes által kezdeményezni kívánt hatósági eljárásokban való együttműködési készség kapcsán merül fel.

A másodfokú bíróság elsősorban arra volt figyelemmel, hogy az alperes által kezdeményezett nagy számú hatósági eljárás az általa ellenségesnek tekintett személyekkel fennálló konfliktusokra vezethető vissza. A konfliktushelyzetek alanyai alapvetően az alperes szomszédai köréből kerülnek ki, akik ellen valós vagy vélt sérelmeit túlértékelve az alperes sorozatos feljelentésekkel él, valamint más hatósági eljárásokat kezdeményez. Mindezek alapján kétségtelenül megállapítható, hogy az alperes a továbbiakban is kontrollra és segítségre szorul a hatósági eljárások kezdeményezésével, valamint a hatósági eljárások során való jognyilatkozatok tételével összefüggésben.

A másodfokú bíróság értékelte azonban azt, hogy az alperes a mindennapok szintjén a gondnok közreműködését, segítségét nem igényli, életvezetése önálló, stabil. Mindezt a felperes másodfokú eljárásban tett nyilatkozata is alátámasztja, mely szerint az alperes gondnokkal való együttműködése a nyugdíj alperes részére történő átadására szorítkozik, a hatósági eljárások kezdeményezését leszámítva, egyéb területen segítségre nem szorul. A szakértői vélemény is tartalmazza, hogy az alperesnél nem az intellektuális képesség hiánya indokolja a gondnokság alá helyezés fenntartását, hanem a kóros gondolkodás, a különböző történetek kóros értékelése és az ez irányban kialakított téves gondolatok hálózatai, sokrétűsége.