18/2020. (V. 29.) BVOP utasítás

a fogvatartotti krízisek, öngyilkossági kísérletek és önártalmak megelőzéséről

A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 23. § (4) bekezdés c) pontja alapján - figyelemmel a fogvatartottak öngyilkossági kísérletei megelőzésének és kezelésének módszereiről szóló 11/2010. (III. 26.) IRM utasítás rendelkezéseire, tekintettel a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvényre, valamint a szabadságvesztés, az elzárás, az előzetes letartóztatás és a rendbírság helyébe lépő elzárás végrehajtásának részletes szabályairól szóló 16/2014. (XII. 19.) IM rendeletre - az alábbi utasítást adom ki:

I. ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. Az utasítás hatálya a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságára, valamennyi büntetés-végrehajtási intézetre, intézményre (a továbbiakban: bv. intézet), valamint a fogvatartottak kötelező foglalkoztatására létrehozott gazdasági társaságokra terjed ki (a továbbiakban együtt: bv. szervek).

1/A. Az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet (a továbbiakban: IMEI) főigazgatója - a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága Egészségügyi Főosztály főosztályvezetőjének egyetértésével - az IMEI pszichiátriai rehabilitációs osztályain elhelyezett fogvatartottak kríziseivel, öngyilkossági kísérleteivel és az önártalmak megelőzésével kapcsolatos speciális feladatok tekintetében jelen utasításban foglaltaktól eltérően rendelkezhet.[1]

II. ALAPELVEK

2. A fogvatartás teljes időtartama alatt kiemelt figyelmet kell fordítani az egyén pszichés teherbíró képességét jelentősen meghaladó állapotok és események (a továbbiakban: krízisveszély) megelőzésére és kezelésére. A veszélyeztető körülmények vagy azok előjeleinek észlelésekor mérlegelni kell, hogy fennáll-e valamely pszichológiai vagy pszichiátriai, pszichoaktív szerhasználattal összefüggő, magánéleti, közösségi-beilleszkedési, fogvatartási vagy más pszichoszociális probléma.

3. A pszichológiai egyensúlyvesztés jeleinek észlelésekor vagy annak hangoztatásakor haladéktalanul intézkedni kell a fogvatartott büntetés-végrehajtási orvosa általi (a továbbiakban: orvos) vizsgálatára, valamint az orvos javaslatára a további szakirányú vizsgálatára. Az orvosi ellátást, kezelést, egészségügyi intézményből elbocsájtást, illetve a bv. intézetbe visszaszállítást követő további elhelyezés, foglalkoztatás, valamint a fogvatartottra vonatkozó intézkedés végrehajtása során a krízismegelőzés céljának figyelembevételével kell eljárni.

4. A krízis lehetőségére utaló adatokkal rendelkező fogvatartott egészségügyi, reintegrációs és pszichológusi befogadása soron kívül történik meg.

5. Az őrizetből befogadott személy esetében tájékoztatást kell kérni az átkísérést végző személytől vagy az őrizetet végrehajtó fogda vezetőjétől, illetve szükség esetén a büntetés-végrehajtási törvényességi felügyeletet ellátó ügyésztől a fogvatartott megismert magatartási jellemzőiről, az esetlegesen ismert önkárosító/önártó (olyan szándékos cselekmény, amelynek célja valamely sérülés vagy ártalom kiváltása vágás, szúrás, önmérgezés, égés, forrázás, leugrás stb. következtében) vagy öngyilkossági cselekményeiről (az élet kioltásának szándékával kísért önártó cselekmény), valamint az őrizetet indokoló cselekményről. A krízis fennállásának lehetőségéről szóló információról az egészségügyi szakterület számára történő szóbeli jelentést követően feljegyzés készül.

6. Az orvos, valamint a fogvatartási pszichológus (a továbbiakban: pszichológus) a szakmai megítélése alapján javaslatot tehet a fogvatartási és a biztonsági szakterületeknek a fogvatartott további elhelyezésére és egyéni kezelésére vonatkozóan.[2]

7. A prevenció érdekében alkalmazni kell a fogvatartott munkáltatásában, oktatásában és képzésében, a kulturális és szabadidős programokba bevonásban rejlő, továbbá a veszélyeztetett fogvatartott erre vonatkozó együttműködési készsége függvényében a sajátos kezelési igényű fogvatartottak speciális részlegein elérhető lehetőségeket.

8. Kóros elmeállapot gyanúja esetén a bv. intézet a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bv. tv.) 110. § (2) bekezdése szerint intézkedik az elítélt IMEI-ben történő pszichiátriai kivizsgálása érdekében.[3]

9. A fogvatartottakkal közvetlenül foglalkozó személyi állománynak (reintegrációs tiszt, körletfelügyelő, munkáltatási felügyelő) - az alapfeladataival összefüggően - figyelemmel kell kísérnie:

a) a bv. intézeten kívüli kapcsolati eseményeket (haláleset, válás, egészségi probléma, gyermek születése stb.);

b) a kapcsolattartásban mutatkozó változásokat;

c) a büntető- vagy más hatósági eljárási folyamatok alakulását;

d) a zártintézeti közösségi kapcsolatokat és konfliktusokat;

e) a fogvatartottak pszichés állapotában mutatkozó változásokat;

f) a munkateljesítmény esetleges romlását;

g) a fogvatartott hangulati változásait.

10. A megelőzés érdekében a szakterületek, valamint a bv. szervek közötti hatékony információátadás és együttműködés támogatására a veszélyeztetett fogvatartottakról az elektronikus fogvatartotti nyilvántartásban nyilvántartást (a továbbiakban: Nyilvántartás) kell vezetni.[4]

III. A VESZÉLYEZTETETT FOGVATARTOTTAK NYILVÁNTARTÁSA

11. A Nyilvántartás azokat a fogvatartottakat tartalmazza, akik esetében az előzményeik ismeretében a megelőző intézkedések mellett is alapos okkal számítani lehet öngyilkosságra vagy más önártalom/önkárosítás megjelenésére, pszichoaktív szerhasználatból eredő magatartási zavarra vagy fiziológiai krízisre, hátrányos közösségi helyzetükből eredő pszichés- vagy alkalmazkodási-magatartási krízis kialakulására. A Nyilvántartás alkalmazása nem helyettesíti, nem váltja ki a további szakszerű fogvatartási, illetve egészségügyipszichológiai intézkedéseket és ellátásokat, azonban támogatja a bv. szerv működését az egyéni problémákhoz való egységes és következetes hozzáállásban. Ennek érdekében a fogvatartottakkal közvetlenül foglalkozó szakterületek dolgozói naponta nyomon követik a Nyilvántartás adataiban bekövetkező változásokat.[5]

12. Az öngyilkosság vagy önártalom/önkárosítás közötti különbség, továbbá ezek súlyosságának vagy jellegének megállapítása pszichiátriai vagy klinikai szakpszichológusi kompetencia, amelyet az orvos és a pszichológus alapos kikérdezés alapján véleményben azonosít. Egy cselekmény öngyilkossági kísérletként meghatározása esetén meg kell győződni arról, hogy a cselekmény együtt járt-e az élet kioltásának szándékával.

13. A megfelelő bánásmód megválasztását nehezíti az a fogalomhasználat, amely az "öngyilkossági" vagy "szuicid" kifejezést az önártalmak (önsértés, önmérgezés stb.) széles körű eseteire alkalmazza. Az önártalomra/önkárosításra, illetve öngyilkosságra vonatkozó kifejezések más-más személyek számára eltérő jelentéssel bírhatnak, ezért a nem orvosi vagy nem pszichológiai szakterület képviselője kizárólag az elmondott cselekményt (idő, helyszín, cselekmény leírása, cselekményt követő események) rögzíti, a cselekmény (öngyilkosság vagy önártalom/ önkárosítás) minősítése nélkül.

14. A fogvatartott mindaddig szerepel a Nyilvántartásban, amíg veszélyeztetettsége - "magas öngyilkossági kockázatú fogvatartottak" esetében lehetőség szerint pszichiátriai vagy klinikai szakpszichológusi vélemény álláspontja alapján - fennáll. A megelőzéshez a biztonsági, a reintegrációs, az egészségügyi, a pszichológiai, a lelkészi és a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelői (a továbbiakban: bv. pártfogó felügyelő) szakterületek kiemelt együttműködése szükséges.

15. A fogvatartott Nyilvántartásba vételét a pszichológus, továbbá a fogvatartási szakterület vezetője, az egészségügyi szakterület személyzete - szakmai megítélésük alapján akár előzetes egyeztetés nélkül is - elvégezheti. Egyeztetés hiányában azonban erről egymást soron kívül értesíteniük kell.[6]

16. A Nyilvántartás alcsoportjai:

a) magas öngyilkossági kockázatú fogvatartottak;

b) önkárosító fogvatartottak;

c) pszichoaktív szerhasználat szempontjából magas kockázatú fogvatartottak;

d) bántalmazás szempontjából magas kockázatú fogvatartottak;

e) hosszú ítélettartam miatt labilis fogvatartottak;

f) egyéb okból veszélyeztetett fogvatartottak.

17. A fogvatartottat mindaddig szerepeltetni kell a "magas öngyilkossági kockázatú fogvatartottak", a "pszichoaktív szerhasználat szempontjából magas kockázatú fogvatartottak", illetve a "bántalmazás szempontjából magas kockázatú fogvatartottak" alcsoportjában, amíg a Prediktív Mérőeszköz szerinti összesített fogvatartási kockázat a megfelelő vonatkozásban magas értékű.

18. A "magas öngyilkossági kockázatú fogvatartottak" alcsoportjába kell besorolni a fogvatartottat abban az esetben is, ha jelenleg az élet kioltásának indítéka vagy terve nem mutatkozik, azonban a korábbi öngyilkossága vagy súlyos önártalommal/önsértéssel járó cselekménye ismeretében valószínűsíthető, hogy ezeket a késztetéseket negatív hatások továbbra is kiválthatják.

19. A "magas öngyilkossági kockázatú fogvatartottak" alcsoportjában mindaddig szerepel a fogvatartott, amíg öngyilkossági veszélyeztetettsége pszichiátriai vagy klinikai pszichológiai vélemény alapján a továbbiakban nem valószínűsíthető. A Nyilvántartásnak ebből az alcsoportjából a fogvatartott nem törölhető, hanem a pszichés feszültség enyhülése után adatait további mérlegelés nélkül az "önkárosító fogvatartottak" vagy az "egyéb okból veszélyeztetett fogvatartottak" alcsoportjába kell átvezetni. A Nyilvántartásból történő végleges törlés csak az ezt követő legalább hat hónapos utánkövetés és ellenőrző pszichiátriai vagy klinikai pszichológiai vizsgálat után lehetséges.

20. Az "önkárosító fogvatartottak" alcsoportban kell nyilvántartani a fogvatartottat, amennyiben a múltban bekövetkezett jelentős egészségi ártalommal járó önkárosító/önártó cselekménye és/vagy aktuális hangulati állapota alapján a megismétlődés lehetősége fennáll. A visszatérő, azonban jelentős egészségi kockázattal nem járó önsértés/önártalom önmagában nem indokolja a Nyilvántartásba felvételt. A Nyilvántartás szempontjából nem minősül önkárosítónak az a fogvatartott, aki egyszeri vagy visszatérően mutatkozó, de nem súlyos kimenetelű cselekményét valamely helyzet megoldásának reményében alkalmazza, és a helyzet rendeződésével az önkárosító cselekmény megismétlődése általában nem várható.

21. A "pszichoaktív szerhasználat szempontjából magas kockázatú fogvatartottak" alcsoportban kell nyilvántartani a fogvatartottat, amennyiben a pszichoaktív szerhasználattal összefüggésben egészségi, biztonsági, valamint fogvatartási kockázatai kifejezettek: a pszichoaktív szerhasználat pszichés és viselkedéses jegyei a közelmúltban egyértelműen megállapíthatók voltak, vagy emiatt egészségügyi ellátására kellett intézkedni, és fokozott figyelemmel követése indokolt.

22. A "bántalmazás szempontjából magas kockázatú fogvatartottak" alcsoportban kell nyilvántartani a fogvatartottat, amennyiben közösségi beilleszkedése, életkora, egészségi vagy pszichés állapota, bűncselekménye vagy személyiségvonásainak jellege miatt bántalmazás elszenvedője lehet, vagy valamely visszaélés, bűncselekmény áldozatává válhat.

23. A "hosszú ítélettartam miatt labilis fogvatartottak" alcsoportban kell nyilvántartani a fogvatartottat, amennyiben krízislehetősége elsősorban a hosszú vagy várhatóan hosszú ítélet kritikusan negatív megéléséből származik.

24. A Nyilvántartás lehetőséget ad az "egyéb okból veszélyeztetett fogvatartottak" alcsoportjába történő besorolására, amelynek alkalmazását külön indokolni kell.

25. A veszélyeztetettség gyanúja esetében a probléma jobb megértéséig a fogvatartott átmenetileg is szerepeltethető a Nyilvántartás megfelelő alcsoportjában.

26. A Nyilvántartásban a fogvatartott egyszerre egy alcsoportban szerepeltethető. A problémák halmozott fennállása esetén a fogvatartott legsúlyozottabb és leghatékonyabb védelmét biztosító besorolás alkalmazásával kell eljárni.

27. A Nyilvántartásban szereplő fogvatartottak esetszámát a személyi állományi erőforrásokat és a teljes végrehajthatóságot is mérlegelve optimalizáltan kell kezelni. Kerülni kell a nem kellően megalapozott Nyilvántartásban rögzítést.

28. Többletinformációs bejegyzésben szereplő vagy a fogvatartott előéletében szereplő öngyilkosságra vonatkozó adat önmagában nem alapozza meg a fogvatartott Nyilvántartásban szerepeltetését.

29. A Nyilvántartásban szereplő fogvatartott kérelmét, ügyeinek intézését fokozott körültekintéssel kell végrehajtani.

IV. A KRÍZISMEGELŐZŐ BIZOTTSÁG ÉS ANNAK FELADATAI

30. A fogvatartást végrehajtó bv. szervekben objektumonként önállóan, állandó tagságú bizottság működik (a továbbiakban: Bizottság). A Bizottság dönt a Nyilvántartás adatainak módosításáról, fenntartásáról vagy törléséről. A Bizottság vezetője javaslatot tesz vagy utasítást ad a reintegrációs tiszt számára a Nyilvántartásban szereplő fogvatartott elhelyezésére, egyéni kezelése vonatkozásában. A Bizottság vezetője a fogvatartási szakterület vezetője, további tagjai:[7]

a) a biztonsági szakterület vezetője,

b) az egészségügyi szakterület kijelölt tagja,

c) a pszichológus.

31. A Bizottság munkájában további szakterület képviselője is részt vehet (pl. reintegrációs tiszt, lelkész, bv. pártfogó felügyelő).

32. A Bizottság tagjai legalább hetente egy alkalommal egyeztetnek, azonban a bizottsági egyeztetésen kívüli módosításról haladéktalanul értesítik egymást. A Bizottság ülése a Befogadási és Fogvatartási Bizottság ülésével összevonható.

33. A Bizottság szakmai feladatai:

a) a Nyilvántartásban szereplő információk egyeztetése;

b) a fogvatartott Nyilvántartásba felvezetése;

c) javaslattétel fogvatartottra vonatkozó intézkedésre;

d) szükség esetén egyéni kezelési utasítási tervezet kidolgozása;

e) a Nyilvántartás adatainak aktualizálása, módosítása;

f) adat Nyilvántartásból törlésének szakmai megvitatása, végrehajtása.

34. A "magas öngyilkossági kockázatú fogvatartottak" aktuális hangulati állapotára vonatkozó ismereteket a bizottsági üléseken minden alkalommal értékelni kell.

35. Az IMEI-ből a bv. intézetbe visszaszállított fogvatartottról készült orvosi és/vagy pszichológiai véleményben foglalt javaslatot a Bizottságnak hangsúlyozottan mérlegelnie kell.

V. AZ IMEI-RE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK

36. Az IMEI Neuropszichiátriai Osztályán (a továbbiakban: IMEI NPO) a Bizottság vezetője az osztályvezető főorvos. A Bizottság tagjai az arra kijelölt pszichológus és reintegrációs tiszt, az osztály főápolója, illetve a biztonsági és pszichopedagógia osztályvezető, akadályoztatása esetén az erre kijelölt biztonsági alosztályvezető. Öngyilkossági veszélyeztetettség esetén az osztályvezető orvos a Bizottság tagjainak javaslatára rendelkezik az orvosi és biztonsági szempontból szükséges intézkedések megtételére.[8]

37. Az IMEI NPO-ra beutaltak esetében az arra kijelölt pszichológus a Nyilvántartást naponta felülvizsgálja. A felülvizsgálatot a Bizottság vezetője hagyja jóvá. A Nyilvántartást a Bizottság tagjainak, illetve az osztály főápolójának, a napi szolgálatot ellátó biztonsági felügyelőnek is kötelessége megismerni és azt aláírásával igazolni.

38. A bv. intézetbe visszaszállítást megelőzően az IMEI arra kijelölt pszichológusa az öngyilkossági veszélyeztetettség tényéről legkésőbb az átszállítást megelőző munkanapon tájékoztatja a fogadó bv. intézet pszichológusát.

VI. AZ EGÉSZSÉGÜGYI SZAKTERÜLET FELADATAI

39. A fogvatartott egészségügyi befogadása során az orvos és az egészségügyi szakdolgozó kötelessége - a kompetencia szinteknek megfelelően - az egészségügyi dokumentációban rögzíteni a fogvatartott:

a) korábbi öngyilkossági cselekményeire vonatkozó részletes adatait;

b) pszichiátriai megbetegedéseit és előtörténetét.

40. Amennyiben a fogvatartott a befogadás során súlyos pszichés egyensúlyvesztés vagy öngyilkossági veszélyeztetettség jeleit mutatja, az orvosnak a fogvatartott állapotától függően pszichiátriai szakrendelésre, pszichiátriai osztályra vagy az IMEI-be kell beutalnia.

41. Amennyiben az egészségügyi befogadást végző orvos és az egészségügyi szakdolgozó a jelen fogvatartás biztonsága és rendje szempontjából kiemelt jelentőségű előzményi adatról szerez tudomást, javaslatot tesz azok Fogvatartotti nyilvántartás "Többletinformáció" rovatában való rögzítésére.

42. Kiemelt jelentőségű adat, különösen:

a) a több öngyilkossági cselekmény az élettörténetben;

b) a súlyos egészségi következményű, életveszéllyel járó cselekmény;

c) az elmúlt két évben, illetve a közelmúltban bekövetkezett öngyilkossági cselekmény;

d) nagyfokú indulati potenciál;

e) az ítélőképességet jelentősen befolyásoló megbetegedés;

f) a pszichoaktív szerhasználat, illetve alkoholbetegség;

g) az elvonásos állapot.

43. Az orvos megszervezi a fogvatartott megfelelő szakorvosi vizsgálaton való megjelenését, felügyeli a gyógyszeres terápiát.

44. A Bv. tv. 169. § (6) bekezdésének felhatalmazása alapján az orvos és a pszichológus egymástól függetlenül valamennyi fogvatartott esetében önálló írásbeli javaslattal élhet az elkülönítés, magánelzárás, illetve egyszemélyes (magánzárkás) elhelyezés megszakítására, amennyiben ezt szakmai szempontból indokoltnak ítéli.

45. A bántalmazás szempontjából veszélyeztetett fogvatartottat az esetleges sérülések felderítése érdekében az orvos havonta egy alkalommal megvizsgálja, mely vizsgálatnak ki kell terjednie a külsérelmi nyomok felderítésére vagy azok kizárására.

46. Az egészségügyi szakterület az állomány fogvatartottakkal közvetlenül foglalkozó tagjai számára tartott oktatásainak tematikájában szerepelteti az önkárosító/önártó fogvatartott ellátásának módszereit, technikáit, kiemelten az önakasztás, vágott seb, égés, mérgezés, valamint az újraélesztés módszereit.

VII. A PSZICHOLÓGIA SZAKTERÜLET FELADATAI

47. A krízisveszélyes fogvatartottak számára biztosítja a rendszeres állapotkontrollt, illetve a pszichológiai ellátást.

48. A "magas öngyilkossági kockázatú fogvatartottak"-at a probléma szakmai megítélése szerint, de hetente legalább egy alkalommal az elhelyezése szerinti helyszínen felkeresi, vagy tájékozódik hangulati állapota felől, illetve hetente egy alkalommal személyesen meghallgatja, támogatja. Szakmai észrevételei szerint intézkedik, illetve módosítja vagy javaslatot tesz a Nyilvántartás módosítására.

49. A Nyilvántartás további kockázati alcsoportjaiba sorolt fogvatartottat a probléma szakmai megítélése szerint, de havonta legalább egy alkalommal az elhelyezése szerinti helyszínen felkeresi, vagy tájékozódik hangulati állapota felől, valamint havonta egy alkalommal személyesen meghallgatja, támogatja. Szakmai észrevételei szerint intézkedik.

50. A pszichológus a fogvatartási krízishelyzetek lehetséges okairól, aktuális tapasztalatairól a fogvatartottakkal közvetlenül foglalkozó személyi állomány részére évente felkészítő-tájékoztató foglalkozást tart.

VIII. A FOGVATARTÁSI SZAKTERÜLET FELADATAI[9]

51. Kiemelt figyelmet fordít a Nyilvántartásban szereplő fogvatartottra, a zárkaközösség megfelelő összetételére, ellenőrzésére, ügyeinek intézésére a vele kapcsolatos információk értékelése során.[10]

52. A veszélyeztetett fogvatartott fekhelyét - a körletfelügyelővel egyeztetve - úgy jelöli ki, hogy tevékenysége a zárkában betekintéssel könnyen ellenőrizhető legyen.[11]

53. A "magas öngyilkossági kockázatú fogvatartottak" esetében a reintegrációs tiszt zárkalátogatásai során naponta hangulatellenőrzést végez, amelyekről hetente legalább egy alkalommal - változás esetén az elöljárója felé történő jelentéstétellel párhuzamosan haladéktalanul - hangulatjelentést készít. Értékeli a kapcsolattartásból származó adatokat. Veszélyeztető körülmény észlelésekor intézkedik a megelőzés érdekében.[12]

54. A "magas öngyilkossági kockázatú fogvatartott"-at kéthetente - dokumentált formában - egyéni foglalkozás keretében meghallgatja.[13]

55. A 16. pont b)-f) alpontja szerint besorolt fogvatartottat havonta egy alkalommal személyesen meghallgatja, és ezt az elektronikus fogvatartotti rendszerben rögzíti.[14]

56. Támogatja a veszélyeztetett fogvatartott öntevékeny elfoglaltságát.

57. A Nyilvántartásban szereplő fogvatartottak esetében kiemelten mérlegeli a speciális részlegek adta lehetőségeket, valamint a különféle foglalkoztatási, szabadidős, kulturális, lelkészi, pártfogó felügyelői tevékenységek segítő lehetőségeit.

58. A Befogadási és Fogvatartási Bizottságnak a pszichológus álláspontját figyelembe kell vennie az elhelyezés és biztonsági kockázati csoportba besorolás során.

IX. A BIZTONSÁGI SZAKTERÜLET FELADATAI

59. A biztonsági szemle, az átfogó biztonsági vizsgálat, valamint - annak végrehajtási keretei adta lehetőségek szerint -a napi biztonsági ellenőrzés során kiemelt figyelmet kell fordítani az elkövetést elősegítő fizikai adottságok feltárására, megszüntetésére, továbbá az önkárosító/önártó cselekmények elkövetésére alkalmas eszközök (pl. kötél, zsineg, hajlékony kábel, fonál, éles eszköz stb.), valamint kábító- vagy bódítószerek, vegyszerek és engedély nélkül tartott gyógyszer kiszűrésére.

60. A Bv. tv. 150. § (3) bekezdésére hivatkozással a korábban öngyilkosságot megkísérlő vagy a saját testi épsége elleni önkárosító cselekményt elkövető fogvatartott zárkájában - függetlenül attól, hogy az aktuális Nyilvántartásban szerepel-e - a megelőzés érdekében elektronikus megfigyelési eszköz helyezhető el.

61. Magánelzárás, fegyelmi és biztonsági elkülönítés során a korábban öngyilkosságot elkövető vagy saját testi épségét veszélyeztető fogvatartottat - függetlenül attól, hogy az aktuális Nyilvántartásban szerepel-e - elektronikus megfigyelési eszközzel felszerelt zárkában kell elhelyezni.

62. A "magas öngyilkossági kockázatú fogvatartottak" ellenőrzésének gyakoriságát úgy kell meghatározni, hogy az ellenőrzés a fogvatartott számára ne legyen kiszámítható. A "magas öngyilkossági kockázatú fogvatartottak" tevékenységét legalább 60 percenként kell ellenőrizni, illetve egyénileg kell megvizsgálni, hogy szükséges-e az ellenőrzések gyakoribb végrehajtása. Amennyiben a fogvatartott elhelyezésére szolgáló helyiségben a Bv. tv. 150. § (3) bekezdése értelmében elektronikus megfigyelési eszköz nem áll rendelkezésre, az ellenőrzést éjszakai szolgálat során legalább 30 percenként kell végrehajtani. A tevékenység rendszeres ellenőrzése mellett 12 óra alatt legalább 3 soron kívüli ellenőrzést kell végrehajtani.[15]

63. A biztonsági szakterület a "pszichoaktív szerhasználat szempontjából magas kockázatú fogvatartottak" zárkájában ütemezetten biztonsági vizsgálatot tart.[16]

64. A "magas öngyilkossági kockázatú fogvatartottak" a zárkában vagy más helyiségben nem maradhatnak egyedül. E lehetőség esetére a bv. szerv vezetője intézkedésben határozza meg a fogvatartottal kapcsolatos feladatokat.

65. A személyi állomány tagjánál egyedi azonosítóval ellátott vágóeszközt kell rendszeresíteni, amely további sérülés okozása nélkül alkalmas az önakasztás eszközéül használt anyag elvágására. A vágóeszközt a szolgálatban lévő körletfelügyelő vagy a személyi állománynak az a tagja tartja magánál, aki a leghamarabb képes a beavatkozásra.

66. Hivatali időn kívüli befogadás esetén a biztonsági tiszt kikérdezi esetleges öngyilkossági előtörténetéről. Amennyiben felmerül az öngyilkossági veszélyeztetettség, feljegyzést készít, melyet továbbít a Bizottságnak.

67.[17]

68. Ha a hivatali időn kívüli befogadás esetén a fogvatartott pszichés egyensúlyvesztésének jele észlelhető, orvos közreműködésére kell intézkedni. Orvosi ellátást és intézkedést követően, amennyiben az orvosi vélemény szerint a fogvatartott bv. intézetben elhelyezése lehetséges, a biztonsági tiszt a körülmények figyelembevételével meghatározza a fogvatartott további ellenőrzésére vonatkozó feladatokat. A bv. szerv adottságainak megfelelően gondoskodnia kell a fogvatartott társas és/vagy elektronikus megfigyelési eszközzel felszerelt zárkában történő elhelyezéséről. A továbbiakról hivatali időben a Bizottság dönt.

69. Amennyiben a Nyilvántartásban szereplő fogvatartott egyszemélyes elhelyezése válik szükségessé magánelzárás vagy elkülönítés végrehajtására, az elrendelő köteles a Bizottság állásfoglalását kikérni az egyszemélyes elhelyezés végrehajthatóságára vonatkozóan. Ha a Bizottság a fogvatartott egyszemélyes elhelyezését jóváhagyja, úgy a zárka elektronikus megfigyelési eszközzel történő megfigyelését folyamatosan biztosítani kell.

X. ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

70. Ez az utasítás a közzétételét követő napon lép hatályba.

71.[18]

Dr. Tóth Tamás bv. vezérőrnagy s. k.,

országos parancsnok