BH 2007.8.278 I. Nem adóalany az a gazdasági társaság, amelyet a cégnyilvántartásból már töröltek, vele szemben adóigazgatási eljárás sem folytatható.

II. Az adómegfizetésre kötelezhető személy az adózóval szembeni eljárásban nem ügyfél, adófizetésre kötelező határozat csak az eljárásban félként részt vevő személlyel szemben hozható [2003. évi XCII. tv. 35. §, 123. §, 143. §].

Az M. C. Kereskedelmi és Szolgáltató Betéti Társaság (továbbiakban: bt.) 1999. február 23-án jött létre, üzletvezetésre, képviseletre és cégjegyzésre jogosult beltagja a felperes volt.

A bt. végelszámolásának kezdő és befejező időpontja 2002. október 31., végelszámolója a felperes volt. A cégbíróság a bt.-t 2003. február 3-ai hatállyal törölte a cégnyilvántartásból. A bt. a végelszámolás befejezését követően záró adóbevallását - hiánypótlásra történő felhívás ellenére - nem nyújtotta be.

Az adóhatóság a bt.-nél a 2003. június 26-án kelt megbízólevéllel - 1999. március 3-ától december 31-éig, 2000-2001 évekre és 2002 januártól október hónapra terjedő időszakokra - bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést rendelt el. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban az adóhatóság kötelezte a bt.-t 7 126 000 Ft adókülönbözet, 3 514 000 Ft adóbírság, 7 029 000 Ft késedelmi pótlék és 50 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére. Az ellenőrzéssel kapcsolatos megbízólevelet a felperes írta alá, az egyeztetés eredményeként az ellenőrzés jegyzőkönyvében foglaltakat elfogadta, az elsőfokú határozat ellen azonban fellebbezéssel élt.

Az alperes az elsőfokú határozatot határozatában akként változtatta meg, hogy a felperest kötelezte az elsőfokú határozat szerinti adókülönbözet, adóbírság, késedelmi pótlék és mulasztási bírság megfizetésére. Döntését a 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art. 1.) 23. § (3) bekezdésében, 53. § (4) bekezdésében, az 1997. évi CXLIV. törvény (továbbiakban: Gt.) 101. § (1) bekezdésében, a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art. 2.) 35. § (2) bekezdés f) pontjában foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a bt. a végelszámolás befejezését követően záró adóbevallását az ellenőrzés időpontjáig nem nyújtotta be, így az ehhez kapcsolódó adóellenőrzést csak utólag tudta lefolytatni. A megszűnt vállalkozás adójogi szempontból nem tekinthető megszűnt adózónak mindaddig, amíg adókötelezettségeit nem teljesíti. A felperes, mint a társaság beltagja és volt végelszámolója felelős a bt. kötelezettségeiért.

A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy az alperes jogsértően kötelezte az adókülönbözet és jogkövetkezmények megfizetésére, mivel az adóigazgatási eljárás nem vele szemben került lefolytatásra, abban ügyfélként nem vett részt. Az alperes eljárása és érdemi döntése nem felel meg az Art. 2. 35. § (2) bekezdésében, 136. § (1) bekezdésében, az 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 2. § (6) bekezdésében foglaltaknak. Jogi álláspontjának alátámasztásaként hivatkozott az EBH 2001/588. számon közzétett határozatra (továbbiakban: elvi döntés).

A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az alperes eljárása megfelelt az Art. 1. 23. § (3) bekezdés g) és h) pontjában, 53. § (4) bekezdésében és a Gt. 101. § (1) bekezdésében foglaltaknak. A megszűnt vállalkozás adójogi szempontból nem tekinthető megszűnt adózónak mindaddig, amíg adókötelezettségeit nem teljesíti. A felperest, mint a társaság egyedüli beltagját és volt végelszámolóját kötelezni lehetett a megszűnt társaság adótartozásának megfizetésére. Helytállóan került megállapításra az adóhiány és a jogkövetkezmények előírása is törvényes. A felperes a perben a közigazgatási határozatok jogsértő voltát nem tudta bizonyítani, olyan eljárásjogi szabálysértést pedig nem lehetett megállapítani, amely az ügy érdemi eldöntésére is kihatott volna.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg az Art. 2. 35. § (2) bekezdés f) pontjában, az Áe. 2. § (6) bekezdésében, a Gt. 53. § (2) bekezdésében foglaltaknak és eltér az elvi döntéstől is. Az volt a jogi álláspontja, hogy az ügy érdemi eldöntésére is kiható, lényeges, bírósági eljárásban nem pótolható eljárási jogszabálysértésnek minősül, hogy a félként megillető jogait az adóigazgatási eljárásban nem gyakorolhatta, a közigazgatási eljárás kétfokúsága vele szemben nem érvényesült mivel csak a másodfokú határozat kötelezte adómegfizetésre.

Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Azzal érvelt, hogy határozata érdemben jogszerű, hatályon kívül helyezésre okot adó eljárási jogszabálysértést nem követett el. A felperes - a jogorvoslati jogosultságokat igénybe vette - az adókötelezettség számszerű megállapításait érintő érdemi kifogást nem terjesztett elő, a bt. tartozásáért pedig mögöttes felelőssége megállapítható.

A felülvizsgálati kérelem alapos.