12/1995. (II. 22.) AB határozat

a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló, többször módosított 1959. évi IV. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indítvány alapján meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló, többször módosított 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 70. § (2) bekezdésének első mondata és második mondatának "további" szövegrésze alkotmányellenes, ezért e rendelkezéseket megsemmisíti.

A Ptk. 70. § (2) bekezdése a következő szöveggel marad hatályban:

70. § (2) Egyesület esetében feltétel, hogy a vállalat létesítését az egyesület alapszabálya megengedje.

Az Alkotmánybíróság határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó a Ptk. 70. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. A támadott rendelkezés szerint a helyi önkormányzat, továbbá a szövetkezetek országos érdekképviseleti szerve és az egyesület vállalatot hozhat létre. A vállalat létesítéséhez a pénzügyminiszter előzetes egyetértése szükséges, egyesület esetében pedig további feltétel, hogy a vállalat létesítését az egyesület alapszabálya megengedje.

Az indítványozó álláspontja szerint a pénzügyminiszter előzetes egyetértési joga, mint a vállalat létesítésének törvényi feltétele, ellentétes az Alkotmány 9. § (1) bekezdésének a piacgazdaságot, továbbá a köztulajdon és magántulajdon egyenjogúságát deklaráló szabályával, és a 9. § (2) bekezdésének a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát biztosító rendelkezésével is. Véleménye szerint a Ptk. támadott szabálya sérti az Alkotmány 13. §-ában biztosított tulajdonhoz való jogot és sérti az Alkotmány 44/A. § b) pontjában biztosított önkormányzati alapjogot, amely szerint a helyi képviselő-testület gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megillető jogokat; saját felelősségére önállóan vállalkozhat.

II.

1. A kifogásolt törvényi rendelkezéssel összefüggésben elöljáróban az Alkotmánybíróság a következőkre mutat rá.

Az állam vállalkozói vagyonára vonatkozó törvényekkel összefüggő jogszabályok módosításáról szóló 1992. évi LV. törvény 10. §-a a támadott jogszabály tárgyi hatálya alá tartozó vállalatok kötelező átalakulását szabályozza. E törvényi rendelkezés (5) bekezdésének utolsó mondata szerint 1993. december 31-ét követően ilyen vállalat már nem létesíthető. Vagyis a Ptk. VI. fejezetének 9. pontja alá tartozó, az indítvánnyal sérelmezett rendelkezés alapján alapítható vállalatok létesítését e törvény 1994. január 1. napjától már nem teszi lehetővé.

A törvényhozó a Polgári Törvénykönyv egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló 1993. évi XCII. törvény 40. § (5) bekezdésével - 1994. január 1-jei hatállyal - részben módosította a Ptk. 70. § (2) bekezdésének támadott rendelkezését, a két törvény összhangba hozatalát azonban elmulasztotta. Így a Ptk. kifogásolt rendelkezése és az idézett törvény 10. § (5) bekezdése között törvényi kollízió áll fenn. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint azonban meghatározott életviszonyok, illetőleg tényállások ellentétes törvényi rendezése önmagában nem jelent alkotmányellenességet [35/1991. (VI. 20.) AB határozat, ABK 1991, 176-177.].

Az ilyen rendezés nem akadálya annak sem, hogy az Alkotmánybíróság az ellentétben álló törvényi rendelkezések egyike tekintetében az alkotmányossági vizsgálatot önállóan lefolytassa, bár az újabb törvényi szabályozás folytán a Ptk. kifogásolt rendelkezésének alkotmányossági vizsgálata okafogyottá vált.

2. Az Alkotmánybíróság az indítványt megalapozottnak találta.

Az indítvánnyal támadott rendelkezés a tervutasításos gazdaságirányítási rendszer terméke és összefügg az alapítók és az általuk létrehozott vállalatok költségvetési függőségével. Az Alkotmány 9. § (1) bekezdése értelmében Magyarország gazdasága piacgazdaság. Az ország gazdasága tehát nem a központi állami akaratot megvalósító, ún. tervutasításos gazdaságirányítási rendszerre épül, hanem a gazdasági verseny szabadságára [Alkotmány 9. § (2) bekezdés] és a piaci viszonyokra. Az Alkotmány 12. § (2) bekezdése szerint az állam tiszteletben tartja az önkormányzatok tulajdonát, a 12. § (1) bekezdése alapján elismeri a szövetkezetek önállóságát, a 63. § (1) bekezdése pedig garantálja az alkotmányos egyesülési jog keretében törvény által nem tiltott szervezetek létrehozásának a szabadságát. A pénzügyminiszter előzetes egyetértési jogának kikötése e szervezetek vállalatalapításával kapcsolatban az Alkotmány e rendelkezéseivel ellentétben áll.

Az Alkotmánybíróság a piacgazdaságot korábban már több határozatában is értelmezte. A 33/1993. (V. 28.) AB határozatban (ABH 1993, 249-250.) rámutatott arra, hogy az Alkotmány gazdaságpolitikailag semleges, az állam gazdasági beavatkozásának kívánatos mértéke közvetlenül az Alkotmányból nem vezethető le. Az 59/1991. (XI. 19.) AB határozatban pedig (ABH 1991, 294.) részletesen kifejtette, hogy a piacgazdaság körülményei között a versenyszférában következetesen el kell határolni egymástól az állam közhatalmi és a vállalkozói tevékenységét. Az e határozatokban foglaltakra is figyelemmel a gazdasági alkotmányosságot sérti, továbbá alapvető jog lényeges tartalmát korlátozza, egyben a vállalkozás jogának alkotmányosan megengedhetetlen elvonását is lehetővé teszi a pénzügyminiszternek a vállalat alapítására vonatkozó előzetes egyetértési joga, ha a vállalat létesítője helyi önkormányzat, a szövetkezetek országos érdekképviseleti szerve vagy egyesület. Ezért a szabályozás alkotmányellenes.

Az Alkotmány 44/A. §-a biztosítja az önkormányzatoknak a saját felelősségre történő önálló vállalkozási jogot, így a támadott rendelkezés az önkormányzati alapjog sérelmével is jár. E tekintetben azonban utal az Alkotmánybíróság arra, hogy - különösen az önkormányzatok költségvetési támogatása körében - a vállalkozói jog bizonyos korlátozása alkotmányosan indokolható, így a kifogásolt rendelkezés megsemmisítése nem jelenti azt, hogy az Alkotmánybíróság bármely korlátozást eleve alkotmányellenesnek tart.

3. A kifejtett indokokra figyelemmel a Ptk. formálisan még hatályos rendelkezését az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította és azt az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 40. §-a alapján részben megsemmisítette.

Az Alkotmánybíróság e határozatnak a Magyar Közlönyben való közzétételét az Abtv. 41. §-a alapján rendelte el.

Dr. Sólyom László s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Szabó András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,

alkotmánybíró