A Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.198/2016/42. számú határozata vezetői megbízás visszavonása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 64. §, 78. §, 114/A. §, 233. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 6. §, 7. §, 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 21. §, 23. §, 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 8. §, 73/2009. (XII. 22.) IRM rendelet 1. §] Bírók: Csécs Ferenc László, Rónai Anikó, Szatinszky Andrea

Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

2.M.198/2016/42.

A Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság Dr. Horicsányi László Ügyvédi Iroda (eljáró ügyvéd: dr. Horicsányi László, felperesi képviselő címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, - dr. Fejes Ferenc (alperesi képviselő címe) ügyvéd által képviselt Alperes neve (alperes címe) alperes ellen vezetői megbízás visszavonásának jogellenessége iránt indított perében meghozta az alábbi

Ítéletet

A bíróság a keresetet elutasítja.

Kötelezi a bíróság felperest, hogy fizessen meg az Államnak külön felhívásra 125.856,-Ft (Százhuszonötezer-nyolcszázötvenhat forint) és 167.800,-Ft (Százhatvanhétezer-nyolcszáz forint) másodfokú eljárási illetéket,

alperesnek 15 napon belül 120.000,-Ft (Százhúszezer forint) perköltséget,

a Veszprémi Törvényszék Gazdasági Hivatalának külön felhívásra 1.000,-Ft (Egyezer forint) költséget.

Az ítélet ellen a kézhezvételtől számított 15 napon belül fellebbezésnek van helye a Veszprémi Törvényszékhez, amelyet 3 példányban lehet előterjeszteni a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál.

A bíróság tájékoztatja a feleket, hogy a fellebbezés tárgyaláson kívül történő elbírálását kérhetik.

Amennyiben a fellebbezés csak:

- a kamatfizetésre,

- a perköltség viselésére vagy összegére,

- a meg nem fizetett illeték vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik,

- a fellebbezés csak az előzetes végrehajthatósággal, a teljesítési határidővel vagy a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos vagy a fellebbezés csupán az ítélet indoklása ellen irányul,

- a felek kérhetik, hogy a másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson bírálja el.

Indoklás

A bíróság felperes személyes meghallgatása, peres felek jogi képviselőinek nyilatkozatai, a munkáltatói iratok, felek által csatolt iratok és a tanúvallomások alapján az alábbiakat állapította meg.

Felperes 1996. október 7. napjától kezdődően határozatlan idejű kinevezéssel gazdasági igazgatóhelyettes munkakört látott el alperes jogelődjénél. A Intézet neve 1 elnöke 2011. július 15. napján kelt megbízólevélben a Alperes neve létrehozásával és a beolvadó költségvetési szervek megszűnésével kapcsolatos pénzügyi, gazdasági és vagyongazdálkodási feladatok irányítására és felügyeletére, valamint a kutatóközpont gazdasági szervezetének kialakítására felkérte. A megbízólevélben kitért arra, hogy az átalakítással kapcsolatos részletes feladatmeghatározást és határidőket a megbízás melléklete tartalmazza. 2011. december 16. napján a Intézet neve 1 elnöke felperest megbízta gazdasági vezetői feladatok helyettesítéssel történő ellátására 2012. január 1. napjától 2012. december 31. napjáig. 2012. december 7. napján értesítette felperest, hogy az Alperes nevejának gazdasági vezetői beosztására kiírt pályázatról hozott döntést. 2012. december 12. napján a Intézet neve 1 elnöke magasabb vezetői megbízást adott felperesnek 2013. január 1-től 2015. december 31. napjáig a gazdasági vezetői feladatok ellátására. Egyidejűleg havi illetményét 600.000,-Ft-ban állapította meg. 2015. márciusban átsorolta a felperest magasabb fizetési fokozatba a G/13. fizetési fokozatból a G/14. fizetési fokozatba.

A Intézet neve 1 elnöke a 2015. április 28-án kelt intézkedésével visszavonta felperes magasabb vezetői megbízását 2015. május 1-jei hatállyal. Tájékoztatta felperest a jogorvoslati lehetőségről, valamint arról, hogy felperes írásban kérheti a magasabb vezetői megbízás visszavonásának indoklását a kézbesítéstől számított 3 munkanapon belül. Felperes 2015. április 30. napján kérte a magasabb vezetői megbízás visszavonására vonatkozó indokok közlését a Intézet neve 1 elnökétől. A 2015. május 12-én kelt iratban adta meg a Intézet neve 1 elnöke azokat az indokokat felperesnek, amelyek alapját képezte a magasabb vezetői megbízás visszavonásának. A munkáltatói jogkör gyakorlója azon indokok alapján döntött, hogy az alperes főigazgatójának tájékoztatása szerint a napi munkavégzés menete nehézkesen haladt, amelynek okát abban látta, hogy csak részlegesen juttatta el a szükséges információkat az irányítása alá beosztott munkatársai és az igazgatók részére, ezáltal megnehezítve a főigazgatói döntéseket, mulasztás volt, hogy nem készítette el a rendszeres negyedéves kimutatásokat a kutatási témafelelősök részére a kutatóközpont által elnyert pályázatok aktuális helyzetéről, amely a pénzügyi helyzet nyomon követését szolgálta volna, továbbá az Állami Számvevőszék által lefolytatott 2014. évi ellenőrzések alatt a kifizetések és a könyvelés elmaradásba kerültek az aktuális számviteli feladatok szervezetlensége miatt. Mindezen mulasztások következtében a kutatóközpont gazdasági szervezete nem hatékonyan, nem a jogszabályoknak megfelelően működött. A magasabb vezetői megbízás visszavonását követően alperes a felperest gazdasági ügyintéző munkakörbe helyezte át, valamint átsorolta a G/14. fizetési fokozatból a garantált illetmény alkalmazásával, és illetményét 337.800,-Ft-ban állapította meg.

Felperes keresetet terjesztett elő a magasabb vezetői megbízás visszavonásának jogellenességére vonatkozóan, mert azt a Kjt. 23. § (5) bekezdésébe ütközőnek tartja. Kérte a felperes magasabb vezetői beosztásban való további foglalkoztatását elrendelni és megvont vezetői pótlék havi 40.000,-Ft összegének 2015. május 1. napjától történő megfizetésére, valamint az illetménykiegészítés összegének megfizetésére kötelezni alperest. Kérte annak megállapítását, hogy alperes 2015. május 4. napján kelt kinevezés módosításra vonatkozó intézkedése a Kjt. 21. § (1) bekezdésébe ütközik és jogellenes. Keresetét azzal indokolta, hogy a visszahívásra vonatkozó intézkedést felperes 2015. április 30-án kézhez vette, majd május 4-én írásban kérte a törvényes határidőn belül az indoklást, alperes pedig az indoklás rendelkezésre bocsátása iránti felperesi kérelmet 2015. május 6. napján átvette, azonban csak 2015. május 20-án adta postára május 12. napjára dátumozott indoklását. Felperes a Kjt. 23. § (5) bekezdése alapján hivatkozott arra, hogy az indoklás határidőben történő megadása nem pótolható, ezért az intézkedés minden egyéb körülményre tekintet nélkül jogellenes. A visszavonás indokait csak az erre irányuló kérelem benyújtásától számított 5. munkanapon belül lehet megadni és csak az 5 munkanapon belül írásban közölt indokok vizsgálhatóak felül a perben. Amennyiben a munkáltató a törvényes határidőben nem közölt írásban indoklást a közalkalmazottal, a kimentést lehetővé tevő rendelkezések hiányában a mulasztását később már nem pótolhatja, ezért ezen határidőt jogvesztőnek kell tekinteni. A jogvesztő határidőhöz pedig az a jogkövetkezmény fűződik a felperesi álláspont szerint, hogy a határidő letelte után a munkáltató érvényesen és joghatályosan már nem közölheti, nem jelölheti meg az intézkedése alapjául szolgáló indokokat. Ilyen indokok hiányában pedig fogalmilag kizárt, hogy a munkáltató bizonyíthassa a munkaügyi perben az indokok valóságát és okszerűségét. Az indokok megadásának elmulasztása következtében indoklás hiányában a munkáltató nem bizonyíthatja az intézkedése jogszerűségét, ezért önmagában a jogvesztő határidő elmulasztása miatt jogellenesnek kell tekinteni alperes magasabb vezetői megbízás visszavonására vonatkozó intézkedését. Felperes hivatkozott továbbá az Mk. 95. számú állásfoglalására, és ennek kapcsán arra, hogy a bizonyítás nem lépheti túl a felmondásban közölt indoklás kereteit, mert az ellenkező álláspont lehetővé tenné, hogy a munkáltató a felmondásának jogosságát olyan új felmondási okra alapítsa, amelyet az írásbeli felmondásban törvényben megszabott módon nem közölt. Ebből következik felperesi álláspont szerint, hogy a munkáltató által eredetileg közölt felmondási okon felül további felmondási okot a munkaügyi jogvita során bizonyítani nem lehet.