3325/2021. (VII. 23.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.I.35.097/2020/8. számú végzésével szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. A KPMG Legal Tóásó Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Németh L. András ügyvéd) által képviselt gazdasági társaság indítványozó az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja és az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.

[2] Alkotmányjogi panaszát a Kúria Kfv.I.35.097/2020/8. számú végzésével szemben terjesztette elő. A panasz szerint a végzés sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, az Alaptörvény 28. cikkét, az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdését, az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdését, XV. cikk (1) és (2) bekezdését. Kérte a végzés megsemmisítését.

[3] A Kúria indítványban sérelmezett végzése - illetékügyben hozott határozat elleni közigazgatási perben -a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 44.K.32.015/2019/9. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.

[4] 2. Az Alkotmánybíróság főtitkára tájékoztatta az indítványozót, hogy az Ügyrend 32. § (3) bekezdése szerint az Abtv. 27. §-a alapján alkotmányjogi panasz benyújtásának nincsen helye a Kúria hatályon kívül helyező és új eljárásra utasító döntésével szemben, tehát, ha az eljárás még folyamatban van. A beadvány nem felel meg az Abtv. 27. §-ában előírt feltételeknek, mert az ügy jelenleg is folyamatban van, így az Ügyrend 32. § (3) bekezdése alapján, valamint az Ügyrend 25. § (3) bekezdés d) pontja értelmében annak érdemi elbírálására nincs lehetőség.

[5] 3. Az indítványozó a tájékoztatásra észrevételt tett. Ennek lényege szerint mind a közigazgatási, mind a bírósági eljárás során kizárólag az illeték mértékét, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 19. § (1) bekezdésében rögzített arányosítási (vagy küszöbérték) szabályok jogszabálysértő figyelmen hagyását vitatta. A Kúria döntése nem enged mérlegelést az elsőfokú bíróság számára, ezért kifejezetten a jogerős ítélet Kúria általi hatályon kívül helyezése és az új eljárásra utasítás tartalma okoz az indítványozónak alapjogsérelmet. Hivatkozott az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 26. § (1) bekezdésének és 27. §-ának, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendje 32. §-ának egységes értelmezéséről szóló 1/2019. (XI. 25.) AB Tü. állásfoglalás (a továbbiakban: Tü. állásfoglalás) 3. pontjára, melynek értelmében a Kúria hatályon kívül helyező és új eljárásra utasító döntésével szemben alkotmányjogi panasz előterjesztésére akkor is lehetőség van, ha az alapjogsérelem magával a hatályon kívül helyező és a bíróságot új eljárásra utasító határozattal függ össze és a Kúria döntése nem enged mérlegelést az alsóbb fokú bíróság számára.

[6] 4. Az indítványban foglaltak vizsgálatát megelőzően az Alkotmánybíróságnak elsőként arról kellett döntenie, hogy a Kúria új eljárásra utasító végzése a jelen esetben az indítványban foglalt érvek alapján képezheti-e vizsgálata tárgyát. Az Ügyrend 32. § (3) bekezdése értelmében ugyanis alkotmányjogi panasz benyújtásának nincs helye a Kúria hatályon kívül helyező és új eljárásra utasító határozatával szemben, mivel az eljárás még folyamatban van. Ahogyan azonban arra az indítványozó is utalt, kivételesen nem támasztható az indítványozóval szemben az az elvárás, hogy csak az új eljárást követő rendes jogorvoslati lehetőségek kimerítése után nyújthassa be alkotmányjogi panaszát, mert az alkotmányjogi panaszában kifejtett alaptörvény-ellenes sérelem tekintetében az eljárás lényegében már lezárult, továbbá a Kúria iránymutatásának megfelelően lebonyolított új eljárásban már kizárt az alaptörvény-ellenesség orvoslása (23/2018. (XII. 28.) AB határozat, Indokolás [16]).

[7] Ezt erősítette meg az indítványban hivatkozott Tü. állásfoglalás. Ennek 3. pontja szerint "az Ügyrend szabálya kizárja az alkotmányjogi panasszal megtámadható felülvizsgálati döntések köréből a jogerős ítéletet hatályon kívül helyező és az alsóbb fokú bíróságot új eljárásra utasító kúriai döntéseket. Ilyen esetekben az alapeljárás még folyamatban van, annak lezárultáig a "jogorvoslati lehetőségek még nincsenek kimerítve", tehát az alkotmányjogi panaszt ezen esetekben általában vissza kell utasítani. Ez alól kivételt jelent, tehát nem kell visszautasítani az ilyen döntést támadó alkotmányjogi panaszt, ha az abban állított alapjogsérelem magával a hatályon kívül helyező és a hatóságot vagy bíróságot új eljárásra utasító határozattal függ össze. Ilyen eset, ha éppen a jogerős döntés hatályon kívül helyezése és az új eljárásra utasítás okoz az indítványozónak alapjogsérelmet, miként az is, ha a Kúria döntése nem enged mérlegelést az alsóbb fokú bíróság, illetve az eljáró hatóság számára a meghozandó új határozat tekintetében, vagyis tartalma szerint a hatályon kívül helyező végzést az eljárást lezáró döntésnek kell tekinteni. Szintén helye lehet alkotmányjogi panasznak a Kúria jogerős bírósági döntést hatályában fenntartó, ugyanakkor az eljárt hatóságot új eljárásra utasító döntése ellen, ha az alkotmányjogi panasz kifejezetten e döntés alaptörvény-ellenességét állítja."

[8] Vagyis a közigazgatási ügyekben a hatályon kívül helyezés és új eljárásra kötelezés esetén kivételesen érdemben is elbírálható a panasz. A kivételeket nem lehet kiterjesztően értelmezni. A kivétel-szabály alkalmazását mind az 23/2018. (XII. 28.) AB határozat, mind az idézett Tü. állásfoglalás ahhoz köti, hogy a megismételt eljárásban a bíróság iránymutatásának való megfelelés szükségképpen alaptörvény-ellenes döntést eredményezzen. A jelen esetben az alkotmányjogi panaszban foglalt érvek alapján nem állapítható meg az, hogy az Itv. egyik szabályának a konkrét esetben megjelent kúriai értelmezése szükségképpen alaptörvény-ellenes tartalmat hordoz és ezért alaptörvény-ellenes lenne az ennek az értelmezésnek az alapján a jövőben meghozandó döntés. A jelen eseten az eljárás folyamatban van, ezért az alkotmányjogi panasz idő előtti. A közigazgatási jogvita nem önálló eljárás, hanem a közigazgatási hatósági eljárást követő jogorvoslati szakasz. Az ügy a hatósági eljárásban keletkezik, arról elsősorban a hatóság dönt, a bírósági eljárás csak ennek a hatósági döntésnek a felülvizsgálatát jelenti (akár több fokon). Amikor tehát a bírósági döntésnek az érdemi, vagy az eljárást befejező döntés jellegét kell vizsgálni az Abtv. 27. § (1) bekezdésében foglalt feltételek alapján, akkor annak van jelentősége, hogy az eredeti, tehát a hatóság előtt keletkezett ügyet és az ott folytatott eljárást lezárja-e. A jelen ügyben arra a következtetésre kell jutni, hogy nem. A Kúria az első fokon eljáró bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára kötelezte. Nincs ezért érdemi, vagy a bírósági eljárást befejező bírói döntés a jelen esetben. A bírói döntés a bírósági szakaszt lezárja, de az eredeti ügyet nem dönti el, és az eljárást nem is zárja le. Következésképpen az alkotmányjogi panaszt a jelen esetben vissza kellett utasítani. Az alkotmányjogi panasz kivételes jogorvoslati jellegét szüntetné meg, ha az Alkotmánybíróságnak az összes olyan alkotmányjogi panasszal, amelynél a bíróság a közigazgatási jogvitában új eljárásra utasította a hatóságot vagy a bíróságot, érdemben foglalkoznia kellene, mert ez az alkotmány jogi panaszt lényegében a közigazgatási bírósági eljárások általános jogorvoslati eszközévé tenné.

[9] 5. Ezért az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdése alapján eljárva az Ügyrend 30. § (2) bekezdés e) pontja alapján a panaszt visszautasította.

Budapest, 2021. július 6.

Dr. Handó Tünde s. k.,

tanácsvezető, előadó alkotmánybíró

Dr. Handó Tünde s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Márki Zoltán alkotmánybíró helyett

Dr. Handó Tünde s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Pokol Béla alkotmánybíró helyett

Dr. Handó Tünde s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Schanda Balázs alkotmánybíró helyett

Dr. Handó Tünde s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Szívós Mária alkotmánybíró helyett

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/497/2021.