BH 2015.12.326 Az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélete csak abban az ügyben felülvizsgálati ok, amelyben Magyarország félként szerepelt, és amelyet az ítélet érintett [Be. 416. § (1) bek. g) pont; 1993. évi XXXI. tv. 3. §].

[1] A megyei bíróság a 2003. szeptember 26. napján meghozott és kihirdetett ítéletében az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki

[2] 1 rb. társtettesként, több emberen, előre kitervelten, nyereségvágyból, aljas indokból elkövetett emberölés bűntettében,

[3] 1 rb. rablás bűntettében és

[4] 1 rb. lőfegyverrel, lőszerrel visszaélés bűntettében.

[5]Ezért őt - halmazati büntetésül - életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélte.

[6] Az elsőfokú ítélet ellen az I. r. terhelt és védője enyhítésért jelentett be fellebbezést. A fellebbviteli főügyészség az I. r. terhelt terhére bejelentett ügyészi fellebbezést visszavonta.

[7] Az ítélőtábla a 2004. március 25. napján tartott nyilvános ülésen meghozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel érintett részét az I. r. terhelt tekintetében megváltoztatta:

[8] Az I. r. terhelttel szemben bűnpártolás vétsége miatt a büntetőeljárást megszüntette.

[9] Megállapította, hogy az I. r. terhelt élet elleni cselekményeinek megnevezése helyesen: társtettesként, előre kitervelten, nyereségvágyból, aljas indokból, több emberen elkövetett emberölés bűntette.

[10] Egyebekben az elsőfokú ítéletet az I. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.

[11] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. r. terhelt meghatalmazott védője 2014. október 22. napján a Be. 416. §-ának (1) bekezdés b) pontjára hivatkozással felülvizsgálati indítványt terjesztett elő a sérelmezett ítéletek hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróságnak új eljárásra utasítása érdekében.

[12] A védő felülvizsgálati indítványát azzal indokolta, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának Nagykamarája a Vinter és mások felperesek Contra Egyesült Királyság alperes között a 66069/09130/10. és 3896/10. szám alatti eljárásában megállapította, hogy a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményének 3. cikkelyét, mivel: "A tényleges életfogytiglani büntetés embertelen és megalázó bánásmódnak minősül, tekintettel arra, hogy az elítéltnek esélye sincs a szabadulásra."

[13] Kimondta, hogy: "Senkit nem lehet kínzásnak, embertelen, megalázó bánásmódnak, vagy büntetésnek alávetni."

[14] A Strasbourgi döntés végleges, és mivel Magyarország az Európai Unió tagja, álláspontja szerint a precedensítélet a magyar bíróságokra is kötelezően minősül.

[15] Erre tekintettel törvénysértő volt az I. r. terhelttel szemben kiszabott tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés.

[16] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta.

[17] Álláspontja szerint a felülvizsgálati indítvány tévesen hivatkozik arra, hogy Magyarországra a Bíróság valamennyi döntése kötelező. Ezt alátámasztandó, utalt az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló Római Egyezmény 46. cikkének 1. pontjára, mely szerint a szerződő felek a bíróság azon végleges ítéletét tartják magukra kötelezőnek, amelyben félként szerepelnek. Miután a védelem által hivatkozott ügyben Magyarország nem volt fél, ezért az indítványban hivatkozott ok felülvizsgálati eljárás lefolytatását nem alapozza meg.

[18] Miután pedig a bíróságoknak a büntetési tétel keretei között végzett, a büntetés nemét és mértékét meghatározó értékelő tevékenysége - így az, hogy az indítvánnyal érintett ügyben miért a legsúlyosabb büntetést szabták ki - a felülvizsgálati eljárásban nem támadható, ezért indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal támadott első- és másodfokú ítéletet az I. r. terhelttel szemben hatályában tartsa fenn.

[19] Az I. r. terhelt a Kúriához 2015. március 18. napján érkezett - meghatalmazott védője által ellenjegyzett - beadványt nyújtott be. Ebben arra figyelemmel, hogy a strasbourgi döntés után módosult a magyar szabályozás (Bv.tv.), mely szerint 40 év letöltése után automatikusan - az elítélt hozzájáruló nyilatkozata esetén - kegyelmi eljárás indul, részletesen kifejtette, hogy megítélése szerint a kegyelmi eljárás feltéte­lei miért teljesíthetetlenek.

[20] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 424. § (1) bekezdés első fordulata szerint tanácsülésen bírálta el.

[21] A Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot az abban rögzített tényállás alapulvétele mellett egyrészt a felülvizsgálati indítványban megjelölt - a Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott - okból, valamint - a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontjában írt egyéb eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében - hivatalból [Be. 423. § (4) és (5) bek.] bírálta felül.

[22] Ennek során a felülvizsgálati indítványt alaptalannak, a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatát alaposnak találta.

[23] A felülvizsgálati indítvány érdemi sérelmével kapcsolatban a Kúria a következőket állapítja meg.

[24] Az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) a Vinter és társai kontra Egyesült Királyság ügyében az EJEB Nagykamarája által 2013. július 9. napján kihirdetett ítélete az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény 3. cikkének megsértését megállapította.

[25] Az Egyezmény 3. cikke szerint "Senkit nem lehet kínzásnak, vagy embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni."

[26] Az Egyezmény 46. cikk 1. bekezdése szerint "A magas Szerződő Felek vállalják, hogy magukra nézve, kötelezőnek tekintik a Bíróság végleges ítéletét minden ügyben, amelyben félként szerepelnek."

[27] Az Egyezményt kihirdető 1993. évi XXXI. törvény 3. §-ában foglaltak alapján megtörtént az EJEB illetékességének és joghatóságának elismerése.

[28] Az EJEB joghatóságának, illetve ítélete kötelező érvényének Magyarország általi elismerése ténylegesen azáltal valósul meg, hogy törvényben biztosított annak a lehetősége, hogy az EJEB által megállapított egyezménysértést feloldó, az Egyezménynek megfelelő határozat születhessen a korábban jogerősen lezárt eljárás esetében.

[29] E törvényi lehetőség korábban az 1973. évi I. törvény 276. § (5) bekezdésének a) pontja, majd azt felváltva a Be. 406. § (1) bekezdésének b) pontja volt, jelenleg pedig a Be. 416. § (1) bekezdésének g) pontja.

[30] Ebben az esetben Magyarországnak az Egyezményben részes félként vállalt kötelessége abban is megnyilvánul, hogy ilyen felülvizsgálati ok esetében a legfőbb ügyész hivatalból köteles felülvizsgálati indítványt benyújtani.

[31] Az Egyezmény 46. cikkének 1. bekezdéséből azonban értelemszerűen következik, hogy amint az EJEB is, amely minden kifogásolt jogsértést abban az eljárásban, illetve határozat vonatkozásában vizsgálja, amelyben sérelmezik, illetve történt, úgy az EJEB végleges ítélete akkor teremti meg a felülvizsgálat lehetőségét egy ügyben, ha konkrétan abban az ügyben, arról az eljárásról, illetőleg határozatról állapította meg az EJEB, hogy egyezménysértő.

[32] Kétségtelen, hogy az I. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa szerint a felülvizsgálat tárgyát képező sérelem, mely szerint a feltételes szabadság kizárásának megállapítása mellett kiszabott tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményének 3. cikkében foglalt elveket, az EJEB a Vinter és társai kontra Egyesült Királyság ügyében megállapította, hogy egyezménysértő.