BH 2015.12.326 Az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélete csak abban az ügyben felülvizsgálati ok, amelyben Magyarország félként szerepelt, és amelyet az ítélet érintett [Be. 416. § (1) bek. g) pont; 1993. évi XXXI. tv. 3. §].

Kapcsolódó határozatok:

Szegedi Törvényszék B.1141/2002/71., Szegedi Ítélőtábla Bf.4/2004/15., Kúria Bfv.1640/2014/6. (*BH 2015.12.326*)

***********

[1] A megyei bíróság a 2003. szeptember 26. napján meghozott és kihirdetett ítéletében az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki

[2] 1 rb. társtettesként, több emberen, előre kitervelten, nyereségvágyból, aljas indokból elkövetett emberölés bűntettében,

[3] 1 rb. rablás bűntettében és

[4] 1 rb. lőfegyverrel, lőszerrel visszaélés bűntettében.

[5]Ezért őt - halmazati büntetésül - életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélte.

[6] Az elsőfokú ítélet ellen az I. r. terhelt és védője enyhítésért jelentett be fellebbezést. A fellebbviteli főügyészség az I. r. terhelt terhére bejelentett ügyészi fellebbezést visszavonta.

[7] Az ítélőtábla a 2004. március 25. napján tartott nyilvános ülésen meghozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel érintett részét az I. r. terhelt tekintetében megváltoztatta:

[8] Az I. r. terhelttel szemben bűnpártolás vétsége miatt a büntetőeljárást megszüntette.

[9] Megállapította, hogy az I. r. terhelt élet elleni cselekményeinek megnevezése helyesen: társtettesként, előre kitervelten, nyereségvágyból, aljas indokból, több emberen elkövetett emberölés bűntette.

[10] Egyebekben az elsőfokú ítéletet az I. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.

[11] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. r. terhelt meghatalmazott védője 2014. október 22. napján a Be. 416. §-ának (1) bekezdés b) pontjára hivatkozással felülvizsgálati indítványt terjesztett elő a sérelmezett ítéletek hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróságnak új eljárásra utasítása érdekében.

[12] A védő felülvizsgálati indítványát azzal indokolta, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának Nagykamarája a Vinter és mások felperesek Contra Egyesült Királyság alperes között a 66069/09130/10. és 3896/10. szám alatti eljárásában megállapította, hogy a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményének 3. cikkelyét, mivel: "A tényleges életfogytiglani büntetés embertelen és megalázó bánásmódnak minősül, tekintettel arra, hogy az elítéltnek esélye sincs a szabadulásra."

[13] Kimondta, hogy: "Senkit nem lehet kínzásnak, embertelen, megalázó bánásmódnak, vagy büntetésnek alávetni."

[14] A Strasbourgi döntés végleges, és mivel Magyarország az Európai Unió tagja, álláspontja szerint a precedensítélet a magyar bíróságokra is kötelezően minősül.

[15] Erre tekintettel törvénysértő volt az I. r. terhelttel szemben kiszabott tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés.

[16] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta.

[17] Álláspontja szerint a felülvizsgálati indítvány tévesen hivatkozik arra, hogy Magyarországra a Bíróság valamennyi döntése kötelező. Ezt alátámasztandó, utalt az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló Római Egyezmény 46. cikkének 1. pontjára, mely szerint a szerződő felek a bíróság azon végleges ítéletét tartják magukra kötelezőnek, amelyben félként szerepelnek. Miután a védelem által hivatkozott ügyben Magyarország nem volt fél, ezért az indítványban hivatkozott ok felülvizsgálati eljárás lefolytatását nem alapozza meg.

[18] Miután pedig a bíróságoknak a büntetési tétel keretei között végzett, a büntetés nemét és mértékét meghatározó értékelő tevékenysége - így az, hogy az indítvánnyal érintett ügyben miért a legsúlyosabb büntetést szabták ki - a felülvizsgálati eljárásban nem támadható, ezért indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal támadott első- és másodfokú ítéletet az I. r. terhelttel szemben hatályában tartsa fenn.

[19] Az I. r. terhelt a Kúriához 2015. március 18. napján érkezett - meghatalmazott védője által ellenjegyzett - beadványt nyújtott be. Ebben arra figyelemmel, hogy a strasbourgi döntés után módosult a magyar szabályozás (Bv.tv.), mely szerint 40 év letöltése után automatikusan - az elítélt hozzájáruló nyilatkozata esetén - kegyelmi eljárás indul, részletesen kifejtette, hogy megítélése szerint a kegyelmi eljárás feltéte­lei miért teljesíthetetlenek.

[20] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 424. § (1) bekezdés első fordulata szerint tanácsülésen bírálta el.

[21] A Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot az abban rögzített tényállás alapulvétele mellett egyrészt a felülvizsgálati indítványban megjelölt - a Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott - okból, valamint - a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontjában írt egyéb eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében - hivatalból [Be. 423. § (4) és (5) bek.] bírálta felül.

[22] Ennek során a felülvizsgálati indítványt alaptalannak, a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatát alaposnak találta.

[23] A felülvizsgálati indítvány érdemi sérelmével kapcsolatban a Kúria a következőket állapítja meg.

[24] Az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) a Vinter és társai kontra Egyesült Királyság ügyében az EJEB Nagykamarája által 2013. július 9. napján kihirdetett ítélete az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény 3. cikkének megsértését megállapította.

[25] Az Egyezmény 3. cikke szerint "Senkit nem lehet kínzásnak, vagy embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni."

[26] Az Egyezmény 46. cikk 1. bekezdése szerint "A magas Szerződő Felek vállalják, hogy magukra nézve, kötelezőnek tekintik a Bíróság végleges ítéletét minden ügyben, amelyben félként szerepelnek."

[27] Az Egyezményt kihirdető 1993. évi XXXI. törvény 3. §-ában foglaltak alapján megtörtént az EJEB illetékességének és joghatóságának elismerése.

[28] Az EJEB joghatóságának, illetve ítélete kötelező érvényének Magyarország általi elismerése ténylegesen azáltal valósul meg, hogy törvényben biztosított annak a lehetősége, hogy az EJEB által megállapított egyezménysértést feloldó, az Egyezménynek megfelelő határozat születhessen a korábban jogerősen lezárt eljárás esetében.