AVI 2013.12.132 A készpénzes hitelfelvétel igazolásának terhe az adózóra hárul [2003. évi XCII. tv. 109. § (3) bek.]

Kapcsolódó határozatok:

Zalaegerszegi Törvényszék K.20317/2009/21., Kúria Kfv.35030/2010/5. (*AVI 2013.12.132*)

***********

Az elsőfokú adóhatóság személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemekben 2005-2006. évekre vonatkozóan bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le a felperesnél. Ennek eredményeként határozatával a felperes terhére összesen 16 314 109 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, amely után 8 157 054 Ft adóbírság és

4 908 227 Ft késedelmi pótlék megfizetésére is kötelezte.

Az alperes határozatával az elsőfokú határozat helybenhagyta. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 108. § (1) és (2) bekezdései, 109. § (1) és (3) bekezdései alapján az elsőfokú adóhatóság helyesen becslést alkalmazott a felperes személyi jövedelemadó alapjának megállapítására.

A felperes keresetet nyújtott be a jogerős alperesi határozat ellen, arra hivatkozott, hogy az alperes nem bizonyította a becslés alkalmazása feltételeinek fennállását. Érdemben vitatta az alperesi megállapításokat.

A perben négy elkülönült tényállás volt vitatott:

1. Az adóhatóság a felperes, mint egyéni vállalkozó terhére megállapított általános forgalmi adókülönbet, adóbírság, késedelmi pótlék megfizetését kiadásként vette figyelembe a felperes pénzforgalmi mérlegében.

2. Az adóhatóság a felperes által 2005-ben felvett 150 000 eurós hitelből csak a felperes OTP folyószámlájára átutalt 27 422,55 eurót vette figyelembe felperes bevételeként, nem a teljes hitelösszeget.

3. Az alperes nem találta bizonyítottnak, hogy a felperes 2005-ben 38 millió Ft-ot kapott kölcsön P. Zoltán g.-i lakostól.

4. A felperes élettársa, B. Erika 2005 augusztusában 3 100 000 Ft befizetést teljesített a felperes bankszámlájára, de ezt az adóhatóság felperesi befizetésként (kiadásként) értékelte.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét részben alaposnak találta, és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedő hatállyal hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. A felperest a kereseti illeték felének megfizetésére kötelezte, a peres felek felmerült költségeik viselése mellett.

Az elsőfokú bíróság az 1. tényállással kapcsolatban részben találta megalapozottnak a felperes keresetét. E körben elfogadta a perben kirendelt J. János igazságügyi könyvszakértő szakvéleményében foglaltakat azzal, hogy a vállalkozói kivétre jutó és a tárgyévben megfizetett személyi jövedelemadó, nyugdíjjárulék és egészségbiztosítási járulék összege a felperes, mint magánszemély kiadásai közé sorolandó. Ugyanakkor a pénzforgalmi mérlegben 2006. évi felperesi kiadásként feltüntetett, korábbi adóhatósági határozattal megállapított áfa, késedelmi pótlék, adóbírság, mulasztási bírság körében az adóhatósági megállapítás megalapozatlan. E körben az adóhatóság nem tisztázta, hogy a felperes a vállalkozói vagyonából fedezte-e a kérdéses befizetéseket, vagy mint természetes személy nyújtotta a befizetéseket. Ezen körülmény tisztázása nélkül ezen összegek a felperes, mint magánszemély kiadásaiként nem vehetők figyelembe.

A felperes által hivatkozott 150 000 eurós hitel vonatkozásában sem tárta fel az alperes teljes körű a tényállást. E körben az ausztriai banki igazolás alapján nem állapítható meg a ténylegesen kifizetett összeg és hogy mi lett a felperes OTP számlájára átutalt hitelrészleten felüli hitelrész sorsa. A felperes e körben több részletbeli pénzfelvételt állított, melyet bizonylatai hiányára hivatkozva egyebekben nem igazolt. Az alperesnek módjában áll az Art. 70. § (1) bekezdésének megfelelően az illetékes osztrák hatóság megkeresése.

Az elsőfokú bíróság nem találta megalapozottnak a felperes keresetét az általa hivatkozott P. Zoltántól kapott kölcsön vonatkozásában. E körben az Art. 109. § (3) bekezdésére utalással kifejtette, hogy a felperesi magánokirat (kölcsönszerződés) akkor lenne elfogadható, ha a kapcsolódó adatok, körülmények alátámasztanák e kölcsönszerződés nyilvánvaló tényleges, a szerződéskötés időpontjában való megtörténtét. Önmagában az a tény, hogy a kölcsönadónak volt kellő forrása a kölcsön nyújtására, még nem elegendő bizonyíték. E kölcsön nem jelent meg a felperes bankszámláján és közvetlenül felperesi vállalkozói tőkebetét sem követte. Az elsőfokú bíróság utalt még az alperesi határozatban megállapított egyéb olyan ellentmondásokra, amelyek az adóhatóság helyes álláspontját alátámasztották.