BH 2001.3.102 I. Az ún. fedezetelvonó csődbűntett megállapításának akkor van helye, ha a fizetésképtelenség - akár az elkövető büntetőjogilag nem értékelhető tevékenységétől függetlenül is - már bekövetkezett abban az időpontban, amikor az elkövető a Btk. 290. §-a (1) bekezdésének a)-d) pontjában részletezett elkövetési magatartása folytán a hitelezői igények ténylegesen csorbulnak [Btk. 290. § (1) bek. a)-d) pont].

II. A hitelező kielégítésének meghiúsításával járó csődbűntettet - amely esetében a fizetésképtelenség nem feltétel, hanem következmény - az követi el, aki azáltal hiúsítja meg (részben vagy egészben) a hitelező kielégítését, hogy a fizetésképtelenné válást vagy annak látszatát a Btk. 290. §-ának (1) bekezdésében írt magatartások valamelyikével idézi elő [Btk. 290. § (3) bek.].

A városi bíróság az 1999. január 13-án kelt ítéletével a terhelt bűnösségét jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntettében és a hitelező kielégítésének meghiúsításával járó csődbűntettben állapította meg, ezért őt halmazati büntetésül 270 napi tétel - napi tételenként 800 forint - összesen 216 000 forint pénzbüntetésre ítélte, egyben a terhelttel szemben a számviteli fegyelem megsértése vétségének kísérlete miatti indult eljárást megszüntette.

A másodfokon eljárt megyei bíróság az 1999. május 20-án kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a terheltet a jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntette miatt ellene emelt vád alól felmentette, egyebekben az ítéletet helybenhagyta azzal, hogy a büntetés halmazati jellegére utalást mellőzte.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A terhelt egyik ismerősével részvénytársaságot kívánt létrehozni elsősorban üdültetésre is alkalmas lakókonténerek hasznosítására. Ennek érdekében 1992. augusztus 3-án elkészítették a K. Részvénytársaság alapító tervezetét, amely a társaság alaptőkéjének mértékét 50 millió forintban határozta meg. Az alapítási tervezet rendelkezett a részvényjegyzés kezdő- és zárónapjáról is, az előbbi 1992. szeptember hó 30. napja volt, míg érvényesen 1992. december hó 4. napjának 10 órájáig lehetett a kibocsátott részvényeket megvásárolni. A részvénytársaság nem pénzbeli hozzájárulását a könyvvizsgáló - a lakó-üdülő konténer gyártási típusának forgalmi értékét 1,5 millió forintban, míg az iparjogvédelem alatt álló know-how értékét 11,05 millió forintban - összesen 12,55 millió forintban határozta meg. Az Állami Értékpapír Felügyeletnek az 1992. szeptember 17-én történt, a nyilvános ajánlattételi közlést engedélyező határozatát követően a társaság 5000 darab - 10 ezer forint névértékű - részvényt bocsátott ki 110%-os árfolyamon.

A terhelt ezután 1992. október 12-én elszámolási számlaszerződést kötött az Sz. Takarékszövetkezettel, amelyben a K. Rt. részére letéti számlát nyitott.

Néhány héttel később, 1992. december 1-jén a terhelt ugyanezen takarékszövetkezetnél a P. Bt. nevében - amelynek üzletvezetésre jogosult tagja a terhelt testvére volt, míg a terhelt abban kültagként vett részt -, újabb elszámolási számlaszerződésről szóló megállapodást írt alá.

A befektetők a részvényjegyzés utolsó napjáig mindössze 550 darab részvényt vásároltak, így az elkülönített számlára befizetett összeg 1992. december 3-án nem haladta meg a 6 millió 50 ezer forintot. A terhelt ekkor a takarékszövetkezet elnökétől 32 millió forintot kölcsönkért, amely elől a pénzintézet vezetője nem zárkózott el, a visszafizetés határidejét illetően 30 napban állapodtak meg. Ennek megfelelően a takarékszövetkezet a P. Bt. letéti számlájára 32 087 000 forint kifizetését vezette fel, majd azt át is utalta a K. Rt. számlájára. Ezzel egyidejűleg a terhelt testvére a bt. képviseletében 3157 darab részvényt jegyzett, és a kiállított részvényjegyzési ív szerint annak névértéke - 31 570 000 forint - befizetésre került. E zárónapon még különböző befektetők összesen további 38 darab részvényt vásároltak, így a részvényjegyzés zárónapjáig valamennyi kibocsátott részvény gazdára talált. A befektetők összesen 41 195 000 forintot fizettek be a részvényjegyzés során, így a K. Rt. alaptőkén felüli vagyona - figyelemmel a nem pénzbeli hozzájárulásra is - 3 745 000 forint volt. A K. Rt. 1992. december 15-én tartott alakuló közgyűlését követően a megyei cégbíróság 1992. december 28-án a részvénytársaságot a cégnyilvántartásba bevezette, a gazdasági társaság igazgatóságának elnöke pedig a terhelt lett.

Két nappal később - 1992. december 30-án - a terhelt a P. Bt. által korábban jegyzett 3157 darab részvényt 34 857 140 forint átutalása mellett visszavásárolta, amelyből a betéti társaság a takarékszövetkezettel szemben fennálló tartozását kifizette. Ekként a részvénytársaság alaptőkéje a cégbejegyzést követő napokban közel 6.9 millió forint pénzbeli és további 12 550 000 forint értékű apportvagyonra zsugorodott. Ilyen vagyoni háttérrel kezdte meg a K. Rt. a tényleges gazdasági működését 1993-ban.

1993. március 4-én a K. Rt. szállítási szerződést kötött a N. Rt.-vel, amelynek alapján - a szállító 1993. április 10-i teljesítését követő 30 nap elteltével - 2 314 000 forint fizetési kötelezettsége keletkezett. Ennek azonban a K. Rt. - 500 000 forint kifizetésével - csak részben tudott eleget tenni, ezért a hitelezője 1993. december 15-én felszámolási eljárást kezdeményezett ellene. Ennek során a megyei bíróság 1994. április 23-án jogerős végzésével megállapította a K. Rt. fizetésképtelenségét, és a felszámolását rendelte el. Ekkor az adós gazdálkodó szervezet mérleg szerinti tartozása 2 239 307 forint volt, amelyből utóbb 1 044 808 forint mértékben az ismertté vált hitelezői igényeket kielégítették, a fedezetlen, ki nem egyenlített tartozások összege 1 194 499 forintot tett ki. 1997. január 6-án jogerős határozatával a megyei bíróság megszüntette a részvénytársaságot, és egyben a felszámolási eljárást befejezetté nyilvánította.

A jogi indokolás szerint a K. Rt. alaptőkén felüli vagyona nem haladta meg a 3,8 millió forintot, a terhelt pedig a gazdasági társaságokról szóló, 1988. évi VI. törvény 247. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglalt rendelkezések tudatos megszegésével bonyolította a részvény visszavásárlást. E gazdasági művelete - a nyilvántartott alaptőke kétharmad részét is némileg meghaladó mértékű tőkevesztés - a szabálytalanságok mellett az ésszerű gazdálkodás követelményeivel is ellentétes volt, a létrehozott gazdasági társaság ugyanis megfelelő tőke hiányában életképtelennek bizonyult. A terhelt magatartása és az rt. fizetésképtelenné válása között okozati összefüggés áll fenn, ugyanis a szóban forgó részvények visszavásárlásának elmaradása esetén a N. Rt. irányában fennálló tartozás megfizetésére kellő fedezet állt volna rendelkezésre. A terhelt tisztában volt azzal, hogy a részvények visszavásárlásával a mobilizálható vagyont drasztikusan csökkenti, és ez a fizetésképtelenségét, a hitelezők kielégítésének a meghiúsítását eredményezheti. Mindezekbe belenyugodva cselekedett, amikor az érdekeltségi körébe tartozó P. Bt. vagyoni érdekeit előtérbe helyezve a részvények visszavásárlása mellett döntött. Mindezekre figyelemmel bűnösségét eshetőleges szándékkal megvalósított, a Btk. 290. §-ának (3) bekezdésében meghatározott - figyelemmel az (1) bekezdés d) pontjára is - a hitelező kielégítésének meghiúsításával elkövetett csődbűntettben állapította meg.