BH 2020.2.40 A gyámhatóság feladata annak eldöntése, hogy szükség van-e a gyermekvédelmi gondoskodás keretébe tartozó hatósági intézkedésekre. Erre a polgári perben eljáró bíróság nem adhat felhívást és különösen nem adhat utasítást a gyámhatóság eljárására [2013. évi V. tv. (Ptk.) 4:2. § (2) és (4) bek., 4:167. § (1)-(2) bek., 1997. évi XXXI. tv. (Gyvt.) 2. § (1)-(2) bek., 7. § (1) bek., 15. § (4) bek., 67. § (2) bek., 105. § (2) bek., 1952. évi III. tv. (régi Pp.) 3. § (1)-(2) bek., Alaptörvény 16. cikk (1) bek. 25. cikk (2) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes és az alperes (a továbbiakban: a felek) 2004. évtől 2016. év elejéig fennállt élettársi kapcsolatából 2008. április 30. napján ikergyermekeik születtek. Életközösségük megszakításáig mindketten részt vettek a gyermekek ellátásában; a családi munkamegosztás szerint a gyermekek ellátásának jelentős része az alperesre hárult, a felperes ennek anyagi feltételeit fedezte.

[2] A felperes 2013. március 24. és november 7. napja között megmagyarázhatatlan dühkitörései, indulatkezelési nehézségei, hangulatkezelési labilitása miatt több alkalommal állt pszichiátriai kezelés alatt. 2015 augusztusában a gyermekeivel való kapcsolatának javítása érdekében kért segítséget a gyermekjóléti szolgálattól arra hivatkozással, hogy a két évvel korábbi idegösszeomlása után az alperes teljesen kizárta gyermekeik életéből, akik elfordultak tőle. Az alperes maga is kérte az eljárásban gyermekei pszichés megsegítését, de a 2015. szeptember 29. napján készült gondozási tervet nem írta alá, a hatóság csak levélben tudott vele érintkezni.

[3] A 2015. november 21. napján készült klinikai pszichológiai javaslat szerint a gyermekeknél erős szorongás tapasztalható, a jövőben indokolt pszichoterápiás foglalkozáson való részvételük, pszichés egyensúlyukat csak a családi konfliktusok rendezése után nyerhetik vissza.

[4] 2016. január 8. és február 18. napja között a gyámhivatal pedagógia szakszolgálatának pszichológusai két alkalommal elbeszélgettek a gyerekekkel. Beszámolójuk szerint a kislány mindkét alkalommal nagyon sokat beszélt, erősen csapongó volt, nyugtalanul viselkedett. Családrajzán csak a távolabbi rokonokat tüntette fel, sem apját, sem anyját nem rajzolta le. Elbeszélése beszűkült az anyával való folyamatos konfliktusra, abban külső attitűdök tükröződtek. A kisfiú gátlásosan, szorongóan viselkedett, eleinte a szakembereknek hátat fordítva játszott, majd szűkszavúan számolt be az élményeiről, de spontán nem beszélt. Az anyával kapcsolatos beszámolója kevésbé volt élményszerű, inkább tudatos beszámolónak hatott. Mindkét gyermeknél rögzítették: a hasított tudatállapot - az apához való erős kötődés és az anya elutasítása - a gyermekek spontán érzelmi viszonyulásaitól eltér, valószínűleg külső hatások által befolyásolt. Az alperest a pszichológusok február 18. után nem tudták elérni, további beszélgetésre nem vitte el a gyermekeket. A szakemberek a feleket tájékoztatták: a közöttük lévő konfliktusok hatására a gyermekek pszichés állapota súlyosan terhelt, ezért kiemelten fontos bizonytalan helyzetük rendeződése.

[5] 2015. október 9. napján a felperes feljelentette az alperest, mert állítása szerint a gyermekek előtt tettleg bántalmazta. A nyomozás során kihallgatott több tanú állította, hogy az együttélés alatt az alperes a felperessel szemben lealacsonyító, megalázó hangnemben beszélt, ellentmondást nem tűrő volt a viselkedése. 2016. január 15. napján az alperes jelentette fel a felperest, mert előadása szerint a felperes a kisfiút be akarta csukni a hűtőszekrénybe. A könnyű testi sértéssel elkövetett kapcsolati erőszak bűntette elkövetésének alapos gyanúja miatt az alperessel; a védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett könnyű testi sértés bűntette elkövetésének alapos gyanúja miatt az a felperessel; valamint kiskorú veszélyeztetés bűntette miatt mindkét féllel szemben indult eljárást megszüntették, mert a rendelkezésre álló adatok alapján nem lehetett bűncselekmény elkövetését megállapítani.

[6] 2016. február 5., 9. és 10. napján az egyik kórház gyermekpszichiátriáján vizsgálták a gyermekeket, amelynek eredményeként "rossz bánásmód szindrómát" állapítottak meg. A pszichiáter rögzítette: a kislány nem volt feszült, nem szorongott a vizsgálat alatt, a vele történtekről nyíltan, hitelesen beszélt. A kisfiú szorongott, gondolkodása beszűkült az anyával való konfliktusra.

[7] A gyermekpszichiáter javaslatára az alperes a gyermekekkel 2016. március 1. napján a tulajdonában álló, közösen lakott lakásból elköltözött. A felperes ezután az iskolában és hetente egy-két alkalommal az alperes jelenlétében találkozhatott a gyermekekkel, akik nagyon elutasítóak voltak vele szemben, féltek tőle. A közös lakásból a felperes is elköltözött, majd 2016 augusztusában az alperes a gyermekkel visszaköltözött, azóta is a volt közös lakásban laknak.

[8] A gyámhivatal 2016. március 5. napján a gyermekjóléti szolgálat javaslatára ideiglenes hatályú elhelyezés iránti eljárást indított. A 2016. március 16. napján készült pedagógiai jellemzés szerint az akkor első osztályos gyermekek korábban hiánytalan felszerelése olykor hiányos. Eddig egy padban ült a két gyermek, a zárkózott, a pedagógusokkal sem sokat kommunikáló kisfiút külön ültették, azóta felszabadult, sokat nevet. Ezt megelőzően mindkettőjüknek mindent a kislány rendezett, intézett, szinte túlságosan is rátelepedett a testvérére, gátolva őt az önállóságban. Az alperes és a gyermekek elköltözése után a kislány ideges, feszült, szorongóvá vált, többször elsírta magát apróságokon, de iskolai munkája nem változott, továbbra is szépen teljesített. A rendőrség számára megküldött, 2016. október 20-án készült osztályfőnöki vélemény szerint a gyerekek erősen kontrollálják, hogy mit mondjanak el az otthoni élményeikről. Az alperesről azt jelezték a pedagógusok, hogy együttműködőnek mutatkozik, nyájas modora azonban inkább ellenszenvet kelt, próbál mindenkire hatást gyakorolni. Viselkedése ellenségessé vált, valótlan állításokkal több helyen bejelentést tett az iskola ellen, telefonon nem elérhető, csak írásban tudnak vele kommunikálni.

[9] A gyámhivatal a 2016. június 21. napján hozott határozatával az ideiglenes hatályú elhelyezés iránti eljárást azzal szüntette meg, hogy megküldte az iratokat a védelembevételi eljárás lefolytatása céljából a gyermekek tartózkodási helye szerint illetékes gyámügyi osztálynak.

[10] A büntetőeljárásban kirendelt klinikai szakpszichológus a 2016. szeptember 9. napján végzett vizsgálat alapján megállapította: a kislány anyával kapcsolatos előadásaiban nem választható szét, hogy mi az, amit csak hallott, illetve ami a valóságban megtörtént; a gyermek ugyanis sajátjaként fogalmazza meg az apa véleményét, azzal azonosul. Olyan eseményeket is saját élményként fogalmaz meg, amelyekről csak elbeszélésből tudhat. Olyan mértékű elutasítás, mint amit a kislány az anyával szemben megfogalmaz, csak a másik szülő befolyásolására szokott megjelenni. A kisfiúval kapcsolatosan is hasonló megállapításokat tett, rögzítve: a gyermek a történeteit eltúlozza, továbbszövi, előadása versmondásszerű, nem élményszerű.