EH 2009.2082 A szolgálati viszonyra vonatkozó jogszabá­lyok alapvetően kógensek, ebből következően nincs jogszabályi lehetőség eltérő, a hivatásos állomány tagja részére kedvezőbb megállapodás megkötésére. A délutáni és éjszakai pótlék a hivatásos állomány tagjának a pótlékkal elismert tevékenység tényleges kifejtésének, illetve beosztás betöltésének idejére jár [1996. évi XLIII. törvény 3. § (1) bekezdés, 254. § (3) bekezdés, 140/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet 55. § (1) bekezdés, 56. § (1) bekezdés].

A rendőr törzszászlós rendfokozatú felperes hivatásos szolgálati viszonyban az alperes kerületi Rendőrkapitányságon teljesített szolgálatot. Szolgálati panasza elutasítását követően a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében 2004. február 1-jétől 2005. június 30-áig terjedő időszakra délutáni és éjszakai pótlék jogcímén 60 507 forint és kamata megfizetésére kérte az alperest kötelezni.

A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.

A megállapított tényállás szerint a kerületi Rendőrkapitányság vezetője 2003. október 17-én kelt személyi állományra vonatkozó parancsával a felperes kinevezésében meghatározott szolgálati időrendjét 2003. november 1-jei hatállyal vezényléses szolgálati időrendszerre módosította. A parancs megállapította továbbá a felperes délutáni és éjszakai pótlékra való jogosultságát. A B. Osztály G. Alosztályán nyomozó beosztásban szolgálatot teljesítő felperes 2003. november 1-jétől 2004. január 31-éig a parancsban foglaltak szerint pótlékban részesült. Ezt követően 2004. február 1-jétől szóbeli utasításra szolgálati feladatait már a V. Osztály V. Alosztályának állományában vizsgáló beosztásban látta el, ahol nem vezényléses, hanem 8-tól 16 óráig tartó hivatali munkarendben dolgozott. Ezen időponttól kezdődően ezért az alperes már nem fizetett a részére délutáni és éjszakai pótlékot.

A munkaügyi bíróság az ítélete indokolásában kiemelte, miszerint nem volt vitatott, hogy a perbeli időszakban a felperes szóbeli vezénylés alapján ténylegesen és kizárólagosan a V. Alosztályon hivatali munkaidőrendszerben, hétfőtől péntekig 8 órától 16 óráig teljesített szolgálatot. Ezért a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) végrehajtásáról szóló 140/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet 55. § (1) és 56. § (1) bekezdése értelmében délutáni és éjszakai pótlékra ezen időszakban nem vált jogosulttá.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és kötelezte az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 60 507 forintot és annak 2004. október 15-étől a kifizetésig járó törvényes kamatát.

A másodfokú bíróság azzal egészítette ki a tényállást, hogy a felperes 2005. június 21-én szolgálati jegyen kifogásolta, hogy nem történt meg a délutáni és az éjszakai pótlékok kifizetése. Ezt követően a Rendőrkapitányság vezetője 2005. június 24-én kelt parancsával a felperest 2005. július 1-jei hatállyal kinevezte a V. Alosztályon vizsgáló beosztásba, részére hivatali munkarendet határozott meg, és csak ekkor rendelkezett a délutáni és éjszakai pótlékra jogosultság megszüntetéséről.

A másodfokú bíróság abban egyetértett a munkaügyi bíróság jogi okfejtésével, hogy miután a perbeli időszakban a felperes ténylegesen nem a 140/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet 55. § (1) bekezdése, illetve 56. § (1) bekezdése szerinti vezényléses vagy váltásos szolgálati időrendszerben, hanem hivatali munkarendben dolgozott, a kereseti kérelme szerinti pótlékfizetés jogszabályi feltételei nem állnak fenn. A jogerős ítélet szerint azonban a felek "a jogszabálynál a munkavállalóra kedvezőbb módon megállapodhattak", ezért adott esetben az alperest köti a pótlékra jogosultságot megállapító parancs, ami alapján a felperes a délutáni és éjszakai pótlékra jogot szerzett.

A jogerős ítélet ellen jogszabálysértésre hivatkozva az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását és költségekben való marasztalását kérte.

Arra hivatkozott, hogy a hivatásos állományra vonatkozó jogszabályok a felek eltérő megállapodását a perbeli esetre nem teszik lehetővé, a felperes délutáni és éjszakai pótlékra való jogosultságát a Hszt. 254. § (3) bekezdése szerinti rendelkezések kizárják. A felperes által a perbeli időszak alatt ténylegesen betöltött beosztáshoz a felperes által sem vitatottan hivatali munkaidőrend kötődött, és az eljárt bíróságok által is megállapítottan a felperes e szerint teljesített szolgálatot. Ezért nem valósult meg sem a pótlékkal elismert tevékenység - vagyis a vezényléses, illetőleg váltásos munkarendben történő szolgálatteljesítés - tényleges kifejtése, sem pedig a jogosultságot megalapozó beosztás betöltése. A délutáni és éjszakai pótlékot megállapító parancsban foglaltak módosítása, vagyis e pótlékra való jogosultság megszüntetése nem a felek megállapodása, hanem adminisztratív okok miatt maradt el.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Arra hivatkozott, hogy mivel szolgálatszervezési érdekből szóbeli vezénylés alapján került a V. Osztályra, a hivatkozott kormányrendelet 55. § (2) és 56. § (2) bekezdését kell alkalmazni.

A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.

A Hszt. 3. § (1) bekezdése értelmében a szolgálati viszony az állam és a hivatásos állomány tagja között létrejött különleges jogviszony, amelyben mindkét felet a sajátos szolgálati körülményeknek megfelelő, e törvényben és más jogszabályokban meghatározott kötelezettségek terhelik és jogosultságok illetik meg. A szolgálati viszonyra vonatkozó szabályok ezért alapvetően kógensek. Ebből következően nincs jogszabályi lehetőség eltérő, a hivatásos állomány tagja részére kedvezőbb megállapodás megkötésére úgy, ahogy a munkaviszonyban foglalkoztatottak esetén arra a Munka Törvénykönyve lehetőséget ad.

A 140/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet 55. § (1) és 56. § (1) bekezdése értelmében éjszakai, illetve délutáni pótlékra az jogosult, aki vezényléses vagy váltásos szolgálati időrendszerben este 22 óra és reggel 6 óra, illetve délután 14 óra és este 22 óra között látja el szolgálati feladatát. A Hszt. 254. § (3) bekezdése értelmében a délutáni és éjszakai pótlék a hivatásos állomány tagjának a pótlékkal elismert tevékenység tényleges kifejtésének, illetve beosztás betöltésének idejére jár. Ettől eltérően a hivatásos állomány tagját pótlékra törvényesen megállapodás és parancs sem jogosíthatja.

A perbeli esetben a felperes szolgálati időrendszerének és az ahhoz fűződő jogszabályban előírt pótlékra való jogosultságának személyi állományra vonatkozó paranccsal történő megállapítása nem minősül megállapodásnak. Az kizárólag a B. Osztály G. Alosztályán betöltött felperesi beosztásra vonatkozott. Ezért azzal, hogy a felperes szervezeti egysége és a beosztása 2004. február 1-jétől megváltozott és ennek következtében szolgálati időrendszere már nem pótlékra jogosító vezényléses vagy váltásos volt, és a ténylegesen betöltött beosztásban általa sem vitatottan hivatali munkaidőben dolgozott, a délutáni és éjszakai pótlékra való jogosultsága megszűnt. Az a körülmény, hogy a jogosultságot megállapító korábbi parancsot - amely kifejezetten a váltásos szolgálati időrendszerben való szolgálat teljesítéséhez kötődött - formálisan az alperes csak utóbb vonta vissza, még nem alapozza meg a hivatali munkaidőben szolgálati feladatokat ellátó felperes pótlékok iránti igényét, mert a 2004. február 1-jétől hatályos szóbeli vezénylés a korábbi parancsot felülírta. Miután a felperesnek ezen időponttól nemcsak az időbeosztása volt eltérő, hanem a szervezeti egysége és a betöltött beosztása és ezzel összefüggésben a szolgálati időrendszere is megváltozott, ezért a kormányrendelet 55. § (2) és 56. § (2) bekezdésére való felperesi hivatkozás téves.

Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróság érdemben helyes döntését helybenhagyta.

(Legf. Bír. Mfv. II. 10.659/2008.)