A Fővárosi Törvényszék Pf.638949/2011/5. számú határozata végrehajtás megszüntetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 253. §, 254. §, 369. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 324. §, 326. §, 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 57. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Szakács Katalin, Trabach Lea, Turbucz Zoltán

Kapcsolódó határozatok:

Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság P.23014/2010/36., *Fővárosi Törvényszék Pf.638949/2011/5.*, Kúria Pfv.20413/2012/7., 3177/2013. (X. 9.) AB végzés

***********

A FŐVÁROSI BÍRÓSÁG

mint másodfokú bíróság

42.Pf..../2011/5.

A Magyar Köztársaság nevében!

A Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság

a Csenterics Ügyvédi Iroda (ifj. dr. Csenterics Ferenc ügyvéd, fél címe 1) és a Dr. Hidasi és Társai Ügyvédi Iroda (dr. Makay Péter ügyvéd, ....) által képviselt

felperes neve (....) felperesnek -

a dr. Egyed István ügyvéd (....) által képviselt

alperes neve (....) alperes elleni

végrehajtás megszüntetése iránti perében a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 2011. július 7. napján kelt 17.P.../2010/36. sorszámú ítélete ellen a felperes által 38. sorszám alatt benyújtott és Pf. 4. sorszámon kiegészített fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és a felperes perköltségben marasztalását 875.000 (nyolcszázhetvenötezer) Ft-ra leszállítja.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 250.000 (kettőszázötvenezer) Ft másodfokú perköltséget.

A le nem rótt 900.000 (kilencszázezer) Ft fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 1.233.750 Ft perköltséget. Megállapította, hogy a le nem rótt 900.000 Ft illetéket az állam viseli.

Ítéletének indokolása szerint a bíróság .../2010/1. számon 2010. március 18-án rendelt el végrehajtást a felperessel szemben a felperes tartozáselismerő nyilatkozatát tartalmazó .... számú közjegyzői okirat alapján. Rámutatott, hogy a záradékkal elrendelt végrehajtás esetében vizsgálnia kellett a Pp. 369.§ a) pontja alapján a felperesnek a kölcsönszerződés fenn nem állására, illetőleg a színleltségére vonatkozó kereseti kérelmeit. E körben értékelte, hogy a közjegyzői okiratot megelőzően szinte szó szerint azzal megegyező magánokirat készült ügyvédi ellenjegyzéssel. A teljes hitelű magánokiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozatában a felperes elismeri, hogy mennyi összeggel tartozik az alperesnek kölcsön jogcímén és mikorra vállalja visszafizetni azt. Az okiratok elkészítését a felperes nem vitatta. Ezek után néhány héttel közokiratba foglaltan is megtörtént a tartozáselismerés, tehát a felperes egymás után többször is megismételte ugyanazt a nyilatkozatát. Mindezek alapján megállapította, hogy a felek között a kölcsönszerződések létrejöttek.

Kifejtette, hogy a tartozáselismerésre tekintettel a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy nem tartozik az alperesnek, bizonyítást azonban csak arra vonatkozóan indítványozott, hogy az alperes vagyoni viszonyait a bíróság az adóbevallásaiból állapítsa meg. Ezt azonban a bíróság szükségtelennek tartotta, mert az alperes a pénzeket jórészt kölcsönökből fedezte, melyet az alperes nem vitatott, továbbá az ingatlanai eladási áraiból. A felperes meg sem kísérelte bizonyítani, hogy szerelmi kapcsolat állt fenn közte és az alperes között, vagy hogy szívességből írt adósságelismerő nyilatkozatokat. Utalt arra, hogy a becsatolt DVD film és az alperes feleségének tanúvallomása is az alperes állításait támasztotta alá.

Mindezek alapján a felperes nem tudta bizonyítani, hogy a kölcsönszerződés nem jött létre és azt sem, hogy az színlelt volt, a bizonyítás sikertelensége őt terhelte, így a bíróság a keresetet elutasította. A perköltség viseléséről a Pp. 78.§ (1) bekezdés alapján rendelkezett, mely a pernyertes alperes 32/2003.(VIII.22.) IM. rendelet (R.) 3.§ (2) bekezdés b) pontja alapján számított ügyvédi munkadíjából áll.