BH 2006.8.255 Végrehajtás megszüntetési perben a záradékolt közokirattal szemben is helye van ellenbizonyításnak [Pp. 164. §, 195. §, 275. §, 369. § és Vht. 21. §].

A P. K. K. Bíróság - az alperes kérelmére - végrehajtást rendelt el a felperessel szemben közjegyzői okirat záradékolásával, az abban foglalt kölcsönszerződés alapján.

A felperes keresetében az ellene folyamatban lévő végrehajtás megszüntetését kérte arra hivatkozással, hogy - a közjegyzői okiratba foglaltaktól eltérően - nem kapta meg a 10 000 000 forint kölcsönt az alperestől.

Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Állítása szerint a kölcsönszerződés teljesítéseként átadott 10 000 000 forintot a felperes részére. Előadta: a pénzátadásra nem a szerződéskötés napján került sor, hanem azt megelőzően.

Kiegészített ítéletével az elsőfokú bíróság a felperessel szemben folyamatban lévő végrehajtást megszüntette, a következő tényekre alapítottan.

A felperes és az alperes között 2002. május 29. napján közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződés jött létre, amely szerint az alperes 10 000 000 forint kölcsönt nyújtott a felperesnek a szerződés aláírásának napján. A kölcsön visszafizetésének határidejét 2002. július 30. napjában határozták meg azzal, hogy annak helye dr. B. G. ügyvéd m.-i irodája. Az alperesi képviselő a tárgyaláson úgy nyilatkozott: a pénz átadására a közjegyzői okirat kiállítása előtt került sor; annak pontos időpontját az alperes ügyvezetője nem tudta megjelölni, de határozottan állította, hogy rajta és a felperesen kívül a pénzátadásnak más tanúja nem volt.

Az elsőfokú bíróság döntése jogi indokaként kifejtette: az alperes perbeli előadására tekintettel megdőlt a közjegyzői okirathoz fűzött "teljes bizonyító erő a vonatkozásban, hogy a szerződés napján kapta volna meg a felperes a végrehajtásban követelt összeget". Az alperes által előterjesztett okiratok alapján a bíróság nem tudott egyértelműen arra következtetni, hogy pénzátadásra a felek között sor került volna. Önmagában az a tény, hogy a kérdéses időszakban az alperesi cég rendelkezett 10 000 000 forinttal, nem bizonyítja, hogy ezt az összeget átadták a felperesnek. A cég könyvelésében fel kellett volna tüntesse ezt a kintlévőségét. Mindezekre tekintettel az alperes nem tudta kétséget kizáróan bizonyítani követelése fennálltát [Pp. 164. § (1) bekezdés], ezért adott helyt a bíróság a felperes keresetének.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást annyiban egészítette ki, hogy a felperes - további négy taggal együtt - a H. F. Sz. és A. Kft. (továbbiakban: Kft.) tagja volt. A felperes tagtársaival 2002. május 30-án adásvételi szerződést kötött, "mellyel a felperes kívánta kivásárolni négy tagtársa üzletrészét 28 000 000 forint összegben. A kivásárláshoz szükséges vételárhoz ... 10 000 000 forintot a felperes az alperes által nyújtott kölcsönből kívánta biztosítani. Ennek a 10 000 000 forintnak a kölcsönkénti felvételét és visszafizetési kötelezettségét ismerte el a végrehajtás alapjául szolgáló közjegyzői okiratban a felperes".

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított - fentiekkel kiegészített - tényállást ítélkezése alapjául elfogadta, azonban az elsőfokú bíróság jogi következtetésétől eltérően úgy foglalt állást, hogy a közokiratban foglalt kölcsönszerződésben tett - a Ptk. 242. § (1) bekezdése szerint minősülő - a felperesi tartozást elismerő nyilatkozat folytán Pp. 164. § (1) bekezdése alapján "mindenképp" a felperest terheli annak bizonyítása, hogy tartozása nem áll fenn; e bizonyítási kötelezettségének azonban a felperes nem tett eleget. Önmagában az a körülmény, hogy a pénz átadására nem a szerződéskötéskor került sor, annak ellenére, hogy az okirat ezt az időpontot tartalmazza, nem alkalmas a Pp. 195. § (1) bekezdése szerinti közokirat teljes bizonyító erejének a megdöntésére.

A másodfokú bíróság ítélete ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Érvelése szerint téves a másodfokú bíróság jogi álláspontja, miszerint önmagában az a körülmény, hogy a pénz átadására nem a szerződéskötés napján került sor, nem alkalmas a közokirat teljes bizonyító erejének megdöntésére. A Pp. 164. § (1) bekezdésében, valamint a Ptk. 242. § (1) bekezdésében foglaltak felhívásával tévedett a másodfokú bíróság akkor is, amikor "a bizonyítási kötelezettséget teljes egészében a felperes érdekkörébe utalta", annak ellenére, hogy az eljárás során igazolást nyert: a pénz átadása a szerződéskötéskor nem történt meg, továbbá az alperes írásban nyilatkozott arról: a kölcsön összege a könyvelésében meglévő készletként szerepel. Nem lett volna akadálya a közjegyzői okirat lekönyvelésének, ha ahhoz tényleges pénzmozgás kapcsolódik. Az alperes - a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 15. § (3) bekezdése értelmében - a saját könyvvitelében meghatározott adatokkal ellentétes tényeket bizonyítani köteles, mivel azokat ellenkező bizonyításig valónak kell elfogadni. Ebből következően az alperesnek kell bizonyítania, hogy "... a kölcsön összege a házipénztárból felvételre, ... felperes részére kifizetésre került. Ezt az alperes nem bizonyította, viszont a felperes eleget tett a bizonyítási kötelezettségének, mert bizonyította: a közjegyzői okirat keltének időpontjában nem kapott pénzt. Igazolta azt is, hogy az alperes részére kölcsönt nem fizetett, mivel annak összege szerepel az számviteli nyilvántartásában.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. Az adott jogvitában irányadó - a 2001. évi CV. törvénnyel megállapított és a 42/2004. (XI. 9.) AB határozattal nem érintett - Pp. 270. § (2) bekezdése hatályos rendelkezése szerint a felülvizsgálati kérelem akkor terjeszthető elő, ha a felülvizsgálni kért határozat az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő.