BH+ 2001.3.142 A versenyjog megsértése miatt kiszabott bírság összegének meghatározásánál generálprevenciós célok nem vehetők figyelembe [1990. évi LXXVI. tv. 3. §, 49. §, 58. §]

Az alperes határozatában megállapította, hogy a felperes azzal, hogy a Magyarországi Nagydíj helyszínén kívül elhelyezett óriásplakátokon és zászlókon az M. cigaretta logoját feltüntette; a dohánygyár álláshirdetései országos napi- és heti, valamint helyi napi- és hetilapokban való közzétételénél az M. cigaretta logoját feltüntette; hasonló módon a dohánygyár termékei ajánlott fogyasztói árát közzétette; közreműködött a H. 2000 cigaretta négyrészes reklámsorozatának közzétételében, tisztességtelen gazdasági tevékenységet végzett. E magatartás folytatását megtiltotta, egyben a felperessel szemben 2.000.000,- Ft bírságot szabott ki, és kötelezte az eljárási díj megfizetésére. Döntését az 1990. évi LXXXVI. törvény (továbbiakban: Vtv.) 3. § (2) bekezdésére, az 1978. évi I. törvény 34. § (3) bekezdésére, a 12/1972. (VI. 5.) BkM rendelet 6. § (1) bekezdés a) pontjára, 7. § (1) bekezdésére alapította. Határozatát a bírság tekintetében a Vtv. 48. § (2) bekezdésének alkalmazásával hozta meg akként, hogy a felperes terhére értékelte szándékos szembehelyezkedését a hatályos jogszabályi rendelkezésekkel, figyelembe vette a magatartás országos mértékét, valamint azt az elvárást, hogy a bírság nagyságrendje alkalmas legyen hasonló magatartások elterjedésének megakadályozására.

A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását, annak megállapítását kérte, hogy jogsértést nem követett el, valamint a bírság és az eljárás díjfizetés alóli mentesítését. Perköltségre is igényt tartott. Másodlagosan kifogásolta a bírság összegszerűségét is. Azzal érvelt, hogy az alperes jogsértő módon indította újra a korábban már felfüggesztett eljárást, az elévülési időn túl hozta meg határozatát, a hatáskörét túllépte, és a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség jogkörét elvonva járt el. Bizonyítás nélkül állapította meg azt, hogy a logo és védjegy megjelentetése már önmagában is fogyasztásra ösztönöz. Azt állította, hogy mivel az 1992-es futam neve M. Magyar Nagydíj volt, így a plakátok és logok ezt a verseny hirdették. Tagadta, hogy a dohánygyár megbízásából a nagydíj területén kívül zászlókat, plakátokat helyezett volna el. Az árközlés kapcsán arra hivatkozott, hogy az áru valós áráról történt a tájékoztatás. A H. 2000 reklámban pedig a dohányárura való utalás olyan távoli, hogy az nem alapozhatja meg a jogszabályszegést.

Az alperes ellenkérelmében a határozatába foglalt indokolásra figyelemmel a felperes keresetének elutasítását kérte.

A Fővárosi Bíróság ítéletében az alperes határozatát akként változtatta meg, hogy a jogsértések megállapítását mellőzve a felperest mentesítette a kiszabott bírság és eljárási díj megfizetése alól. E határozatát arra alapította, hogy az alperes a döntését nem a Vtv.-ben meghatározott határidőn belül hozta meg. Az alperes fellebbezése folytán eljárt Legfelsőbb Bíróság a végzésében az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.

A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az alperes döntése jogszerű volt.

Az alperes ugyanis más hatóságok döntésének hiányában is jogosult volt arra, vizsgálja, hogy a felperes gazdasági tevékenysége során megsértette-e a Vtv. 3. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakat, az ehhez szükséges tényállás megállapítása pedig a Vtv. 43. § (1) bekezdésének a) pontja értelmében az alperes hatáskörébe tartozott. Rögzítette ítéletében azt is, hogy a reklám közzététele az áru kelendőségének fokozását célozza. Ezért ha a közzétételre sor került, az önmagában alkalmas arra, hogy az adott termék iránt a figyelmet felkeltse. A fogyasztó megnyerése nemcsak a konkrét termék, hanem az előállított áruval közvetlenül összekapcsolódó vállalkozót egyediesítő logo megjelenésével is megvalósítható. Ezért a H. 2000 cigarettareklám, a termékre utaló árajánlat, az M. cigaretta logoját feltüntető nagydíj területén kívül elhelyezett zászlók és az újságokban közölt álláshirdetések is további üzenetet hordozva tiltott dohányreklámnak tekintendők. A köztudottan egészségkárosító termékre történő figyelemfelhívással pedig a felperes a fogyasztók törvényes érdekeit sértő, illetve veszélyeztet magatartást folytatott, ezért a Vtv. 3. § (2) bekezdése szerinti felelőssége fennállt. A nagydíj területén kívüli zászlók tekintetében a tanú vallomására figyelemmel nem fogadta el a felperes előadását. Az elsőfokú bíróság a bírságot a magatartás súlya miatt nem tekintette eltúlzottnak, ezért annak mérséklésére sem látott lehetőséget.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett, kérte annak megváltoztatását kereseti kérelmének megfelelően az abban is kifejtett indokaira figyelemmel.