EH 2010.2216 A több alárendelt sérelmére elkövetett alárendelt megsértésének bűntette összefoglalt bűncselekmény (delictum complexum), ezért a különböző passzív alanyok (sértettek) sérelmére az elévülési időn belül megvalósult ilyen cselekmények csak egy bűncselekményként, egy eljárásban bírálhatók el, függetlenül attól, hogy a részcselekmények azonos vagy eltérő, rövidebb vagy hosszabb időközökkel valósultak meg [Btk. 358. § (1) bek. és (2) bek. c) pont].
Kapcsolódó határozatok:
Kaposvári Törvényszék Kb.32/2008/39., Kúria Bfv.810/2010/6. (*EH 2010.2216*), Fővárosi Ítélőtábla Kbf.8/2010/4.
***********
A katonai tanács ítéletével a nyugállományú rendőr dandártábornokot az ellene a Btk. 358. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, és a (2) bekezdés c) pontja szerint minősülő alárendelt megsértésének bűntette miatt emelt vád alól felmentette, míg a vele szemben további 4 rendbeli a Btk. 359. §-ának c) pontja szerinti elöljárói hatalommal visszaélés vétsége, 2 rendbeli a Btk. 358. § (1) bekezdése szerinti alárendelt megsértésének vétsége, és a Btk. 359. § e) pontja szerinti elöljárói hatalommal visszaélés vétsége miatt indult büntetőeljárást megszüntette.
Az elsőfokú bíróság ítéletének a felülvizsgálattal érintett tényállása a következő:
A terhelt 1970 óta teljesített szolgálatot a Belügyminisztérium állományában. 2006. és 2007-ben, 2007. november 26-ig a B.-i kerületi rendőrkapitányságon kapitányságvezetőként teljesített szolgálatot. Szolgálati viszonya 2008. július 24-én nyugállományba helyezéssel megszűnt.
A rendőrkapitányság erre kijelölt állománya 2006. év nyarának végén bűnügyi akciót hajtott végre. Az előzetes eligazítás T. F. rendőr alezredes sértett feladata volt. Az állomány területre történő kivonulását követően a terhelt megjelent a sértett irodájában, azért, hogy az eligazítást ellenőrizze. Az irodában jelen volt E. Cs. r. zászlós is, T. F. közvetlen beosztottja. T. F. a terheltnek jelentést tett arról, hogy az állomány eligazítása és a kivonulása már megtörtént. A terhelt kifogásolta, hogy T. F. alezredes az akciótervet részben az engedélye nélkül megváltoztatta. Először halkan beszélt, majd a végén már kiabálva folytatta, és T. F.-nek az alábbi kijelentéseket tette: "Feri te erre a munkára alkalmatlan vagy, a munkád szart sem ér!". A sértett megkérdezte tőle, hogy "szart sem ér a munkám?", erre a terhelt kiabálva azt válaszolta, hogy "tudod mit, annál többet ér, szart ér". Ezzel a kijelentésével T. F. alezredes sértettet egy alárendeltje jelenlétében emberi méltóságában megsértette.
T. F. e kijelentések után távozni kívánt a kapitányság épületéből. Ekkor a terhelt már békülékenyebb hangnemet ütött meg, és kijelentette, "nem szar a sértett munkája, jó, hogy ott van a kerületben", majd azt is közölte vele, hogy ő az egyik legjobb parancsnoka.
2007. év októberében a terhelt egy reggeli eligazítást követően folyamatban lévő ún. előzetes letartóztatásos ügyek revízióját látta el. Ekkor az irodában több személy, a terhelt több alárendeltje volt jelen. A revízió során K. L. r. törzszászlós sértettet beszámoltatta, aki a terheltnek jelentette, hogy az egyik előzetes letartóztatásos ügyében csak egy bűncselekmény van. Erre a terhelt indulatos állapotba került, kiabálni kezdett a sértettel, majd közölte vele, hogy a sértett "hülye", majd ordítva kijelentette, hogy olyanoknak, mint a sértett "a Dunán kellene úsznia és fog is". A terhelt e kijelentéseivel K. L. r. törzszászlós sértettet emberi méltóságában alárendeltjei jelenlétében durván megsértette.
A kerületi rendőrkapitányságon 2006. július és 2007. február 1-je közötti időszakban B. B. r. százados sértett volt a vizsgálati osztály vagyonvédelmi alosztályának vezetője, B. L. r. hadnagy sértett pedig az alosztályon nyomozóként dolgozott. Ebben az időszakban, utólag már pontosabban meg nem állapítható időpontban a terhelt B. B. r. századost és B. L. r. hadnagyot berendelte parancsnoki eligazításra. Az eligazításon részt vett T. M. r. százados, valamint S. J.-né r. alezredes is.
A terhelt a parancsnoki eligazítás alkalmával B. L. r. hadnagy egyik ügyében kifogásolta az ún. robotzsaru számítógépes rendszerben rögzített irat módosítását. Kijelentette, hogy a számítógépen egy olyan virtuális okirat szerepel, amelynek tartalmát B. L. r. hadnagy a hitelesítést követően megváltoztatta, és az általa módosított, szabálytalanul átírt és kinyomtatott iratot íratta alá B. B. századossal, mint elöljárójával. Erre hivatkozással az eligazításon a két sértettet okirat-hamisítóknak nevezte, és közölte velük: örüljenek neki, hogy közokirat-hamisítás bűncselekménye miatt nem tesz ellenük feljelentést. Arra is kitért, hogy a feljelentés megtételétől csak azért tekint el, mert a vizsgálati osztályon túl sok a munka, a létszám pedig kevés.
A Legfelsőbb Bíróság ezt meghaladóan a tényállás részének tekintette az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában azokat a ténymegállapításokat is, amelyeket nem az ún. tényállás része tartalmaz. Eszerint B. L. r. hadnagy praktikus szempontból az egyik irat dátumát megváltoztatva - de tartalmának módosítása nélkül - újabb iratot készített. Ezzel egy régebbi irat felülírásra került a számítógépes rendszerben, amelynek következtében egy iratot B. L. valójában eltüntetett. A "robotzsaru" használatára vonatkozó szabályok szerint a számítógépes rendszerben rögzített és tárolt - előzőleg kinyomtatott, és papír alapon hitelesített, aláírt - iratot azonban megváltoztatni nem lehetett volna, mivel ezáltal ellenőrizhetetlenné válik az eredeti iratot elkészítő személy munkája.
Az ítélőtábla katonai tanácsa a katonai ügyész fellebbezését elbírálva, az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A jogerős határozat ellen, törvényes határidőn belül a Fellebbviteli Katonai Ügyészség nyújtott be felülvizsgálati indítványt a terhelt bűnösségének megállapítását, cselekményének a Btk. 358. § (2) bekezdésének c) pontja szerint minősülő alárendelt megsértése bűntettének minősítését és pénzbüntetés kiszabását célozva.
Álláspontja szerint az eljárt bíróságok által, 2 rendbeli alárendelt megsértésének értékelt cselekmény törvényi egység, ezáltal a Btk. 358. §-ának (2) bekezdése szerinti bűntettet képez, és ez kizárja a Btk. 124. §-ban írt büntethetőséget megszüntető ok fennállását.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során a megtámadott ügydöntő határozatot a Be. 423. § (4) bekezdése szerint kizárólag a felülvizsgálati indítványban támadott részében és az indítványban felhozott felülvizsgálati ok alapján bírálta felül. Nem érintette ezért elöljárói hatalommal visszaélés vádján nyugvó cselekményt, amelyben az eljárás megszüntető határozat első fokon jogerős, és az elöljárói hatalommal visszaélésként vád tárgyává tett azon cselekményt sem, amely tekintetében az eljárás megszüntető rendelkezés másodfokon emelkedett jogerőre.
Ezt előre bocsátva a felülvizsgálati indítvány részben alapos:
Helyesen foglalt állást az ítélőtábla abban a kérdésben, hogy a terhelt a "robotzsaru" rendszerben készült irat átírásával kapcsolatba hozható magatartásával bűncselekményt nem valósított meg.
Az e körben kifejtett - lényegében a védelmi érvelések megfelelő - indokokkal a Legfelsőbb Bíróság is egyetértett. A Btk. 10. §-ának (2) bekezdése szerinti társadalomra veszélyesség ugyanis a bűncselekménynek fogalmi eleme. A terhelt pedig ez esetben valós körülményt rótt az alárendeltjei terhére, amikor szóvá tette a "robotzsaru" rendszerben rögzített irat módosítását, átírását. Azzal, hogy ezt a szolgálati viszonyok között súlyos megítélésű magatartást kemény hangnemben kifogásolta, nem adott alapot a Btk. 358. §-a szerinti alárendelt megsértése bűncselekményének megállapítására, de más elöljárói bűncselekmény, pl. elöljárói hatalommal visszaélés megállapítására sem, függetlenül attól is, hogy az adott esetben az okirat-hamisítás bűncselekményének tényállásszerűsége kétséges. Az adott cselekménynél ugyan nincs törvényben rendelkezés a valóság bizonyítására, de a terhelt által kifogásolt szabálytalanság valós volta kétségtelen, annak súlya kizárja a magatartás társadalomra veszélyességét.
Ezért a felmentő rendelkezés tekintetében a Legfelsőbb Bíróság az ítélőtábla végzését a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
Tévesen értékelte azonban az ítélőtábla a terhelt T. F. és K. L. törzszászlós sérelmére elkövetett cselekményét a Btk. 358. §-ának (1) bekezdése szerinti 2 rendbeli alárendelt megsértése vétségének.
Az nem vitatott, hogy ez a két eset önmagában tényállásszerű alárendelt megsértése (Btk. 358. §-a).
A jogkérdés, amit a felülvizsgálati eljárásban el kell dönteni mindössze az, hogy e két tényállásszerű cselekmény alapot ad-e a törvényi egységben történő, de bűntettként való megítélésre a Btk. 358. § (2) bekezdésének c) pontja szerint, vagy 2 rendbeli, egymással homogén halmazatot alkotó vétségről van szó.
Az eldöntendő kérdés különös jogi jelentőségét az adja, hogy míg az előző esetben a Btk. 124. §-ában szabályozott büntethetőséget megszüntető ok - lévén bűntett - szóba sem jön, addig az utóbbi értelmezés mellett a büntethetőségi akadály a tényállásban rögzített szolgálati viszony megszűnési időpontja és a jogerős határozat keltének egybevetése folytán fennáll.
Ebben a kérdésben a Legfelsőbb Bíróság a katonai fellebbviteli ügyészség által kifejtett, és a katonai főügyészség által minden tekintetben helyesnek tartott állásponttal értett egyet.
Az eldöntendő kérdés helyes megközelítéséhez a Legfelsőbb Bíróság szükségesnek tartja mind az első, mind a másodfokú bíróság álláspontjának értékelését. Az eljárt bíróságok ugyanis bár egyezően a 2 rendbeli vétségkénti megítélés mellett foglaltak állást, a jogi érvelésük nem egybevágó, bár kétség kívül kimutatható, hogy álláspontjuk kialakításánál jogirodalmi adatokra támaszkodtak.
Az elsőfokú bíróság lényegileg jogi álláspontjának indokaként csak utalt a "kommentárok" ide vonatkozó magyarázatára. Különösebb jog-dogmatikai érvelés nélkül mondta ki az ítéletében, hogy az elöljáró terhére "a Btk. 358. § (2) bek. c) pontja szerinti bűntett csak akkor állapítható meg, ha az (1) bekezdésben meghatározott vétséget legalább két alárendelt sérelmére rövid időközzel valósítja meg". Minthogy az adott esetben a két cselekmény között több mint 1 év eltelt, rövid időköz nem vehető figyelembe. A cselekmény 2 rendbeli, a Btk. 358. §-ának (1) bekezdésben meghatározott vétség.
Az ítéletben csak hivatkozási alapként felhozott kommentárok (pld. A Büntető Törvénykönyv magyarázata, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 1968. II. Kötet 1018. old., vagy Magyar Büntetőjog Kommentár a gyakorlat számára HVG-ORAC Könyvkiadó Budapest, 2010. Btk. 358. §-hoz fűzött magyarázata, IV/3. pont) ugyanis, a Btk. 358. § (2) bekezdés c) pont szerinti alakzatot a természetes egység azon formájának tekintik, amikor az egység több cselekményből olvad össze. Erre tekintettel a (2) bekezdés c) pontja szerinti alakzat - az egyidejűleg megvalósult cselekményeken kívül - kizárólag akkor állapítható meg, ha a több alárendelt sérelmére a cselekmény rövid időszakon belül valósul meg. Azaz egyéb esetben nincs egység, vétségek homogén halmazata van.
Nyomban meg kell jegyezni, a Legfelsőbb Bíróság elvileg nem ért egyet a különböző kommentárokban kifejtett ezzel az elvi állásponttal. A több alárendelt sérelmére elkövetés ugyanis fogalmilag (dogmatikailag) semmiképpen nem értékelhető természetes egységként, mégpedig függetlenül a cselekmények közötti időköztől. E magatartás összefoglalt bűncselekményt képez (Kádár Miklós-Kálmán György: Büntetőjog általános tanai KJK 1968. Budapest, 612-618. old.). A természetes egység megállapításához ugyanis az is kell, hogy a különböző cselekmények egységes akarat-elhatározásból származzanak, és ne több, azaz különböző sértett sérelmére valósuljanak meg. Ahol a sértettek különbözőek a több cselekmény természetes egységet soha sem alkot.
Azon az elvi alapon tehát, amit az elsőfokú bíróság ítélete sugall, nem lehet kizárni a tényállásbeli két cselekmény egységkénti értékelését. Nem lehet elfogadhatónak tartani azt az álláspontot, hogy a két sértettet sértő ez a cselekvőség csak akkor lehetne a (2) bekezdés c) pont szerinti egység, ha nem telt volna el közöttük hosszabb - 1 évnél is hosszabb - idő.
A másodfokú bíróság - eltérően az elsőfokú bíróság álláspontjától - helyesen ismerte fel, hogy a Btk. 358. § (2) bekezdés c) pontja esetében nem természetes, hanem törvényi egységről, mégpedig összefoglalt bűncselekményről (delictum complexumról) van szó - helyes felismerés ellenére azonban további, vagy többlet-követelményre alapozva jutott tévesen arra az álláspontra, hogy a történeti tényállásban vázolt két esetben a (2) bekezdés c) pont szerinti törvényi egység (delictum complexumról), mégsem valósult meg. Ez a többletkövetelmény az összefoglalt bűncselekmény fogalmától idegen, annak megállapításához ugyanis további feltétel, követelmény nem társítható.
A másodfokú ítélet egyrészről (egyébként eseti döntések feltüntetése nélkül) arra a bírósági gyakorlatra hivatkozott, amely szerint a delictum complexum megállapításához az egyes cselekményeknek rövidebb időközökkel kell megvalósulniuk. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint, ha van ilyen gyakorlat, az törvényrontó gyakorlat, amit a Legfelsőbb Bíróság nem fogadhat el.
Utalni kell arra is, hogy az az analogikus értelmezési próbálkozás, amit védői okfejtés nyomán a másodfokú bíróság magáévá tett, hamis, relevancia nélkül való. Valóban a több emberen elkövetett emberölés is delictum complexum. Annak azonban, hogy az emberölés társadalomra veszélyessége nem összemérhető a Btk. 358. §-a szerinti cselekmények társadalomra veszélyességével - bár a megállapítás igaz - nincs relevanciája. Ugyanis a Btk. 358. § (2) bekezdés c) pontja szerinti büntetési tétel sem összevethető a Btk. 166. § (2) bekezdés büntetési tételével, tehát a társadalomra veszélyességi különbségek a szankciók eltérésében is megnyilvánulnak. A nagyobb társadalomra veszélyesség nem lehet elvi alap arra, hogy a delictum complexumkénti értékelés a Btk. 358. § (2) bekezdés c) eseteiben kizárásra kerüljön.
Az ítélőtábla azt is kifejtette, - a gyakorlatra hivatkozva - hogy a Btk. 358. § (2) bekezdésének c) pontja szerinti alakzat csak akkor állapítható meg, "ha az elöljáró rendszeresen valósítja meg a szolgálati szabályzattal össze nem egyeztethető, ezért a katonai rendet és fegyelmet közvetlenül sértő magatartást." Azaz a rendszeresség az, ami miatt az ilyen tevékenység ténylegesen veszélyesebb a társadalomra, ami indokolhatja a bűntettként minősülő eset megállapítását.
Határozottan le kell szögezni: az összefoglalt bűncselekmény, (azaz a tényállásszerű cselekmény több különböző sértett sérelmére elkövetése) semmilyen további megszorítást nem tartalmaz. Ha a cselekmények összefoglalt bűncselekményt alkotnak, azok csak egységesen bírálhatók el, tehát az elbírálást nem lehet időbeli, vagy rendszerességi feltételekhez kötni. A jogerős ügydöntő határozat meghozatala előtt, de az elévülési időn belül elkövetett ugyanolyan törvényi tényállásba illeszkedő egynél több cselekmény a törvényi egység része, feltéve, hogy a sértett személye eltérő.
Természetesen a törvényalkotó megtehetné, hogy az alárendelt megsértésének bűntetténél a rövid időközben elkövetést is tényállási elemként határozza meg. Ezt azonban az ítélkezési gyakorlat nem pótolhatja.
Az irányadó történeti tényállást tekintve tehát a 2006. nyarán és a 2007 októberében elkövetett, a Btk. 358. § (1) bekezdésébe illeszkedő két cselekmény csak törvényi egységben, a (2) bekezdés c) pont szerint bűntettként értékelhető. Ehhez képest pedig a Btk. 124. § alkalmazása e cselekményekre törvénysértő.
A Btk. 428. § (1) bekezdés kizárja, hogy a törvénysértést a Legfelsőbb Bíróság maga küszöbölje ki, ha az abban áll, hogy a büntetőeljárás megszüntetése a büntető anyagi jogszabály megsértése miatt került sor.
A fentieknek megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú határozatnak azt a rendelkezését, amellyel T. F. alezredes és K. L. törzszászlós sérelmére megvalósult cselekményekkel kapcsolatban az elsőfokú bíróságnak 2 rendbeli alárendelt megsértésének vétsége miatt a büntetőeljárást megszüntető rendelkezését helybenhagyta, hatályon kívül helyezte, és az ítélőtábla katonai tanácsát új másodfokú eljárás lefolytatására utasította.
A Legfelsőbb Bíróság végzése ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye [Be. 3. §-ának (4) bekezdése és 416. § (4) bekezdésének b) pontja].
A Legfelsőbb Bíróság végzése a Be. 420. §-ának (1) bekezdésén alapul.