A Debreceni Ítélőtábla Pf.20555/2013/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 51. §, 78. §, 81. §, 146. §, 163. §, 217. §, 247. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 76. §, 301. §, 345. §, 355. §, 360. §, 1960. évi 11. törvényerejű rendelet (Ptké.) 4. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 38. §, 42. §, 62. §, 74. §, 2009. évi LXII. törvény (Gfbt.) 28. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 15. §] Bírók: Bakó Pál, Csikiné dr. Gyuranecz Márta, Pribula László

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.555/2013/4. szám

A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Varga Attila ügyvéd (címe) által képviselt I.rendű felperes neve (címe szám alatti lakos) I. rendű és II.rendű felperes neve (címe) II. rendű felpereseknek - Dr. G. I. jogtanácsos által képviselt Generali-Providencia Biztosító Zrt. (címe szám alatti székhelyű) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Miskolci Törvényszék 23.P.20.674/2012/26. számú ítélete ellen az alperes részéről 29. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés, s a felperesek által Pf.3. sorszám alatt benyújtott csatlakozó fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az I. és II. rendű felpereseknek az első fokú ítéletben megállapított marasztalási összegek után 2010. december 29. napjától 2010. december 31. napjáig évi 5,75 %, 2011. január 1. napjától 2011. június 30. napjáig évi 5,75 %, 2011. július 1. napjától 2011. december 31. napjáig évi 6 %, 2012. január 1. napjától 2012. június 30. napjáig évi 7 %, 2012. július 1. napjától 2012. december 31. napjáig évi 7 %, 2013. január 1. napjától 2013. június 30. napjáig évi 5,75 %, 2013. július 1. napjától 2013. december 31. napjáig évi 4,25 %, 2014. január 1. napjától pedig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatot.

Mellőzi az alperes felperesek javára történő perköltség marasztalását és kötelezi az I. rendű felperest 292 000 (kettőszázkilencvenkettőezer) Ft, a II. rendű felperest 108 000 (egyszáznyolcezer) Ft perköltség 15 (tizenöt) napon belüli, alperes javára történő megfizetésére.

Az I. rendű felperes által fizetendő kereseti illeték összegét 1 029 300 (egymillió-huszonkilencezer-háromszáz) Ft-ra, az általa fizetendő állam által előlegezett költség összegét 70 337 (hetvenezer-háromszázharminchét) Ft-ra, a II. rendű felperes által fizetendő kereseti illeték összegét 380 700 (háromszáznyolcvanezer-hétszáz) Ft-ra, az általa fizetendő állam által előlegezett költség összegét 26 015 (huszonhatezer-tizenöt) Ft-ra felemeli, az alperes által megtérítendő kereseti illeték összegét pedig 90 000 (kilencvenezer) Ft-ra, az általa fizetendő állam által előlegezett költség összegét 6 150 (hatezeregyszázötven) Ft-ra leszállítja.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az I. rendű felperest 15 900 (tizenötezer-kilencszáz) Ft fellebbezési- és 60 600 (hatvanezer-hatszáz) Ft csatlakozó fellebbezési-, a II. rendű felperest 15 900 (tizenötezer-kilencszáz) Ft fellebbezési- és 40 600 (negyvenezer-hatszáz) Ft csatlakozó fellebbezési-, az alperest 194 300 (százkilencvennégyezer-háromszáz) Ft fellebbezési- és 22 800 (huszonkettőezer-nyolcszáz) Ft csatlakozó fellebbezési illeték állam javára - az illetékügyben eljáró hatóság külön felhívásra - történő megfizetésére.

A másodfokú eljárásban felmerült költségét mindegyik fél maga viseli.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s:

2010. november 7. napján 14 óra 28 perckor az I. rendű felperes testvérét, T. B-nét, a II. rendű felperes volt házastársát és az I. rendű felperes unokahúgát, D. Gy-nét, valamint a II. rendű felperes gyermekét, DF. V-t I. K. Gy. az általa vezetett, ..... személygépkocsival - amelyre az alperesnél rendelkeztek felelősség-biztosítási szerződéssel - "N" belterületén elütötte, amelynek következtében a felperesek hozzátartozói olyan súlyos sérüléseket szenvedtek, hogy az I. rendű felperes testvére és a II. rendű felperes volt házastársa a baleset helyszínén, a II. rendű felperes gyermeke pedig másnap, 2010. november 8-án életüket vesztették.

A baleset azért következett be, mert I. K. Gy. a vezetés megkezdése előtt alkoholt fogyasztott, illetőleg a gépjármű sebességét nem megfelelően választotta meg és 103-107 km/h sebességgel egy balra tartó útkanyarulatból kihaladva átsodródott a menetirány szerinti bal oldali forgalmi sávba, ahol a poros, kavicsos útfelületen megcsúszva, majd keresztbe fordulva visszasodródott a menetirány szerinti jobb oldali forgalmi sávba, s a gépjármű bal első részével elütötte a felperesek hozzátartozóit.

Az elhunytakat a baleset helyszínére érkező I. rendű felperes azonosította, a II. rendű felperes pedig a balesetről történő értesítését követően még a baleset napján a gyermekét kezelő egészségügyi gyógyintézetbe utazott, ahol lánya másnap reggel elhalálozott.

Az I. rendű felperes zárkózott természetű, az érzelmeit, indulatait befelé megélő ember, ami esetében állandó frusztrációhoz vezet; nála a baleset következtében valószínűsíthetően a vegetatív tünetek (nyugtalanság, fáradékonyság) hátterén közepes fokú depresszió, míg a II. rendű felperesnél valószínűsíthetően a bűntudat és a szorongás hátterén reaktív (aktuális) enyhe depresszív állapot alakult ki.

A felperesek esetében normális gyászreakció zajlott le (náluk patológiás gyászreakció nem alakult ki), 6 hét időtartamú, támogató jellegű pszichológiai kezelésük alkalmas és elegendő volt a baleset pszichés következményeinek a feldolgozására, további pszichiátriai kezelésre, gyógyszeres ellátásra nem szorulnak.

A balesetkor 60 éves I. rendű felperes és egyetlen testvére, a perbeli balesetben 63 évesen elhunyt, halála előtt az I. rendű felperessel szomszédos utcában élő néhai T. B-né között szoros, egymást támogató, szeretetteljes testvéri kapcsolat állt fenn, közösen tartották a családi ünnepeiket is; az I. rendű felperes a balesetben elhunytakkal gyakran összejárt, miután az I. rendű felperes lánya is sérült, ezért sorstársként támogatták egymást.

A balesetkor 37 esztendős II. rendű felperes és a balesetben elhunyt D. Gy-né házasságát a bíróság 2002-ben felbontotta, "V" az édesanyánál került elhelyezésre; "V" koraszülés következtében kapott agyvérzése miatt életét tolókocsiban élte, beszélni és járni nem tudott.

A II. rendű felperes újabb házasságot kötött, "K-ra" költözött, második házasságában két gyermeke született; "V"nel - a nagy távolságra tekintettel - hozzávetőlegesen félévente találkozott.

A felperesek módosított - leszállított - kereseti kérelmükben az I. rendű felperes vonatkozásában az alperest 30 000 000 Ft, míg a II. rendű felperes tekintetében 10 000 000 Ft nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérték kötelezni.

Kereseti kérelmüket a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 345. §-ának (1) bekezdésére alapították.

Az alperes a kereset jogalapját nem vitatva - az előzetes kárrendezés során az I. rendű felperes részére megfizetett 500 000 Ft nem vagyoni kártérítésre tekintettel - annak az elutasítását és a felperesek perköltségben történő marasztalását kérte.