BH 2017.2.58 A gyermektartásdíj fizetésének egyezséggel történő vállalása rendszerint hosszú távú elkötelezettséget jelent. Nincs helye a tartásdíj leszállításának arra történő hivatkozással, hogy a magas összegű gyermektartásdíjat a kötelezett már eleve külső segítség igénybevételével vállalta, különösen abban az esetben, ha a tényleges jövedelmi-vagyoni viszonyait sem az egyezségkötés során, sem az újabb perben nem igazolta [2013. évi V. tv. (Ptk.) 4:210. § (1) bek., 4:215. § (1) bek., 1952. évi III. tv. (Pp.) 164. § (1) bek., 206. § (1) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A peres felek a városi bíróságon a házasság felbontása és járulékai iránt folyamatban volt perben 2011. április 5. napján egyezséget kötöttek, amelyben - többek között - megállapodtak abban, hogy a felperes az L. és az A. utónevű kiskorú gyermekei tartására gyermekenként havi 70 000 forint gyermektartásdíjat, az Á. és a V. nagykorú gyermekei tartására pedig gyermekenként 17 500 forint rokontartásdíjat fizet. A felperes a gyermektartásdíj-fizetési kötelezettségének rendszertelenül, de eleget tett. Az egyezség megkötése után a felek két nagykorú gyermeke a felpereshez költözött.

[2] A felperes ismét megnősült és házasságából 2010-ben F. utónevű gyermeke született. A felperes 2014. évtől 2015 márciusáig az F. Bt. beltagja volt. A bt. projektvezetéssel és elektromos szereléssel foglalkozott, a felperes korábbi munkáltatójának is végzett munkát. A bt.-ben jelenleg a felperes házastársa a beltag és egyik nagykorú gyermeke a kültag. A felperes 2015-től ismételten munkaviszonyt létesített, korábbi munkáltatójánál projektvezetőként dolgozik, havi átlagos nettó keresete 150 650 forint. A felesége édesanyja tulajdonát képező ingatlanban él a házastársával, a házastársának gyermekeivel, illetőleg a két, alperessel közös nagykorú gyermekkel, a házastársával közös kiskorú gyermekkel, valamint a házastársa szüleivel. A felek két közös és a felperes háztartásában élő nagykorú gyermeke tartásra nem szorul, fia munkaviszonyban áll, önálló jövedelemmel rendelkezik, lánya utolsó éves egyetemista, de havi 70 000-80 000 forint önálló bevétellel rendelkezik. Az ingatlan rezsiköltségét a szülőkkel közösen viselik. Házastársa havi nettó jövedelme 150 000 forint. Az új házasságából született gyermeke óvodába jár, óvodájának költsége havi 20 000-25 000 forint. A felperes és az alperes a házasságuk fennállása alatt két hitelt vettek fel. A házastársi közös adósságokat képező hitelek törlesztőrészlete 250 000 forint, illetve 36 000-40 000 forint. A felperes az egyik banki hiteltartozás rá jutó részének megfizetését 2014 áprilisa óta abbahagyta, a másik hitel havi törlesztőrészletét a házastársa édesanyja anyagi segítségével fizeti.

[3] Az alperes elvált családi állapotú, a felperessel kötött házasságából született két, még kiskorú gyermekével él együtt a felperessel egyenlő arányú, osztatlan közös tulajdont képező ingatlanban. Az alperes munkaviszonyban áll, havi átlagos nettó jövedelme 247 708 forint. A két gyermek után emelt összegű családi pótlékban részesül mert a kislány tejcukor­allergiás, speciális étkezést igényel.

A felperes keresete és az alperes védekezése

[4] A felperes keresetében azt kérte, hogy a bíróság a 2011. április 5. napján megkötött egyezségüket a tartásdíjfizetési kötelezettsége tekintetében módosítsa: a két nagykorú gyermeke felé fennálló tartásdíjfizetési kötelezettségét 2015. június 2. napjától kezdődően szüntesse meg, illetve a kiskorú gyermekeket illető, egyezségben vállalt tartásdíjfizetési kötelezettsége mértékét 2015. február 1. napjától kezdődően 30 000-30 000 forint határozott összegre mérsékelje.

[5] A felperes keresetében az egyezségkötés óta bekövetkezett körülményváltozásként egyrészt a házasságából 2010. október 3. napján született F. utónevű gyermekére, másrészt teljesítőképessége negatív változására hivatkozott. A jövedelme ugyanis az egyezség megkötése óta jelentősen csökkent, az F. Bt. beltagjaként kb. 150 000 forint jövedelemre tesz szert.

[6] Az alperes nem ellenezte a nagykorú gyermekek vonatkozásában a felperes tartásdíjfizetési kötelezettségének megszüntetését, a kiskorú gyermekek javára az egyezségben vállalt gyermektartásdíj mértékének leszállítását azonban elutasítani kérte. Cáfolta a felperes állításait: álláspontja szerint a felperes jövedelme nem változott, az F. utónevű gyermeke pedig az egyezség megkötésekor már megszületett. Ebből következően sem a felperes teljesítőképességében, sem a személyi körülményeiben változás nem történt.

[7] A peres felek az eljárás során megkötött egyezségben a felperesnek a nagykorú gyermekek felé fennálló tartásdíjfizetési kötelezettségét megszüntették.

Az első- és másodfokú ítélet

[8] Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetének részben helyt adott és a felek korábbi egyezségét módosította. A felperest terhelő gyermektartásdíj-fizetési kötelezettség mértékét 2015. február 1. napjától kezdődően gyermekenként havi 45 000 forint határozott összegű gyermektartásdíjra leszállította. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.

[9] Az elsőfokú bíróság a 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:210. § (1) bekezdésére és 4:208. § (3) bekezdésére figyelemmel mérlegelési jogkörében azt állapította meg, hogy a felperes jövedelme az egyezségi rendezést követően csökkent, 2015. február 1. napjától kezdődően havi nettó 270 000 forint jövedelemre tesz szert. Három kiskorú gyermek eltartásáról köteles gondoskodni. Álláspontja szerint az alperesnél nevelt és gondozott gyermekek alapvető létszükségleteinek biztosításához a havi 45 000-45 000 forint mértékű gyermektartásdíj elegendő, mivel az alperes maga is úgy nyilatkozott, hogy a gyermekek nevelésével és gondozásával kapcsolatban havonta 90 000-90 000 forint költsége merül fel.

[10] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.

[11] A másodfokú bíróság a tényállást a felperes munkaviszonyának változásával és a két nagykorú gyermek körülményeivel kiegészítette és a kiegészített tényállásra is figyelemmel az alperes fellebbezését alaposnak ítélte.

[12] A másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy a felperes két körülményre alapozta a fizetési kötelezettsége mértékének leszállítását: jövedelme jelentős csökkenésére és újabb gyermeke születésére. A felperes újabb gyermekének születése azonban lényeges körülményváltozásnak nem minősíthető, hiszen az egyezség megkötésekor jelenlegi házastársától a gyermeke már megszületett. A Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a felperest terhelte a keresete megalapozásául előadott másik körülményváltozás bizonyítási kötelezettsége, tehát, hogy jövedelme, illetve a tartás alapjául szolgáló teljesítőképessége csökkent, ezt pedig a felperes nem bizonyította.

A felülvizsgálati kérelem

[13] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Elsődlegesen azt kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet változtassa meg és az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben. Másodlagos kérelme szerint a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül és a másodfokú bíróságot kötelezze új eljárásra és új határozat meghozatalára. A felperes a felülvizsgálati kérelmét a Ptk. 4:210. § (1) bekezdésébe, a 4:207. §-ába, a 4:208. § (3) bekezdésébe, a 4:218. § (2), (3) és (4) bekezdésébe, valamint a Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütköző jogszabálysértésre alapította.