A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21222/2011/3. számú határozata hibás teljesítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 78. §, 123. §, 163. §, 252. §, 253. §, 254. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 6. §, 242. §, 247. §, 301. §, 310. §, 328. §, 332. §, 339. §, 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 23. §, 2006. évi IV. törvény (Gt.) 70. §, 79. §, 80. §, 81. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §, 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet (Tjr.) 1. §, 5. §] Bírók: Kovács László, Pestovics Ilona, Ráczné dr. Gohér Angyalka

Fővárosi Ítélőtábla

3.Pf.21.222/2011/3.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Czugler Péter Ügyvédi Iroda ( ügyintéző: Dr. Czugler Péter ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a Böde Tamás Ügyvédi Iroda ( ügyintéző: Dr. Böde Tamás ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen hibás teljesítésből eredő igény érvényesítése iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2011. február 8. napján kelt 63.P.24.596/2008/27. számú ítéletével szemben a felperes által 29. és 31. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy fizessen az alperesnek fellebbezési eljárási költség fejében 15 napon belül 250.000 (azaz kettőszázötvenezer) Ft + Áfa ügyvédi munkadíjat.

Kötelezi továbbá a bíróság a felperest arra is, hogy az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 574.600 (azaz ötszázhetvennégyezer-hatszáz) Ft fellebbezési illetéket az államnak külön felhívásra fizessen meg.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

2006. július 18-án a felperes, mint vevő és a R. Kft., mint eladó adásvételi szerződést írtak alá, mely szerint a felperes 9.050.400 Ft-ért megvásárolt az eladótól egy Renault Espace Grand Privilége 2,2 dCi 140LE gépjárművet. Ténylegesen az eladó csereautóként adta a gépjárművet a felperes tulajdonába a 2004. július 15-én vásárolt azonos típusú gépjármű helyett. A perbeli gépkocsin több ízben végeztek javítást a Szervizben, ami előbb a R. Kft. szervize volt, majd pedig az alperes által a R. Kft-vel 2008. január 8-án kelt vagyonátruházási megállapodás alapján az alperesé lett. Az alperes márkaszerviz.

A vagyonátruházási megállapodással az alperes megvásárolta az eladó személygépkocsi forgalmazási és javítási üzletágát, így a Szervizt, továbbá a tevékenység végzéséhez szükséges vagyontárgyakat és raktárkészleteket, valamint az üzletággal összefüggésben álló ügyfeleket, az ügyfelekről vezetett elektronikus nyilvántartást és statisztikát. A felek rögzítették a szerződésben, hogy az engedményezett szerződésekben foglalt jogok és kötelezettségek tekintetében az alperes, mint jogutód az eladó helyébe lép, a jogutódlásról az engedményezett szerződések szerződő feleit az átruházás időpontjától számított, legkésőbb 15 napon belül értesítik. Olyan szerződések képezték az engedményezés tárgyát, amelyekben a R. Kft. arra vállalt kötelezettséget, hogy az értékesített gépjárműveket fix áron visszavásárolja. Más szerződések vonatkozásában nem történt engedményezés (és tartozásátvállalás) a felek között. A Gazdasági Versenyhivatal 25/2008.VJ határozatával engedélyezte, hogy az alperes megvásárolja a R. Kft. személygépkocsi forgalmazási és javítási üzletágát.

A felperes a 2008. április 25-én kelt a Szervizhez címzett nyilatkozatával elállt a 2006. július 18-ai adásvételi szerződéstől, kérte a gépkocsi vételárának visszatérítését, és a gépjárművet a telephelyen hagyta. Az alperes a 2008. május 13-án és 2008. június 16-án kelt levelében közölte a felperessel, hogy az általa jelzett hibák nem tartoznak a jótállás, vagy kellékszavatosság körébe, ezért azok az elállás alapjául nem szolgálhatnak. Nem áll módjában elfogadni az elállást az alperes elődjével kötött szerződéstől, erre figyelemmel az elődje és a felperes között létrejött adásvételi szerződést érvényesnek tekinti. Felszólította a felperest, hogy a gépjárművet a telephelyről szállítsa el.

Az elsőfokú bíróság elutasította a felperes arra irányuló keresetét, hogy a bíróság állapítsa meg azt, hogy érvényesen állt el a 2006. július 18-án megkötött szerződéstől, továbbá, hogy a bíróság kötelezze az alperest 9.050.400 Ft, ezen összeg után 2006. július 18-tól járó, a Ptk. 301. § (1) bekezdése szerinti mértékű késedelmi kamatok megfizetésére, kártérítés címén 527.000 Ft és ezen összeg után 2008. július 17-től járó, a Ptk. 301. § (1) bekezdése szerinti mértékű késedelmi kamatok, valamint a perköltség megfizetésére, s hogy a bíróság keresse meg az alperes székhelye szerint illetékes jegyzőt a gépkocsi tulajdonosának személyében bekövetkezett változás átvezetése végett.

Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy az alperes nem jogutódja a R. Kft-nek. Sem általános, sem egyedi jogutódlás nem történt a perbeli gépkocsi vonatkozásában. Az alperes nem minősül a R. Kft. jogutódjának sem törvény, sem szerződés alapján. A vagyonátruházási szerződésben a tételesen felsorolt átadásra kerülő szerződések között a felperessel között adásvételi szerződés nem szerepel. Nem valósult meg sem összeolvadás, sem beolvadás, hanem a vagyonátruházási megállapodás alapján az abban meghatározott vállalkozásrész megszerzésével jött létre az engedélyköteles összefonódás. A versenyhivatal által megadott engedély a jogutódlásra vonatkozó rendelkezést nem tartalmaz. Az alperes által felpereshez írott levelek sem alapozzák meg a felperes igényét az alperessel szemben. A jogutód egyoldalú nyilatkozata alapján jogutódlás nem valósulhatott meg. Az alperes a szervizelési munkálatokat a márkaszerződése alapján teljesítette, nem pedig a felek között létrejött szerződés alapján. Így az alperes által kibocsátott számlák sem alapozzák meg a felperes igényét. Arra sem volt peradat, hogy az alperes cégjogilag vált volna a R. Kft. jogutódjává.

Az elsőfokú bíróság kifejtette azt is, hogy a felperesnek a Pp. 123. §-ára alapított megállapítási keresete sem alapos, annak feltételei nem állnak fenn, hiszen megállapításra irányuló egyéb kereseti kérelemnek csak akkor van helye, ha a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges, és a felperes a jogviszony természeténél fogva, vagy a kötelezettség lejártának hiányában, vagy valamely más okból teljesítést nem követelhet.

A felperes marasztalásra irányuló keresetet is előterjesztett a perben. Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a felperes indítványára több ízben megkísérelte megidézni tanúként a R. Kft. ügyvezetőjét, aki életvitelszerűen külföldön tartózkodik. A tanúnak küldött idézések ellenére a tanú nem jelent meg a tárgyaláson, a bíróság az eljárás ésszerű határidőn belüli befejezése érdekében végül mellőzte a tanú kihallgatását, mert a jogvita a rendelkezésre álló okiratok alapján és a kihallgatott tanú vallomását követően a ki nem hallgatott tanú vallomása nélkül is elbírálható volt.

Az elsőfokú bíróság a perköltség viseléséről a Pp. 78. § (1) bekezdésére, a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. § (2) bekezdés a) pontjára és (6) bekezdésére utalással döntött.