BH 2016.6.139 Nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközik az öröklési szerződés, ha azt a felek annak tudatában kötik, hogy az örökhagyó közeli halálára nagy bizonyossággal számítani lehet, ezért a szerződéses örökös elenyésző tartás vagy egyéb szolgáltatás fejében jut hozzá a szerződésben kikötött, többnyire jelentős vagyoni értékhez [1959. évi IV. tv. (Ptk.) 200. § (2) bek.].

Kapcsolódó határozatok:

Budapest Környéki Törvényszék P.20814/2012/18., Fővárosi Ítélőtábla Pf.21334/2013/5., Kúria Pfv.20145/2015/3. (*BH 2016.6.139*)

***********

[1] A felperes az örökhagyó egyetlen gyermeke, a II. rendű alperes az örökhagyó házastársa, az I. rendű alperes a II. rendű alperes leánya.

[2] Az örökhagyót 2011. május 20. és 25. között jelentős fogyás miatt kórházi kezelésben részesítették. Ekkor a kolonoszkópos vizsgálat tumoros elváltozást diagnosztizált. A sebészeti konzílium által javasolt lézeres tágítást az örökhagyó nem vállalta. 2011. május 26-án az örökhagyó kifejezett orvosi tanács ellenére az otthonába távozott. Állapotrosszabbodás miatt újabb kórházi felvételére 2011. június 16-án került sor. A kórházi vizsgálat során a kórházban rögzítették, hogy az örökhagyó elaggott, leromlott egészségi állapotban van, ismert tumoros megbetegedéssel. A műtétet azonban aneszteziológiai szempontból ellenjavallottnak találták. Erre tekintettel aktív onkológiai kezelés nélkül 2011. június 24-én az örökhagyót otthonába bocsátották. 2011 júniusától az örökhagyó teljes ellátásra szorult.

[3] A felperes az örökhagyó közelében lakott, vele rendszeresen tartotta a kapcsolatot, gondozta a kertjét, az ingatlanához 2011 júniusáig kulcsa volt. Júniusban az alperesek a zárat lecserélték. A felperes az örökhagyó betegségével nem volt tisztában, arról az alperesek nem tájékoztatták, de állapotromlását észlelte, amiatt természetgyógyászt is hívott hozzá.

[4] 2011. július 21-én az örökhagyó és az I. rendű alperes közjegyzői okiratba foglalt öröklési szerződést kötött. A közjegyzőt a szerződés megkötése céljából az II. rendű alperes kereste fel, és előzetesen a szerződés tartalmát ő beszélte meg vele.

[5] A szerződésben tényként rögzítették a következőket: az örökhagyó egészségi állapota nagyon megromlott, magáról gondoskodni nem tud. Felesége is közel 80 éves és teljes egészében a ház és a férje körüli teendőket ellátni nem tudja. Az örökhagyónak egyetlen gyermeke van, aki bár közel lakik hozzá, nem foglalkozik vele, betegsége idején meg sem látogatta, segíteni pedig semmit nem segített. Az örökös az örökhagyó házastársának a gyermeke, közöttük szeretetteljes kapcsolat volt, és mióta segítségre, támogatásra van szükség, mindig mellettük áll. Az örökhagyó kizárólagos tulajdonosa a per tárgyává tett ingatlannak.

[6] A szerződésben az örökös kötelezettséget vállalt arra, hogy az örökhagyó részére élete végéig természetbeni tartási szolgáltatásokat nyújt az örökhagyó tulajdonában álló ingatlanban. Ennek keretében étkezést, a háztartás körében szükséges teendőket, így mosást, vasalást , a ház és az örökhagyó rendben és tisztában tartását, továbbá a kert művelésére vonatkozóan is kötelezettséget vállalt. A szerződés szerint az örökös biztosítja továbbá az örökhagyó részére a gyógyszereket, valamint a gyógykezelést, halála esetén illő módon történő eltemettetéséről gondoskodik. A szolgáltatások részletesebb körülírását a szerződő felek mellőzték arra hivatkozással, hogy azokat az örökös hosszabb ideje az örökhagyó teljes megelégedésére nyújtja a részére (4. pont).

[7] A szerződés 5. pontjának rendelkezései szerint az örökhagyó minden ingó és ingatlan vagyona kizárólagos örökösévé az I. rendű alperest nevezte meg, a II. rendű alperes holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelten.

[8] A szerződés 9. pontjában az örökhagyó kijelentette, hogy a felperest végrendeleti juttatásban részesíteni nem kívánja, illetve jelen szerződésével kívánja rendezni azt az elmaradását, hogy megtérítse házastársa részére az általa együtt töltött évek során az ingatlanába befektetett sok munkát és külön vagyoni beruházást.

[9] Az örökhagyó 2011. július 26-án elhunyt. A közjegyző ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzésével a hagyatékát az öröklési szerződés alapján az I. rendű alperesnek adta át a II. rendű alperes holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelten.

[10] A felperes keresetében annak a megállapítását kérte, hogy az örökhagyó és az I. rendű alperes által megkötött öröklési szerződés érvénytelen, a hagyaték tárgyát képező ingatlant törvényes öröklés jogcímén megszerezte.

[11] Érvelése szerint nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző az olyan kötelezettség vállalása, amelynek a teljesítésére a szerződő félnek nincs lehetősége. Az alperesek pedig a szerződés aláírásakor - az örökhagyó egészségügyi állapotának ismeretében - egyértelműen tisztában voltak azzal, hogy a tartást nem kell teljesíteni. Álláspontja szerint a szerződés nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütköző voltát önmagában alátámasztja az örökséggel szemben nyújtott megfelelő ellenszolgáltatás hiánya. Amennyiben ugyanis az I. rendű alperes teljesítette volna a kötelezettségét, annak értéke 5 napra vetítve az 5000 forintot nem haladta volna meg, ez pedig egyértelműen aránytalan az ingatlan 14 390 000 forintos értékéhez, valamint a lakossági folyószámlán fellelhető 607 206 forint pénzösszeghez képest. Hivatkozott arra, hogy az öröklési szerződés indokaként megfogalmazott okok nem felelnek meg a valóságnak.

[12] Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Álláspontjuk szerint az öröklési szerződés nem ütközött nyilvánvalóan a jóerkölcsbe, mert nem idegen személyek között jött létre; nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközésről csak abban az esetben lehet szó, ha az örökhagyó eltartását idegen vállalja, olyan időpontban, amikor azzal lehet számolni, hogy az örökhagyó eltartásáról már nem kell gondoskodnia.

[13] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az örökhagyó és az I. rendű alperes mint örökös között 2011. július 21-én létrejött öröklési szerződés érvénytelen, az örökhagyó ingatlan hagyatékát a felperes törvényes öröklés jogcímén megszerezte.

[14] Kifejtette, hogy azt kellett vizsgálnia, hogy az öröklési szerződés megkötésekor az örökhagyó szenvedett-e olyan gyógyíthatatlan betegségben, amire tekintettel közeli halálára lehetett számítani. A 2011. június 24-én kelt zárójelentés, a felek személyes nyilatkozatai, a tanúk vallomásai alapján bizonyítottnak találta, hogy az örökhagyó 2011 júniusában olyan állapotban volt, hogy már nem tudott felkelni az ágyából, fürdetésre, pelenkázásra, teljes ellátásra szorult, enni nem tudott megfelelően. Megállapította, hogy a szerződéskötés napján az örökhagyó egészségügyi állapota miatt számítani lehetett közeli halálára. Megítélése szerint ezt a jelentős mértékű egészségromlást az alperesek észlelték, az örökhagyó egészségi állapotával tisztában voltak és annak tudatában kötötte meg vele az I. rendű alperes az öröklési szerződést. A megállapított tényállásból az elsőfokú bíróság azt a jogi következtetést vonta le, hogy a szerződés nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik, ezért érvénytelen.