62005CJ0145[1]

A Bíróság (harmadik tanács) 2006. április 27-i ítélete. Levi Strauss & Co. kontra Casucci SpA. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Cour de cassation - Belgium. Védjegyek - A 89/104/EGK irányelv - Az 5. cikk (1) bekezdésének b) pontja - Valamely védjegy és a hasonló megjelölés közötti összetéveszthetőség értékelése szempontjából releváns időpont - A megkülönböztető képességnek a védjegyjogosult által a megjelölés használatának megkezdése után tanúsított magatartása miatti elvesztése. C-145/05. sz. ügy.

C-145/05. sz. ügy

Levi Strauss & Co.

kontra

Casucci SpA

(a Cour de cassation [Belgium] által benyújtott

előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"Védjegyek - 89/104/EGK irányelv - Az 5. cikk (1) bekezdésének b) pontja - Valamely védjegy és a hasonló megjelölés közötti összetéveszthetőség értékelése szempontjából releváns időpont - A megkülönböztető képességnek a védjegyjogosult által a megjelölés használatának megkezdése után tanúsított magatartása miatti elvesztése"

Az ítélet összefoglalása

Jogszabályok közelítése - Védjegyek - 89/104 irányelv - A védjegyoltalom tartalma

(89/104 tanácsi irányelv, 5. cikk., (1) bekezdés, valamint 12. cikk, (2) bekezdés)

A védjegyekről szóló 89/104 első irányelv 5. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy valamely rendszeresen használt védjegy oltalma kiterjedésének meghatározásakor - a védjegy megkülönböztető képességével összefüggésben - a bíróságnak az érintett vásárlóközönség azon időpontbeli észlelését kell figyelembe vennie, amikor az említett védjegyre veszélyt jelentő megjelölést használni kezdték, mivel a védjegyjogosult jogainak hatékony és eredményes védelme nem lenne biztosítva, ha az összetéveszthetőséget későbbi időpontban vizsgálnák.

Ha az illetékes bíróság megállapítja, hogy az érintett megjelölés ebben az időpontban veszélyt jelentett a védjegyre, akkor e bíróság feladata meghozni azon intézkedéseket, amelyek az ügy körülményeire tekintettel a legalkalmasabbnak tűnnek a védjegyjogosultnak az irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében foglalt jogainak a biztosítására; ezen intézkedések magukban foglalhatják többek között az említett megjelölés használatától való eltiltás elrendelését is.

Mivel megállapításra került, hogy az érintett védjegy - jogosultjának tevékenysége, illetve annak hiánya miatt - elveszítette megkülönböztető képességét, és így az irányelv 12. cikke (2) bekezdésének értelmében szokásos megjelöléssé vált, és ezért jogosultja elveszítette a hozzá fűződő jogait, az említett intézkedést nem kell elrendelni.

(vö. 17-18., 20., 24-25., 37. pont és a rendelkező rész 1-3. pontja)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2006. április 27.(*)

"Védjegyek - 89/104/EGK irányelv - Az 5. cikk (1) bekezdésének b) pontja - Valamely védjegy és a hasonló megjelölés közötti összetéveszthetőség értékelése szempontjából releváns időpont - A megkülönböztető képességnek a védjegyjogosult által a megjelölés használatának megkezdése után tanúsított magatartása miatti elvesztése"

A C-145/05. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Cour de cassation (Belgium) a Bírósághoz 2005. március 31-én érkezett 2005. március 17-i határozatával terjesztett elő az előtte

a Levi Strauss & Co.

és

a Casucci SpA

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: A. Rosas tanácselnök, J. Malenovský (előadó), J.-P. Puissochet, S. von Bahr és U. Lőhmus bírák,

főtanácsnok: D. Ruiz-Jarabo Colomer,

hivatalvezető: K. Sztranc tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2005. november 17-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a Levi Strauss & Co. képviseletében T. van Innis ügyvéd,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében N. B. Rasmussen és D. Maidani, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2006. január 17-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21-i 89/104/EGK első tanácsi irányelv (HL 1989. L 40., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1, kötet, 92. o.) 5. cikke (1) bekezdése b) pontjának értelmezésére vonatkozik.

2 A kérelmet a Levi Strauss & Co. (a továbbiakban: Levi Strauss) és a Casucci SpA (a továbbiakban: Casucci) közötti jogvita keretében terjesztették elő, annak kapcsán, hogy a Casucci olyan megjelöléssel ellátott farmernadrágokat árusított, amely állítólag azt a védjegyet veszélyezteti, amelynek a Levi Strauss a jogosultja.

Jogi háttér

3 A 89/104 irányelv tizedik preambulumbekezdése a következőképpen rendelkezik:

"[...] a lajstromozott védjegy által nyújtott oltalom - amelynek rendeltetése különösen annak biztosítása, hogy a védjegyet hordozó áru vagy a védjegy alatt nyújtott szolgáltatás a védjegyjogosulttól származik - a védjegy és a megjelölés, valamint az érintett áruk vagy szolgáltatások azonossága esetén feltétlen; [...] az oltalom a megjelölés és a védjegy, valamint az érintett áruk vagy szolgáltatások hasonlósága esetére is kiterjed; [...] az összetéveszthetőséggel összefüggésben a hasonlóság fogalmát értelmezni szükséges; [...] az összetéveszthetőség, amelynek értékelése számos tényezőtől - különösen a védjegy piaci ismertségétől, attól a képzettársítástól, amelyet a használt vagy a védjegyként lajstromozott megjelölés előidéz, valamint a védjegy és a megjelölés közötti, valamint a velük megjelölt áruk vagy szolgáltatások közötti hasonlóság mértékétől - függ, az oltalom szempontjából különös feltételt képez; mivel az összetéveszthetőség megállapításának módja - különösen a bizonyítási teher - olyan nemzeti eljárási szabályok hatálya alá tartozik, amelyeket ez az irányelv nem érint".

4 Ugyanezen irányelv 5. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) A védjegyoltalom a jogosult számára kizárólagos jogokat biztosít. A kizárólagos jogok alapján a jogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ

[...]

b) olyan megjelölést, amelyet a fogyasztók a védjeggyel összetéveszthetnek a megjelölés és a védjegy azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt; az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez.

[...]

(3) Az (1) és (2) bekezdésben szabályozott feltételek megvalósulása esetén tilos különösen

a) a megjelölés elhelyezése az árun vagy csomagolásán;

b) a megjelölést hordozó áru eladásra való felkínálása, forgalomba hozatala, valamint forgalomba hozatal céljából történő raktáron tartása, illetve szolgáltatás felajánlása vagy annak nyújtása a megjelölés alatt;

c) a megjelölést hordozó áruk behozatala vagy kivitele;

d) a megjelölés használata az üzleti iratokon vagy a reklámozásban.

[...]"

5 Az említett irányelv 12. cikkének (2) bekezdése értelmében:

"(2) A védjegyoltalom megszűnését kell megállapítani akkor is, ha a lajstromozás napját követően

a) a védjegyjogosult cselekménye vagy mulasztása [helyes fordítás: a védjegyjogosult tevékenysége vagy annak hiánya] következtében a megjelölés a forgalomban azoknak az áruknak, illetve szolgáltatásoknak a szokásos nevévé [helyes fordítás: szokásos megjelölésévé] vált, amelyekre lajstromozták;

[...]."

Az alapügy és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

6 1980-ban a Levi Strauss a Benelux államokban egy "sirály" elnevezésű ábrás védjegyet lajstromoztatott, amely egy ötszög alakú zseb varrásmintájának közepén elhelyezkedő, középen lefelé hajló kétsoros díszítővarrást ábrázolt:

A védjegy a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, 1957. június 15-i, felülvizsgált és módosított Nizzai Megállapodás 25. osztályába tartozó ruházati cikkekre vonatkozott.

7 A Casucci a Benelux államokban olyan farmernadrágokat hozott forgalomba, amelyek a hátsó zsebén középen felfelé hajló kétsoros díszítővarrás volt, az alábbi ábrának megfelelően:

8 A Levi Strauss, mivel úgy vélte, hogy a Casucci ezáltal veszélyeztette azokat a jogokat, amelyek őt a lajstromozott "sirály" védjegy tekintetében megilletik, 1998. március 11-én a Tribunal de commerce de Bruxelles (Brüsszeli Kereskedelmi Bíróság) előtt keresetet indított, hogy a Casuccit az általa forgalmazott ruházati cikkek tekintetében ítélettel tiltsák el a szóban forgó megjelölés mindennemű használatától. Ezenfelül kérte, hogy a Bíróság kötelezze kártérítés fizetésére a társaságot.

9 Az elsőfokú bíróság 1999. október 28-i ítéletével elutasította a kereseti kérelmet, ezért a Levi Strauss fellebbezést nyújtott be a Cour d'appel de Bruxelles-hez (Brüsszeli Fellebbviteli Bíróság). Ez utóbbi bíróság előtt azt állította, hogy az Európai Közösségek Bíróságának ítélkezési gyakorlata értelmében egyrészt az összetéveszthetőséget átfogóan kell értékelni, figyelembe véve különösen a védjegy és a szóban forgó megjelölés, valamint az érintett áruk közötti hasonlóság fokát, másrészt ezen összetéveszthetőség annál nagyobb, minél erőteljesebb a korábbi védjegy megkülönböztető képessége. Jelen esetben azon a tényen kívül, hogy a Levi Strauss védjegye és a szóban forgó megjelölés vizuális hasonlóságokat mutat, illetve hogy az érintett áruk azonosak, az is lényeges lehet, hogy a "sirály" védjegy olyan védjegy, amely fantáziadús tartalmának és évtizedek óta tartó, széleskörű használatának köszönhetően erőteljes megkülönböztető képességet mutat.

10 A Cour d'appel de Bruxelles elutasította a Levi Strauss fellebbezését, azzal az indoklással, hogy a szóban forgó megjelölés és a "sirály" védjegy közötti hasonlóság enyhe, valamint főként azzal az indokolással, hogy ez utóbbi nem minősíthető erőteljes megkülönböztető képességgel rendelkező védjegynek. Ugyanis e védjegy részben olyan alkotóelemekből tevődik össze, amelyek - a széleskörű és állandó használatuk folytán - közös sajátosságokat mutatnak az érintett termékek tekintetében, és e használatnak szükségképpen az lehet a következménye, hogy érezhetően gyengül az említett védjegy megkülönböztető képessége, mert az nem tud magából az alkotóelemeiből vett megkülönböztető képességre szert tenni.

11 A Levi Strauss fellebbezést nyújtott be a Cour de cassation-hoz. E bíróság előtt arra hivatkozott, hogy a Casucci azt állítja, hogy a "sirály" védjegy 1997-ben még erőteljes megkülönböztető képességgel rendelkezett, ezt azonban 1998-ra - abban az évben, amikor azoknak a farmernadrágoknak az értékesítése folyt, amelyeknek a Benelux államokban történt forgalmazása maga után vonta az említett védjegy felhígulását - elveszítette. A Levi Strauss szerint e tekintetben a Cour d'appel de Bruxelles-nek a Benelux Bíróság "Quick"-ügyben 1994. december 13-án hozott (A 93/3. sz.) ítéletében foglalt álláspontot kellett volna követnie, miszerint annak értékelésénél, hogy valamely védjegy erőteljes megkülönböztető képességgel rendelkezik-e, a bírónak abból az időpontból kell kiindulnia, amikor a szóban forgó megjelölést használni kezdték - azaz szerinte 1997-ből -, és csak akkor lehetne másképp, ha az érintett védjegy ezen időpontot követően részben vagy egészben elvesztette megkülönböztető képességét, de ez kizárólag abban az esetben érvényes, ha a megkülönböztető képesség elvesztése részben vagy egészben e védjegy jogosultjának tevékenysége vagy annak hiánya miatt következett be. Jelen esetben tehát az említett fellebbviteli bíróságnak az összetéveszthetőség értékelésekor az ítélet meghozatalának időpontját kellett volna figyelembe vennie, és nem azt az időpontot, amikor a szóban forgó megjelölést használni kezdték. Noha a Cour d'appel de Bruxelles megállapította, hogy az érintett védjegy alkotóelemeinek széles körben való elterjedtségének az a következménye, hogy érezhetően gyengült a védjegy megkülönböztető képessége, azt nem állapította meg, hogy e megkülönböztető képesség érezhető gyengülése a szóban forgó megjelölés használatának megkezdését követően, részben vagy egészben a Levi Strauss tevékenységének vagy annak hiányának tudható be. A Levi Strauss szerint a Cour d'appel de Bruxelles hibát követett el, amikor arra a megállapításra jutott, hogy hogy a "sirály" védjegy többé nem rendelkezik erőteljes megkülönböztető képességgel.

12 E körülmények között a Cour de cassation felfüggesztette az eljárást, és a következő előzetes döntéshozatal iránti kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

"1) Valamely rendszeresen használt védjegynek a 89/104 irányelv 5. cikke (1) bekezdése szerinti oltalma kiterjedésének meghatározásakor - a védjegy megkülönböztető képességével összefüggésben - a bíróságnak figyelembe kell-e vennie az érintett vásárlóközönség azon időpontbeli észlelését, amikor megkezdték annak a hasonló védjegynek vagy megjelölésnek a használatát, amely állítólagosan veszélyezteti a védjegyhez fűződő jogokat?

2) Nemleges válasz esetén: a bíróság figyelembe veheti-e az érintett vásárlóközönségnek a kifogásolt használat megkezdését követő tetszőleges időpontban jellemző észlelését? Különösen: figyelembe vehető-e az érintett vásárlóközönségnek az ítélethozatal időpontjában jellemző észlelése?

3) Amikor az 1) pont alatti kritérium alkalmazásával a bíróság megállapítja, hogy a védjegyet veszélyeztetik, fő szabályként indokolt-e, hogy elrendelje a veszélyt jelentő védjegy használatától való eltiltást?

4) Más következményekkel járhat-e, ha a fellebbező védjegye részben vagy egészben azon időpontot követően veszítette el megkülönböztető képességét, amikor megkezdték a jogosulatlan használatot, de ez kizárólag abban az esetben érvényes, ha a megkülönböztető képesség elvesztése részben vagy egészben e védjegy jogosultjának tevékenysége vagy annak hiánya miatt következett be?"

Az előzetes döntéshozatali kérdések

Az első és a második kérdésről

13 E kérdésekkel, amelyeket indokolt együttesen vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy valamely rendszeresen használt védjegynek a 89/104 irányelv 5. cikke (1) bekezdése szerinti oltalmának a kiterjedésének meghatározásakor - a védjegy megkülönböztető képességével összefüggésben - a bíróságnak az érintett vásárlóközönség mely időpontbeli észlelését kell figyelembe vennie: amikor megkezdték az érintett védjegyre veszélyt jelentő megjelölés használatát, az ezen időpontot követő bármely pillanatot vagy az ítélethozatal időpontját.

14 Először is - azáltal, hogy jogot biztosít a védjegy jogosultjának arra, hogy összetéveszthetőség esetén minden harmadik személyt eltiltson az azonos vagy hasonló megjelölés használatától, és azáltal, hogy felsorolja a megjelölések olyan használatait, amelyek megtilthatóak - a 89/104 irányelv 5. cikkének célja az, hogy a védjegy veszélyeztetésére alkalmas használattal szemben védelmet biztosítson a jogosult számára.

15 Ily módon a Bíróság hangsúlyozta, hogy a védjegy alapvető funkciójának biztosításához - amely funkció abban áll, hogy garantálja a fogyasztó vagy végső felhasználó számára a védjeggyel jelölt áru vagy szolgáltatás származásának azonosíthatóságát, lehetővé téve ezáltal számára, hogy azt az összetévesztés veszélye nélkül meg tudja különböztetni a máshonnan származó áruktól és szolgáltatásoktól - a védjegy jogosultja számára védelmet kell nyújtani azon versenytársakkal szemben, akik a védjegy helyzetét és hírnevét olyan termékek értékesítésével akarják kihasználni, amelyek jogosulatlanul viselik a védjegyet (lásd a Bíróság C-349/95. sz. Loendersloot-ügyben 1997. november 11-én hozott ítéletének [EBHT 1997., I-6227. o.] 22. pontját, valamint a C-206/01. sz., Arsenal Football Club ügyben 2002. november 12-én hozott ítéletének [EBHT 2002., I-10273. o.] 50. pontját). Ugyanez vonatkozik arra az esetre, amikor az érintett megjelölések és a védjegy között - a köztük lévő hasonlóság miatt - fennáll az összetévesztés veszélye.

16 Ezenkívül, a tagállamok meg kell hozniuk azon intézkedéseket, amelyek kellőképpen hatékonyak az irányelv céljának elérésére, és oly módon kell eljárniuk, hogy a nemzeti bíróságok előtt az érintettek eredményesen tudjanak hivatkozni az irányelv által biztosított jogokra (lásd a Bíróság 14/83. sz., Von Colson és Kamann ügyben 1984. április 10-én hozott ítéletének [EBHT 1984., 1891. o.] 18. pontját és a 222/84. sz. Johnston-ügyben 1986. május 15-én hozott ítéletének [EBHT 1986., 1651. o.] 17. pontját).

17 A jogosultnak a védjegye veszélyeztetésével szembeni védelméhez való joga nem lenne sem hatékony, sem eredményes akkor, ha nem tenné lehetővé az érintett vásárlóközönség észlelésének figyelembevételét abban az időpontban, amikor annak a hasonló védjegynek vagy megjelölésnek a használatát megkezdték, amely az említett védjegyet veszélyeztetik.

18 Ugyanis ha a megjelölés használatának megkezdését követő valamely későbbi időpontban vizsgálnánk az összetéveszthetőséget, akkor a megjelölés használója saját jogosulatlan magatartásából származóan jogosulatlan előnyre tehetne szert az oltalom alatt álló védjegy közismertségének azon csökkenésére hivatkozva, amelyért ő maga a felelős, vagy amelynek bekövetkezéséhez ő maga járult hozzá.

19 Végül, a 89/104 irányelv 12. cikke (2) bekezdésének a) pontjából következően a védjegy jogosultja elveszítheti jogait, amennyiben a lajstromozás időpontját követően a védjegy - jogosultjának tevékenysége, illetve annak hiánya következtében - a kereskedelemben azon áru vagy szolgáltatás szokásos megjelölésévé válik, amelynek tekintetében lajstromozták. A jogalkotó tehát a védjegy jogosultjának és versenytársainak a megjelölések rendelkezésre állásához fűződő érdekei közötti egyensúly megteremtése érdekében e rendelkezés elfogadásával úgy vélte, hogy az említett védjegy megkülönböztető képességének elvesztése csak abban az esetben róható fel a védjegyjogosultnak, ha az az ő tevékenységének vagy annak hiánya miatt következett be. Így amíg nem ez a helyzet - és különösen akkor, amikor e megkülönböztető képesség elvesztése valamely olyan harmadik személy tevékenységéhez köthető, aki a védjegyre veszélyt jelentő megjelölést használ - a védjegy továbbra is oltalmat élvez.

20 Az előzőekben kifejtettekre tekintettel az első és a második kérdésre adandó válasz az, hogy a 89/104 irányelv 5. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy valamely rendszeresen használt védjegy oltalma kiterjedésének meghatározásakor - a védjegy megkülönböztető képességével összefüggésben - a bíróságnak az érintett vásárlóközönség azon időpontbeli észlelését kell figyelembe vennie, amikor az említett védjegyre veszélyt jelentő megjelölést használni kezdték.

A harmadik kérdésről

21 Ezzel a kérdéssel a kérdést előterjesztő bíróság azt szeretné megtudni, hogy főszabályként indokolt-e elrendelni az érintett megjelölés használatától való eltiltás akkor, amikor megállapításra került, hogy a megjelölés abban az időpontban, amikor azt használni kezdték, veszélyt jelentett az oltalom alatt álló védjegyre.

22 A 89/104 irányelv 5. cikke (1) bekezdéséből, amely a kérdést előterjesztő bíróság által feltett első és második kérdésre adott válaszra tekintettel értelmezendő, az következik, hogy ha fennáll az összetévesztés veszélye a lajstromozott védjegy és a hozzá hasonló megjelölés között abban az időpontban, amikor a megjelölést használni kezdik, a védjegy jogosultja bárkit eltilthat e megjelölésnek az ő engedélye nélküli, gazdasági tevékenység körében történő használatától.

23 Tehát azzal, hogy az 5. cikk (3) bekezdése nem kimerítő jelleggel a jogosult jogainak biztosítására szolgáló bizonyos intézkedéseket irányoz elő, a 89/104 irányelv még nem írja elő, hogy azoknak meghatározott formát kell ölteniük; az illetékes nemzeti hatóságok e tekintetben bizonyos mérlegelési hatáskörrel rendelkeznek.

24 Ennek ellenére a jogoknak a jogosult által a 89/104 irányelv alapján elvárt - a jelen ítélet 16. pontjában említett - hatékony és eredményes védelmének igénye azt is magában foglalja, hogy az illetékes bíróság olyan intézkedéseket hozzon, amelyek az ügy körülményeire tekintettel a legalkalmasabbnak tűnnek a védjegyjogosult jogainak biztosítására és a védjegy veszélyeztetésének orvoslására. E tekintetben megállapítandó, hogy az említett megjelölés használata beszüntetésének elrendelése különösen olyan intézkedésnek tűnik, amely hatékony és eredményes módon biztosítja e jogokat.

25 Ennélfogva a harmadik kérdést úgy kell megválaszolni, hogy ha az illetékes bíróság megállapítja, hogy az érintett megjelölés a használata megkezdésének időpontjában veszélyt jelentett a védjegyre, akkor e bíróság feladata meghozni azon intézkedéseket, amelyek az ügy körülményeire tekintettel a legalkalmasabbnak tűnnek a védjegyjogosultnak a 89/104 irányelv 5. cikke (1) bekezdésében foglalt jogainak biztosítására. Ezen intézkedések magukban foglalhatják többek között az említett megjelölés használata beszüntetésének elrendelését is.

A negyedik kérdésről

26 A negyedik kérdéssel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy indokolt-e elrendelni az érintett megjelölés használatától való eltiltást akkor, ha a védjegy részben vagy egészben azon időpontot követően veszítette el megkülönböztető képességét, amikor a megjelölés használatát megkezdték, és ha a megkülönböztető képesség elvesztése részben vagy egészben a védjegyjogosult tevékenységének vagy annak hiánya miatt következett be.

27 Amikor a 89/104 irányelv 5. cikke bizonyos jogokat biztosít a védjegyjogosult számára, a jogosult magatartásának függvényében következményeket is előirányoz annak érdekében, hogy meghatározható legyen e jogok oltalmának terjedelme.

28 Az irányelv 9. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a közösségi védjegy jogosultja valamely tagállamban öt egymást követő éven át eltűrte valamely, ebben a tagállamban lajstromozott későbbi védjegy használatát, noha tudomása volt e használatról, a továbbiakban korábbi védjegyére hivatkozva nem kérheti e későbbi védjegy törlését, továbbá nem léphet fel a későbbi védjegy használata ellen olyan áruk, illetve szolgáltatások tekintetében, amelyekkel kapcsolatban a későbbi védjegyet használták. Ugyanígy, az említett irányelv 10. cikke értelmében, ha a jogosult az árujegyzékben szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban a lajstromozási eljárás befejezését követően az érintett tagállamban nem kezdte meg a védjegy tényleges használatát, vagy ha a használatot a lajstromozást követő, megszakítás nélküli ötéves időszak alatt felfüggeszti, az említett védjegyre az ugyanezen irányelvben foglalt jogkövetkezményeket kell alkalmazni, kivéve, ha a használat elmaradása megfelelően indokolt. Végül a 89/104 irányelv 12. cikkének (1) és (2) bekezdése szerint a védjegyjogosult elveszíti jogait, ha a védjegy használatát megszakítás nélkül öt éven át elmulasztja, vagy ha a védjegy a jogosult magatartása következtében az áru vagy a szolgáltatás szokásos megjelölésévé válik.

29 E rendelkezésekből következően a 89/104 irányelvnek - általános jelleggel - az a célja, hogy egyensúlyba hozza a védjegyjogosult érdekeit, a védjegy alapvető funkciójának biztosítása érdekében, valamint a többi gazdasági szereplő azon érdekét, hogy olyan megjelölések álljanak rendelkezésükre, amelyek alkalmasak áruik és szolgáltatásaik jelölésére (lásd - egy önmagában álló szín védjegyként történő lajstromozása esetén a színek rendelkezésre állásának igénye kapcsán - a Bíróság C-104/01. sz. Libertel-ügyben 2003. május 6-án hozott ítéletét [EBHT 2003., I-3793. o.]).

30 Ebből követezően a védjegyjogosult jogainak az említett irányelv szerinti védelme nem feltétel nélküli, mivel az oltalom korlátozott, különösen azért, hogy egyensúlyba hozza az említett érdekeket azokban az esetekben, amikor a jogosult elég ébernek tűnik ahhoz, hogy fellépjen a védjegyére estlegesen veszélyt jelentő megjelölések más gazdasági szereplők általi használata ellen.

31 Az éber magatartás ezen igénye túllép a védjegyoltalom területén, és a közösségi jog más területein is alkalmazható, ha a jogalany e jogrend alapján igényt tart valamely jogára.

32 A jelen ítélet 28. pontjában emlékeztettünk arra, hogy a védjegy jogosultja elveszítheti jogait, amennyiben a védjegy - jogosultjának tevékenysége, illetve annak hiánya következtében - a kereskedelemben azon áru vagy szolgáltatás szokásos megjelölésévé válik, amelynek tekintetében lajstromozták.

33 Így tehát ha egy védjegy a jogosultjának tevékenysége, illetve annak hiánya következtében elveszítette megkülönböztető képességét, és a 89/104 irányelv 12. cikkének (2) bekezdése értelmében szokásos megjelöléssé vált, jogosultja többé nem hivatkozhat az említett irányelv 5. cikkében számára biztosított jogokra.

34 A tevékenység hiánya azt is jelentheti, hogy a védjegyjogosult nem hivatkozott megfelelő időben az 5. cikkre azért, hogy az illetékes hatóságtól a harmadik személyeknek a védjeggyel összetéveszthető megjelölés használatától való eltiltását kérje; az ilyen kérelmek célja ugyanis pontosan az, hogy fenntartsák az említett védjegy megkülönböztető képességét.

35 A jelen ítélet 29. és 30. pontjában kifejtett megfontolásokra tekintettel tehát az illetékes bíróság feladata annak megállapítása, hogy bekövetkezett-e a - többek között az efféle mulasztáshoz kötődő - jogvesztés, akár annak az eljárásnak a keretében, amelynek célja a 89/104 irányelv 5. cikke által biztosított kizárólagos jogok védelme, és amelyet adott esetben a védjegy jogosultja késedelmesen indított meg. Ha az említett 12. cikk (2) bekezdése értelmében vett jogvesztés figyelembevétele valamely védjegybitorlási eljárásban kizárólag a tagállamok nemzeti jogától függne, akkor ez az adott jogtól függően eltérő oltalmat eredményezhetne a védjegyjogosultak számára. Így pedig nem valósulna meg az irányelv kilencedik preambulumbekezdésében "alapvető fontosságúnak" nevezett célkitűzés, vagyis a "valamennyi tagállam jogrendszerében azonos oltal[om]" (a jogosult kizárólagos jogainak veszélyeztetésére vonatkozó bizonyítási teher kapcsán lásd a Bíróság C-405/03. sz., Class International ügyben 2005. október 18-án hozott ítéletének [az EBHT-ban még nem tették közzé] 73. és 74. pontját).

36 Így miután ezen jogvesztést megállapításra került, az illetékes bíróság nem rendelheti el az érintett megjelölés használatától való eltiltást, még akkor sem, ha az említett megjelölés használata megkezdésének időpontjában a megjelölés és az érintett védjegy között fennállt az összetévesztés veszélye.

37 Következésképpen a negyedik kérdést akként kell megválaszolni, hogy az érintett megjelölés használatának beszüntetését nem kell elrendelni, mivel megállapításra került, hogy az említett védjegy - jogosultjának tevékenysége, illetve annak hiánya következtében - elveszítette megkülönböztető képességét, és ezért az a 89/104 irányelv 12. cikkének (2) bekezdése értelmében szokásos megjelöléssé vált, és jogosultja elveszítette a hozzá fűződő jogait.

A költségekről

38 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

1) A védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21-i 89/104/EGK első tanácsi irányelv 5. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy valamely rendszeresen használt védjegy oltalma kiterjedésének meghatározásakor - a védjegy megkülönböztető képességével összefüggésben - a bíróságnak az érintett vásárlóközönség azon időpontbeli észlelését kell figyelembe vennie, amikor az említett védjegyre veszélyt jelentő megjelölést használni kezdték.

2) Ha az illetékes bíróság megállapítja, hogy az érintett megjelölés a használata megkezdésének időpontjában veszélyt jelentett a védjegyre, akkor e bíróság feladata meghozni azon intézkedéseket, amelyek az ügy körülményeire tekintettel a legalkalmasabbnak tűnnek a védjegyjogosultnak a 89/104 irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében foglalt jogainak a biztosítására; ezen intézkedések magukban foglalhatják többek között az említett megjelölés használatától való eltiltás elrendelését is.

3) Mivel megállapításra került, hogy az említett védjegy - jogosultjának tevékenysége, illetve annak hiánya miatt - elveszítette megkülönböztető képességét, és így a 89/104 irányelv 12. cikke (2) bekezdésének értelmében szokásos megjelöléssé vált, és ezért jogosultja elveszítette a hozzá fűződő jogait, az érintett megjelölés használatától való eltiltást nem kell elrendelni.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: francia.