BH 2015.2.36 I. Egyetemleges kártérítési felelősség megállapításának eltérő felelősségi alapon, egymással összefüggő, de más-más jogalapon is helye van.

II. A veszélyes üzemi felelősség szabályai alapján a károkozó felelőssége objektív, de a károsultnak is viselnie kell a felróható magatartásának következményeit. Ez pedig abban áll, hogy csökken a károkozó felelősségének következménye, vagyis felelősség-, illetőleg kárcsökkentés történik. Ilyen esetben nem a két fél vétkességét kell összevetni, hanem azt kell megállapítani, hogy a károsult milyen mértékben okozta a kárt [1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: Ptk.) 339-340. §-ok és 345. §].

[1] Az I. r. felperes házastársa, a II. r. és III. r. felperesek édesapja 2011. április 20. napján áramütés következtében meghalt a II. r. alperes tulajdonát képező horgásztónál történt horgászás közben, amikor a karbonszálas horgászbotjával a felette húzódó magas feszültségű vezetékhez hozzáért.

[2] A felperesek a keresetükben a nem vagyoni kárukat érvényesítették, és az alperesek egyetemleges felelősségének a megállapítását kérték. Az I. r. alperessel szemben a Ptk. 345. §-ára, a II. r. alperessel szemben a Ptk. 339. §-ára alapították a követelésüket.

[3] Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I. r. alperes arra hivatkozott, hogy a hatályos szabályozásnak megfelelően alakította ki a szabadvezetéket az adott helyszínen, illetőleg hivatkozott az elhunyt 50%-os közrehatására, aki tudott arról, hogy az adott terület balesetveszélyes arra is figyelemmel, hogy 2006-ban már egyik kollégája ugyanitt áramütést szenvedett. A II. r. alperes arra hivatkozott, hogy jogellenes magatartást nem tanúsított és a korábbi baleset után szigorú intézkedéseket tett az újabb baleset elhárítására; így a területen a nádat nem vágta, a közelben lévő zsilipet nem használta, figyelmeztető táblákat helyezett ki és a büfénél táblát helyezett el, ahol feltüntette, hogy hol tilos horgászni, és az adott területet is ilyennek tüntette fel és figyelmeztette is a néhait a balesetveszélyes helyzetre.

[4] Az elsőfokú bíróság kötelezte az I. r. alperest, hogy fizessen meg az I. r. felperesnek 1 500 000 forint, a II. r. és III. r. felperesnek külön-külön 2 000 000 forint nem vagyoni kártérítést kamataival, ezt meghaladóan az I. r. felperes keresetét az I. r. alperessel szemben, illetve a felperesek keresetét a II. r. alperessel szemben elutasította.

[5] Az ítéletének indokolásában megállapította, hogy az I. r. alperes felelőssége a Ptk. 345. §-a alapján megállapítható; a sértett közrehatása csak a kármegosztásra, de a mentesülésre nem ad alapot, és nem állapítható meg az sem, hogy objektíve nem állt fenn a védekezés lehetősége. A II. r. alperes felelősségét nem találta bizonyítottnak.

[6] A felperesek és az I. r. alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a keresetet az I. r. alperessel szemben is elutasította.

[7] A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet és annak hatályon kívül helyezését és új határozat meghozatalát kérték; az I. r. és II. r. alperes egyetemleges fizetési kötelezettségének a megállapításával kérték marasztalni az alpereseket az elsőfokú ítéletben megállapított nem vagyoni kártérítés megfizetésére. Érvelésük szerint az elsőfokú bíróság állapította meg helyesen az I. r. alperes kártérítő felelősségét, míg a másodfokú bíróság e körben megalapozatlan, jogszabályellenes következtetéseket vont le, és iratellenes megállapításokat is tett.

[8] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet az alábbiak szerint alaposnak találta.

[9] Az elsőfokú ítélet a veszélyes üzemi felelősség szabályai alapján marasztalta az I. r. alperest, és álláspontja szerint a nem vagyoni kártérítés összegszerűségénél értékelte a felperesek elhunyt hozzátartozójának közreható magatartását (a II. r. és III. r. felpereseknél ennek ellenére azonos összegű a marasztalás a keresettel). A másodfokú ítélet ezzel szemben azt állapította meg, hogy az I. r. alperes sem felel, mert a károsult magának okozta a baleset súlyos következményét; nevezetesen a vezeték alatti horgászat elháríthatatlan külső ok volt.

[10] A felülvizsgálati kérelem mindkét alperes kártérítési felelősségének a megállapítására irányult, egyetemleges kötelezettség megállapításával, de eltérő felelősségi alapon, egymással összefüggő, de más-más tényalapon.

[11] A tó működtetése, azzal kapcsolatos minden használat engedélyezése a II. r. alperes joga, így az is, hogy hol és hogyan, milyen feltételekkel lehet horgászni, ki kaphat és nem kaphat a horgásztevékenység végzéséhez horgászjegyet. A villamos vezetékrendszer és annak üzemben tartása, az adott esetben a villamosenergia-átvitelre szolgáló vezetékrendszer veszélyes üzemi tevékenységnek minősül, függetlenül attól, hogy a vezetékben milyen erősségű (feszültségű) áramot vezetnek. A perbeli magas feszültségű vezeték volt. A veszélyes üzemi tevékenységnek minősítése azon alapul, hogy fokozott veszélyessége folytán különösen magában rejti az áramütés veszélyét, annak következményeivel.

[12] Az I. r. alperes felelőssége a Ptk. 345. § (1) bekezdése alapján objektív felelősség, az üzembentartó akkor is felel a kár bekövetkezéséért, ha vétkesség nem terheli. Ez a felelősség azonban nem korlátlan - valójában kimentéses - , az üzembentartó I. r. alperes akkor mentesülhet a kártérítési felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik. Az elháríthatatlan külső ok mellett a károsult közreható magatartása külső ok ugyan, de elhárítható, ezért a Ptk. 345. § (2) bekezdése szerint nem kell megtéríteni a kárt annyiban, amennyiben az a károsult felróható magatartásából következett be. Ezért a közrehatás csökkenti a károkozó felelősségének következményeit, ekként felelősségcsökkentő a károkozó felróható közrehatása.

[13] Az I. r. alperes objektív kártérítő felelőssége hiányát a másodfokú bíróság tévesen állapította meg. Az elsőfokú bíróság arra hivatkozott, hogy a vezetékszakasz kiépítése megfelelt a jogszabálynak és a szabvány előírásának, ráadásul a vezetékszakasz kiépítése után létesült a mesterséges tó. Az elsőfokú bíróság jól feltárta, hogy objektíve több olyan műszaki megoldás is volt, nem nagy költséggel, amelynek megvalósítása éppen a tó mint sportpálya biztonságos használata érdekében szükséges volt, azért, mert a vezeték veszélyes volt (földvezeték egy szakaszon, magasítás, amit el is végzett a közelben). Műszakilag tehát volt lehetséges megoldás az adott helyen a veszélyesség miatt a fokozottabb biztonság megteremtésére, de miután ez elmaradt, az I. r. alperes nem mentesülhet a felelősség alól. Ezek nélkül is az a kötelezettség támasztható az I. r. alperessel szemben, hogy akár hatóság útján, vagy akár a II. r. alperessel megállapodással elérje, hogy a veszélyes vezetékszakasz környezetében ne folyhasson semmilyen emberi tevékenység.

[14] Kimentés hiányában felel ezért az I. r. alperes, azonban van felelősségcsökkentő közrehatás, mégpedig jelentős mértékű, több súlyos fokú felróható magatartás a károsultnál, amely következmény az ugyancsak károsult közeli hozzátartozóknak betudható. A hozzátartozók kártérítési igénye önálló, de nem előzmény nélküli, igényük sem lehet teljes. Megállapítható, hogy a károsult közrehatása nem volt elháríthatatlan; az I. r. alperes felel ugyan, de a felelőssége nem teljes, ezért kármegosztásnak van helye. Amikor ennél a felelősségi formánál a károsult felróható magatartásának értékelésére kerül sor, akkor nem az általános kártérítési felelősséghez tartozó Ptk. 340. §-ában foglaltak alkalmazása történik, ahol vétkesség áll szemben vétkességgel a károsult és a károkozó viszonylatában, hanem - az ott írt tartalommal ugyan - a károsult felróható magatartása miatt csökkennek a károkozó felelősségének következményei.