EH 2000.292 I. A veszélyes fenyegetés szabálysértését az elkövetés helye szerint illetékes helyi bíróság bírálja el [Sztv. 119. § (1) bek.].

II. A távbeszélő útján elkövetett szabálysértés (veszélyes fenyegetés) esetében a hívott fél (a sértett) tartózkodási helye tekintendő az elkövetés helyének [Sztv. 119. § (1) bek.].

V. A. sz.-i lakos 2000. július 21-én veszélyes fenyegetés szabálysértése miatt feljelentést tett V. K. gy.-i lakos ellen az s.-i Rendőrkapitányságon.

A rendőrkapitányság a feljelentést és a csatolt iratokat az s.-i Városi Bíróságnak küldte meg.

Ezt követően a s.-i Városi Bíróság a 2000. szeptember 4-én kelt végzésével a szabálysértési ügy iratait a sz.-i Városi Bírósághoz tette át hatásköri és illetékességi okból.

A sz.-i Városi Bíróság a 2000. szeptember 18-án kelt végzésével az ügyben illetékességének hiányát állapította meg, majd az iratokat a Legfelsőbb Bíróságra terjesztette fel az eljáró bíróság kijelölése végett.

A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 151. §-ában meghatározott veszélyes fenyegetés szabálysértésének elkövetője elzárással vagy százötvenezer forint pénzbírsággal sújtható.

Az Sztv. 119. §-ának (1) bekezdése értelmében így e szabálysértés elbírálása bírósági hatáskörbe tartozik. Az elbírálásra pedig az elkövetés helye szerint illetékes helyi bíróság jogosult.

A szabálysértés miatt eljáró hatóságokat egyébként a törvény 32-37. §-ai határozzák meg.

Az illetékesség általános szabályait pedig az Sztv. 38. §-a rendezi.

A már hivatkozott, az Sztv. 119. §-ának (1) bekezdése azonban az általános illetékességi szabályoktól eltérően speciális illetékességi rendelkezést tartalmaz. E rendelkezés pedig a "lex specialis derogat legi generali" jogelv alapján megelőzi az általános szabály alkalmazhatóságát.

Az elzárással is sújtható szabálysértések elbírálására tehát, kizárólag az elkövetés helye szerinti helyi bíróság illetékes.

Az adott esetben - a feljelentésből kitűnően - az eljárás tárgyává tett szabálysértést táviratban és távbeszélőn követték el.

Töretlen pedig az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a levél útján, de értelemszerűen a távirat útján elkövetett bűncselekményeknél az elkövetés helyének a kézbesítés helyét kell tekinteni. Hasonlóképpen a távbeszélő útján elkövetett bűncselekmények esetében is, a hívott fél tartózkodási helye tekintendő elkövetési helynek.

Kétségtelen, hogy a szabálysértési jog anyagi és eljárási szabályai egységes és önálló rendszert alkotnak. A szabálysértési felelősség azonban büntetőjogi jellegű, és az eljárási szabályok is a büntetőeljárásra jellemző vonásokat mutatnak.

Tehát a szabálysértések elbírálása során is alkalmazni kell azokat a büntető anyagi és eljárási fogalmakat, szabályokat, különösen a bírósági eljárásban, amelyekről az Sztv. kifejezetten nem rendelkezik ellentétesen.

Az előbbiekben rögzítettek helyességét támasztja alá egyébként az Sztv. 44. §-ának (5) bekezdése is.

Mindezekből következően pedig az adott eljárás tárgyát képező szabálysértés elkövetésének helye a távirat kézbesítésének helye, illetve a távbeszélőn hívott feljelentő tartózkodási helye. Ez a hely pedig az iratokból kitűnően Sz. város.

Így pedig az eljárás tárgyát képező szabálysértés elbírálására az Sztv. 119. §-ának (1) bekezdése értelmében a Székesfehérvári Városi Bíróság az illetékes.

Ezért a Legfelsőbb Bíróság az eljárás lefolytatására a Be. 34. §-ának (2) bekezdése alapján - a rendelkező részben írtak szerint - az sz.-i Városi Bíróságot jelölte ki. (Legf. Bír. Bksz. I. 2.309/2000. sz.)