62000CJ0060_SUM[1]

A Bíróság július 11.-i ítélete: 2002. Mary Carpenter kontra Secretary of State for the Home Department. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Immigration Appeal Tribunal - Egyesült Királyság. Szolgáltatásnyújtás szabadsága - EK 49. cikk - 73/148/EGK irányelv. C-60/00. sz. ügy

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE

2002. július 11.(*)

"Szolgáltatásnyújtás szabadsága - EK 49. cikk - 73/148/EGK irányelv - Valamely tagállamnak az ugyanebben az államban letelepedett és más tagállamokban letelepedett személyek számára szolgáltatást nyújtó állampolgára - Harmadik állam állampolgárságával rendelkező házastárs tartózkodási joga az említett államban"

A C-60/00. sz. ügyben,

a Bírósághoz az Immigration Appeal Tribunal (Egyesült Királyság) által az EK 234. cikk értelmében benyújtott, az e bíróság előtt

Mary Carpenter

és

a Secretary of State for the Home Department

között folyamatban lévő eljárásban az EK 49. cikk, valamint a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás területén a tagállamok állampolgárainak Közösségen belüli mozgására és tartózkodására vonatkozó korlátozások eltörléséről szóló, 1973. május 21-i 73/148/EGK tanácsi irányelv (HL L 172., 14. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 167. o.) értelmezésére vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában,

A BÍRÓSÁG,

tagjai: G. C. Rodríguez Iglesias elnök, N. Colneric és S. von Bahr tanácselnökök, C. Gulmann, D. A. O. Edward, J.-P. Puissochet, M. Wathelet, R. Schintgen és J. N. Cunha Rodrigues (előadó) bírák,

főtanácsnok: C. Stix Hackl,

hivatalvezető: H. A. Rühl főtanácsos,

figyelembe véve a következők által előterjesztett írásbeli észrevételeket:

- M. Carpenter képviseletében J. Walsh barrister, J. Wyman solicitor megbízásából,

- az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében G. Amodeo, meghatalmazotti minőségben, segítője: D. Wyatt QC,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében N. Yerrell, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a tárgyalásra készített jelentésre,

M. Carpenter (képviseli: J. Walsh), az Egyesült Királyság Kormánya (képviseli: R. Magrill, meghatalmazotti minőségben, segítője: D. Wyatt), valamint a Bizottság (képviselik: N. Yerrell és H. Michard, meghatalmazotti minőségben) szóbeli észrevételeinek a 2001. május 29-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

a főtanácsnok indítványának a 2001. szeptember 13-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az 1999. december 16-i végzéssel, amely 2000. február 21-én érkezett a Bírósághoz, az Immigration Appeal Tribunal az EK 234. cikk alapján előzetes döntéshozatal céljából az EK 49. cikk, valamint a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás területén a tagállamok állampolgárainak Közösségen belüli mozgására és tartózkodására vonatkozó korlátozások eltörléséről szóló, 1973. május 21-i 73/148/EGK tanácsi irányelv (HL L 172., 14. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 167. o., a továbbiakban: irányelv) értelmezésére vonatkozó kérdést terjesztett a Bíróság elé.

2 Ez a kérdés M. Carpenter, Fülöp-szigeteki állampolgár és a Secretary of State for the Home Department (a továbbiakban: Secretary of State) között, az előbbi Egyesült Királyságban való tartózkodási jogának tárgyában indult jogvitában merült fel.

Jogi háttér

A közösségi szabályozás

3 Az EK 49. cikk első bekezdése kimondja:

"Az alábbiakban megállapított rendelkezéseknek megfelelően tilos a Közösségen belüli szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó minden korlátozás a tagállamok olyan állampolgárai tekintetében, akik a Közösségnek nem abban a tagállamában letelepedettek, mint a szolgáltatást igénybe vevő személy."

4 Az irányelv első preambulumbekezdése értelmében:

"mivel a Szerződés és az általános programok értelmében a letelepedési és a szolgáltatásnyújtási szabadság korlátozásainak eltörlését követően a személyek szabad mozgása (helyesen: mivel a Szerződés, valamint a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadsága korlátozásai eltörlése általános programjának II. címe értelmében a személyek szabad mozgása) maga után vonja a Közösségen belüli szabad mozgás és tartózkodás korlátozásainak eltörlését is a tagállamok azon állampolgárainak esetében, akik egy másik tagállam területén kívánnak letelepedni vagy szolgáltatást nyújtani."

5 Az irányelv 1. cikkének (1) bekezdése szerint:

"A tagállamok ezen irányelv értelmében eltörlik a következő személyek mozgására és tartózkodására vonatkozó korlátozásokat:

a) egy tagállam azon állampolgárai, akik egy másik tagállamban már letelepedtek, vagy le kívánnak telepedni szolgáltatások nyújtásának céljából (helyesen: vagy le kívánnak telepedni önálló vállalkozói tevékenység folytatása vagy szolgáltatások nyújtásának céljából);

b) a tagállamok azon állampolgárai, akik szolgáltatások címzettjeként a szolgáltatást egy másik tagállamban kívánják igénybe venni;

c) ezen állampolgárok házastársai és 21 éven aluli gyermekei állampolgárságuktól függetlenül;

d) ezen állampolgárok és házastársaik felmenő és lemenő ági rokonai, amennyiben az előbbiek eltartottjai, állampolgárságuktól függetlenül."

6 Az irányelv 4. cikke (2) bekezdésének első albekezdése pontosítja:

"Szolgáltatásokat nyújtó és igénybe vevő személyek esetében a tartózkodási jog érvényességének időtartama megegyezik a szolgáltatásnyújtás időtartamával."

Nemzeti jogszabályok

7 Az Immigration Act 1971 (a bevándorlásról szóló 1971. évi törvény) és a United Kingdom Immigration Rules (House of Commons Paper 395) (a bevándorlásra vonatkozó, az Egyesült Királyság parlamentje által 1994-ben elfogadott szabályok, a továbbiakban: Immigration Rules) értelmében az a személy, aki nem brit állampolgár, főszabály szerint csak akkor utazhat be és tartózkodhat az Egyesült Királyságban, ha erre engedélyt kapott. Az engedélyeket "beutazási engedélynek" és "tartózkodási engedélynek" nevezik.

8 Az Immigration Act 1988 (a bevándorlásról szóló 1988. évi törvény) 7. cikkének (1) bekezdése értelmében:

"Az [Immigration Act 1971] értelmében nem kell beutazási vagy tartózkodási engedélyért folyamodnia annak, akinek ahhoz általa közvetlenül hivatkozható közösségi jog vagy a European Communities Act 1972 (az Európai Közösségekről szóló 1972. évi törvény) 2. cikkének (2) bekezdése alapján elfogadott bármely rendelkezés alapján joga van."

9 Az Immigration Rules 281. pontja felsorolja azokat a feltételeket, amelyeknek eleget kell tenni egy Egyesült Királyságban élő és letelepedett személy házastársaként az Egyesült Királyságba történő beutazáshoz. Első albekezdésének vi. pontja értelmében a kérelmezőnek rendelkeznie kell az Egyesült Királyság által házastársi jogcímen kibocsátott érvényes belépési engedéllyel ("entry clearance"). Ugyanakkor az az Egyesült Királyságban élő személy, akit más jogcímen illet meg a beutazáshoz vagy a tartózkodáshoz való jog, beletartozhat a házastársak kategóriájába, ha eleget tesz az Immigration Rules 284. pontjában szereplő követelményeknek.

10 Az Immigration Rules 284. pontja meghatározza azokat a feltételeket, amelyek az egyesült királysági tartózkodáshoz való jog ott élő és letelepedett személy házastársaként történő meghosszabbításához szükségesek. Az i. pontban előírja, hogy a kérelmezőnek rendelkeznie kell egyesült királysági korlátozott tartózkodásra jogosító - a beutazási engedélyt magában foglaló - engedéllyel, és a iv. pontban azt, hogy a kérelmező tartózkodása nem sértheti a bevándorlásra vonatkozó jogszabályokat.

11 Az Immigration Act 1971 3. cikke (5) bekezdésének a) pontja meghatározza az Egyesült Királyságból történő kiutasítás ("deportation") általános szabályait. E rendelkezés értelmében:

"Kiutasítható az Egyesült Királyságból az a nem brit állampolgár,

a) aki csak a területre történő korlátozott beutazást vagy ott-tartózkodást lehetővé tevő engedéllyel rendelkezik, és nem tart be az engedélyben meghatározott valamely feltételt, vagy ott az engedélyben meghatározott határidőn túl tartózkodik [...]".

12 Ami közelebbről a brit állampolgárok házastársainak kiutasítását illeti, az Immigration Rules 364. pontja értelmében a kiutasítás kérdésében való döntéshozatalt megelőzően a Secretary of State köteles figyelembe venni az egyes esetek sajátos körülményeit. Ugyanakkor egy általános politikai nyilatkozat (DP 3/96) meghatározza azokat a feltételeket, amelyek esetén a Secretary of State főszabály szerint engedélyezi a kiutasítható, vagy jogellenesen tartózkodó házastársak tartózkodását. E nyilatkozat 5. pontja értelmében általában nem kerül sor a kiutasításra, amennyiben az érintett személy valódi és tartós házasságot kötött valamely Egyesült Királyságban letelepedett személlyel, és amennyiben a házastársak a kiutasítási eljárást megelőzően a házasságkötéstől kezdődően legalább két évig folyamatosan együtt éltek az Egyesült Királyságban. A nyilatkozat hozzáteszi továbbá, hogy ésszerűtlen arra számítani, hogy a letelepedett személy elkíséri házastársát kiutasítás esetén.

Az alapeljárás

13 1994. szeptember 18-án engedélyezték M. Carpenter Fülöp-szigeteki állampolgár számára, hogy látogatói minőségben ("visitor") hat hónapra beutazzon az Egyesült Királyságba. Ezen időszak leteltét követően az Egyesült Királyságban maradt, és elmulasztotta tartózkodási engedélye meghosszabbítását kérni. 1996. május 22-én házasságot kötött a brit állampolgár Peter Carpenterrel.

14 Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből kiderül, hogy P. Carpenter egy orvosi és tudományos folyóiratokban reklámhelyeket értékesítő vállalkozást vezet, amely különböző igazgatási és kiadással összefüggő szolgáltatásokat nyújt e folyóiratok kiadói számára. A vállalkozás székhelye az Egyesült Királyságban található, akárcsak azoknak a folyóiratoknak a székhelye, amelyekben reklámhelyeket értékesít. Tevékenysége egy jelentős részét az Európai Közösség más tagállamaiban letelepedett hirdetőkkel folytatja. P. Carpenter vállalkozása szükségleteinek kielégítése céljából más tagállamokba utazik.

15 1996. július 15-én M. Carpenter, mint brit állampolgár felesége, egyesült királysági tartózkodási engedély iránti kérelmet terjesztett a Secretary of State elé. Kérelmét a Secretary of State 1997. július 21-i határozatával elutasította.

16 Emellett a Secretary of State úgy határozott, hogy M. Carpentert kiutasítja a Fülöp-szigetekre. E határozat értelmében M. Carpenter önként elhagyhatja az Egyesült Királyságot. Amennyiben nem így tesz, a Secretary of State kitoloncolási határozatot hoz, amelyet M. Carpenternek vissza kell vonatnia, mielőtt brit állampolgár házastársaként az Egyesült Királyságba való beutazási engedélyért folyamodik.

17 M. Carpenter keresetet nyújtott be a kiutasítási határozat ellen az Immigration Adjudicatorhoz (Egyesült Királyság) arra hivatkozva, hogy a Secretary of State-nek nem volt joga kiutasítani őt, mivel a közösségi jog alapján tartózkodási jog illeti meg az Egyesült Királyságban. Azt állította ugyanis, hogy mivel férjének vállalkozása szükségletei miatt szolgáltatások nyújtása és igénybevétele érdekében utaznia kell egyéb tagállamokba, ezt könnyebben megteheti, ha közben ő foglalkozik az első házasságából származó gyermekeivel, ily módon az ő kiutasítása korlátozza férjének a szolgáltatások nyújtásához és igénybevételéhez való jogát.

18 Az Immigration Adjudicator megállapította, hogy M. Carpenter házassága valódi volt, és komoly szerepet játszott mostohagyermekei nevelésében. Azt is elismerte, hogy közvetett módon része lehetett férje vállalkozása sikerének növekedésében, és hogy ez utóbbi a közösségi jog értelmében szolgáltatásnyújtónak minősül. Az Immigration Adjudicator szerint P. Carpenternek joga van ahhoz, hogy szolgáltatások nyújtása céljából más tagállamokba utazzon, és ahhoz, hogy e célból felesége elkísérje. Ugyanakkor egyesült királysági tartózkodása során nem tekinthető úgy, hogy közösségi jogi értelemben vett szabad mozgáshoz való bármiféle jogot gyakorol. Az Immigration Adjudicator így 1998. június 10-i határozatával elutasította M. Carpenter keresetét.

19 Az Immigration Appeal Tribunal, amelyhez M. Carpenter fellebbezésével fordult, úgy ítéli meg, hogy az előtte felmerült közösségi jogi kérdés arra vonatkozik, hogy ellentétes-e a közösségi joggal, és különösen az EK 49. cikkel és/vagy az irányelvvel, hogy a Secretary of State megtagadja a tartózkodási engedély megadását M. Carpenter számára, és a kiutasításáról határoz, annak ellenére, hogy egyrészt P. Carpenter a más tagállamokba történő szolgáltatásnyújtás szabadságához való jogát gyakorolja, és másrészt, hogy a M. Carpenter által végzett gyermekgondozás és háztartási munka közvetetten segítheti és megkönnyítheti P. Carpenter számára az EK 49. cikk alapján őt megillető jogai gyakorlását, gazdasági segítséget biztosítva számára, amely lehetővé teszi, hogy több időt szánjon vállalkozására.

20 Mivel az Immigration Appeal Tribunal úgy ítélte meg, hogy az alapügy megoldásához a közösségi jog értelmezése szükséges, az eljárás felfüggesztéséről határozott, és előzetes döntéshozatal végett az alábbi kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

"Amennyiben:

a) valamely tagállam állampolgárának, aki ebben a tagállamban letelepedett, és aki más tagállamokbeli személyeknek nyújt szolgáltatásokat,

b) olyan házastársa van, aki nem tagállami állampolgár,

akkor a házastárs, aki nem tagállami állampolgár, hivatkozhat-e

i. az EK 49. cikkre és/vagy

ii. a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás területén a tagállamok állampolgárainak Közösségen belüli mozgására és tartózkodására vonatkozó korlátozások eltörléséről szóló, 1973. május 21-i 73/148/EGK tanácsi irányelvre

annak érdekében, hogy a nem állampolgár házastárs részére biztosítsa a házastársával az annak származása szerinti tagállamban történő együtt tartózkodáshoz való jogot?

Eltérő-e az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre adott válasz, ha a nem tagállami állampolgár házastárs gyermekek nevelésével közvetetten segíti a tagállami állampolgár házastársát a más tagállamokban történő szolgáltatásnyújtásban?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

A Bírósághoz benyújtott észrevételek

21 M. Carpenter elismeri, hogy őt magát egyedül nem illeti meg semmiféle tartózkodási jog egyetlen tagállamban sem, de azt állítja, hogy jogai P. Carpenternek az Európai Unió területén való szolgáltatásnyújtáshoz és szabad mozgáshoz való jogából származnak. Férjének joga van ahhoz, hogy tevékenységét a teljes belső piacon jogellenes korlátozások nélkül gyakorolja. M. Carpenter kiutasítása arra kényszerítené P. Carpentert, hogy vele éljen a Fülöp-szigeteken, vagy elválasztaná a család tagjait egymástól, ha az Egyesült Királyságban maradna. Mindkét eset érintené P. Carpenter szakmai tevékenységét. Emellett azt sem lehet állítani, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozása, amely P. Carpentert akkor érné, ha házastársát kiutasítanák, tisztán belső korlátozás, mivel az egész belső piacon nyújt szolgáltatásokat.

22 Az Egyesült Királyság kormánya szerint az irányelv rendelkezéseiből következik, hogy például egy brit állampolgár, aki egy másik tagállamban kíván szolgáltatásokat nyújtani, jogosult a szolgáltatás nyújtásának ideje alatt ebben a tagállamban tartózkodni, és házastársa is jogosult erre ugyanezen időszak során. Ugyanakkor ezek a rendelkezések nem biztosítanak semmilyen tartózkodási jogot az Egyesült Királyság területén sem a brit állampolgárok számára - akiket ez a jog a belső jog alapján mindenképpen megillet -, sem pedig házastársaik számára. A C-370/90. sz. Singh-ügyben 1992. július 7-én hozott ítélet (EBHT 1992., I-4265. o.) 17. és 18. pontjában a Bíróság megerősítette ezt az értelmezést.

23 Ugyanez a kormány emlékeztet arra is, hogy a C-107/94. sz. Asscher-ügyben 1996. június 27-én hozott ítéletben (EBHT 1996., I-3089. o.) a Bíróság már megvizsgálta azt a kérdést, hogy olyan tagállami állampolgár, aki vállalkozói tevékenységet folytat egy másik tagállamban, ahol tartózkodik is, hivatkozhat-e az EK-Szerződés 52. cikkére (jelenleg, módosítást követően EK 43. cikk) a származása szerinti tagállammal szemben, amelynek területén szintén folytat vállalkozói tevékenységet. A Bíróság ezen ítélet 32. pontjában megállapította, hogy ugyan a Szerződés letelepedési jogra vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók valamely tagállam tisztán belső viszonyaira, a Szerződés 52. cikkének hatálya nem értelmezhető oly módon, hogy kizárja a közösségi jog kedvezményéből egy meghatározott tagállam saját állampolgárait abban az esetben, ha magatartásukra figyelemmel a származási országukhoz való viszony tekintetében a Szerződésben biztosított jogokat és szabadságokat élvező minden más személyéhez hasonló helyzetben vannak.

24 Ugyanakkor mivel P. Carpenter nem élt a szabad mozgáshoz való jogával, házastársa nem hivatkozhat a fent hivatkozott Singh-ügyben és Asscher-ügyben hozott ítéletekre. Következésképpen a M. Carpenter helyzetében lévő személyt nem illeti meg a közösségi jog alapján beutazási vagy tartózkodási jog az Egyesült Királyságban.

25 A Bizottság szerint világos különbséget kell tenni M. Carpenter helyzete, és egy olyan tagállami állampolgár házastársának helyzete között, aki élt a szabad mozgáshoz való jogával, és elhagyta származási tagállamát, hogy egy másik tagállamban telepedjen le, és ott dolgozzon.

26 Ez utóbbi esetben a házastárs, állampolgárságától függetlenül, vitathatatlanul a közösségi jog hatálya alá tartozna, és joga lenne a tagállami állampolgár házastársával együtt letelepedni a fogadó tagállamban, mivel ellenkező esetben az említett állampolgárt eltántoríthatnák a szabad mozgáshoz való joga gyakorlásától. Emellett, amint azt a Bíróság a fent hivatkozott Singh-ügyben hozott ítélet 23. pontjában megállapította, amikor a tagállami állampolgár visszatér a származási országába, akkor a házastársának legalább ugyanolyan beutazási és tartózkodási jogokkal kellene rendelkeznie, mint amelyet a közösségi jog akkor biztosít számára, ha házastársa a másik tagállamba való utazást és ott-tartózkodást választja.

27 Ezzel szemben a fent hivatkozott Singh-ügyben hozott ítélet 23. pontjában kimondott elvet nem lehet alkalmazni az alapügyhöz hasonló esetben, amikor a tagállami állampolgár soha nem kívánt letelepedni házastársával egy másik tagállamban, hanem egyszerűen szolgáltatásokat nyújtott származási országából. A Bizottság szerint az ilyen helyzetet a 35/82. és 36/82. sz., Morson és Jhanjan egyesített ügyekben 1982. október 27-én hozott ítélet (EBHT 1982., 3723. o.) értelmében inkább belső helyzetnek kell tekinteni, így M. Carpenter Egyesült Királyságban történő tartózkodáshoz való joga, ha egyáltalán fennáll, kizárólag a nemzeti jogra tartozó kérdés.

A Bíróság álláspontja

28 Először is emlékeztetni kell arra, hogy a Szerződésnek a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezései és a végrehajtásukra hozott szabályozás nem alkalmazható olyan helyzetekre, amelyek semmilyen módon nem kapcsolódnak a közösségi jog hatálya alá tartozó egyik helyzethez sem (lásd ebben az értelemben különösen a C-97/98. sz. Jägerskiöld-ügyben 1999. október 21-én hozott ítélet [EBHT 1999., I-7319. o.] 42-45. pontját).

29 Ezt követően meg kell állapítani, hogy amint az a jelen ítélet 14. pontjából is következik, P. Carpenter szakmai tevékenységének egy jelentős része abból áll, hogy díjazásért szolgáltatásokat nyújt más tagállamokban letelepedett hirdetőknek. A hasonló szolgáltatások az EK 49. cikk szerinti szolgáltatásnyújtás fogalma alá tartoznak akkor is, ha a szolgáltatást nyújtó e célból a szolgáltatás igénybevevője szerinti tagállamba utazik, és akkor is, ha határokon átnyúló szolgáltatásokat nyújt anélkül, hogy elhagyná a letelepedése szerinti tagállamot (lásd, a "cold calling" gyakorlat kapcsán, a C-384/93. sz. Alpine Investments ügyben 1995. május 10-én hozott ítélet [EBHT 1995., I-1141. o.] 15. és 20-22. pontját).

30 P. Carpenter tehát az EK 49. cikkben biztosított szolgáltatásnyújtás szabadságához való jogával él. Egyébként, amint azt a Bíróság többször megállapította, erre a jogra hivatkozhat a szolgáltatást nyújtó azzal az állammal szemben, ahol letelepedett, amennyiben a szolgáltatásokat másik tagállamban letelepedett igénybevevőknek nyújtja (lásd különösen a fent hivatkozott Alpine Investments ügyben hozott ítélet 30. pontját).

31 Arra is rá kell mutatni, hogy a letelepedéshez és a szolgáltatásnyújtás szabadságához való jog területén az irányelv célja a tagállamok állampolgárai Közösségen belüli mozgása és tartózkodása korlátozásainak eltörlése.

32 Mind az irányelv által követett célból, mind az 1. cikk (1) bekezdése a) és b) pontjának megfogalmazásából következik, hogy az irányelv abban az esetben alkalmazandó, ha valamely tagállami állampolgár elhagyja a származása szerinti tagállamot, és egy másik tagállamba utazik akár azért, hogy ott letelepedjen, akár azért, hogy ott szolgáltatásokat nyújtson, vagy akár azért, hogy ott igénybe vegyen valamely szolgáltatást.

33 Ezen értelmezést erősíti meg különösen a 2. cikk (1) bekezdése, amelynek értelmében "a tagállamok az 1. cikkben említett személyeknek biztosítják a jogot arra, hogy felségterületüket elhagyják", a 3. cikk (1) bekezdése, amelynek értelmében "a tagállamok az 1. cikkben említett személyek számára biztosítják a jogot arra, hogy felségterületükre lépjenek érvényes személyazonosító igazolvány vagy útlevél egyszerű felmutatásával", 4. cikkének (1) bekezdése, amelynek értelmében "minden tagállam biztosítja a határozatlan idejű tartózkodás jogát más tagállamok azon állampolgárainak, akik a területén [...] kívánnak letelepedni", és a 4. cikk (2) bekezdése, amelynek értelmében "szolgáltatásokat nyújtó és igénybe vevő személyek esetében a tartózkodási jog érvényességének időtartama megegyezik a szolgáltatásnyújtás időtartamával".

34 Igaz, hogy az irányelv 1. cikke (1) bekezdésének c) pontja állampolgárságuktól függetlenül kiterjeszti az ugyanezen cikk a) és b) pontja szerinti tagállami állampolgárok házastársaira a más tagállamban való szabad mozgás és tartózkodás jogát. Azonban míg az irányelv a tagállami állampolgárok számára a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságának gyakorlását kívánja megkönnyíteni, az említett tagállami állampolgárok házastársai számára a jogok elismerésének célja, hogy elkísérhessék házastársukat, amikor az a származási országától eltérő tagállamba utazva vagy ott tartózkodva az irányelvben meghatározott feltételek mellett a számára a Szerződésben biztosított jogait gyakorolja.

35 Következésképpen mind az irányelv céljából, mind annak tartalmából az következik, hogy az olyan körülményeket szabályoz, amikor valamely tagállami állampolgár, valamint az 1. cikk (1) bekezdése c) és d) pontja szerinti más személyek elhagyhatják az említett állampolgár származása szerinti országot, és beutazhatnak egy másik tagállam területére, illetve ott tartózkodhatnak az 1. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott célból, és mindezt a 4. cikk (1) vagy (2) bekezdésében meghatározott időtartam során.

36 Mivel az irányelv nem szabályozza egy szolgáltatást nyújtó személy családtagjainak a szolgáltatást nyújtó származása szerinti országban való tartózkodási jogát, az előzetes döntéshozatalra adott válasz attól függ, hogy az alapeljárásban felmerülőhöz hasonló helyzetekben a közösségi jog elveiből vagy más szabályaiból következtethetünk-e a házastársat megillető tartózkodási jogra.

37 Amint az a jelen ítélet 29. és 30. pontjában megállapításra került, P. Carpenter gyakorolja az EK 49. cikkben biztosított szolgáltatásnyújtás szabadságához való jogot. A P. Carpenter által nyújtott szolgáltatások gazdasági tevékenységének jelentős részét teszik ki, amelyet mind származási országa területén más tagállamokban letelepedett személyek részére, mind pedig ez utóbbi tagállamok területén folytat.

38 Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy a közösségi jogalkotó elismerte a tagállami állampolgárok családi élete védelme biztosításának fontosságát annak érdekében, hogy a Szerződés által biztosított alapvető szabadságok gyakorlásának akadályait megszüntesse, amint az különösen a munkavállalók és a vállalkozók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló tanácsi rendeletek és irányelvek rendelkezéseiből is következik (lásd például a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló, 1968. október 15-i 1612/68/EGK tanácsi rendelet [HL L 257., 2. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 15. o.)] 10. cikkét; a tagállami munkavállalók és családtagjaik Közösségen belüli mozgására és tartózkodására vonatkozó korlátozások eltörléséről szóló, 1968. október 15-i68/360/EGK tanácsi irányelv 1. és 4. cikkét [HL L 257., 13. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 27. o.], valamint a 73/148 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének c) pontját és 4. cikkét).

39 Márpedig megállapítást nyert, hogy a Carpenter házaspár szétválasztása hátrányosan érintené családi életüket, következésképpen P. Carpenter alapvető szabadsága gyakorlásának feltételeit. Ugyanis ez a szabadság nem tudna teljes mértékben érvényre jutni, ha P. Carpentert eltántorítanák a gyakorlásától olyan akadályokkal, amelyet a származása szerinti ország gördít házastársa beutazása és ott-tartózkodása elé (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Singh-ügyben hozott ítélet 23. pontját).

40 E tekintetben rá kell mutatni, hogy egy tagállam csak akkor hivatkozhat közérdekkel összefüggő indokokra egy olyan nemzeti intézkedés igazolásaként, amely akadályozhatja a szolgáltatásnyújtás szabadságát, ha ez az intézkedés összhangban van azokkal az alapvető jogokkal, amelyeknek a Bíróság biztosítja a tiszteletben tartását (lásd ebben az értelemben a C-260/89. sz. ERT-ügyben 1991. június 18-án hozott ítélet 43. pontját és a C-368/95. sz. Familiapress-ügyben 1997. június 26-án hozott ítélet [EBHT 1997., I-3689. o.] 24. pontját).

41 Az M. Carpentert kiutasító határozat beavatkozásnak minősül P. Carpenternek az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én aláírt egyezmény (a továbbiakban: egyezmény) 8. cikke értelmében vett családi élet tiszteletben tartásához való joga gyakorlásába, amely jog azon alapvető jogok részét képezi, amelyek a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében - amelyet egyébként az Egységes Európai Okmány preambuluma és az EU 6. cikk (2) bekezdése is megerősít - a közösségi jogrendben védelemben részesülnek.

42 Még ha a jegyzőkönyv önmagában nem is biztosít egy külföldi számára egy meghatározott tagállam területére való beutazási vagy annak területén való tartózkodási jogot, valamely személyt kizárni egy olyan országból, ahol a közeli hozzátartozói élnek, beavatkozásnak minősülhet az egyezmény 8. cikkének (1) bekezdése által védett családi élet tiszteletben tartásához való jogba. Hasonló beavatkozás akkor sérti az egyezményt, ha nem felel meg az ugyanezen cikk (2) bekezdésében szereplő feltételeknek, azaz ha nem "jogszabályban előírt", nem az említett bekezdés értelmében jogszerű célnak vagy céloknak megfelelő, és nem minősül egy "demokratikus társadalomban szükséges intézkedésnek", azaz kényszerítő társadalmi szükséglettel nem igazolható, és különösen nem arányos a követett jogszerű céllal (lásd különösen az EJEB, 2001. augusztus 2-i Boultif kontra Svájc ítéletet, Ítéletek és Határozatok Tára 2001-IX, 39., 41. és 46. §).

43 Az alapügyben előfordulóhoz hasonló körülmények között hozott, M. Carpentert kiutasító határozat nem veszi figyelembe a szerepet játszó érdekek, azaz egyrészt a P. Carpenter családi élethez való jogának tiszteletben tartásához, másrészt a közrend és közbiztonság védelméhez fűződő érdekek közötti igazságos egyensúlyt.

44 Bár az alapügyben P. Carpenter házastársa megsértette az Egyesült Királyság bevándorlásra vonatkozó törvényeit azzal, hogy nem hagyta el a nemzeti területet a látogatóként való tartózkodásra feljogosító engedélye lejártát követően, magatartása az Egyesült Királyságba 1994-ben történő megérkezésétől kezdődően semmilyen egyéb olyan kifogásra nem adott okot, amely alapján attól kellene tartani, hogy a jövőben veszélyeztetni fogja a közrendet és a közbiztonságot. Egyébként megállapítást nyert, hogy a Carpenter házaspár házassága, amelyet 1996-ban az Egyesült Királyságban kötöttek, valódi házasság, és hogy M. Carpenter ott jelenleg is tényleges családi életet folytat, különösen amikor a házastársa első házasságából származó gyermekeivel foglalkozik.

45 Ilyen körülmények között az M. Carpentert kiutasító határozat a követett célhoz képest aránytalan beavatkozásnak minősül.

46 A fentiekre tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EK 49. cikket a családi élet tiszteletben tartásához való alapvető joggal összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, hogy az alapeljárásban felmerülőhöz hasonló esetben a származása szerinti tagállamban letelepedett és más tagállamokban székhellyel rendelkező igénybevevőknek szolgáltatást nyújtó személy származása szerinti tagállam megtagadja e személy harmadik állam állampolgárságával rendelkező házastársától a területén való tartózkodás jogát.

A költségekről

47 A Bíróságnál észrevételt előterjesztő Egyesült Királyság Kormánya és a Bizottság részéről felmerült költségek nem téríthetők meg. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről.

A fenti indokok alapján

A BÍRÓSÁG

az Immigration Appeal Tribunal 1999. december 16-i végzésével hozzá intézett kérdésre válaszolva a következőképpen határozott:

Az EK 49. cikket a családi élet tiszteletben tartásához való alapvető joggal összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapeljárásban felmerülőhöz hasonló esetben az, hogy a származása szerinti országban letelepedett és más tagállamokban székhellyel rendelkező címzetteknek szolgáltatást nyújtó személy származása szerinti ország elutasítsa e személy harmadik állam állampolgárságával rendelkező házastársának a területén való tartózkodását.

Rodríguez Iglesias Colneric von Bahr

Gulmann Edward Puissochet

Wathelet Schintgen Cunha Rodrigues

Kihirdetve Luxembourgban, a 2002. július 11-i nyilvános ülésen.

R. Grass G. C. Rodríguez Iglesias

hivatalvezető elnök

* Az eljárás nyelve: angol